Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-31 / 304. szám
1997. december 31., szerda Szilveszteri Magazin 5. oldal Az én^autója: a Trabant Classic Caravan SBX-601 Ütempárok zenéje Mióta bebizonyosodott, hogy a keletnémet katonatiszt precizitását és a mongol túralovak igénytelenségét szerencsésen ötvöző jól ismert gépkocsi (felvételünkön) jobb menettulajdonságokkal bír, mint a Mercedes legújabb városi kisautója, alaposan megnőtt az ázsiója. Ismert, hogy egy svéd autós szaklap szakújságíróinak tesztelése során a Mercedes boru- lékonysága hatvanöt kilométeres óránkénti sebességnél a oldásokat nem megszüntetve, de megőrizve alkalmazzák a konstruktőrök. A Caravan azt takarja, hogy egyáltalán nem kell hosszú autót építeni ahhoz, hogy sokan tudjanak egymás után utazni, ehhez elég négy-öt Trabant Classic Caravan. Az S, hogy sebes, mint a gondolat, a B titkos kód, az X pedig az állandó változót jelenti az autó működését modelláló sokisme- retlenes egyenletben. A huszonhat porosz telivér szlalompályán maximális értéket mutatott. Ugyanakkor a Trabant Classic Caravan SBX- 601-es borulási mutatója semmiben sem tért el az abszolút (mondhatnánk úgy is: üres) nullától. A szakemberek erre a következtetésre a jármű lengés- csillapítóinak ránézéses vizsgálatából következtettek, ugyanis első látásra is nyilvánvaló, hogy a szerkezet semmiben sem hajlandó ellenállni a gravitációnak. (A fentiek arra ösztökélték a világ autógyártását, hogy felhagyjanak a költséges futóműfejlesztési kísérletekkel, de ez nem tárgya a jelen írásnak.) A Trabant Classic Caravan SBX-601-es elődjéről a Traban Dinamyc-ról már-már klasszikussá lett kanconett szól: „ .. .útfekvése kitűnő, gyorsulása kifogástalan. De nem szabad, hogy mindez könnyelműségre csábítson.” Az új márka nevében a Classic arra kíván utalni, hogy a korábbi műszaki meghúzóerejét egyesítő két henger robbanékonysága közismert, és álljunk meg egy minutumra e mondat látszólagos emelkedettségén. A motor első hallásra barátságtalan indulása (a nép ajkán barátságos ,,pöc-röf’- ként hangzó nesz) sokkal szelí- debb, s egyben lenyűgöző folytatással kecsegtet: a két ütem csendben duruzsoló muzsikájával. (A jövő zenéje egyesek szerint a Trabant Light lesz, mely olyan lágy eleganciával kaptat majd, mint amilyen a Kismackó csokoládé krémje.) A Trabant Classic Caravan Európa-komfort, kényelmes családi autó. Nevéből a Familyt azért hagyták el a pr-menedzse- rek, mert már így is nehezen megjegyezhető. Pedig igencsak indokolt lenne: közvéleménykutatási adatok ugyanis azt mutatják, hogy számos család részesíti előnyben más típusokkal szemben, amely elsősorban a márkahűséggel magyarázható. Mivel mással? (tf) Az első benyomásról Meglátni és megszeretni... Egy bielefeldi kutatóintézet gondozásában megjelent tanulmány az emberi magatartást elemzi. A szerző, dr. Inge Wolf professzor tudományos alapossággal vizsgálja, igaz-e az emberi érintkezésben a „meglátni és megszeretni” régi formulája, és megállapítja, hogy igaz. Sőt, a fordítottja, a „meglátni és megutálni” is. Az első benyomás rögző- dése három másodperctől három percig tarthat és hatása elképesztően tartós lehet. Ezen semmit nem változtat az a tény, hogy az ilyen ítéletek persze téveseknek is bizonyulhatnak. Jogos a kérdés, milyen tényezőkből áll össze a sokat emlegetett első benyomás? A válasz összetett: a testtartástól az illető ízlésvilágán át az arc jellegéig és a mimikáig minden számít. A haj, a szem, a ruha, sőt, a hang színe is. Korrigálható-e egyáltalán az első impresszió? A kutatók szerint igen, de a folyamat nehéz és hosszadalmas. Lényeges tudományos felismerés, hogy nem elsősorban intellektuális folyamatról van szó. Ez abból is kitűnik, hogy az első benyomás kialakításában viszonylag keveset számít az első beszélgetés tartalma. Felmérések szerint a jelentősége hét százalék, miközben például a hangszíné harminc, az úgynevezett testbeszédé (vagyis a mozdulatok jellegéé és harmóniájáé), valamint az öltözködésé pedig ötvenöt. A tanulmány kitér arra, hogy mire vigyázzunk a szemkontaktusban, a kézszorításnál. Ez utóbbinál az is baj, ha túl erős, és az is, ha túl lagymatag. A szem- kontaktusnál az időtartamnak is jelentősége lehet. Sokan nem szeretik, ha az első találkozásnál két-három másodpercnél hosszabban fúrja valaki a tekintetét az övékbe. Ez kifejezetten tolakodónak tekinthető - például a liftben - egy olyan közegben, amelyben a „célszemély” nem igazán tud védekezni. Fontos lehet a szó fizikai értelmében vett távolságtartás is. A tanulmány úgy véli, az ideális az ötven centiméter, ezen belül már sokan tolakodónak érzik a másik felet. Tessék kérem mindezt ma este figyelembe venni! Tudósítás az év legrémesebb napjáról Részlet a Rögös úton című ciklusból avagy, egy szegény kis gyakornok panaszaiból Az emberek többsége szenvedett a „kezdőnek lenni" című betegségben. Alapjában véve az élet egyik legkellemesebb időszaka az, amikor még tanulunk, de már közelebbről ismerkedünk választott pályánk derűs-borús oldalaival. Kellemes környezet, barátságos kollégák és egy példamutató gyakorlatvezető, akire mindig számíthatunk. Szerencsésnek mondhatom magam, nekem mindez itt összejött, csak azt felejtették el közölni az iskolában, hogy az az újságírás amit ott tanultunk csupán elméletben alkalmazható, de a Tolnai Népújságnál nem. Glosszát kellene írni! Érdekeset, rövidet csattanósat! És ha lehet még ma! Most mit csináljak? Elvégre nem rebeghetem el görbülő szájjal, könnyes szemekkel, hogy mi egy ilyen feladatra egy hetet kaptunk. Vágányán is kivághatnám magam, hallottam, hogy a „nagyok” egyszerűen azt mondják: „Bocs én éppen alkotói válságban szenvedek”. Na de én ezt nem tehetem, hiszen. gyakornok vagyok! Összeszorított fogakkal próbálok összehozni valamit. Körülöttem mindenki rohan, mindenki dolgozik. Rágyújtok, olyan hatásos így cigarettázva üldögélni a számítógép előtt. Megpróbálok értelmes képpel használható gondolatokat találni. Gyakorlatvezetőm mindezt egy meghatározhatatlan pillantással értékeli. Elbizonytalanodom. Elképzelhető, hogy hülyeséget mondtam, de ha szerencsém van, csupán annyi a baj, hogy nem reggelizett. Felajánlom, hogy hozok reggelit, megkínálom cigarettával, de minden közeledési kísérletem kudarcba fullad. Forrósodik körülöttem a levegő, az idő sürget és én még mindig nem írtam semmit. így nem merek a szigorú szerkesztő szeme elé kerülni! Szenvedésem kezd látványossággá fajulni. A megértő, tapasztalt újságírók nyugtatgatnak - semmi gond, mindenkivel előfordul az ilyesmi. Én nem is értem, hogy történhetett ez velem, hiszen két évet ültem a padban azért, hogy itt megálljain a helyem. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha az érettségi után mindjárt ide kerülök. Nem kellet volna ennyi pénzt a taníttatásomra költeni és nem végzős „újságíróként” kellett volna ráébrednem arra, hogy újságot írni csak újságot írva lehet megtanulni. Drinóczi Adrienn Kihívások a korszakváltás küszöbén, szakszervezeti szemmel Aki megfogta az eke szarvát, az ne nézzen hátra (Folytatás az I• oldalról.) Néhány országos visszhangot kiváltó történet kivételével szót tudtunk érteni az új tulajdonosokkal, s szociális partneri viszonyt sikerült kialakítanunk. Ugyanakkor nyilván nem dicséri tevékenységünket az mintegy 10 ezer munkavállaló, akik új munkahelyet voltak kénytelenek keresni, akik kor- engedményes, vagy rokkant- nyugdíjasok, vagy éppen munkanélküliek lettek. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a foglalkoztatási gondok enyhítésében mi sem értünk el lényeges eredményt. A munkahelyeinken dolgozók közel hatvan százalékára kiterjednek a kollektív szerződések. Ez még akkor is eredmény, ha gyakran „mazsolázás” tapasztalható az egyes pontok elfogadásakor. Kemény bérharcok Az évente sok-sok küzdelemmel járó munkahelyi bértárgyalások eredményeivel a munka- vállalók többsége joggal elégedetlen. A keresetek értékvesztése nem állt meg. Csak 1994- ben volt és az idén lesz reálkereset-növekedés tíz év alatt. A szociális ellátórendszerek átalakítása újabb terheket ró a dolgozókra és a nyugdíjasokra. — Ennyit a múltról, mi várható az elkövetkező tíz évben? — Működnek a társadalom demokratikus intézményei, kialakult a magántulajdonon alapuló gazdaság. Lezajlott a strukturális átalakulás, hazánk új korszakváltás küszöbére érkezett. — Miféle korszakváltás? — Várható, hogy az elmúlt évek politikai és gazdasági dzsungelháborúja után a társadalmi és gazdasági érdekek fokozatosan kikristályosodnak, megszerveződnek. Remény van arra, hogy a politika, az üzleti világ és a munkavállalók közötti kapcsolatok hatékonyabbá válnak. A biztonság igénye A privatizálható nemzeti vagyon elfogyása megváltoztatja a politika és a gazdaság szereplőinek viszonyát, a konszolidáció felé mozdítja az országot. Az új tulajdonosok a státus fenntartásában lesznek érdekeltek. A munkavállalók érdekei fokozatosan hozzákötődnek az új tulajdonosi réteg-érdekeihez, miközben élesen megjelennek az érdekellentétek is. A nemzetközi tőke még inkább elvárja a kiszámítható viszonyokat. Ugyanebbe az irányba hat az Európai Unióhoz csatlakozás szándéka és kényszere ugyancsak a demokratizálódás, a kiszámíthatóság, az ellenőrizhetőség, a munkáltatók és a munkavállalók közötti rendezett kapcsolatok erősödésének irányába tereli hazánkat. Mindezek miatt is van esélye annak, hogy megindul a gazdasági fejlődés, az emberi erőfeszítéseknek eredményei lesznek, javul a jogbiztonság, enyhül a munkavállalók kiszolgáltatottsága. Feléledő szolidaritás — Most még nem igazán látszanak a pozitív folyamatok jelei. — Tudjuk, hogy az átalakulás során a nemzeti vagyonnak a szükségesnél nagyobb hányada ment veszendőbe, s a gazdasági bűnözés, a korrupció, a jövedelmek eltitkolása szinte önálló életet él. Átéltük, hogy a koncepciótlanság, a kapkodás az egyéni érdekek sanda érvényesítése, és s „csomag” az elkerülhetetlennél több emberi szenvedést okozott. Mégis azt hiszem, hogy az új korszakban erősödik a civil szféra és a társadalmi szolidaritás is. — Mi lesz ebben az új helyzetben szakszervezetek, az MSZOSZ szerepe? — Ha boldogulni akarunk, akkor az MSZOSZ-ben is az ismert közmondás szerint kell dolgoznunk: Aki megfogta az eke szarvát, az ne nézzen hátra. Az MSZOSZ szervezeteiben is meg kell találnunk a szervezetépítő és az érdekvédelmi munka helyes arányát. Ihárosi (R)ejtett értékeink (N)AGYTAKARÍTAS „No hiszen! - mondhatja magában a nyájas olvasó, - „Milyen agy az, amelyiket takarítani kell, vagyis