Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07 / 32. szám

Sport Van, aki bevallja TÉNYÉK, TANUK, TABELLÁK Doppingfutár hozta az anyagot Nem kétséges, az elmúlt hónap nagy slágertémája a dopping volt. Egyrészt az úszó-világbajnokságon a kínai­ak jóvoltából, másfelől meg - részben ugyanehhez a sportághoz kapcsolódóan -, a volt NDK edzőinek, ver­senyzőinek köszönhetően. Tudniillik sok exkeletnémet megtért, és bevallotta: ő is részben a tiltott ajzószerek­nek köszönhetően aratta sikereit. A „tiszták” erre persze felhábo­rodtak, mondván, a gaz kok­szolókat utólag is meg kell fosztani minden címüktől és rangjuktól. Egy baj van csu­pán: a mai élsportban sokkal kevesebben tiszták, mint amennyien annak vallják ma­gukat. Kimondva, kimondatla­nul: az az elv, hogy mindenki ártatlan, kivéve, aki lebukott a vizsgálatokon. Nos, ehhez képest robbant az­tán a múlt héten a bomba, ami­kor volt vezetők - és nem csak a sportmozgalom teréről -, meg­atlétika hajdani szövetségi kapi­tánya, Bakai József például a nyolcvanas évek közepén egy sportági kongresszuson ki­mondta: a magyar csúcsok jó ré­sze dopping által született. Ugyanő azonban ugyanezt a ki­jelentést hivatalosan soha nem vállalta. Egyébként szavainak igazolására érdemes végignézni a magyar csúcslistát. A doppin­golásra legérzékenyebb szak­ágakban, a gyorsaságot, illetve erőt követelő számokban, ősko­riak a magyar rekordok (lásd a táblázatot!). Férfiak: Nők: 100 m: 10.09 mp Kovács 1987 11.45 mp Orosz 1981 200 m: 20.11 mp Kovács 1987 23.06 mp Orosz 1981 110/100 m gát: 13.45 mp Bakos 1984 12.76 mp Siska 1984 Távolugrás: 830 cm Szalma 198S 681 cm Vanyek 1983 Súlylökés: 20.45 Varjú 1971 18.62 Horváth 1987 Gerely: 81.22 Stefán 1988 67.18 m Malovecz 1988 vallották, hogy bizony a nyolcva­nas évek első felétől, közepétől, nálunk is államilag támogatott doppingolás folyt. Igaz, nem ke­letnémet színvonalon. Aki csak kicsit is járatos a sportban, és nem nagyon naiv, az tudja: nem az a szenzáció, hogy doppingoltak a magyar él­sportban, hanem az, hogy ezt va­lakik, ha másfél évtized késéssel is, de nyíltan bevallják. Mert nem nyíltan, soha nem volt titok. Az egyik érintett sportág, az És a felsorolást még lehetne folytatni, mondjuk a férfi hár­masugrással vagy a női disz­kosszal. Ugye, sokat mondóak az adatok? Köztudott, a magyar sport el­ső számú doppingszakága, mint oly sok helyen a világon, a súly­emelés volt. Most kitudódott, hogy például a vb-érmes Balázsfi Zoltánnak egy műtétje azért csú­szott heteket, mert az anabolikák miatt a májfunkciója nem volt megfelelő, magyarán, nem volt kockázatmentesen ope­rálható. Még így is messze jobban járt, mint német kollégája, a világbajnok Peter Wenzel, akinek addig adagoltak mindenféle csodaszereket, míg kórosan megnagyob­bodott mellét rákos daganat miatt ampu­tálni kellett. Persze az vesse az első követ a doppin­golásukat makacsul tagadókra, aki a he­lyükben nem ha­sonlóan cselekedne. Mert éljük magunkat bele a már emlegetett Balázsfi helyébe, akinek minden eredményére ezek után csak le- gyintenénk, míg cinkosai - mert azok voltak -, akik a dicsőség­ben osztoztak, a szégyenből nem kérnék osztályrészüket. Csak egy példa a régi magyar súlyemelőidőkből. Az 1985-ös katowicei Eb-n a teljes magyar válogatott (persze csak magán- beszélgetésekben) úgy emleget­te a doppingot, mint a sportág elemi szükségletét, amely első­sorban az edzésmunka növelé­sének eszköze. A szövetségi ka­pitány, idősebb Orvos András azonban még a szöuli nagy bu­kás után, amikor már régen nem ő volt a válogatott edzője, sem mert a nyilvánosság elé áll­ni. Még szebb