Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

4. oldal Megyei Körkép 1998. január 2., péntek Konyhád És Környéke VÖLGYSÉGJÁRÓ Meglopta a rokonát Meglopta a rokonát egy 19 éves fiatalember Nagymá- nyokon. A karácsonyi ven­dégeskedést használta ki, hogy nőrokona táskájából kivegyen egy tárcát, amiben tizennyolcezer forint és húsz német márka volt. Az ellopott holmiból ötezer fo­rint került meg. Rejtélyes golyó az ablakon át Feltehetőleg csúzliból lőttek be egy ablakot Kétyen. A golyó a külső üveget össze­törte, a belsőn egy lyukat ej­tett. Az eset épp akkor tör­tént, amikor a lakásban lakó tizenegy éves kislány a rolót engedte le. Egy kazettára rá­lépve épp lehajolt és meg­szakította a műveletet, ami­kor a golyó beröpült. Felté­telezik, hogy valaki bosszú­ból űzött rossz tréfát a csa­láddal. Borbarátok, ha összejönnek Gazdag programmal indítja az új évet a bonyhádi Bor­barát Kör. A január 5-én este 6 órakor az Arany Oroszlán Szálloda pincéjé­ben kezdődő idei első fog­lalkozáson a következő té­mák szerepelnek: Szőlővé­delem: élettani folyamatok a tél során. Borkultúra: a bor kínálása. Fajtaismeret: Ki­rályleányka, Bikavér. Az asztma társbetegségeiről Az asztma társbetegséget a tüdőben címmel tart elő­adást dr. Hegedűs Éva a bonyhádi Asztma Klubban. Az összejövetel január 6-án, kedden 15 órakor kezdődik. Nyugdíjasoknak a népszokásokról Farsangi népszokások Tolna megyében címmel Nagy Janka Teodóra, néprajzku­tató tart előadást Bony- hádon, a Városi Nyugdíjas Klubban. A program január 6-án, délután négy órakor kezdődik a városi művelő­dési központban. A népi gyógymódokról A bonyhádi Vita Nova Klubban dr. Gémes Balázs tart előadást a népi gyógy­módokról. A program ja­nuár 8-án 17 órakor kezdő­dik. Címeres demizsonok Wemauba A bonyhádi Hein Antal gyermekkora óta készít vesz- szőből kosarat. A fortélyokat még bátyjával együtt édesap­jától tanulta. Hat esztendeje, így télvíz idején elfogyott a fűzvessző és nem volt mit csinálnia. Felesége ek­kor kapott ajándékba a komá­juktól egy díszes fonott üveget. A házigazda nézte, forgatta és gondolta, hogy ezt ő is meg­próbálja. A kísérletezés oly­annyira jól sikerült, hogy a ko­sarak mellett azóta az üvegeket is fonja. — Régebben a drótot a MÉH-nél vásároltam, de ma­napság mind nehezebb alap­anyaghoz jutni. Az anyagot sa­tuba fogom és fogóval kihúzom a drótszálakat, mivel javarészt a műanyagbontásra van szüksé­gem. Kivétel az alj, a felső pe­rem és a fül, hisz ezeken a he­lyeken masszívnak kell lennie a kötésnek - mondja, amikor mestersége titkairól faggatjuk. — Melyik üveget nehezebb fonni? — A gömbölyűeket, mint amilyen például az unikumos. — Mekkora volt a legkisebb, illetve a legnagyobb „bekötött ” edény? — A hét és fél decis, illetve az ötvenliteres üvegballon, melyben a pincében bort táro­lok. — Legemlékezetesebb da­rabjai? — Szeretem valamennyit és vallom: aki nem így érez, hozzá se lásson a munkához. Mégis talán az egyik legemlékezete­sebb volt a Kossuth-címerrel el­látott, ami Bonyhád németor­szági testvérvárosába, Wema­uba került. Ezen rajt volt mind­két település címere is. — Miben különbözik a ko­sárfonás és az üvegek bekö­tése? Minden darab kedves — Hasonlóan történik. Az alja - mondhatni - ugyanaz, de több vezérszál kell fölfelé, hogy sűrűbb legyen a fonás. Kosárnál huszonnégy, míg üvegnél százhuszonnyolc szálat készítek, ez utóbbi jóval las­sabban halad és nagy türelmet igényel, mert minden szálnak a helyére kell „mennie” ahhoz, hogy a minta, a felirat stimmel­jen. — A rajzolatokat mi alapján csinálja? — Felhasználok régi motí­vumokat, de másolok is. Pél­dául a Csárdás sajt dobozán táncoló párt és a bugaci mustá­ron lévő csikóst. Akad olyan is, amit magam találok ki. — Érdeklődnek-e a fiatalok az üvegfonás iránt? — Igen, a nyáron voltam is a váraljai táborban, hogy meg­mutassam a gyerekeknek. So­kuknak kezükre állt a dolog. Az a helyzet, hogy ehhez kitartás kell. Nézze, itt ezt a háromlite­rest. Majd’ három hétig bíbe­lődtem vele, pedig most már van némi gyakorlatom ... Hunyadi István Ehhez a munkához türelem kell FOTÓ: BAKÓ JENŐ A Honismereti Kör tizenöt esztendeje A bonyhádi honismereti kör 1982. decemberében tar­totta első foglalkozását. Az alkalomból számvetés ké­szült. A körvezető, dr. Kolta László rendelkezésünkre bocsátott egy kis statiszti­kát, amiből kiderül: moz­galmas volt az elmúlt másfél évtized. A kimutatások szerint össze­sen háromszáztizenöt foglal­kozást tartottak, amelyen 7250 fő vett részt. Az össze­jövetelek egyharmadát közös tevékenységgel töltötték: em­lékeztek, gyűjteményekről beszéltek, intézményeket lá­togattak, kirándultak. A több, mint kétszáz előadás nagyob­bik részében a megye a város és a Völgység helytörténeté­vel foglalkoztak, de sok or­szágismereti téma is napi­rendre került. Az előadásokat kilencven­négy szakember tartotta. Nincs Bonyhádon olyan szak­terület, melynek reprezen­tánsa ne beszélt volna a Hon­ismereti Körben. A vendége­lőadók között volt az előző kormány külügyminisztere, Jeszenszky Géza, a Mün­chenben élő Darázs Mária, a pécsi Füzes Miklós. Számos szekszárdi muzeológus és néprajzkutató, orvos és köz­gazdász, tanár és irodalmár vett részt a munkában. A kör kiemelten kezelte a Perczel család tagjainak és Vörösmarty Mihály évfordu­lóit. Országos rendezvényt tartottak 1992-ben, a Hűség­mozgalom indulásának 50. évfordulóján. Ami pedig a jövőt illeti: erősíteni szeretnék kapcsola­tukat a Völgy ségi Múzeum­mal és a Városi Könyvtárral, valamint a Nők Klubjával. Szeretnének segítséget nyúj­tani az iskoláknak a Nemzeti Alaptantervben előírt helytör­téneti feladatok megoldásá­hoz. ’98-ban kiemelt feladat­nak tekintik a 48-as forrada­lom 150. évfordulójának megünneplését, és már ebben az évben készülnek az állam- alapítás ezredik évforduló­jára. Cikón Történt Tisztelet az időseknek Cikón hagyomány, hogy évenként megemlékeznek az idősekről. A helyi önkor­mányzat és a Vöröskereszt szervezésében ezúttal is meg­tartották az idősek napját, a nemrégiben felújított kultúr- házban. A megjelent mintegy százhúsz nyugdíjasnak az óvodások az iskolások és a helyi hagyományőrző egyesü­let gyermek és utánpótlás tánccsoportja adott műsort. Fellépett a nyugdíjas klub al­kalmi női kórusa is. Az ön- kormányzat képviseletében Forray Gellért polgármester, a vöröskereszt nevében Bogos Jeromosné - ő rendhagyó módon, mikulás jelmezben - köszöntötte az időseket, aki­ket egy pörköltre is vendégül láttak. Köszöntötték a véradókat Cikón is vannak, akik rend­szeresen adnak vért, hogy embertársaiknak segítsenek. Nemrégiben baráti hangulatú ünnepségen köszöntötték őket a sokszoros véradókat. Eddig már harmincszor adott vért Jung György. A hússzoros véradók sorában köszöntötték Nagy Lajost, Re­ichert Henriket, Ferencz La- josnét, László Albertet, Tur- buk Jánost, Nagy Lászlót, Bé­rén Lajosnét és Dávid Antalt. Tízszeres véradók Cikón: Gergely László, Antal Már­tonná, Balogh Pétemé és Illés Lázár. Zsibrik megköszöni Az elmúlt évben is több tu­catnyi szervezet, intézmény valamint sok magánszemély segítette a zsibriki Kallódó If­júságot Mentő Missziót Tá­mogató Alapítvány (KIMMTA) drogosokat és al­koholfüggőket mentő ottho­nát. A KIMMTA a napokban egy kis kiadványt juttatott el a támogatókhoz, amelyben ma­guk az otthon lakói mondanak köszönetét életük jobbra for­dulásáért. Az alapítvány to­vábbra is számít a segítőkre, de nemcsak a pénznek örül­nek: szükség van ruhaneműre és a könyvekre is. Egy régi ékszer mai készítői, avagy jó szőr a lószőr Ez a munka nagy türelmet igényel (Folytatás az I. oldaról.) Aztán később a csikósok, pász­torok úgynevezett állazót csi­náltak belőle - ez az a kis pánt, amivel a kalapot a fejükre erő­sítették. A férfiak a lószőrből készült ékszereket már a hon­foglalás kora előtt jegyaján­dékként adták a kedvesüknek. A lószőrékszer-készítés úgy is ismert, mint rabművészet. A legismertebb fogoly Rózsa Sándor volt, aki Kufstein várá­ban raboskodva készített ló­szőr gyűrűket. Aztán tudunk róla, hogy az első világháborús orosz illetve francia hadifog­lyok is készítettek ilyen tár­gyakat, de elterjedt volt ez a tevékenység szerte Európában. Több írónál is találkozunk vele, például Tömörkény Ist­ván leírja, hogy a diákok matek órán gyűrűt készítettek . .. — Egyszóval gazdag az előzménye, de vannak-e köve­tőik? — Sanyi bácsi - Bodrogi Sándor - volt az egyedüli, aki ráérzett, hogy ezt nem csinálja senki, és ő volt az egyetlen, aki tanította. A két lányommal mi voltunk az utolsó tanítványai 1990 nyarán. Nagy bánatunkra még annak az évnek a telén meghalt.. . — Van-e egyáltalán iro­dalma ennek a népművészeti ágnak? — Sajnos nincs összefog­laló munka. Épp most készülök megjelentetni egy dolgozatot a lószőrékszer készítésről. Hangyái A bonyhádi tárlat FOTÓ: GOTTVALD

Next

/
Oldalképek
Tartalom