Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
Közelről SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK mmv Negyedik oldal 1998. január 18., vasárnap Mi van az Almáriumban? Galéria és régiségbolt nyílt tegnap délelőtt Szekszár- don, az Alisca lakótelepen. Az üzletet és a három képzőművész kiállítását az üzemeltető gyerekkori barátja Biczó Ernő nyitotta meg. Almárium ódon hangulatot idéz, s kincseket, amelyeket a nagymama halmozott fel. S, nem feltétlenül csak anyagiakban. — Itt van például ez a több, mint száz éves gondolkodó fotel. Mennyi munkájába kerülhetett készítőjének, míg a tökéletes arányokat megtalálta, a karfákat kifaragta. Ennyi idő alatt hány ember töprenghetett benne az élet nagy kérdésein, vagy éppen saját megoldandó problémáin, mondja Sárközi János az üzletet működtető Almárium Bt. alapítója. Itt minden tárgynak története van, meséli a kiállítás és az eladótér rendezője, a feleség Sárköziné Baksai Ilona. Amik nagyon a szívükhöz nőttek az idők folyamán, azokat nem is akarják eladni. A régi, szép tárgyakat szeretnék visszacsempészi a mai otthonokba, amelyeknek sorsuk és ezáltal különleges hangulatuk van. Tizenöt éve kezdték el gyűjteni a régi festményeket, bútorokat, kerámiákat, szobrokat, amikor a Balaton partján saját, régi parasztházból átalakított otthonukat kezdték berendezni. Az üzlet tágas terében jól megférnek egymás mellett a három modern festő Kása Ferenc, Mauks Zoltán és M. Dit- rich Csilla képei a régi csendéletekkel, barokk bútorokkal. Azt tervezik, hogy havonta, kéthavonta más képzőművész mutatkozik majd be a galériában. Különleges darab a 200 éves bőrbetéttel díszített kettős ágy, s mellette ott van Almásy István ódon hangulatú, de mégis modern kovácsoltvas fekhelye. Rögtön a bejárattal szemben kapott helyet egy festmény, amitől nem akarnak megválni, az üzlet díszének szánják. Az 1928-ban készült kép a győr- szemerei Betlehemi kastélyt ábrázolja, még teljes pompájában, előterében a grófi család egyik hölgy tagjával. Tudomásuk szerint a család minden tagja külföldre távozott, a kastély a háború alatt és utána teljesen elpusztult. Építőanyagát is széthordták. A legrégebbi darab egy XVIII. századi ismeretlen fejedelemasszonyt ábrázoló festmény. Ihárosi Ibolya Itt minden tárgynak története van Üdvözlet Valenciából Spanyol hétvégét rendezett Szekszár- don, az Alisca szállóban a Tolna Tourist Kft. azzal a nem titkolt céllal, hogy utasokat toborozzon nyári, Valencia tartománybeli tengerparti útjaira. A cél érdekében erre a három napra különböző kellékekkel, díszletekkel spanyol vendéglővé varázsolták az Alisca éttermet, szólt a gitár és spanyol menüt szolgáltak fel. Az ötlet zseniális, a spanyol konyha ugyanis kitűnő és mint tudjuk, a magyar embert leginkább a gyomrán keresztül lehet megkörnyékezni. Aki megízleli és megkedveli a déli ország különböző nemzeti ételeit, kortyolgat a zamatos, üde, gyümölcsízű sangriából miközben hallgatja a gitár édes-bús hangját (Környei Miklós zenetanár interpretálásában) és nézi a Kaposvárról érkezett flamingó táncosokat, az előbb-utóbb arra gondol, hogy milyen jó lenne ugyanezt egy tengerparti vendéglőben, a lebukó nap fényében élvezni. Bizonyára tisztában volt ezzel a Tolna Tourist ügyvezető igazgatója Reiner Ilona is, ezért hívta meg Valencia tartományból Angel Lopez mesterszakácsot - aki mellesleg több tengerparti apartmanház és szálloda tulajdonosa is -, valamint annak bátyját, hogy ők készítsék el hazájuk jellegzetes ételeit. Ennek köszönhető hát, hogy aki részt vett a spanyol hétvégén, az eredeti ízeket és zamatokat élvezhetett. Hogy miből is állt a valenciai menüsor? A spanyol étkezési szokásokban a leves nem állandó része a főétkezésnek, de azért sokféle levesük van. Ezek közül egyiket, a gazpa- cho valenciano-t, - turmixok, hideg, paradicsom koktélhoz hasonló, csészében tálalt ételkülönlegesség - szolgálták fel Szekszárdon. Előételnek a krumplis tortilla mellé igen finom, roston sült szardíniát, fekete kagylót és paradicsomból, fejessalátából, olajbogyóból álló valenciai salátát tálaltak fokhagyma ízesítésű majonézzel. Ezt követte kedvelt nemzeti ételük a paella - melynek számtalan elkészítési módja ismert, de alapanyaga mindig a sáfránnyal sárgára színezett rizs -, kétféle formában. A paella valencianát bárány, nyúl és csirkehúsból A roston sült szardíniából, fekete kagylóból, tortillából és valenciai salátából álló előétel, mellyel a kisebb étkű vendég máris jóllakott. FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY készítették, míg a paella marínéra a tenger gyümölcseit, azaz különböző kagylókat, rákokat, halakat, csigákat tartalmazott a zöldborsó mellett. Édességnek naranja preparada-t, cukrozott narancs szeleteket tálaltak, majd mus de limon-t, azaz friss citrom levével ízesített krémet. És minderre már csak ráadás volt a sang- ria. F. Kováts Éva Születésnapi beszélgetés St.Martinnal Okker úr szereti Einsteint (Folytatás az 1. oldalról.) Akkori méreteimre tekintettel azután 12 éven keresztül trombitán tanultam. — A vendéglátó szakközépiskola elvégzése után nem sikerült a főiskolai felvételim, így azután besoroztak. A kiskunfélegyházi katonazenekarban a trombitáról le kellett mondanom, dobon és basz- szusgitáron játszottam.- És a leszerelést követően? — A katonaság után egy éven át Amerikában léptem fel egy zenekarral. Az első együttesemet egyébként Bo- szorkánycsepp Dixielandnek hívták. Hazatérve - ezúttal sikeresen - felvételiztem a Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakára, ahol szaxofonozni tanultam. Közben útkereső zenekarokkal koncerteztem, az ismertebbek közül játszottam a Névtelen Nullában, az Első Emeletben és a Prognózisban is. Öt évvel ezelőtt léptem szólópályára, s Magyarországon eddig három, Ázsiában öt lemezem jelent meg.- Mondanál néhány szót az új albumodról? — A Románc című lemez tavaly novemberben jelent meg. Stílusjegyeiben követi az eddigieket, azaz szentimentális, romantikus, érzelmes elbeszéléseket tartalmaz. Mindezek ellenére szélsőséges hangulatok is jellemzik. A „Vigyázz magadra, vén Világ!” című dallal a természet aggasztó méretű, lassan jóvátehetetlen pusztulására igyekszem felhívni az emberek figyelmét. — Különös a kapcsolatom a természettel. Innen ered egyébként egyfajta rajongásom Albert Einstein iránt, akit világnézetéért és természetszeretetéért csodálok. Ha egyedül szeretnék maradni a gondolataimmal, akkor nem zárkózom be a szobámba, hanem kimegyek a szabadba. Imádok az erdőben sétálni, az őszi erdő illata, színei, hangjai megnyugtatnak. Szeretem a libegőn „kiszellőztetni” a fejem. — Ezúttal egy sportos rendezvényen léptél fel, milyen a kapcsolatod a sporttal? — Korábban versenyszerűen sportoltam, persze csak iskolai szinten. Előbb a focival, majd az atlétikával, azon belül is a rövid- és hosszútávfutással próbálkoztam. Az utóbbi időben azonban őszintén szólva kissé elké- nyelmesedtem. — Első a zene és család. — Ez így igaz. A feleségemmel még a vendéglátó iskolában ismerkedett meg. A fiam, Norman 12 éves. Sportos alkat, korábban cselgán- csozott, most az úszásért és a vízilabdáért rajong. Nem akarok mindenáron zenészt faragni belőle, bár a zenei nevelést fontosnak tartom. Úgy hiszem, mindenkinek az (kell legyen) a fontos, amiben megtalálja a boldogságát. Norman két éve tanul zongorázni, s ’96 karácsonyára egy dalt kaptam tőle. Nagyon meghatódtam. A 33. születésnapomra pedig egy tortát sütött - a mama segítségével. — Van-e kedvenc zeneszerződ? — Nincs kimondott kedvenc, de nagyon szeretem Mozart muzsikáját, valamint Sarah Brightman és Andrea Bocelli operaénekesek előadását. A jazz műfajban a basszusgitáros Markus Miller játéka „fogott meg” leginkább.- Mi vonz még a zenén kívül? — Nagyon szeretek fotózni - képeimmel igyekszem a megragadott pillanat hangulatát visszaadni. Sikerült már kiállítást is összehozni a felvételeimből. A fényképezésen kívül a régiségek, különösen a használati tárgyak iránt érdeklődöm. A színek, a formák és megint csak a hangulat (uk) miatt.- Mik tartoznak még a kedvenceid közé? — Például a kutyám. „Koki” egy hét éves, angol cocker-spániel szuka. A spánielt a színe és mérete miatt választottam. Állítólag vízivadász, „Koki” ugyan ez idáig csak elmerült, de legalább akkora haja van, mint nekem. A ruhatáram összeállításakor pedig az ősz színeit részesítem előnyben: a barnát, a rozsdaszínűt és sárgát. Az okkersárgát. A barátaim el is neveztek „Okker úrnak”, mivel szerintem minden színhez keverni kell egy kis okkersárgát. (schwarz)
