Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
1998. február 7., szombat Hétvégi Magazin 7. oldal Minden mesterségnek megvan a maga szépsége, mondja a boncorvos Boncoláskor nem a halálra gondol Éppen a szervátültetéshez gyűjtöttem anyagot, amikor találkoztam dr. Horgász Jánossal, a megyei kórház patológiai osztályának főorvosával. Témát váltottunk, arról beszélgettünk: hogyan lesz valakiből boncorvos? — Mikor döntötte el, hogy a gyógyítás helyett a boncolást választja? — Az orvosi egyetem utolsó évében gondoltam arra, hogy a kórbonctani választom élethivatásomul. Bármilyen hihetetlen egy kívülálló számára, de ennek a pályának is megvan a maga szépsége. Évente több ezer szövettani, nőgyógyászati citológiai vizsgálatot végzünk, a felelősségünk nagy, hiszen a pontos diagnózis felállítása rajtunk múlik. Például egy méhből kivett kis szövetminta alapján elvégzett vizsgálat után kell felállítani a diagnózist, ami azért nem egyszerű minden esetben, mert van amikor a kivett minta nem reprezentálja a daganatot. A munkánkban az a szép, amikor sikeres a diagnózisunk. —• Munkájuk másik területe a boncolás. Az egészségügyi törvény meghatározza-e, hogy milyen esetben kell ezt elvégezni? — Az új törvény szerint sok esetben van lehetőség a boncolás mellőzésére, viszont pontosan meghatározza, hogy mikor elkerülhetetlen. Ez utóbbi kategóriába sorolható, amikor nincs klinikai diagnózis, vagy ha a kezelő orvos ezt kéri, foglalkozási betegségeknél és hamvasz- tásnál is kötelező. Külső halálozásoknál (kórházon kívüli halál esetén) a boncolás akkor kötelező, ha a halál nem egyértelmű, mérgezésre, bűncselekményre, balesetre utaló jel van. Ebben az esetben két szakértő végzi a boncolást. Valamint minden csecsemő halottnál is el kell végezni a boncolást. — Vissza tudja idézni az első önálló boncolását? — Nem emlékszem rá, tehát nem is viselhetett meg, ha erre gondolt. Ami viszont megrázott, az az első terhesség megszakítás volt, aminél, mint orvostanhallgató asszisztálnom kellett. — Mi forog a fejében, amikor a boncteremben végzi a munkáját? — A betegségekre koncentrálok és nem a halállal, mint ténnyel foglalkozom. Természetesen másként érint, ha ismertem az illetőt. Arra is volt példa, hogy nem is vállaltam a boncolást. A gyermekhalált viszont több mint 30 év alatt sem tudtam megszokni. Az nagyon megrázza az embert. — Önnek milyen gyakran jut eszébe a halál? — Én igyekszem nem gondolni a halálra, inkább arra gondolok, hogy még mennyi elintézni valóm van az életben. — A családja hogyan viszonyul az Ön munkájához? — A feleségem laborasz- szisztensként dolgozott, éppen most készül nyugdíjba. Nem faggatott a munkámról, és nem szívesen jelent meg a boncteremben sem. A nagyobbik fiam pszichológus, őt érdekli az élet és a halál egyaránt, hiszen az emberi lélekkel foglalkozik. A kisebbik pedig teljesen más pályát választott, most végez, mint közgazdász. — Van egy mondás, mely arra utal, hogy a boncorvos ugyan mindent tud, de ennek nem sok hasznát veszi már az ember. Boncolás után sok mindenre fény derül, kap-e erről visszajelzést a kezelő orvos is? — Minden esetben 3 példányban készítünk jegyzőkönyvet, ebből egy jut a kezelő orvoshoz, egy pedig a házi orvoshoz. Ebben leírjuk a kórbonctani diagnózist, úgy gondolom, hogy a kezelő orvos más betegen ugyan, de beépíti a gyógyítás folyamatába az így szerzett ismereteket is. -mauRejtett értékeink Vendel-Mohay Lajosné munkássága Az állandósult szókapcsolatot visszájára fordítva úgy fogalmazhatnánk: nagyszerű, ha egy város valakit a saját halottjának tekint, de talán mindenkinek jobb lett volna, ha annak idején saját élőjének tekinti... A Szekszárdon és a Babits-kutatók körében csak Lucykaként ismert Vendel-Mohay Lajosné is így járt: ma sem tudjuk felmérni igazán, mennyi mindent vitt magával éppen ez okból sírba. Szekszárdon született 1923. február 14-én, a város mindmáig leghosszabb ideig polgármesteri tisztét viselő Vendel István leányaként, s ugyanabban a házban, ahol Babits Mihály is meglátta a napvilágot. Az Isteni Megváltó Leányai helybeli iskolájában járt négy év után a Garay Gimnázium tanulója lesz, ahol a Mészöly Miklósra is nagy hatást gyakorló Hencze Béla tanítja. Talán nem véletlen, hogy tanára rendezte az intézmény egyetlen Babits-estjét, máskor a Nyugat költőiről, vagy a modem francia irodalom értékeiből szervez irodalmi délutánt. Az 1941-ben jól érettségizett Vendel Ilona még ez évben fényképekkel és a kézirat tisztázásával segíti édesapját a Szekszárd megyei város monográfiája megírásában, majd 1942-ben Mohay vezérkari őrnagy felesége lesz. Férje a Don-kanyamál fogságba esik s csak 1948-ban tér haza. Apját 1945-ben bíróság elé állítják, s bár el nem ítélik, négy évtizedes szolgálat után megfosztják nyugdíjától, Garay téri lakását Davidov kapitány, Szekszárd városparancsnoka lakja, a maga építette tanyát államosítják, ott csak lakóként élhet családjával. Ezután ő és lánya hosszú évtizedekig lesz tanúja annak a máig tartó folyamatnak, ahogyan tönkreteszik az Előhegyet, házak tengerébe fullasztva a példásan megőrzött, de irodalmi emlékhellyé mégsem avatott Babits-tanyát. Kisebbfajta csoda, hogy a sokszorosan mellőzött, immár kétgyermekes Vendel Mohay Lajosné mégsem lesz megkeseredett ember, s előbb 1964-ben egyszerű tárlatvezetőként, majd 1965-től a Babits-emlékek ösz- szegyűjtőjeként dolgozik a múzeumban. Két év múlva annak ellenére megnyílik a Babits- emlékkiállítás, hogy közben az otthoni gondok súlyosbodnak: 1967 tavaszán meghal édesatyja. Minderről az Illyés Gyula szavaival megnyíló termek látogatói mit sem tudnak. Alig akad, aki felméri, mekkora munka lehetett a Halálfia című regény és a korabeli emlékek alapján rekonstruálni a hajdani szobákat, közben megküzdeni a méltatlan körülményekkel. Fáradhatatlanul, egyszerre kutatói és asszonyi alapossággal és kitartással gyűjt össze eredetit és másolatot, s így lesz a fotón lévő könyvtárból a megsemmisült helyébe visszaidézett új. Semmi nem kerülte el figyelmét, s azt mondták sokan: amit ő nem tud Babitsról, azt nem is lehet, vagy nem érdemes tudni. Mindebből az utókorra az 1983-ban az emeleti résszel bővült emlékmúzeumon és az „ÁH a régi ház még ...” című kalauz két kiadásán kívül em- beröltőnyi feldolgozandó maradt. Rába György az Irodalomtörténeti Közleményekben az ismertető dicsérő bemutatáshoz azt írta: „Vendel-Mohay Lajosné könyvét remélhetőleg a Babits Emlékház rendszeresen kiadandó évkönyvei követik ...” Nem követték, mert talán valaki így akarta. Az ismertetéssel egy időben Lucyka a megyei tanács emlékplakettjét kapta, öt év múlva a Szocialista Kultúráért kitüntetést, 1986- ban az alkotói díjat. Ez évben látott napvilágot a Liszt emlékek Szekszárdon, amely 43 levelet és dokumentumot mutatott be avatott filológiai aprómunkával. Döntő szerepe volt a megyeházi Liszt-kiállítás létrejöttében, de kutatásival Garay, Vörösmarty arcképének teljesebbé rajzolását is elősegítette. Volt a múzeum iparművészeti gyűjteményének kezelője, a megyebeli nemesség barokk- és reformkori bútorainak felkutatója, de mindenekelőtt mindazok feledhetetlen élménye, akik csak egyszer is az ő kalauzolásával járhatták végig a Ba- bits-szülőház termeit. Mindig lehetett tőle újat hallani, s ami a legmegkapóbb volt, párját ritkító szerénységgel, türelemmel és természetes közérthetőséggel. Művei a múzeum évkönyvében, a Dunatájban várják az érdeklődőket, megvalósíthatatlan álmai, köztük a Babits Mihály a képzőművészetben című tervezett válogatás, fájó veszteségünk. Mindezek után talán meglepő, hogy a teljességére oly büszke Uj magyar irodalmi lexikon megfeledkezett róla, szülővárosa, amelynek rádobált sarait gyöngyként gurította visz- sza, csak ötszáz nappal 1993. január 23-án bekövetkezett halála után adott neki Pro Urbe- díjat. Dr. Töttős Gábor fi szerencse napja február 13. péntek ÉS A | VASÁRNAPI 1 Tolnai Népújság KÖZÖS JÁTÉKA AZ OLVASÓK RÉSZÉRE Péntek 13-hoz babonák, hiedelmek kötődnek. Mi a szerencsét kínáljuk olvasóinknak. Vegyenek részt játékunkban. Január 24-től február 13-ig szombaton és vasárnap a Tolnai Népújságban és a Vasárnapi Tolnai Népújságban 3-3 alkalommal a szerencséhez kapcsolódó 1-1 képet helyezünk el. A játékban résztvevőknek ezeket a képeket (összesen 6 db-ot) kell a szombati és a vasárnapi újságból kivágniuk és egyszerre levelezőlapra ragasztva beküldeniük a Tolnai Népújság szerkesztősége címére: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Beküldési határidő: február 12., 10 óra Sorsolás: február 13-án, pénteken. A beküldők között 13 ajándékot 1. Stereo rádiósmagnó 2. Nile gőzölős vasaló 3. Kukorica pattogtatógép 4. Clock quartzfalióra 5. Mokkás készlet 6. Siemens hajszárító 7. Süteményes készlet 8. Quartz falióra 9. Konyhai mérleg 10. Kompótos készlet 11. Pohár készlet 12. Elin konyhai mixergép 13. Philips kisrádió Évente több száz ajándékot sorsolunk ki Ön még nem nyert? Legyen szerencséje! A nyertesek nevét a február 14-i Tolnai Népújságban és a február 15-i Vasárnapi Tolnai Népújságban közöljük. ISMÉT AKCIÓI a Szekszárd Bútor Lakberendezési Áruházban Szekszárd, Arany János u. 4. Telefon: 74/415-622. SZEKSZfíRD BÚTOR LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZ Február 10-től a ZALA BÚTORGYÁR kárpitosgarnitúráira valamint kanapéra és franciaágyakra 20% engedményt adunk! Amíg a készlet tart! ggt Kedvező kamatozású hitelakció! Február 10-28-ig az emeleti lakástextil osztályunkon a teljes függönyválasztékunkból és sötétítő függönyeinkből 30^^ árengedményt adunk! Várjuk kedves vásárlóinkat naponta 8-17.30-ig, szombaton 8-12 óráig Tánctanfolyam Az őcsényi Bogár István Hagyományőrző Egyesület szervezésében megkezdődött a NAT-ra épülő néptánctanfolyam, melyet Tímár Sándor néptáncoktató vezet. Az őcsényi Közösségi Házban havonta egy alkalommal találkozik a huszonöt résztvevő - köztük pedagógusok, táncosok, óvónők, táncoktatók - az oktatóval. Az első foglalkozáson a sárközi táncok elméleti és gyakorlati oktatása volt a téma. Olvasóink írják Ossza meg örömét! A tolnanémedi Patai Józsefet és feleségét, Bacsányi Máriát 50. házassági évfordulójukon köszönti: fia, menye és unokáik: Klárika, Jocika és a kis Petra. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentiszte- let), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. „Aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves”. Jn. 8,29. Jézus szavai küldetésről, földi léte legmélyebb titkáról szólnak. A szövegkörnyezet, melyben elhangzanak, azt mutatja, hogy nem beavatottaknak, hanem ellenfeleit is magába foglaló hallgatóság előtt szól: Minden korok emberének. A küldetésben lévőknek tudniok kell, hogy kicsoda végső soron kiküldőjük. Nagy hadvezérek, helytartók így hivatkozhatnak a szenátusra, a császárra, a népre vagy egy eszmére. E két utóbbinak azonban szinte semmi személyes jellege nem volt. Jézus Istenre hivatkozik. Csodatételei nyomán Istent magasztalják. Jó hír A történelem bizonysága az, hogy a küldetéses személyek „közül” lassan eltűnnek a kiküldők. Ha a „gyökerek” nem érnek el Istenig, az egyedüllét, a magányosság felőrli az életenergiákat. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg egy kétkötetes mű Széchenyi Istvánról, a „legnagyobb magyarról”: Egyedül vagyunk. Népünk vezetőinek küzdelme egyre inkább eredményesnek tűnik: Ne maradjunk egyedül földrészünk nagy népei között. A személyes elmagányosodás kérdése azonban ezzel nem oldódik meg! Van-e küldetésed, érzed-e a legfenségesebb érzést, ami itt e földi életben már átélhető: Isten velem van, nem hagyott egyedül? - érezhető ki mindez Jézus szavaiból. Mindezek után talán apróságnak tűnik, amivel Jézus szavait zárja: „mert mindig azt teszem, ami neki kedves”. Milyen boldogság a szülőnek gyermekük vagy gyermekeik gyümölcsöző élete, de mekkora szomorúság látni a gyermekek elfajzott életét. Talán azon az apróságon múlna mindez, amit itt Jézus említ? Ha több kedvesség lenne a szülőkben a gyermekek iránt és viszont, ha mindez naponkénti tapasztalat lenne a kívülállók szemében is: Szűnhetne a magányosság életenergiákat emésztő „pokoli” tüze, ki-ki az igazi forrásból táplálkozva teljesíthetné küldetését - Jézus módjára. Szilvássy Géza református lelkész i
