Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-24 / 20. szám

1 .............................. ^ * *■ »■ ■■*»■ ■• "... ■ Pónya József sokat tud az Öregről, unokájának is mesél róla fotó: Gottvaid 1998. január 25., vasárnap Meddig szúrja a bonyhá szemét? (Folytatás az 1. oldalról.) Hogy lehet, hogy ma a bony­hádi gyerekeket ilyen ve­szélynek teszik ki? Bármelyi­kük bemehet, tetszés szerint összekaszabolhatja a kezét üvegdarabokkal, fertőzést szedhet össze a hulladékok között guberálva, esetleg a sa­ját vagy a barátja fejére dönt­heti az immár ingatag lába­kon álló épületet. A telepet a Dél-Dunántúli MÉH Rt. megszűnése után a fővárosi ERECO Rt. vásárolta meg. Nem sokáig működ­tette: 1996. december 20-án lehúzta a rolót. Ennek okáról Pálfi Sándor termelési igaz­gató elmondta: — Mi nem egy telepet, hanem egy céget vásároltunk. Úgy tudjuk csak gazdaságosan működtetni, ha a kisebbeket bezárjuk. A szekszárdit rég megszüntet­tük, ’96 végén pedig megtud­tuk, hogy az Ema-Lion Zo­máncáru Kft. nem hosszab­bítja meg a szerződését ve­lünk. Ez nekünk rosszul jött, hiszen előzetesen megkér­deztük a cég vezetőit, hogy megfelel-e nekik, ha mi Pécsre szállítjuk el a hulladé­kot. Ők ezt nem kifogásolták, hiszen egyéb feltételek nem változtak volna. Aztán két hét múlva meggondolták magu­kat.- Az Önökhöz leadott hul­ladék hány százaléka szár­mazott a zománcgyártól? — Igen jelentős: mintegy negyven százaléka. A szegedi MÉH Rt. hosszú távon szeretné üzemeltetni az átvevőhelyet a MÁV-tól bérelt területen. FOTÓK: BAKÓ JENŐ ződést a MÉH Rt.-vei? — Ötre. A telep be­zárása után fél évvel, tavaly nyáron a Dél- Magyarországi MÉH Rt. a MÁV-tól bérelt területen egy új telepet nyi­tott, amely az­óta is műkö­dik. Az ott dolgozók nosztalgiával gondolnak vissza a szebb időket is meg­élt régi te­lepre. A szegedi részvénytár­saság vezérigazgatója, Szabó Jenő elmondta, hogy hosszú távon szeretnék üzemeltetni a MÁV-tól bérelt területen az átvevőhelyet, esetleg bővíteni is fogják. Azt már csak az újságíró teszi hozzá, hogy talán épp a régi, lepusztult MÉH-telepen lehetne a bővítést elkezdeni. Ezt a lehetőséget a szegedi cég vezetője nem zárta ugyan ki, de arról sem tudott be­számolni, hogy tárgyalnának erről az ERECO Rt.-vei. Azt azonban elmondta, hogy egy éven belül nem lát lehetősé­get a jelenlegi állapotok meg­változtatására. Addig tehát maradnak a betört ablakok, az üvegszi­lánkok, a megcsonkított épü­let és persze a bűz ... Hangyái János Ki vigyáz a gyerekekre? Az őrizetlen telepen ingatag épület, üvegszilánkok és szemét fo­gadja az arra járót. Szekerczés Sándor, az Ema- Lion Kft. ügyvezető igazga­tója érdeklődésünkre el­mondta, hogy jó egy évvel ezelőtt megtudták: az akkor az ERECO Rt. kezelésében lévő hulladéktelep dolgozói­nak felmondtak, és Kaposvá­ron ajánlottak fel nekik állást. Ezt ők nyilván nem tudták el­fogadni. Másrészt: a gyár azért nem kötött újabb szer­ződést az ERECO-val, mert úgy gondolta, hogy a város­nak jobb, ha Bonyhádon lesz egy átvevőhely. Mint kide­rült, a szegedi székhelyű Dél- Magyarországi MÉH Rt. így is vállalta egy telep működteté­sét, így aztán az Ema-Lion ve­lük kötött szerződést. — Mi a város érdekeit tar­tottuk szem előtt - ismétli az okot Szekerczés Sándor.- Hány évre kötöttek szer­SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Harmadik oldal Atomnagyhatalom lennénk, ha az Öreget nem engedik Amerikába? Teller Ede magyar harangja (Folytatás az 1. oldalról.) Később kiderült, elment a Bechtel céghez, amelynek San Francisco-ban van a központja, és nekünk kap­csolatunk volt velük. Náluk érdeklődött Paksról. Ők na­gyon jó híreket adtak le neki, és az Öregből ezt többé nem lehetett Idtörölni. Szó­val jött, és kérdezte, hol a Pónya. Féltünk, mert go­romba kérdező hírében állt. Volt is húsz kérdése, de mind olyan, amire tudtam válaszolni. Azután ha haza­jött, mindig vitt magával. Az Öreg nem kommunistaelle­nes, illetve úgy általában igen, de az embereket nem e szerint ítéli meg. Például tel­jesen beleszeretett a Hornba, amikor az kint járt Amerikában. Az Öregnek nagyon tetszett a miniszter- elnöki szöveg. A kommu­nizmust nem szereti, azt Sztálinnak és Berijának tu­lajdonítja. Az egyénekre nem haragszik, azt mondja, akik jól csinálják a dolgukat, azokat elismeri, szereti. Meghívott bennünket Marx Györggyel a kilencve­nedik születésnapjára, és mi örömmel mentünk. Mert de­cemberben nem tudott haza­jönni, amikor átadták a „Magyarság hírnevéért” ki­tüntetéseket a parlament­ben. Vittük neki a kormány megbízásából az oklevelet, a mellé járó harangot. A li- vermore-i laboratórium ün­nepi vacsoráján adtuk át, voltak ott vagy háromszá­zan. Ennek az intézmény­nek az Öreg a vezetője. Tar­tott egy előadást is, amely­nek az volt a lényege - mert azt tudni kell, sok tudós nem szereti, azt mondják ő az atombomba kitalálója -, hogy éppen az atombomba kifejlesztése akadályozta meg a harmadik világhábo­rút, mert a Szovjetunió nem bírta a versenyt. A vacsorán sokan méltatták tevé­kenységét, felol­vasták Clinton le­velét, gratulált az orosz tudóskül­döttség - ezek ma is katonák. Átad­tuk a kitüntetést, magyarul is szól­tunk, Marx György angolul, aminek az volt a legnagyobb ér­téke, hogy sokan, akik nem tudták, hogy. ő magyar, most megtudták. Elmondta az Öreg, őt nem is akarták beengedni ’36-ban Amerikába, pro­tekcióval kapott vízumot. Mondta is egy tudós, ha ez nincs, akkor ma Magyarország atomnagyhata­lom! Rákosi Gusztáv Elfelejtette bejelenteni, hogy meghalt a nagynéni Mumifikálódott női holttestet találtak a rendőrök tegnap egy pécsi belvárosi lakásban. Az idős asz- szony feltehetően nem lett bűncselekmény áldo­zata, ám alapos a gyanú, hogy egy élelmes rokon kihasználta a halálesetet. Nem volt irigylésre méltó helyzetben, akinek meg kellett nézni azt a holttes­tet, amelyet tegnap találtak Pécsett a József Attila utcá­ban. A hetvennyolc éves asszony még valamikor ta­valy hunyt el, ám a hatósá­gok minderről semmit nem tudtak. A vele együtt élő unokaöccse ugyanis „elfe­lejtette bejelenteni”, hogy a néni meghalt. A postás pe­dig továbbra is hozta a nyugdíjat. Alapos a gyanú, hogy a kedves rokon a rendszeresen érkező járan­dóságot felvette. Sőt. Min­den jel arra utal, hogy a nagynéni értékei közül sok mindent - köztük aranytár­gyakat - elzálogosított. A rendőrségi kihallgatás lap­zártakor még tartott. ________________________Jut eszembe________________________ F eltaláljuk a spanyolviaszt Ki gondolná, hogy éppen az emberiség egyik legfonto­sabb, mondhatni globális problémájának tárgykörében fejlettebbek vagyunk a legfej­lettebb nyugatnál is. Ez pusztán azzal a ténnyel is igazolható, hogy nálunk még nem szerepelnek a vetőmag­boltok kínálatában a vadvirá­gok és a gyomnövények magvai. Márpedig az Egye­sült Királyságban már ez a helyzet. Az intenzív növény- termesztés, illetve állatte­nyésztés következtében ugyanis a birkalegelőkről is kipusztult számos, s lehet, hogy pótolhatatlan gyomnö­vény. Angliában már tanítják a gyerekeknek a lehetséges legkorszerűbb környezetgaz­dálkodási módszert. Neveze­tesen, hogy mindent haszno­sítani kell, amit a ter­mészet nyújt, de oly módon, hogy a fejlődés fenntartható legyen, vagyis ne következzen be visszafordíthatatlan változás. A metodika elterjesztésére temér­dek pénzt fordítanak, újabban már a volt szo­cialista országokat bevonva a programba. Legutóbb Szekszárdról ket­ten is jártak külföldön tanul­mányozni a módszert, s kü­lönféle programok beindítá­sát tervezik. Jóllehet, ezek a programok jók is, szükség is van rájuk, az a szépséghibá­juk csak, hogy nem egészen újak. Nagyanyám nem volt ép­pen iskolázott, csak okos, de egy faluban a butáknak sem jutott volna eszükbe, még a hatvanas években sem, hogy a konyhai hulladékot a sze­métdombra hajigálják. Azt a malacok vagy a csibék kap­ták. Az ételmaradékot pedig a kutya és a macska. A ve­nyige a kemencét fűtötte, a kukoricacsutka pedig a konyhai tűzhelyben hasz­nosult. A kerti hulladék a kom- posztba került, az állatok trágyája pedig több éves érlelés után a kertbe. És kezdődött a körforgás elöl­ről. Ma sincsen ez másként a magyar falvakban. Az öko­gazdálkodás e területén a je­lek szerint mi vagyunk a „fej­lettebbek”. Más kérdés, és ezzel a problémával még a nagy­anyám sem tudna megbir­kózni, hogy mi legyen a ter­mészetidegen anyagokkal. A tejeszacskót nem lehet visz- szaváltani, mint hajdan az üveget. A műbelet nem eszi meg a kutya, s az lenne még csak a környezetszennyezés, ha a mérhetetlen mennyiségű műanyag flakont, „üveget” elkezdenék égetni a falusi háztartásokban. Az iparilag óriási mennyiségben előállí­tott szemetet úgy is kellene újrahasznosítani. Erre a problémára sajnos nincsenek „vadonatúj”, ősi módszerek. ' Ihárosi Ibolya ■ Útmutató, sorselemzés Tárót kártyával Herczeg Kata segítségével. 3 06-90-330 513 Címünk: AS-B Kft. Audiotex 1539 Bp. Pl 591. Hívás díja: 88 Ft +Áfa/perc A természetadta kincsek újrahasznosítását nagyanyáink nem külföldön tanulták

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom