Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-01 / 280. szám

6. oldal Adótanácsadó 1997. december 1., hétfő Hogyan adózunk 1998-ban? Változások a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben Újdonság az 1998-ra érvényes törvény esetében, hogy némely pa­ragrafusa visszamenőleges hatállyal, az 1997-es adóévre is alkal­mazható. Ezzel az ez évi törvény hibái, ellentmondásai az új jog­szabályban kijavíthatok. Alapelvek Ha a törvény ugyanazon a ténybeli alapon többféle jogcímen írja elő költség, ráfordítás figyelembevételét, az adózás előtti ered­mény csökkentését (növelését), adómentesség, adókedvezmény igénybevételét, akkor azzal csak egy esetben lehet (kell) élni, ki­véve, ha a törvény valamely rendelkezése kifejezetten utal a több­szöri alkalmazásra. Adóalanyok A pártokat kivéve minden társadalmi szervezet, az alapítványok, a közalapítványok, a köztestületek, az egyházak (ideértve a szerve­zetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiség­gel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezetek és az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak is a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartoznak 1998. január 1-jétől csakúgy, mint a már eddig is odatartozó- gazdasági társaságok,- szövetkezetek,- állami vállalatok,- ügyvédi irodák, szabadalmi ügyvivői irodák, jogi személyi­ségű munkaközösségek, erdőbirtokossági társulások,- MRP-szervezetek és- közhasznú társaságok, vízitársulatok. A társadalmi szervezetek eddig csak akkor tartoztak e törvény hatálya alá, ha volt vállalkozási bevételük illetve költségük az adó­évben. Ezentúl ettől függetlenül társaságiadó-alanyok. Adóalap-korrekciók 1. Amortizáció Nem változott az az elv, hogy a számviteli előírások szerint elszá­molt értékcsökkenési leírás növeli, az adótörvényben szabályozott módszerek szerint mért amortizáció pedig csökkenti az adóalapot, az adóban elismert amortizáció azonban továbbra sem haladhatja meg a számviteli törvény szerint elszámolt értéket, kivéve ha az eszköz könyv szerinti értéke nulla. Az egyszeres könyvvitelt vezetők számára továbbra is az adó­törvény szerinti amortizációszámítás az irányadó. A vállalkozások pedig ezentúl is választhatnak az egyes amortizációszámítási lehe­tőségek közül abban az esetben, ha egy adott eszközre többféle le­írási módszer is létezik. » Változás, hogy amennyiben az adóév első napján nulla könyv szerinti értékkel rendelkező eszközöknek az adótörvény szerint van nyilvántartási értékük, akkor - 1997-re visszamenőleg is - az adóalap az adótörvény mellékletében rögzített módon számított amortizáció összegével csökkenthető. Ez a módosítás azoknak kedvez, akik a törvényben megszabott ütemnél gyorsabban írják le eszközeiket. Változás a szálláshely-szolgáltatással és vendéglátással foglal­kozó vállalkozások számára, hogy 1998-ban az adóalapjukat csök­kentő tételként nem 2, hanem 3 százalékot írhatnak le a tevékeny­ségükhöz használt épületek után. Új elem, hogy az ültetvények leírási normája kiegészült a fűzte­lepek 10 százalékos leírási kulcsával és az egyéb ültetvényekhez rendelt 5 százalékos leírási kulccsal. 2. Hitelezési veszteség Az 1997-ben hatályos törvény hibája, hogy kétszeresen adóztatná az elengedett követeléseket. A korrekció, amely visszamenőlege­sen is alkalmazható, kimondja, hogy a hitelezési veszteségként el­számolt összeggel - amely elengedett követelés is lehet - növelni kell az adóalapot. így a kétszeres adóztatás megszűnik, a szám­viteli előírások szerint elszámolt hitelezési veszteséget az elenge­dett követelések nélkül kell az adóalapnál figyelembe venni. 3. Önellenőrzés Az adó-ellenőrzési, önellenőrzési megállapítások számviteli el­számolása szintén visszamenőleges hatállyal változik. A jelentős hibának minősülő tételek kikerülnek az adóévi elszámolásból. A kisebb hibákat pedig - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően - az adóévi adóalap részeként kell elszámolni. Jelentős hibáról ak­kor beszélhetünk, ha annak összege meghaladja a mérleg főössze­gének 1 százalékát vagy az 500 millió forintot. 