az akkori főtitkár, a telesportosként elhíresült He­gedűs Csaba fivérének, Miklós­nak az esete, aki azt a képtelen­séget állította, szerinte elképzel­hető, hogy a versenyzők az új­ságíróknak elárulták, miszerint doppingolnak, de ő semmit 1998 A HAZAI Kajak-kenu: nem csak nagyobb, A szeptember 3-6-i kajak-kenu-világ- bajnokság Szeged történetének legna­gyobb sporteseménye. A készülődés ott „lent”, délkeleten is óriási, de „fent”, Budapesten is, ahol Füleky And­rás elnök irányítja a világbajnokság szervezőbizottságának munkáját. hi Zsombor ugyan már világbajnok, de most j azért is nagyon meg kell küzdeni, hogy egyáltalán I a vb-csapatba beférjen Tudni kell: a csongrádi város 1983 óta minden esztendőben - 1992 kivételével - nemzetközi versenyt rendez a Maty-éri pályán. De ahogy a nemzetközi szövetség egyik nagy tapasztalatú vezetője figyelmeztette a szervezőket, a világ­bajnokság nem egy ugyan­olyan, csak nagyobb ver­seny, mint egy nemzetközi regatta. Minőségileg is más! Talán nem sértődnek meg a sportág képviselői azon a kijelentésen: olimpiai bajno­kok ide, világbajnoki aranyak oda, a kajak-kenu nem igazán közönségsportág. A vb-re azonban mégis sokan kíváncsiak, ezért négyezer néző befogadására képes fix és ideiglenes lelátókat húznak fel, a többiek pedig a pályát körülvevő füves területről nézhetik a versenyeket. Állva, fekve, vagy éppen a magukkal hozott kemping­székekben ülve. A rendezők garantálják, hogy a futamok közötti holtidőben sem kell majd unat­kozni, a vasárnapi döntők közötti szünetekben a verseny területén felállított színpadon például a világszerte ismert népszerű zenekar, a Benkó Dixieland muzsikál majd. A másodikai megnyitó ünnepség a Dóm té­ren talán még vonzóbb lehet, itt a kulturális programról a Szegedi Szabadtéri Játékok és a helyi Nemzeti Színház csapata gondoskodik majd. Füleky szavaival élve a „jegypolitika ki­dolgozása” még folyamatban van, konkrét összegeket nem tudni, de két lábbal a földön állnak, azaz reálisak lesznek a jegyárak. Mivel a világbajnokság hivatalos vendégei, a versenyzők, edzők, sportvezetők, újságírók gya­korlatilag teljesen megtöltik Szeged szállodáit, a szurkolóknak maradnak a város környékén ta­lálható szálláshelyek, illetve a szegedi diákott­honok, kempingek, sőt, úgynevezett mobil home-ok felállításával is enyhítik majd a gondo­kat. Kulcskérdés persze a televízió, és bár az MTV-ben az utóbbi időben nehéz megtalálni a kompetens tárgyalópartnert, azért folynak a tár­gyalások. Füleky András azt reméli, hogy a ver­senyek négy napja alatt legalább nyolc-tízórá­nyit közvetít majd a tévé. Szeretné, ha a vb előtt egy olyan, havonta képernyőre kerülő műsor is készülne, amely megismertetné a közvéleményt a versenyzőkkel, és közelebb vinné mindenki­hez azokat az erőfeszítéseket, amelyek a kajak­kenut első számú sportágunkká emelték. (szeta) nem tudott az egészről. Ugyanezen az 1985-ös Eb-n egyébként majd hogy nem hiva­talos hírek szerint mind a három tesztre hívott bolgár megbukott, de kaptak még egy utolsó figyel­meztetést. Tény, ami tény, Szö­ulban már valóban nem volt ke­gyelem, bolgár bajnokokat, ma­gyar érmest és helyezettet tiltot­tak el. Csak éppen idehaza Csengeriéknek kellett egyedül el­vinniük a balhét, holott - ezt a szakmában jártasak tudták - volt a Magyar Súlyemelő Szövet­ségnek olyan elnökségi ülése, amelyen egy ma is magasan jegyzett sportdiplomatánk jelen­létében, mondhatni tudtával és beleegyezésével tárgyalták meg, ki és hogyan fogja külföldről be­hozni a megfelelő minőségű anabolikus szteroidokat. Az már csak hab a tortán, hogy a doppingfutár a leg­felsőbb bíróság akkori legfel­sőbb vezetésének egyik embe­re volt... (szekeres) Már nyitás előtt is működött a i doppinglabor | 1998. február 8., vasárnap Rajt Naganóban Forró hideg napok a téli olimpián A több mint 70 országból érkezett sportolók étkeztetésé­ről gondoskodó szakácsok az olimpiai falu megnyitását megelőzően ugyanúgy edzőtáborba vonultak, mint a ver­senyzők. A kellő erőnlét megszerzése mellett a kiválóbb­nál kiválóbb és mind kalóriadúsabb fogások elkészítését gyakorolták. Senkinek sem kell aggódnia, hogy éhes marad a játékok alatt: aki szereti a szigetországi ízeket, kedvére válogathat az olykor fura, olykor ínycsiklandó, fűszeres tempura, szusi, szukijaki és más ínyencfalatok között. Aki pedig hazaira vágyik, a nemzetközi konyha fogásait is meg­találja. Fő a gyorsaság! Az étekmesterek ígérik: a rendelés­től mindössze 50 másodperc telik el, s az ennivaló máris ott gőzölög az asztalon (amennyiben valaki nem hideget vá­lasztott). Nagano specialitása egy újfajta tészta, amelyet egy tokiói gyárban előre félig megfőznek, aztán az étter­mek konyháiban a szakácsok saját belátásuk szerint ízesít­hetik. Ki hinné, hogy a Naganói Olimpiai Szervező Bizottság 16 millió dolláros költségvetésének csaknem 60 százalékát a 32 ezer önkéntes segítő meleg öltözetére fordították, mi­közben a szállás mindössze a büdzsé egynegyedét emész­ti föl? A hat részből álló formaruha főként a síversenyek és más szabadtéri sportágak kisegítőinek az esetében tesz jó szolgálatot. A Japán minden részéből érkező önkéntesek közül 22 ezren egy hároméves, ötszemeszteres képzésen vettek részt. Közülük 17 ezren a résztvevőket és a nézőket szállító közlekedési eszközökön dolgoznak. Három és fél ezren a biztonsági feladatokat látják el, a többiek pedig az információs szolgálat munkatársai. További 10 ezer segítő a híres személyiségekkel, a VIP-vendégekkel, valamint magántársaságoknál, főként gépkocsivezetőként vannak alkalmazásban. Még meg sem gyújtották az olimpiai lángot, jószerivel máris megszületett az első rekord Naganóban: a szerve­zők nagy bánatára a vártnál jóval több autó lepte el a tele­pülés és a környék útjait. Takashi Yamada, a szervezőbi­zottság közlekedési igazgatója attól tart, hogy az autófor­galom teljesen bedugulhat. A 16 napig tartó játékok alatt összesen 1,2 millió ember - köztük 60 ezer sportoló, hiva­talos küldött és különleges vendég - látogatására számíta­nak a városban. Kilencszáz busz és 1500 kisebb jármű (személygépkocsi, kempingautó) áll a szervezők rendel­kezésére, jobbára a szponzorok jóvoltából. Búd Greenspan, a 71 éves New York-i rendező igencsak meglepődött, amikor hivatalosan is felkérték: készítsen dokumentumfilmet a naganói Téli Olimpiai Játé­kok „emberi drámáiról”. Greenspan 50 embere összesen 10 kamerával kí­séri majd figyelemmel az eseményeket, hogy meg­örökítse azokat a pillanato­kat, amelyek vagy keserű­ek, vagy boldogítónk, ám mindenképpen új dimenzi­óba helyezik a sportot. A művész egy ilyen törté­netre már előre készül: ar­ra kíváncsi, vajon a gyors- korcsolyázó Kirstin Kó­lámnak sikerül-e megis­mételnie édesanyja és edzője, Dianne Holum 1972-es sapporói sikerét, a maga aranyérmét? és 1500 méteren ,,beszerzi-e’ Azt ígérik a szervezők, hogy az információk minden ko­rábbinál gyorsabban nyilvánosságra kerülnek. A három­nyelvű - japán, angol és francia - szolgáltatás előnyeit a sportolók, a hivatalos küldöttek és az akkreditált újság­írók élvezhetik majd: az adatok az eseményekkel egyide­jűleg megjelennek a számítógépek képernyőin. (gyulay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom