Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21 / 44. szám

Béke veletek, SFOR-katonák! Ha betévedsz a taszári légitámaszpontra és jártál anno szovjet laktanyában, feltétlenül visszaidézed a látottakat. Ha láttad a Hair-t, minden bizonnyal eszedbe jutnak a képsorok, a film zenéje. De betévedni nem nagyon tudsz az SFOR Bosznia és Amerika közötti tranzitállomásra. Az iraki válság miatt ugyanis megszigorították a belépést a bázisra, ahol egyébként minden nyugalmat áraszt. A tolmács rögtön elnézést kér, hogy a völgységi polgár- mestereket és néhány újság­írót szállító autóbusznak vá­rakoznia kellett. Az iraki vál­sággal magyarázza a szigo­rúbb ellenőrzést. Az ok­mányainkat egyébként • nem ellenőrzik. Felszáll hozzánk néhány SFOR-os, akiktől máris szabadon lehet kérdezni. Emlékszem, a rend­szerváltás előtti időkben ha egy vezető azt mondta, „megyek a Szovjet­unióba”, az legtöbbször azt jelentette, hogy az il- | lető (baráti/tisztelgő, stb.) látogatást tesz valamelyik szovjet laktanyában. (Ame­lyeknek ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó lakói - a vicc(?) szerint - öröklakást kaptak). No, de térjünk visz- sza Amerikába, pontosabban Taszárra. Ott pedig - az SFOR által használt területen - minden „tiszta Amerika”. A fogadtatás, a happy életérzés feltétlenül az. Min­denki mosolyog, barátságos, de csak arra válaszol amire akar, illetve amire szabad. És ez így van rendjén, hiszen nem egy nőegyletnél te­szünk látogatást, hanem egy stratégiailag fontos bázison, amely azon túl, hogy a Boszniába igyekvő katonák tranzitállomása, felmerült a hasznosítása egy esetleges iraki fegyveres konfliktus esetén is. rikából repülőgép. Úgy tudja, mostanában nem. Né­hány perc múlva leszáll egy hatalmas C 130-as - talán Tuzlából jött - és nemsokára továbbrepül, de csak talál­Tászáron minden .tiszta Amerika gátjuk, honnan hová. (Aki­nek idáig nem jutott volna eszébe a Hair, az nem is látta.) Azt viszont elárulják, hogy a Lockhed Martin gyár­totta harci járgányok milyen esetre jobban érdekel ben­nünket. Állítólag kétezer-öt­száz katona otthona ez a rész. Itt természetesem van Burger King, mozi, posta, el­sősegélyhely, és még sokáig sorolhatnánk, mi minden­nek kell lennie egy amerikai városban. Nos az mind van. Charles J. Wogan őrnagytól - a polgári kapcsolatok hivata­lának összekötő tisztjétől megtudjuk, hogy a legkere­settebb hely a sörsátor, ami a katonák nagy bánatára • csak este hattői tart nyitva. Egyébként na­gyon megkedvelték a magyar söröket. Beme­gyünk egy ilyen sá­torba, s ismét Ameri­kában érezzük magun­kat: angol nyelvű au­tomaták, önkiszolgáló éterem, country zene. ■ Szeretnék beszélni egy katonával, aki most jött Boszniából. Nagyon kedves mosoly ismét a vá­lasz, de momentán nincs ilyen. Nem baj, isimerjük meg Wogan őrnagyot köze­lebbről! A harminchat esztendős Wogan őrnagy szerint a ci­vil és a katonai éiet között csak a reggeli ébredés módjában van különbség nyiban különböző, hogy odahaza reggelenként nem ébreszti egy őrmester... Itt az a dolga, hogy a magya­rokkal ápolja a kapcsolatot. — Milyen problémákkal keresik meg? — Legutóbb egy helikop­ter túl alacsonyan repült Ka­posvár felett. A polgári véde­lem megkért bennünket, hogy máskor az ilyen esetek­ről előre értesítsük őket. — Önök ezt tudják garan­tálni? — Nehéz valamit garan­3» i taszári bázis lakóinak egyharmada nő. Vendégük: Bognár Jenő, bátaszéki polgármester Robert Dashman törzsőr­mester egy sátorban felállí­tott terepasztal előtt mutatja meg, hol vagyunk, mi min­den van a bázison. El­mondja, hogy 1995 decem­bere óta 135 ezer katona for­dult meg Taszáron. Megmu­tatja a két és fél kilométeres kifutópályát, azt, hogy hol vannak a raktárak, még arról is beszélhet, hol tartják a fegyvereket, elmondja, hogy 665 jármű található a tá­maszponton. Barátságosan mosolyog, de nem mondja meg, mikor jön Boszniából, Németországból vagy Ame­pompásan használhatók egy bevetésnél. Be is ülhetünk a tankokba, amelyek rakéták indítására ugyanúgy alkal­masak, mint kézigránát-ha- jigálásra. Élménybeszámo­lónak is beillik, ahogy a ka­tonák beszélnek járműveik­ről, s arról, milyen intelli­gensek ezek a masinák: ha például egy ajtót nyitva hagynak és az útjába lenne valamelyik lövőszerkentyű­nek, akkor ezek az egymás­hoz nem illő darabok egy érzékelő segítségével kikerü­lik egymást. A sátorváros minden­férfi tartalékos, és amikor nem Taszáron van, akkor Pennsylvaniában ügyész­ként dolgozik. Az a mun­kája, hogy felülvizsgálja a le- százalékolásra váró embere­ket, illetve eldöntse: jogosul­tak-e arra az ellátásra, amit igényelnek. Charles tavaly szeptem­berben tudta meg, hogy „ak­tiválni” fogják, és másfél hó­napig készítették fed a fel­adatra, amellyel kapcsolat­ban nincsenek különösebb érzelmei: — Meg kell csi­nálni - mondja. A civil és az itteni élet számára csak any­Most itt vagyunk - pol­gármesteri terepszemle Robert Dashmann-nal FOTÓK: BAKÓ JENÓ tálni, de annyit mondhatok, mindent megteszünk, hogy ilyen nem várt estek ne for­duljanak elő. Az őrnagy, aki július kö­zepéig marad, el van ragad­tatva Taszártól. Mint mon­dotta, ha Taszár kicsiben az, mint amilyen az ország, ak­kor Magyarország nagyon szép lehet. Közben a reptér tűzoltói kicsit megtréfálják a polgár- mestereket. A bemutató ré­szeként a sugárcsövet a láto­gatók felé fordítják . . . Bele­fér, persze, hogy belefér. A régi vezetők emlékezhetnek: a „szovjetunió-beli” látoga­tások során a vodkát nem le­hetett megúszni. Taszáron egyébként há­rom szovjet olajpumpa em­lékeztet a Varsói Szerző­désre, amit az amerikaiak nem használnak - természe­tesen ezt is mosolyogva mondják. Búcsúzunk, és so­kaknak van déja vu-je, ami­kor amerikai-magyar barát­sági jelvényeket kapunk út- ravalóul. Mit mondhatnánk egyebet bizakodóan? Béke veletek, katonák! Hangyái János JUT ESZEMBE Amilyen a törvény A zt mondta a miniszter­elnök, újra kell fogal­mazni az igazságszolgálta­tással kapcsolatos elváráso­kat. ‘Konkrétabban az ügyészségekre és a bírósá­gokra gondolt, amelyek sze­rinte nem tartanak lépést a bűnözéssel. Hangsúlyozta ugyan azt is, hogy a bírósá­goknak függetlennek kell maradni a kormánytól - még szép!, - de nem lehet­nek függetlenek a társada­lomtól. És a törvényektől? A rendőrség, az ügyészség és a bíróság jogalkalmazó, végrehajtója és nem alkotója a törvényeknek. Amelyek persze olyanok, amilyene­ket a mostani és a megelőző parlament hozott. Legin­kább liberalizáltak, az em­beri jogok nevében, vagy in­kább ürügyén. így aztán a bűnelkövető, a tárgykörnél maradva a gyilkos érvénye­síteni tudja szabadság- és személyiségi jogait az ellene folyó eljárásban. Az áldo­zatnak erre már nincs módja, a tanúk védelméről meg többnyire csak beszél­nek. Mindenki az igazságszol­gáltatást szidja, mondván, hogy nem képes megfelelni azoknak a követelménynek, amelyeket tárdadalom el­vár. És a törvények mindig, mindenben megfelelnek a célnak? Vajon a Büntető Törvénykönyv gyakori vál­toztatásai összhangban vannak-e a társadalom igazságérzetével? Ne csodálkozzék senki, hogy elhúzódnak az eljárá­sok, ha például a védelem új szakértőt kérhet még a bi­zonyítási eljárás utolsó per­cében is. Akkor is, ha az előző szakértők addig is mindenben egyetértettek. A bíróság nem mérlegelheti az indítványt, nem mond­hatja, hogy már nincsenek kétségei, nincsenek megvá­laszolatlan kérdései. A vád­lott jogi értelemben vett ér­dekét szolgálja a szabály, hiszen az idő múlása akár nyomatékos enyhítő körül­mény lehet. S míg a szakértő szakért, addig az eljárás áll. Szak­értő meg kevés van. Buda­pesten az is előfordulhat, hogy legközelebb másfél év múlva tudják kitűzni a kö­vetkező tárgyalást. L ehet, hogy mindez így jogáillami, demokrati­kus, csak akkor ne a jogsza­bályok végrehajtóit tessék hibáztatni! Ihárosi Ibolya a tJófnai Jlfyufoáp fa/icóa/áMá fówi/t? ÉS A VASÁRNAPI Tolnai Népújság KÖZÖS JÁTÉKA AZ OLVASÓK RÉSZÉRE Lapcsaládunk lapfejeit tesszük közzé a következő két héten, szombaton és vasárnap Önöknek kedves olvasóink az a feladatuk, hogy a szombati Tolnai Népújságban és a Vasárnapi Tolnai Népújságban megjelenő szelvényekből összeállítsák a lapcsaládot és a szelvényeket levelezőlapra ragasztva beküldjék a Tolnai Népújság Szerkesztősége címére 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf.: 71. Beküldési határidő: 1998. március 5. 12 óráig Nyeremények: 10 ajándékcsomagot sorsolunk ki, összesen 50.000 Ft értékben Évente több száz ajándékot sorsolunk ki. Ön még nem nyert? Legyen szerencséje! A nyertesek nevét a március 7-i Tolnai Népújságban és a március 8-i Vasárnapi Tolnai Népújságban közöljük. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom