Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03 / 2. szám
Egy hétig kenyéren és burgonyán Nászút egy vadászházban Kipróbált vadászok állítják, hogy nincs nagyobb élmény, mint télen, holdfénynél, a szikrázó hóban vadra lesni. Egyelőre azonban a hó még várat magára, maradnak helyette a vadásztörténetek. A tengelici Farkas Dénes 36 éve hivatásos vadász. Amikor arra kérem, hogy néhány viccesebb epizódot meséljen el vadászélményei közül, egy kicsit a múltba is visszakanyarodunk. Esküvő, majd vadászat — Az esküvőnk után nászúba természetesen egy vadászházba mentünk a feleségemmel, amit a vadásztársaság bocsátott a rendelkezésünkre. Augusztus volt, és hamarosan egy nagy viharba keveredtünk. Igen ám, de amikor végre odaértünk a faházhoz, kiderült, hogy a kulcsa nincs nálunk. Mit tehettem mást, mint betörtem az ablakot és bemásztunk. A történethez hozzátartozik, hogy egy hétre való élelmet hoztunk magunkkal. Pontosabban csupa alapanyagot. Krumplit, hagymát, sót, paprikát, kenyeret, zsírt, mert arra számítottam, hogy vadász lévén, majd lövök hozzá harap- nivalót. Reggel mindjárt el is mentem vadászni. A nagy lehetőséget, egy vadmalacot azonban kihagytam. Nem baj, vigasztalt a feleségem, majd délután pótolod. Addig eszünk sült krumplit. Este azonban berobogtak az oroszok, akik a közeli Tabról jöttek át gyakorlatozni. Lezárták a környéket, három napig se ki, se be nem lehetett menni. Mi ez alatt ettük a burgonyát sütve, főzve, hagymával, sóval, paprikával variálva. A negyedik napon azonban ismét mehettem vadászni, ráadásul a vadőr is megérkezett. Sajnos egyikünk se járt sikerrel. Visz- szamentünk a vadászházba, ahol a feleségem krumpli levessel várt bennünket. Én már rá sem bírtam nézni. Ekkor megszólalt a vadőr: Dénes, most jut eszembe, a feleségem csomagolt rántott csirkét, szívesen felajánlom. Mit mondjak, sosem felejtem el az ízét, olyan jól esett. Másnap aztán csomagoltunk és mentünk haza. Vaddisznók helyett marhák A másik történetem a hetvenes évekből való. Az akkori külügyminiszter-helyettes az egyik nyáron őz vadászatra jött el Tolna megyébe. Álltunk a pusztahencsei határban, halljuk ám, mintha törnék a kukoricát. Azt mondja a helyettes miniszter, hogy jönnek a vaddisznók. En ugyan nem voltam ebben olyan biztos, de hát ő a miniszter-helyettes, nyilván ezt is jobban tudja. Álltunk és vártunk a csőre töltött puskákkal. A zaj egyre erősebb lett, végül ott álltak velünk szemben a szarvasmarhák. Úgy, hogy ebből a vadászatból sem lett semmi. Szarvasbőgés az éjszakában Ez is a hetvenes évek végén történt: két nagy ember leszólt Pestről telefonon, hogy leugranának Tolna megyébe szarvasbőgést hallgatni. Törtem a fejem, hová vihetném őket, hiszen az nem megy örendelésre. Nem akartam szégyenben maradni, ezért hajnalban kivittem őket a gö- zsi pusztára. Ott volt ugyanis egy nagy szarvasmarha telep. Leültünk és vártunk. Amikor megjöttek az etetők, a tehenek bőgtek, csak bőgtek. A két pesti vendég pedig oda volt a gyönyörűségtől, ilyen szépet még életükben nem hallottak, mondták. Amikor évekkel később újra találkoztunk, még mindig azt a felejthetetlen hajnali „szarvasbőgést” emlegették. Mauthner Ilona HÍREK Elúszott a karácsonyi ajándék. A rokonát lopta meg az ünnepek alatt egy nagymányoki fiatalember. A tizenkilenc esztendős ifjú a nagy vendégjárást kihasználva tizennyolcezer forintot és húsz német márkát lopott ki a nagynéni táskájából. Az egyébként ittas fiatal a mosdóba menet hajtotta végre az akciót. A rokonságtól eltávozva a mányoki patakba dobta a pénztárcát és [talán nem ismerte fel) a húsz márkát, amit egyébként a nagynéni gyermeke kapott ajándékba karácsonyra. A kemény valuta végképp elúszott, a lopott magyar forintokból ötezret találtak meg a rendőrök a fiatalember egyik könyvének lapjai között. A kazetta előzte meg a bajt. Nagy szerencséje volt annak a kétyi kislánynak, akire az utcáról rálőttek. Igaz, a támadás csúzlival történt, mégis nagy baj lehetett volna a dologból. A tizenegy esztendős leány épp engedte le az ablakrolót, amikor véletlenül rálépett egy földre esett hangkazettára. A lány lehajolt, és ekkor zúgott el a feje fölött az a 16 milliméter átmérőjű golyóbis, amit feltehetően egy csúzliból lőtt ki valaki közvetlenül a ház előtt. A golyó mindkét üvegen áthatolt, de szerencsére senkit nem talált el. Az ügy (és az ablak) mögött haragost sejtenek Kétyen. Az óesztendő búcsúztatásán ki tudná megmondani, hány ezer üveg pezsgő fogyott, hány trombitát fújtak meg, és hány petárda durrogott. Gottvald Károly fotóin a szekszárdi BM-klub vidám társasága látható. Számos szórakozóhely várta szilveszteri programokkal a paksiakat is. A két „klasszikus”, a paksi és a dunakömlődi halászcsárdák mellett évzáró bulit rendezett a Boogie Klub és a szomszédos Goldmine - a résztvevők szerint remek hangulattal. Már hagyományosnak számít az ASE sportcsarnok szilveszteri bálja és az sem újdonság, hogy az atomváros lakói közül sokan a szomszédos Németkéren, a Fülöp-Heim Kúriában búcsúztatták az óesztendőt. Azok sem maradtak le semmiről, akik otthon töltötték az év utolsó napját, januárban pótszilveszterek bő választék várja a paksiakat. Másnap kiderült, nem értettem semmit a filmből Házhoz jött a Csinibaba A híre már jóval megelőzte, hiszen a zenéje szenzációs, a fiatalságunkat idézve nosztalgiát vált ki a mára negyvenes, ötvenes éveit taposó kö- zépkorúakban, a színészek híresek, jó reklámot is kapott a film. Végre egy igazán jó magyar mozi, a Csinibaba. Még az is hasznára vált, hogy beperelték a film rendezőjét, Tímár Pétert, mert plágiummal vádolta egy újdonsült író, mondván, felhasználta az ő regényét, noha nem kért engedélyt hozzá. Úgy látszik mindenkinek meg van a maga története a 60-as, 70-es évekről. Majd a Magyar Televízió perelte a megújult csatornát, a TV3-at, mert az nézőcsalogatónak szánta a film leforgatását, noha az MTV- nek járt az első vetítés joga. A lényeg, hogy érdeklődésünket csak fokozták a mendemondák. Aztán a két ünnep között végre azok is láthatták, akik lusták voltak elmenni a moziba. A tévén keresztül házhoz jött a Csinibaba. Azt nem állítom, hogy megrázott, vagy a két órás vetítést végig izgultam, még a zsebkendőmet sem sírtam tele. De tény, kellemes kikapcsolódás volt. Némi öniróniával visszapillanthattunk harminc évvel ezelőtti önmagunkra. Együtt dúdolhattuk a szereplőkkel az újból felfedezett slágereket, mint a Reszket a hold, a Kicsit szomorkás a hangulatom, az Angéla, vagy a Csinibab-csinibaba. Részemről a dolog ezzel be is volt fejezve. Éppen emiatt meglepődve hallottam másnap reggel a rádióban, amikor az egyik „filmelemző” kifejtette, hogy mi mindent kellett volna felfedeznem a filmben. Például, amikor a „Ki mit tud?” selejtezőjén fellépő egyik versenyző, aki ugyan erőművésznek adta ki magát, de nem tudta lefejteni magáról a karjára és a testére rátekert láncot, ez a jelenet a film elemzője szerint azt fejezte ki, hogy anno gúzsba kötve éltünk. A közönség pedig a kudarc ellenére azért tapsolta meg a versenyzőt, mert a nép ugyan felismerte a helyzetét, de nem tudott kitörni belőle. Nahát, ámuldoztam magamban, hogy ez nekem eszembe sem jutott! Hogy mi milyen öntudatosak voltunk már 1967-ben is, kár, hogy nem akkor vetítették ezt a filmet. Aztán elgondolkodtam azon is, hogy miért nem értjük mi magyarok a saját filmjeinket? Miért látjuk csak azt, amit a színészek játszanak és miért nem azt is, amit belegondol a kritikus, a rendező, a filmesztéta? Lám milyen jó szokás volt úgy húsz éve, amikor a filmek vetítése előtt egy okos ember mindig elmondta, hogy mit fogunk majd látni, és azt hogyan kell értelmezni. Kár, hogy mire az okítást befejezte, sokan már elszundítottak, és lemaradtak a valódi élvezetről. Mauthner Ilona VASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a Szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630. Pécs, Engel J. u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNONHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN:1417-9776