4. Csökkent munkaképességűek foglalkoztatása Új szabály, hogy a legalább 50 százalékban megváltozott munka­képességűeket foglalkoztató adózó az ilyen munkavállalók minden megkezdett hónapja után havi 3000 forinttal csökkentheti az adó­alapját. Ezzel a kedvezménnyel c^sak azok a munkaadók élhetnek, akik a rehabilitációs hozzájárulás fizetése alól mentesítést kaptak. 5. Vissza nem fizetendő tételek A visszafizetési kötelezettség nélkül kapott/adott támogatás, jutta­tás, elengedett követelés és átvállalt tartozás, utólag adott, nem számlázott engedmény kezelése az új szabályok szerint több pon­ton is változott:- csökkenti az adóalapot az adóévben bevételként elszámolt ka­pott osztalék összege,- növeli az adóalapot az adóévben ráfordításként elszámolt adott juttatás összege,-csökkenti az adóalapot az adomány címen elszámolt összeg meghatározott része. Osztaléknak minősíti a törvény az adózott eredményből a tulaj­donos, tag részesedését, a véglegesen kapott támogatást, juttatást, elengedett kötelezettséget, a megszűnő befektetés könyv szerinti értékét meghaladó vagyoni értéket, illetve az adózott eredményből a vagyonjegy, részjegy alapján kapott összeget. Az ellenőrzött kül­földi társaságtól kapott, bevételként elszámolt osztalékkal azonban 1998-ban sem csökkenthető az adóalap. Nem számít osztaléknak viszont a társadalmi szervezettől - ide­értve a pártokat is - kapott vissza nem térítendő támogatás, ezzel tehát nem csökkenthető az adóalap. A törvény ezzel azt akarja el­A tavaly megalkotott alaptörvényben idén csupán né­hány módosítást eszközölt az országgyűlés. Elvégezte a tapasztalatok nyomán fontossá vált pontosításokat, valamint végrehajtotta az újabb törvények elfogadása nyomán szükségessé vált kiigazításokat. kerülni, hogy a költségként elszámolt tagdíj adómentesen, kapott osztalékként visszakerüljön a tagdíjat fizető gazdálkodó szervezet­hez. Új fogalmat vezet be a törvény: az adomány fogalmát. Ez lehet pénzbeli és nem pénzbeli juttatás (térítés nélküli eszközátadás), a lényeg, hogy közhasznú szervezethez, illetve kiemelten közhasznú szervezethez kerüljön. Az adomány összege meghatározott feltéte­lek mellett, meghatározott arányban csökkenti az adóalapot. Amennyiben a kedvezményezett alapítvány nincs besorolva a köz­hasznú szervezetek közé, akkor a számára támogatás címén átadott összeggel nem lehet csökkenteni az adózás előtti eredményt. Az adomány fontos feltétele továbbá, hogy a jogügylet doku­mentumai és körülményei alapján egyértelmű legyen, hogy az va­lóban - és nem csupán látszólag - közhasznú célt szolgál és nem jelent vagyoni előnyt az adományozó szervezet tulajdonosának, tagjának, vezető tisztségviselőjének, sem azok családtagjainak. Az 1998-as esztendő átmeneti évnek minősül az adományok szempontjából. Mivel a közhasznú és a kiemelten közhasznú szer­vezetek besorolása folyamatosan zajlik, az adományok elszámol­hatóságára átmeneti rendelkezések is érvényben lesznek. Ezeknek alkalomadtán érdemes a törvény 29/A paragrafusának (2) és (4) bekezdésében utánanézni. 6. Kamarai tagdíjak Régi kívánságot teljesít a törvény azzal, hogy 1998-ban legalább részben levonható a gazdasági kamaráknak fizetett tagdíj az adó­ból. Vigyázat! Csupán a törvény által megjelölt, kötelezően előírt gazdasági kamarák tagdíja vonható le az adóból, a mérték pedig a megfizetett tagdíj összegének a fele, de legfeljebb 10 ezer forint. Mivel a tagdíj költségként elszámolható, a kétszeres kedvez­mény elkerülése miatt ezzel az összeggel növelni kell az adóalapot. Az adókedvezmény a törvényben meghatározott egyéb adóked­vezményekkel is csökkentett adónak legfeljebb a 70 százalékáig érvényesíthető. Ez a kedvezmény értelemszerűen nem vonatkozik tehát azokra a kamarákra, amelyekben a tagság nem kötelező. 7. Költségelszámolás A törvény eddig is különbséget tett a vállalkozás érdekében felme­rült költségek és ráfordítások meg az ilyennek nem minősíthető, de fölmerült költségek között. A vállalkozási tevékenység érdekében el nem ismert költségek köre 1998-tól kiegészül a cég és az egészségbiztosítási önkor­mányzat között, valamely biztosítással nem rendelkező magán- személy javára kötött megállapodás alapján fizetendő egészség- biztosítási hozzájárulással. Ez tehát olyan költségtétel lesz a jövő­ben, amely után mégis kell adót fizetni. Ugyanakkor bővíti a törvény a vállalkozás érdekében felmerülő, elismert költségek körét is. Ilyen- az adózó által magánszemélynek juttatott segély,- a kifizetőt terhelő szja befizetett összege,-az előzetesen felszámított, de az áfatörvény szerint le nem vonható általános forgalmi adó,- a köztestület számára tagdíj (hegyközségi járulék) címén befi­zetett összeg és a már említett, az adózó vállalkozási tevékenysé­gével kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára befizetett tagdíj,- a külön törvényben rögzített feltételekkel az önkéntes kölcsö­nös biztosítópénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulás,- a magánszemély javára kötött biztosítási díj, valamint- az ajándéksorsolás keretében átadott nyeremény ráfordítása. Adókedvezmények 1. Beruházási adókedvezmények Az 1998-ban hatályos törvény definiálja a beruházás értékét, és ki­köti, hogy mi minősül egy beruházásnak. Eszerint egy beruházás­nak számít a termék-előállítás céljából létrehozott vagy kereske­delmi szálláshelyként definiált létesítmény előállításakor az első kapavágástól az üzembehelyezésig minden, a számviteli törvény által megengedett módon elszámolt érték. Az egymilliárd forint értékű illetve a kiemelt térségben vagy vál­lalkozó övezetben létrehozott kereskedelmi szálláshely beruházási adókedvezménye nem változik 1998-ban. Az exportárbevétel növekedéséhez kötött, egymilliárd forintnál nagyobb beruházások kedvezménye azonban módosul: ezentúl nem az exportbevételhez, hanem az árbevételhez kötődik. Ennek oka, hogy a hazánk által az Európai Unióval kötött társulási megál­lapodásban közvetlen exporttámogatási tilalom szerepel. Az ex­portnövekedés tehát nem írható elő adókedvezmény feltételéül. 1998-tól tehát az 1 milliárd fo­rint feletti beruházásokat megil­lető, 50 százalékos beruházási adókedvezmény azokban az adóévekben jár, amelyek során az adózó árbevétele a beruházás értékének legalább 5 százaléká­val növekszik. A korábban beru­házási adókedvezményt kapott cégek természetesen dönthetnek arról, hogy a kedvezményt a to­vábbiakban is az exportjuk nö­vekedéséhez kötik-e vagy az új szabály értelmében az árbevéte­lük függvényeként veszik igénybe a kedvezményt. Lényeges változás, hogy át­alakulás esetén a vállalkozások nem jogosultak jogelődeik beru­házási adókedvezményére. Ha tehát a beolvadni, összeolvadni, szétválni vagy részlegesen átala­kulni kívánó társaságok, szövet­kezetek 1998-tól nem akarják el­veszíteni korábban kapott beru­házási adókedvezményüket, az átalakulásról még ebben az év­ben kell dönteniük. 2. Kiemelt térségi beruházási kedvezmény A kiemelt térségekben, vállalko­zási övezetekben termék-előállí­tást szolgáló beruházásokhoz járó adókedvezmény feltétele­ként 1998-tól ugyancsak az ár­bevétel bizonyos mértékű növe­lését írja elő a törvény, függetle­nül attól, hogy ez kül- vagy bel­piacon realizálódott-e. A törvény ezentúl nem nevesíti külön a me­zőgazdasági tevékenységet sem, azt is termék-előállító tevékeny­ségként kezeli. Új eleme a törvénynek az úgynevezett társadalmi-gazda­sági szempontból elmaradottnak minősített térségben kezdett nagyberuházásoknak adandó adókedvezmény. Itt azokról a statisztikailag meghatározott tér­ségekről van szó, amelyeknél egy korábban definiált mutató- rendszer segítségével kialakított 6 szempontrendszer szerint kép­zett komplex mutató nem éri el az országos átlagot. A besorolás demográfiai, fog­lalkoztatási, munkanélküliségi, gazdasági, infrastrukturális és egyéb speciális mutatók felhasz­nálásával történik. Az érintett térségek listáját kormányrendelet rögzíti. Érvényes: 1998. január 1-jétől Gépjánmíádó- és helyi adók A kivethető helyi adók köre jövőre nem bő­vül, de a szabályozás részleteiben lényeges változások lesznek 1998. január 1-jétől. Az újdonságok többsége foként a vállalkozókat érinti - tájékoztatta lapunkat dr. Kónya László, a Pénzügyminisztérium főosztály­vezető-helyettese. Arról, hogy a törvényes lehetőségek között sze­replő helyi adófajták közül melyeket vetik ki a lakosságra és milyen mértékben, arról a telepü­lési önkormányzatok döntenek. Gépjárműadó Valójában nem sorolható a helyi adók közé, hi­szen beszedését törvény írja elő az önkormány­zatoknak. Mértékébe azonban van beleszólá­suk, hiszen a jogszabály csak a minimum és a maximum értékeket jelöli meg. Környezet­védelmi szempontok miatt a katalizátoros gép­járművekre nyújtott eddigi, egységes 50 száza­lékos adókedvezményt 1998-tól differenciált adókedvezmény váltja fel. Ennek lényege, hogy a korszerűbb, szabályozott katalizátorral felszerelt gépjárművek továbbra is 50 százalé­kos adókedvezményt kapnak, míg az úgyneve­zett nem szabályozott katalizátorosak csak 25 százalékosat. Ez a változtatás nem érinti azokat a gépjár­műveket, amelyeket 1997. december 31-ig he­lyeztek forgalomba, hiszen ezek mindegyike még megkapja az 50 százalékos adókedvez­ményt - függetlenül attól, hogy milyen katali­zátorral vannak felszerelve. 1998. január elsejétől kizárólag a súlyos mozgáskorlátozottaknak jár gépjárműadó-men­tesség, de ez a szabály is csak az 1998. január 1-je utáni, új igénylésekre érvényes. A koráb­ban megszerzett jogok tovább élnek. A teherautó-tulajdonosok számára fontos le­het, hogy az olyan tehergépjárműre, amelynek légszennyezése megfelel az úgynevezett Euro 1-es normáknak, 25 százalékos adókedvez­mény jár, míg azokra a tehergépjárművekre, amelyeknek légszennyezése és zajkibocsátása az Euro 2-es normákkal egyező, 50 százalékos adókedvezmény jár. Idegenforgalmi adó Azok a lakásszövetkezeti tagok, akik egy szö­vetkezeti üdülőben időleges használati jogot élveznek, a ma hatályos törvények szerint nem mentesülnek az adott településen az idegen- forgalmi adó megfizetése alól úgy mint azok, akiknek saját tulajdonú üdülőjük van. A jövő­ben egyenlő elbírálás érvényesül majd. A la­kásszövetkezet tulajdonában lévő üdülő hasz­nálati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag, illetve hozzátartozója a használati jogosultság időtartamára mentesül az idegenforgalmi adó megfizetése alól. Építményadó, telekadó Az új törvényi módosítások pontosítják azt, hogy helyi adó fizetése szempontjából kit is kell az ingatlan tulajdonosának tekinteni. Ez ugyanis az elhúzódó, gyakran évekig tartó földhivatali átírások miatt gyakran vitákat szült. Jogi szempontból ugyanis alapvetően azt kellett tulajdonosnak tekinteni, aki az ingatlan-nyil­vántartási bejegyzésben szerepel. A új, módosí­tott törvény azt mondja, hogy amennyiben az adásvételi szerződést a felek benyújtották a földhivatalhoz, akkortól a szerződésben feltün­tetett vevőt kell tulajdonosnak tekinteni. Iparűzési adó Az iparűzési adó alapjának meghatározását a termelő vállalkozások évek óta kifogásolták. Esetükben ugyanis a nettó árbevételt csökkentő tételek jellemzően nem fordulnak elő, míg a ke­reskedelmi szektorba tartozó vállalkozók lé­nyegében a hozzáadott érték után adóznak. Az iparűzési adó szabályainak változása a jövőben megteremti annak lehetőségét, hogy az ágaza­tonként eltérő jelleggel funkcionáló adó egysé­gesen, a hozzáadott értéket adóztassa meg. Ezt az anyagköltség levonhatósága biztosítja. Az önkormányzatok és a vállalkozások érde­keit is szem előtt tartva az adó alapjának módosí­tása azonban fokozatosan, három lépcsőben tör­ténik. Ennek lényege az, hogy 1998-ban az anyagköltség 33 százaléka, 1999-ben a 66 száza­léka, 2000-től pedig a 100 százaléka vonható le a nettó árbevételből. Az új törvény ennek megfele­lően az iparűzési adó felső határát is fokozatosan emeli: 1998-ban 1,4 százalékra, 1999-ben 1,7 százalékra, 2000-ben pedig 2 százalékra. Jövő évtől a ideiglenes tevékenység szerint adóztatható vállalkozások köre lényegesen le­szűkül. Mindössze a vásározó kiskereskedelem, illetve az építőipari, s nyomvonalas létesítmé­nyeken végzett kivitelezési, fenntartási mun­kákra érvényes, mégpedig akkor, ha annak idő­tartama egy hónapnál hosszabb, de három hó­napnál kevesebb. Ha ezt is meghaladja ez a te­vékenység, akkor adózás szempontjából már azonos elbírálás alá esik az állandó telephely­hez kötött vállalkozásokkal. Ideiglenes tevékenységet ezentúl csak napi átalánnyal lehet majd adóztatni, amelynek mér­téke továbbra is maximum napi 5000 forint. Németh Zsuzsa (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom