Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17 / 14. szám

HÍREK Kamarai estély Kamarai estélyt rendez a Tolna Megyei Kereske­delmi és Iparkamara ja­nuár 24-én szombaton a kakasdi faluházban. Nem kétséges a jó hangulat, hi­szen az est házigazdája Nagy Bandó András hu­morista lesz. A bált a Bar- tina Néptánc Egyesület nyitja meg, a zenét a Royal zenekar szolgál­tatja. KI lesz az év vállalkozója? Hatodszor rendezi meg a Hőgyészi Vállalkozók Ér­dekképviseleti Szervezete farsangi bálját január 31- én, szombaton 19 órai kezdettel a művelődési házban. A jeles esemé­nyen - miként a korábbi években - most is megvá­lasztják a nagyközség legnépszerűbb vállalkozó­ját. Az esten fellép Karda Beáta, a talp alá valót a Leposa Együttes húzza. Csákánnyal bontotta a falat Betörtek a bonyhádi Pan­nónia Mezőgazdasági Szövetkezet központi épü­letébe. Az ismeretlen el­követő alaposan felké­szült az akcióra, ugyanis egy csákánnyal a hátán mászott be az irodaház egyik bukóablakán. El­kezdte bontani a pénztár- helyiség falát, de valaki megzavarhatta „munka” közben. A falat ugyanis alig-alig rongálta meg, az­tán a szerszámot hátra­hagyva kereket oldott. Az eset még január 13- án, kedden este nyolc és kilenc óra között - a rendőrök szerint bűnel­követéshez korai idő­pontban - történt. Ezért igen nagy az esély, hogy szemtanúja is van az be­törésnek, őt arra kérik: je­lentkezzen a 107-en. Oh, egy olcsó kis motelszoba! Omladozó jurták a Deltánál A jurták teraszain kivillan a tégla, a falakra a salétrom fest térképet. FOTÓ: BAKÓ JENŐ Torokszorító érzés egy omladozó falusi házat látni. Ha meg ipari negyedben kószál az ember, s mocskos, le­lógó függönyöket, betört ablakokat lát, hát akkor me­gint az jut az eszébe, hogy vajon ki és miért hagyja, hogy tönkremenjen, használhatatlanná váljon egy gyár, egy épület. A lepusztult házak, a csempe téglák, a málladozó habarcs, a törött, éles stukatúrnád mö­gött jobbára szomorú emberi sorsok rejtőznek. Szekszárdon, a Deltánál, ott, ahol a Sió Motel áll, valaha vidám kirándulók, iskolás csoportok, szegényebb csalá­dok, átutazó, fáradt vándorok pihentek meg éjszakánként. A környék legolcsóbb szál­láshelye volt, éjjel nappal, té­len és nyáron nyitva tartott. A motelban 900 forintot kértek egy kétágyas szobáért éjsza­kánként, az úgynevezett jur­tában pedig 2500 forintba ke­rült egy lakosztály. Hát, Istenem. Megbújtak itt szerelmes párocskák is, gyak­ran a szomszédos Csirke­csárdából is jöttek, hogy né­hány lopott percre egymásra találjanak. Ez a kicsiny, vá­rosszéli motelek sajátos bája, mint ahogy azt olyan sok filmben látjuk mostanában. Annó dacumál országos híre kelt a Deltának és a jur­tának. Öt épület, sajátos, egyedi stílusban, egy-egy épületben négy kétszintes lakosztály, hőtárolós kályhá­val, heverőkkel lenn és az emeleten. Lehetett főzni, mo­sogatni, és gyönyörű, holdvi­lágos estéken a teraszon ej­tőzni, kikapcsolódni és nem gondolni senkire és semmire. Semmire és senkire. Most a jurták teraszainak a szélén kivillan a tégla. A pe­nészzöldre festett motel fala­ira salétrom fest térképet. A nyár végén bezárt a ház, nem hajtja itt le a fejét az át­utazó kamionos, sem az, aki délebbre kirándulna, s az sem, aki. majd a Duna hidat, s a hozzá vezető utat építi. A motelbe az utóbbi idő­ben többször betörtek. Baj van az árammal, az érintés­védelemmel, a falak beáznak, a hőtárolós kályha - tudjuk - manapság igen drága, a diák­turizmus majdhogynem megszűnt, akik pedig kimoz­dulnak az odújukból egyálta­lán, minőségileg jobb, ké­nyelmesebb szállást válasz­tanak. Van belőlük elég. Igaz, igaz, igaz. Csak akkor, amikor az em­ber lát egy pusztuló épületet, egy kísértetjárta gyárat, s hallja, hogy egy motel beren­dezését olcsón eladogatják, felvetődik benne a lehető le­gegyszerűbb kérdés: Ilyen gazdagok vagyunk? Meg még ott titokban, hátul, a gondola­tai mélyén, csak halkan, csak csendben, hogy senki meg ne hallja: Cui prodest? D. Varga Márta Borbarát paksi Herczeg A hegy levének múzeuma a Prelátusban Borbarátok Egyesülete alakult pénteken Pak­son. A gasztronómia és a kulturált borfogyasztás örömeit felkarolni szán­dékozó társaság létreho­zásának ötlete Gárdái György vendéglátós fejé­ben fogant. A magyar bor újra régi fé­nyében kezd ragyogni - vallja az Új Hullám tulaj­donosa, aki évek óta jó kapcsolatot tart neves bor­termelőkkel, mint például a szekszárdi Veszter­pénteki alakuló összejöve­telen elnökké választott Herczeg József polgár- mester, továbbá Szabó Jó­zsef az atomerőmű vezér- igazgatója, Kováts Balázs tájékoztatási főmérnök és dr. Blazsek Balázs jegyző. Az egyesületnek van egy dunaújvárosi „frakciója” is, nem kisebb cégeket képviselve, mint a Duna- ferr vagy a Fejér Duna Rt. Az első alkalommal máris nagy tervek megvalósítá­sáról döntöttek: a Rókus utcai gyönyörű épület, a Idehozzák a történelmi borvidékek legjobb italait gombi Ferenccel, a villá­nyi Tiffán családdal, vagy a Tokaj Oremus Kft-vei. Ők hárman vállaltak véd­nökséget a paksi borbará­tok kezdeményezése fe­lett, és persze a város bor­termelői és borkedvelői között nagy szeretetnek örvendő Kanczler Ist­vánná - Eszter — a paksi pincészet vezetője is. Az alapítók nem szakembe­rek (bár némelyiküknek saját bora is van), sokkal inkább a kitűnő étkek és jó borok kedvelői - mint a Prelátus kúria pincéjében bormúzeumot rendeznek be, ahol megtekinthetők lesznek a magyar törté­nelmi borvidékek legjobb italaiból összeválogatott palackok, mi több kóstolni és vásárolni is lehet majd a nedűket, bár ez nem egy állandóan nyitva tartó tár­lat lesz. A városi rendezvények alkalmából - vagy bejelen­tésre - azonban szívesen látnak mindenkit, mint ahogy az új egyesület tag­jai közé is. -rákosi­Szó nélkül tűnnek el otthonról Ha nem írok, ne válaszolj! Leugrott a férjem cigarettáért két éve, azóta nem láttam, szól a vicc. De hogy ez a valóságban is olykor előfordul, at- ról már kevesebben tudnak. Pedig Tolna megyében csak Szekszárdon tavaly százöt személy eltűnését jelentették. ii Képünk illusztráció — Kik ezek az emberek és miért mennek el szó nélkül otthonról - erről beszélget­tünk Varga Péter rendőrőr­naggyal, a Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság megelő­zési alosztályvezetőjével. — Az 1997-ben eltűntek több mint fele 18 év alatti volt: negyvennégy fiatalkorú és tizenöt gyermekkorú, te­hát 14 év alatti. Mellettük negyvenhat felnőtt tűnt el. Megjegyzem, az eltűnt sze­mélyek száma alig változik, 1996-ban százkét esetet re­gisztráltunk. Tékozló fiúk, lányok — Gondolom többségük azért előbb-utóbb megkerül. A tékozló fiúk, lányok haza térnek, a hűtlen férj pedig visszaköltözik a barátnőjétől. — Hát igen, a gyakorlat tényleg ez. Bár van arra is példa, hogy amikor ráaka­dunk az országosan körözött eltűnt személyre, akkor az megtiltja, hogy megadjuk a családjának a tartózkodási helyét. Tavaly egy férjet pél­dául hét hónap után Buda­pesten azonosítottak, de a fe­leségével csak azt közöltük, hogy ne aggódjon, megvan a párja, de mert a férj ragasz­kodott hozzá, nem mondhat­tuk meg a lakóhelyét. Éjszaka a tanya vécéjében — Miért mennek el hazul­ról az emberek?- Ez elég változó. A kisko­rúak kalandvágyból, a serdü­lők túlzott érzékenységből, dacból. Bizonyítványosztások után mindig eltűnik egy-két gyerek. Volt olyan esetünk, amikor a szülői szemrehá­nyástól tartó 8 éves fiú az éj­szakát a szekszárdi szőlőhe­gyen, egy tanya vécéjében töl­tötte. Fiatal- és gyermekkornak esetében mindig azonnal, nagy erőkkel kezdünk a kuta­táshoz, mert minél kisebb a gyerek, annál fontosabb, hogy hamar ráakadjunk, különösen télen, amikor a lehűlés veszé­lyétől is tartani kell. A legtöbb gyerek egyébként egy hóna­pon belül előkerül.- Hová mennek az elkese­redett ifjak? Nagyszülőkhöz, roko­nokhoz, barátokhoz, de van, aki másik városba megy vagy Budapestre. Volt olyan le­ányzó, aki Szegedre ment „szerencsét próbálni”, visz- szahoztuk, leadtuk a szülők­nek, de csakhamar megint el­tűnt. Ilyenkor kezdjük elölről a keresést. Négyéves potyautas- Hallottam, előfordult a fordítottja is: nem a gyereket, hanem a szüleit keresték. — Harcról hoztak be egy 4 éves ismeretlen kisgyereket, akit a buszmegállóban talál­tak. Hiába kérdeztük a kisfiút arról hol lakik, mi a neve, olyan pösze volt, hogy nem értettük meg mit mond. Kör­betelefonáltuk a megyei gyermekintézményeket, óvodákat, semmi, így aztán este az ACSI-ba vittük, ott éj­szakázott. Végül kiderült, hogy székesfehérvári a gye­rek, ott ült fel a buszra egye­dül, és jött el idáig. — Mit szóltak a szülők? — Azt mondták máskor is csinált már ilyet a gyerek. — És a felnőttek? — Vannak, akik időszako­san elmennek otthonról, de csaknem mindig előkerülnek. Eltűnésnek álcázott gyilkosságok — Igen, csakhogy van ami­kor holtan. — Előfordul ilyen is, talál­tunk meg otthonról zokniban eltávozott férfit Medina-sző- lőhegyen, holtan. De van, amikor eltűnéssel próbálják álcázni a gyilkosságot. 1997- ben két olyan esetünk is volt, amikor eltűnésnek indult nyomozásból emberölési ügy lett. Az egyiknél egy férfit vert agyon a barátja a szőlő­ben, aztán elásta. Az áldozat hozzátartozói jelentették be az eltűnést, így indult a kere­sés. A másik ügy hasonló volt, Jánosmajorban két barát összeszólalkozott, és az egyik megölte a másikat, majd a kútba dobta, aztán bejelen­tette az eltűnését. De az ilyen eset szerencsére kevés. Gya­koribb az, hogy valaki az ott­honi gondok, bajok elől me­nekül el, aztán a legtöbb est­ben magától hazamegy.- Meddig keresik az eltűn­teket? — Három hónapig, ha ad­dig nincs eredmény, a körö­zés fenntartása mellett lezár­juk a nyomozást. F. Kováts Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom