Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-31 / 26. szám

4. oldal Megyei Körkép 1998. január 31., szombat — Tolna Es Környéke Hogyan fizethető ki egy még át sem vett számla? Ez a kérdés is felmerült egyik olvasónkban, akinek a héten, január 28-án, villany- számlát hozott a postás. A számlán a befizetés határ­idejeként február 17. szere­pelt. Ugyanezen a napon azonban kapott még egy le­velet az áramszolgáltatótól, amelyben felszólították, hogy 8 napon belül fizesse ki a hátralékát. Igaz, a szö­veg szerint a felszólítást tárgytalannak kell tekinteni, ha időközben már rendezte a tartozást. Olvasónk ezek után nem értett valamit. A számla sze­rint elég, ha február 17-ig fizet. Ám a felszólítás sze­rinti „8 napon belüli” fizetés alapján a határidó' február 5. A felszólítás viszont azt su­gallja, hogy igazából akkor jár(t volna) el helyesen, ha még a számla kézhezvétele előtt befizet. A DÉDÁSZ tolnai kiren­deltségén érdeklődésünkre kiderült, hogy ezt nem vár­ják el ügyfeleiktől, véletlen egybeesés a számla és a fel­szólítás ugyanazon napon történő kézbesítése. A fel­szólítások még az elmúlt havi befizetésekre vonat­koztak, és azért küldték ki őket, mert a DÉDÁSZ-köz- pont a fogyasztók által - egyébként rendes időben - befizetett pénzeket jó né­hány nap csúszással kapta meg, nem tudni, kinek a hi­bájából. A következő havi, aktuális számlákat viszont a szokásosnál korábban küld­ték ki, így „találkozhatott” a két értesítés. A kirendeltsé­gen egyébként elmondták, két napja égnek náluk a tele­fonok, ügyfeleik jogosan bosszankodnak, de ebben az esetben az ott dolgozók vét­lenek. Vállalkozói klub indul Kölesden Közismert, hogy a vállalko­zók a mai körülmények kö­zött csak jogi, pénzügyi, adó, marketing, stb. ismere­tekkel egyaránt felvértezve tudnak talpon maradni. Ezen feladatok segítése, az ismeretek átadása céljából vállalkozói klub indul a kö- lesdi művelődési házban. Várják azokat a helybéli ér­deklődőket, akik a gazdaság bármely területén vállal­koznak, vagy vállalkozás indítását tervezik. Az első összejövetelre február 1-jén, vasárnap 17 órakor kerül sor. Tolnai borvidék • • Ónálló arculatú konkurencia (Folytatás az 1. oldalról.) Mivel ez az egész dolog még nagyon új, a hegyközségekkel, azok működésével kapcsolat­ban nagyon kevés az informá­ció, úgy gondolom, van igény a segítségre. Ugyanakkor meg­győződésem, hogy a hegyköz­ségi tanácsnak - a háttérben maradva - arra kell törekednie, hogy az egyes hegyközségek maguk alakítsák ki saját arcula­tukat. — A borvidéki besorolások körül korábban számos vita zaj­lott. Most nyilván akad, aki csa­lódott, mert nem Szekszárdhoz került, „csak” a tolnai borvi­dékhez. — Természetesen köny- nyebbséget jelent ahhoz csatla­kozni, aminek már neve, évszá­zados hagyománya van, mint­sem felvállalni valamit, ami a nulláról indul. Emiatt lehetnek olyanok a szekszárdi borvidék perifériáján, akik szerették volna, ha oda kerülnek. Ugyanakkor nem tartom fel­tétlenül hátránynak, hogy ne­künk egyelőre nincs „nevünk”. A szekszárdi borvidék szerin­tem túlzottan a névadó hegy­községre koncentrálódik. A tolnai borvidéken - még egy­szer mondom - az önálló arcu­latban vannak az esélyek. — Az azért elmondható, hogy eló'relépést jelent, hogy Tolna megyében újabb borvi­dék van, és azon hegy­községek számára, akik ide kerültek, ez egyféle rangotjelent. — így van. A tolnai borvidék ugyanolyan rangú, olyan lehetőségű, mint a szek­szárdi. — Úgy tu­dom, a tanács első' tevékeny­ségei között egy borvidéki borverseny szervezése szerepel. — Ez lenne az első komolyabb rendezvé­nyünk. Úgy gondolom, nekünk az ilyen jel­legű közös fellépéseink adhat­nak rangot. Szerintem előbb- utóbb konkurensei is lehetünk a szekszárdi borvidéknek. Sportszeretők türelmét kérve Összegek „címkézése” Faddon Fadd önkormányzatának bi­zottságai szinte változatlan formában tárják a falu költség- vetését a képviselőtestület elé. Amint az várható volt, a leg­több vita nem a tízmilliós nagy­ságrendű tételek körül alakult ki, hanem a büdzséhez képest elenyésző mértékű - néhány­szor tízezres - nagyságrendek vették el az ülés döntő részét. Mindenki egyetértett a sport- támogatás növelési igényének jogosságával. Kocsner Antal polgármester tájékoztatta a grémiumot arról, hogy a helyi egyesület belső problémái (me­lyekről lapunk is beszámolt) rendeződtek, sőt tagságuk je­lentős önfinanszírozás mellett voksolt a tagdíjak emelésével. A költségvetés hozzájárulása üzenetértékű, hiszen a külön­böző támogatások arányai azt is kifejezhetik, hogy a képviselő- testület mit tart elsődlegesnek. A „kincstári” felfogás azon­ban óvott a társadalmi szerve­zetek támogatásának növelésé­től, ugyanis többmilliós pályá­zatok bukhatnak meg akkor, amikor az állami intézmények átvilágítják a költségvetés va­lamennyi tételét. Mindenki elfogadta Priger József (könyvvizsgáló) komp­romisszumos javaslatát, mely- lyel nem zárta ki a lehetőségét, hogy e mértékek évközben mó­dosuljanak. Ugyanakkor támo­gatta azt a javaslatot, hogy né­hány összeget mértékének vál­toztatása nélkül egy „címszó” alatt vonjanak össze, nagyobb rugalmasságot adva az évköz- beni átütemezések és váratlan kiadások fedezéséhez. Ódry Hírek, Információk Újabb kihívás a faddiaknak Mint azt annak idején megírtuk, ’97-ben a kihívás napján Fadd remek sikert ért el, kategóriájá­ban a nagyközség bizonyult a legsportosabb településnek az országban. A kategória-győz­tesek számára február 7-én, azaz jövő szombaton Nagykő­rösön rendeznek meghívásos sportvetélkedőt. A 20 sporto­lóból, a kihívás napi szerve­zőkből és szurkolókból álló faddi küldöttség különbusszal indul az eseményre. Javulhatna a szedresi foci Ülést tartott a szedresi képvise­lőtestület. A község vezetői tá­jékoztatót hallgattak meg a község gyógyszerellátásáról, és a helyi sportegyesület munkájá­ról. Utóbbival kapcsolatban megfogalmazódott, hogy jó lenne, ha a futballisták javítani tudnának eddigi szereplésükön. A testület döntött pályázat be­nyújtásáról a szennyvízberuhá­zással kapcsolatban. (Lásd még a Miniszter biztatást adott című cikkben.) Város lett Tolna partnertelepülése Bár eléggé el nem ítélhető mó­don Tolna németországi test­vértelepülését, Stutensee-t ko­rábban következetesen város­nak tituláltuk, az igazság az, hogy a település csak ebben a hónapban kapott városi jogot. Az ez alkalomból rendezett ün­nepségen részt vett Keszthelyi Márton, tolnai polgármester is, aki az önkormányzat ajándéka­ként Pósa Ede a tolnai város- központról készített olajfest­ményét adta át. Szennyvízberuházások a láthatáron A miniszter biztatást adott A héten a környezetvédelmi miniszter részvételével a Tolnai Vízműnél lezajlott szakmai fórumon a részt­vevő polgármesterek rész­ben olyan információkat vártak Baja Ferenciül, ame­lyek alapján a képviseló'tes- tületek korrekt döntéseket hozhatnak tervezett kör­nyezetvédelmi, elsősorban szennyvízberuházásokkal kapcsolatban. Baja Ferenc egyebek mellett arról tájékoztatta a megjelen­teket, hogy a környezetvé­delmi alapnál az úgynevezett 1/1-es vízbázisok védelmének elsődlegessége az elkövet­kező időszakban megmarad. (Ez azt jelenti, hogy a legve­szélyeztetettebb vízkinccsel rendelkező területek pályáz­hatnak továbbra is a legesé­lyesebben szennyvíz beruhá­zási támogatásra.) Ebbe a körbe tartozik a tolnai vízmű illetékességi területén Bo- gyiszló, Fadd és Tolna, vala­mint Gerjen. Szedres és Ten- gelic 1/5-ös kategóriájú. Mint a miniszter elmondta, prob­léma Medina, (valamint Pusz- tahencse és Kajdacs) esetében lehet, amely települések az 1/8-as kategóriába tartoznak. Az ő esetükben ugyanis jelen­leg közvetlen környezeti ér­dek nem fűződik ahhoz, hogy a szennyvízberuházás létrejöj­jön. Ugyanakkor ez, mint Baja Ferenc aláhúzta, nem je­lenti azt, hogy ezek a telepü­lések teljesen esélytelenek a támogatás elnyerésére. A miniszter hangsúlyozta, előnyt élveznek azok a telepü­lések, amelyek társulásban valósítják meg a közműberu­házást. A pályázatok szempontjá­ból további előnynek tartotta a szennyvízberuházás és - ahol erre lehetőség van - a holtágrehabilitáció összeköté­sét, integrálását. A bevezetni tervezett kör­nyezetterhelési díjról el­mondta, hogy az kezdetben évi 800-3000 Ft-tal terhelné a környezetszennyező háztartá­sokat. A végső cél ösztönözni a csatlakozást a „környezet- védő” közműrendszerekhez. A Népújság arra volt kí­váncsi, vajon a miniszteri tá­jékoztatás után módosulnak-e a környezetvédelmi beruhá­zásokkal kapcsolatos elképze­lések egyes Tolna környéki településeken. Nagy Ferencné, Tengelic polgármestere: — Nem változnak a terveink. A mi szennyvízberuházásunk olyan szempontból előrehaladott stádiumban van, hogy a cél- támogatást már elnyertük. Nekünk társulni már nem cél­szerű, hiszen akkor egy új pá­lyázattal újból a nulláról kel­lene indulnunk. A környezet­védelmi alaphoz már koráb­ban beadtuk a pályázatunkat, a miniszter úr tájékoztatása szerint erről még a választás előtt döntenek, és van pénz is. Hőger János, Medina jegyzője: — Mi úgy ítéltük meg, hogy a miniszter úr alá­támasztotta eddigi elképzelé­seinket, tehát végsőkig kitar­tunk a szennyvízberuházás mellett. Előny, hogy Szedres­sel társulásban képzeljük el a megvalósítást, és tény, hogy Medina is sérülékeny vízbázi­son helyezkedik el. Keszthelyi Márton, Tolna polgármestere: — A szennyvízberuházás bővíté­sével kapcsolatos elképzelé­seinken nem változtatnak a tanácskozáson hallottak. Fon­tos megjegyezni, hogy a meg­levő szennyvízhálózatunkat csak akkor tudjuk bővíteni, ha az önkormányzat saját erőt is fel tud mutatni. A holtágreha­bilitációban történő továbblé­pésre - például az iszapkotrás tekintetében - lehet esély, hi­szen Tolna is tagja egy e cél­ból létrejött térségi társulás­nak. Tóth István, Bogyiszló polgármestere: Sem negatív, sem pozitív irányban nem be­folyásolnak bennünket az el­mondottak, már csak azért sem, mert a környezetvédelmi alaptól - tavalyi decemberi döntés alapján - a megkezdett szennyvízberuházásunk érté­kének 25 %-át, 158 millió Ft- ot már elnyertünk. Koleszár Mihály, Szedres polgármestere: — Meg­erősítettek szennyvíz beruhá­zási szándékainkban a meg­beszélésen hallottak. A Medi­nával közösen tervezett szennyvízteleppel és a csator­názással kapcsolatos pályáza­tunk elkészült, hétfőn nyújt­juk be. Bízunk a sikerben. Kocsner Antal, Fadd pol­gármestere: — Faddon je­lenleg 60 %-os a szennyvíz csatornázottság. A gázberu­házást követően - ha a szük­séges saját erőt fel tudjuk mu­tatni - megpróbálunk további területeket csatornával ellátni, Gerjennel és Dunaszent- györggyel társulva. A holtág­gal kapcsolatos további lépé­seink a holtágrehabilitációs alap megnyitásától függenek. 155 éve született Lágler Sándor A templomépítő evangélikus lelkész A történelem formálásában ki­emelkedő szerep jut az egyéni­ségeknek. így van ez egy kis település életében is. Kölesd szerencséjére éppen egy idő­szakban két kiemelkedő sze­mélyiség, Kálmán Dezső és Lágler Sándor lelkészek nevel­ték, tanították, vigasztalták a település lakóit. Kölesden nemrég ünnepel­ték Kálmán Dezső református lelkész, író születésének 150 éves évfordulóját. Most újra ünnepre készülnek, mert ez év január 30-án 155 éve született Lágler Sándor, az evangélikus lelkész, író. Édesapja, Lágler György 54 esztendeig volt egyfolytában lelkésze a kölesdi evangélikus gyülekezetnek. Fia is közel 40 esztendőn keresztül szolgálta a gyülekezetét. Majdnem évszá­zadnyi munkálkodásuk máig kitörölhetetlen nyomot hagyott Kölesd szellemi életében. A gyermek Lágler Sándor a közeli Gyönkre került a refor­mátus algimnáziumba. Kiváló tanulmányi előmenetele mel­lett már korán gimnáziumi új­ságszerkesztéssel is foglala­toskodott. Többek között Kál­mán Dezső közreműködésével a Bujdosó csillag és a Vissz­hang nevű lapokat szerkesztet­ték. Teológiai tanulmányait Sopronban és Bécsben foly­tatta. Mindkét helyen magas szinten tanulta és gyakorolta a német nyelvet. Lelkésszé 1869-ben szentelték fel. Kez­detben Kölesden édesapja mel­lett volt káplán, majd rövid időre Bonyhádra került az evangélikus gimnáziumba taní­tani. Kölesdre végleg 1873-ban került, amikor is apja nyugál­lományba vonulása után meg­választották a gyülekezet lel­készévé, ahol 1910-ig szolgált. Lágler Sándor következete­sen szolgálva a szó szoros ér­telmében építette gyülekezetét. Temérdek munkája mellett íróként és szerkesztőként is a magyar szellemi közéletben is ismertté vált. Kálmán Dezső lelkésztársával 1879-ben a Pro­testáns pap nevű országos fo­lyóiratot indították útjára. A kistelepülésnek számító Kö- lesdről 25 éven át szerkesztet­ték a lapot, amely Tolna megye mindmáig leghosszabb életű országos folyóirata volt. A lap tulajdonképpen gyakorlati szakközlönyként, módszertani segédletként szolgált a kor lel­készeinek, ma is korszerűnek tetsző gondolatokkal. A szerkesztés mellett rend­szeresen publikált. Sokat fog­lalkozott a magyarosítással és más írótársával egyetemben az egyke-rendszer ellen ágált. A szellemi szárnyalások mellett azonban meg kellett küzdenie az eklézsia szegény­ségével. Nem volt a gyüleke­zetnek temploma és jószerivel elfogadható iskola terme sem. A gyülekezet vagyonát az ak­kor még mély árkú Öreg utca elején elhelyezkedő derék­szögben épített nádfedeles pap­iak jelentette. Ennek a papiak­nak egyik szárnya szolgált templomul a hívek számára. Elfoglalva lelkészi hivatalát az első perctől kezdve templom építéséről álmodozott. Minden lehetőséget megragadott arra, hogy ehhez elegendő pénzfor­rásra leljen. Elsősorban gyüle­kezetére támaszkodott, de más felekezetek is adományoztak. A korabeli feljegyzésekből is­mert, hogy helyenként még a koldulást sem resteilte. Csak­nem húsz évre volt szükség, hogy a templom alapkövét le­rakhassák. 1892. június 12-én került erre sor. Ettől kezdve az események felgyorsultak. A gyülekezet és a falu összefogá­sával 1893-ban alig két év alatt elkészült a templom. A templomépítő Lágler Sándor életében meghatározó volt Kálmán Dezső, református lelkésszel kötött barátsága, akivel együtt nőttek fel. Egy időben, 1873-ban választották mindkettőjüket gyülekezeteik lelkészévé. Alkalmanként fel­váltva eljártak a másik gyüle­kezetébe prédikálni. Lelkésszé avatásuk 40 éves évfordulóját is együtt ünnepelték. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a kölesdi temetőben kü- lön-külön sírban ugyan, de egymás mellett nyugszanak. Nehéz feladat egy lelkészről írni, őt inkább hallgatni kell. Szerencsére a Kalászok című gyűjteményes kötetében ol­vashatunk korabeli prédiká­cióiról. Beszédeire az ékesszó­lás volt jellemző. Ugyanakkor nem elégedett meg azzal, hogy a szószékről a józan takarékos életre sarkalljon, hanem életvi­telével, szerénységével példát mutatott híveinek. A templomépítő, iskolaé­pítő, író, szerkesztő lelkészre nemcsak a mára 81 lelket számláló evangélikus feleke­zet, hanem Kölesd minden polgára emlékezik egy főhajtás erejéig. Varga András *

Next

/
Oldalképek
Tartalom