Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-31 / 26. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. január 31., szombat Rejtett értékeink Dr. Halász Sándor hasznos élete Alighanem sokakat zavarba lehetne hozni azzal a kérdéssel: mi kötötte össze Duna- földvár első rabbiját, a postatakarék igazgatóját és a századforduló jeles költőjét, Makai Emilt? Pedig a válasz egyszerű: egy család tagjai voltak, s talán ráadásul a legkevésbé ismert Halász Sándor közülük a legjelentősebb. Az 1852-1864 közötti mezőváros első rabbija, Fischer Antal Énoch fia, Sándor 1859. november 9-én született, az apa Makó rabbija lett öt év múlva, s 1870-ben ott látta meg a napvilágot másik fia, aki Makai Emil néven országos hírű poétává vált. Cziráky Gyula, Dunaföldvár monográ- fusa - aki a címben említett férfiú díszmagyaros mellképét közli - fenntartotta, hogy .középiskolai és egyetemi tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte”, noha - ezt Szinnyei Józseftől lehet tudni - az akkor még Fischer Sándor tanulmányaival párhuzamosan már írogatott, 19 évesen az Ellenőr munkatársa, 1882-től a Nemzet segédszerkesztője, később - immár a Pallas nagy lexikona szerint - vezércikkírója lett. A magyaron kívül héber, latin, olasz, francia, angol nyelven értett, németül számos cikket írt bécsi lapoknak, lapját tudósította Párizsból éppúgy, mint Berlinből, Milánóból vagy Velencéből. Amúgy mellesleg 1884-ben a budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett. Ekkor már országosan ismert volt neve magyar és német nyelven közreadott Mit akar a Schulverein (1882) című röpiratából. E korszaka legjelentősebb műve az Országgyűlési Almanach 1886-ban a képviselőházról és 1887-ben a főrendiházról megjelent két kötete. A kiegyezés után ez volt az első ilyen munka, amely szerzője szerint „nem kíván más lenni, mint egyszerű kézikönyv, melynek célja, hogy az országgyűlés tagjai iránt érdeklődőket, tárgyilagos adatok nyomán, megismertesse azok élettörténetének kiválóbb mozzanataival”. A művet bemutató Vasárnapi Újság a szerző előszavához hasonlóan megírta: „az adatok legtöbbje magoktól és érdekeltektől származik, s így e kötet hiteles forrásmunkának mondható”, „összegyűjteni bizony nem kis munka vala”. Becsúsztak persze tévedések is, az egyikért gróf Pongrácz Károly párbajozni akart 1890- ben Halásszal, de az éppen nászúton volt - szerencsére. Ekkor már öt éve a postatakarék hivatalnoka, aki fogalmazó, 1887-ben titkár, 1890- ben első titkár. Baross Gábor 1888. júliusában Bécsbe küldte az ottani csekk-rendszer tanulmányozására, de szeptembertől már ezt oktatnia is kellett, két év múlva pedig már a műegyetem professzora lesz az 1881 óta Halász családi nevet használó szakember. A postatakarékpénztár chequ és Clearing forgalmáról írott műve 1890- ben már bemutatja, hogy a készpénzforgalom helyett mennyivel gazdaságosabb a fenti módozatok alkalmazása, noha annak - ahogy az Akadémián 1891-ben tartott előadásában rávilágított - „az alsóbb néposztályok körében még számos akadályai vannak”. (Tegyük hozzá nemcsak ott és nemcsak akkor voltak: Mikszáth 1882-es A csekk című karcolatéban egy nagyjövedelmű kanonok nem ismeri a csekket, majd az azt két ezrelék kezelési költségért beváltó kereskedőt „vérszopó vadállat” és „háladatlan korcs” címekkel illeti; s akkor még nem szóltunk az 1998-as bankkártya-akció visszhangjáról: ezt már egy évszázada látta Halász!) „Része volt a postatakarékpénztár minden nagyobb szervezési munkálatában. E mellett kiváló irodalmi tevékenységet fejtett ki ez intézmény népszerűsítése érdekében s állandóan a hivatalnoki pályájával párhuzamosan haladt tudományos működése is” - írja róla Cziráky. Az ő javaslatára született törvény a csekk-rendszerről, kitalálta a betétbiztosítás módját hazánkban, létre akarta hozni a községi takarékpénztárak rendszerét, szabályozni kívánta a közigazgatási hatóságok pénzkezelését. Főszerepe volt a közgazda- sági társaság megalapításában, 1896-ban a milleniumi kiállítás rendezésében, ugyanekkor a párizsi közgazdasági társaság levelező tagja lett. Elismerései itthon is egymást érik: az Akadémia 1899-es pályázatának 1000 frankos díját nyeri el, 1903- tól miniszteri tanácsos, 1907- től a postatakarék igazgatója, 1909 áprilisától dunaföldvári előnévvel nemesi címet kap, 1911-ben a Lipót-rend lovagkeresztjével ismerik el. Budapesten halt meg 1918. február másodikán, nevét csak lexikonok őrzik. Dr. Töttós Gábor Szívről, szívért, szívesen ✓ Beszélgetés dr. Zsigmond Árpáddal Egyre többet hallani, olvasni olyan közösségek megalakulásáról vagy programjairól, amelyek egészségmegőrző, betegség- megelőző céllal indultak. Egyik ilyen a szekszárdi Szív és Élet Klub. Vezetője dr. Zsigmond Árpád. — Mi motiválta az orvosi, ezen belül a kardiológusi pályára ? — Bonyhádon a középiskolában Horváth Béláné tanárnő biológiaóráin fordult a pályaválasztási gondolatom ezirányba. Édesanyám is biológia szakos. Ez tehát az orvosi pályára mozdulás, nekik sokat köszönhetek. Az egyetem befejezése után dr. Témák Gábor irányította figyelmemet a belgyógyászat, ezen belül a kardiológia felé. A feleségem Iváncsics Anna gyermekorvos ... Ennyit tudok elmondani. — ... és a szekszárdi Szív és Élet Klub? — Ez egy sajátos fejezete az életemnek. Nem mondhatom, hogy remek szervezőkészségem volna, meg a kapcsolati a közéleti szerepvállalásom sem mondható követendő példának. Megkerestek a klub szervezői és elmondták céljaikat. így már kötelességemnek éreztem, hogy igent mondjak. — Melyek ezek a célok? — A klub tagjai ma még azok az emberek, akik szívelégtelenség miatt már szoros kapcsolatban állnak a kardiológusokkal. Szívműtéteken túllévők, akik megélték az infarktus okozta érzéseket is, és lehetne folytatni. Tehát szívbetegek kezdeményezték a klub megalakulását, de szeretnénk, ha a megelőzés kaphatna nagyobb hangsúlyt. A gyógykezelés ki- nek-kinek az egyéniségére szabott. Ám a prevencióra kellene jobban figyelnünk. Amíg egészségesnek érzi magát az ember, még nincs intő példa a saját, vagy legszűkebb baráti körében, addig nem fordulnak orvoshoz. A klubbal szeretnénk azt elérni, amit a vesebetegek kiharcoltak maguknak, országos szinten is jó minőségben. Célunk, hogy tárgyalópartnerekként fogadjanak illetékes helyeken. — A szekszárdi klubnak vannak jóakaratéi szponzorai, támogatói is. — Igen! Köszönet valamennyiüknek. Ilyen adományok hozzájárulásával vált lehetővé, hogy egy nagyon fontos diagnosztikai készüléket tudtunk vásárolni, a belgyógyászati osztályra. — Elmondásából arra lehet következtetni, hogy bárki e Szív és Élet Klub tagja lehet. Mikor lesz a következő klubestjük? — Szekszárdon az Egészségügyi Szakiskola, az a bizonyos lila épület itt a kórház mellett ad otthont a klubfoglalkozásoknak. Itt február 4-én találkozunk. Táplálkozási tanácsadás lesz termékbemutatóval. Erről klubtagjainkat is külön értesítjük. Szeretnénk, ha a sajtó is támogatná tevékenységünket, és lehetőségeik szerint informálnák az olvasókat, hallgatókat, nézőket. Nekik is köszönjük, és minden érdeklődőnek, aki a szívről, szívért, szívesen tesz! D. K. J. Könyvről könyvért „Világos lesz a táj” Avagy két nyelven Várdombról „Ahol fejsze csattog, világos lesz a táj”. Ez a költői kép indítja a „Sváb telepessors” című verset, amely Anton Bu- chenauer költeménye. Kiss Tamásné fordította magyarra. Gondoljuk végig az első mondat jelképét. Fejsze csattog ... Mi történik a kivágott fával? Milyen haszna származik a favágónak? Ha sűrű sötét erdőt azért csattogtatja fejszéjével, hogy jobban átlássa a földfelszínt, ahol az erdő nőtt, ahol az ember él. „Világos lesz a táj” - írja a gondolat folytatásaként. Ha világos, akkor minden jól látható! Minden ami körülveszi a favágót! Minden ezért a világosságért történik! Ha valamikor, akkor napjainkban nagyon nagy szükségünk van, hogy világosan lássuk a tájat! Talán ilyen indíttatásból kezdett adatokat gyűjteni a várdombi németek néprajzáról és szokásairól Kiss Tamásné. A közelmúltban jelent meg „Volt egyszer rég” - Es war einmal. . .” címen az a könyve, melynek bontóján Várdomb község címere üdvözli az olvasót. Hátul egy madártávlatból készült színes fénykép köszön el. Belül viszont az a telepessors kerekedik, tartalmában gazdag olvasmánnyá, mely a „Fejsze csattogásokat” visszhangozza. Kiss Tamásné egyike azoknak a várdombiaknak, akik a község fejlődését belülről élik. Szerzőként tehát nem pusztán az adatközlők hiteles elmondását, a különböző e témában már megjelent dolgozatok és tanulmányok vonatkozó részleteit gyűjtötte és válogatta kötetté. Mindezért élete példájával közéleti szerepvállalással, ha tetszik „fejszecsattogtatóként” van jelen egy község életében. Aktivitása, tenniakarása újabb dokumentummal áll elénk. A kötetet dr. Balázs Kovács Sándor (Szekszárd) és Brigitte Freund (Wien) lektorálta. A szerkesztési rend követi a hasonló települési monográfiákat. Érdekességéhez tartozik, hogy magyarul és németül egyszerre olvasható. Ezen a két nyelven váltják egymást az oldalak. Várdomb nevének eredezte- tési magyarázata indítja, majd a településformán, az építkezési szokásokon át vezeti az olvasót a mezőgazdasági munkák várdombi hagyományaira emlékezve. Az ételek, italok fogyasztási gyakorlatát is idézve eleveníti a családi élet jelentősebb napjait is. A viseletét tárgyaló fejezet után népi gyógymódokról olvashatunk, babonákról, hiedelmekről. Ételreceptek, embermesék, szólások, közmondások, gyermekjátékok, népdalok kottái zárják a könyvet. Közben archív fényképek, grafikák teszik színesebbé. A kötet, bár nem célja az események értékelése, mégis láttatja azt az állandó mozgásból, változásból következő fejlődést, ami Várdombra jellemző. A „Volt egyszer rég .. .” nem a szép emlékek gyűjteményes felsorolása. A sváb telepessors költői tömörítése életregények tükörmozaikja csupán. A viselet darabjai jelentéstartalmukban is árulkodnak embertpróbáló hívekről. Az ételreceptek egyszerű ízeikkel vallanak fogyasztóikról. Hosszan lehetne elemezni a Kiss Tamásné szerkesztette várdombi könyvet. Higgyük, hogy a helybenlakók és elsősorban az iskolások teszik ezt helyettünk. Köszönet a szerkesztőnek, lektoroknak, adatközlőknek, a kiadvány megjelenésének költségeihez hozzá- járulóknak, a Szekszárdi Nyomdának és az olvasónak mint befogadónak, mert csak így, közös gondolatokkal lesz „világos a táj”, akár két nyelven is. Decsi Kiss János Nagy Sándor sírja után kutatnak Az egyiptomi hatóságok a napokban engedélyezték egy régészcsoportnak, hogy Alexandriában kutasson Nagy Sándor sírja után, amelynek pontos helyéről a IV. század óta nem tudni semmit. „Húsz esztendeje vártam erre a napra” - nyilatkozta az AFP-nek a hír hallatán Fauszi el-Faharani, az alexandriai egyetem tanára, az egyiptomi és görög régészekből álló csoport vezetője. Hozzáfűzte: reméli, hogy márciusban elkezdhetik az ásatásokat Alexandria Bab Sarki negyedében, amelynek keresztény temetőjében a ptolemaioszi korból (Kr.e. 323-30) származó sírok találhatók. Nagy Sándor, makedó- niai Fülöp fia, Krisztus előtt 332-ben hódította meg Egyiptomot és rá egy évre megalapította Alexandriát a Nilus torkolatánál. Ott temette el a Kr. e. 323-ban elhunyt hódítót a világbirodalom egyiptomi részét öröklő Ptolemaiosz. El-Faharani munkáját húsz kutató segíti, köztük Athén és Patrasz egyetemeinek tíz geofizikusa, akik ultrahangos vizsgálatnak vetik alá a talajt. El-Faharani a hatvanas években tanulmányt publikált arról, hogy „Alexandria Bab Sarki negyedének temetőjében egy makedón királyt temettek el, feltehetően Nagy Sándort”. Ugyanis számos eddigi felfedezésből erre a következtetésre jutott: kéziratokból, térképekből és két görög szerző - Sztrabon és Tacius - írásaiból, akik „látták a sírt”. Alátámasztani látszik el- Faharani feltevését, hogy 1904-ben találtak a temetőben egy alabástromból készült, makedón írásjegyekkel ékesített sírt, amely csak gazdag és nagyhatalmú ember nyugvóhelye lehetett. Mindazonáltal el- Faharani szerint nem Nagy Sándor sírjáról van szó. Jean Yves Empereur, francia régész szerint el-Faharani feltevése helytállónak tűnik és minden remény megvan rá, hogy ezúttal sikerrel jár majd az az évszázadok óta tartó kutatás, amelynek keretében eddig 140 kísérletet tettek Nagy Sándor sírjának meglelé- sére. — Február 14-én, Bálint, Valentin napján küldjön üdvözletét szeretteinek! ...................................:...................7; ............................>£ F ebruár 14-re, Bálint napra megrendelem a Tolnai Népújságban az alábbi üzenetet: Ezen a napon a Tolnai Népújságban közöljük üzenetetét Legkésőbb február I2-ig küldje el levélben a kiadó címére: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. a szelvényt kitöltve, a közlési díj befizetését igazoló feladóvevénnyel együtt Tel.: 74/416-211. 150 Ft 300 Ft 400 Ft 500 Ft 600 Ft Fotó megjelentetése plusz 500 Ft. Feladó neve:.............. L akcíme: .........t I stentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra, Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