afféle hulládé-* kok és lomok vannak benne?!” - Hát kérem - mondhatná a tulajdonos a félig elaggott bajusztartóval - olyan ez, mint egy szoba: csak abban nincs takarítanivaló, ami üres . . . Különben meg közismert dolog, hogy nagytakarításkor kerülnek elő a legérdekesebb tárgyak. íme! Nem méltatódott különösebben az a 110 éve, 1887. februárjában elhunyt volt ország- gyűlési képviselő, akinek egyszer igen nevezetes választási fellépése esett. A több napig tanult szónoklat egyszerűen o a tömeg láttán, ezért aztán a következőt mondta: - Kedves barátaim! Ti ismertek engem, tudjátok ki vagyok és mit akarok. Nagyon meleg van, és nekem egy szó sem jut eszembe, de azért szavazzatok rám bátran! (Gondolom, nem meglepő, hogy ezek után Szluha Ignác fényes győzelmet aratott). Tíz évvel korábban a rosszmájú Pécsi Figyelő írta egy másik választásról: „Perczel - azaz, hogy Tolna vármegye legutóbbi közgyűlésén Perczel Dezsőt, Perczel Béla igazságügyminiszter 25 éves fiát választották meg alispánnak. Csak mégis igaz a közmondás: könnyű annak égbejutni, kinek Szent Péter a komája. Egyébiránt Tolnamegyét miben sem irigyeljük”. Ettől függetlenül Perczel Dezső tíz évig maradt alispán, 35 évesen pedig belügyminiszter lett, miközben egy másik Perczel, Miklós éppen Baranya és Pécs főispánja, majd országgyűlési képviselője volt. Egyébként Perczel Dezső belügyéri pályafutása legszebb pillanatának tartom azt, hogy 1897 augusztusában „Kiskorú Bickelhaupt Henrik bonyhádi illetőségű ottani lakos vezetéknevének Petőfire kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte.” így lett Bonyhádnak saját Petőfije . Ez legalább nemcsak ígéret maradt, mint a kereken 50 éve, 1947 márciusában a Tolnamegyei Kis Újság címoldalán közölt hír: „Duna-hidat kap Tolnamegye!”, amit már júliusban át is adnak. Ez a Kalocsa és Gerjen közti híd persze legföljebb szivárványból lett meg, vagy keményebb teleken jégből. Az ígéret földjére vezet. Akárcsak 1907 szeptemberében a Dunaföldvárott működő ideiglenes mozi. „Itt a bioskopban nincs hazafias darab. Bemutatják a csempészt, a részeget, a férj és feleség hűtlenségét, a dánosi rablógyilkosságot, ezerféle szenzációt, ez kell a magyarnak, ebből tanul és okul”. À Crassus álnevű levelező még hozzátette: „Nem csoda ma már, ha a 10 év körüli gyerekek is a bíróság elé kerülnek”. Azóta sokat fejlődtünk: csak 14 évtől kerülnek oda. Tévé van. Benne az X akták. (Lelkünkre vajon ezt ki- xabták?) Talán ez is olyan (fejbéli) napfogyatkozás, mint ahogy 1887. augusztus 19-re jelezte a Szekszárd Vidéke: „a nap már jórészt elsötétedve fog felkelni”. Más mellett is csendben el- siklottunk, most feltakarítjuk: nem elég, hogy Szekszárd képviselője a király személye körüli miniszter volt 1917 augusztusáig, utána pedig tárca nélküli miniszter lett, de még ezután megbízták a népjóléti minisztérium megszervezésével is. (Úgy látszik az ilyesmit már akkor is tárca nélkül képzelték el, bár az is igaz, hogy az egyszeri ember szerint érdemes lenne akár a tárca nélküli miniszterrel is tárcát cserélni). Ez persze csak képzelgés, nem így a Tolnavármegye és a Közérdek sikertörténete 1912. december 24-én: „Parasztfiúból milliomos és közjegyző. Ezelőtt 15-16 évvel egy Pamer Ádám nevű györkönyi legény, aki itthon se a mezei, se az ipari munka terén nem vált be, kiköltözött Amerikába. A nyomorúság az új hazában élelmessé tette a sváb fiút. Eleinte viselt ruhákkal kereskedett később egyéb szükségleteiket is ellátta a Tolna megyei kivándorlóknak, egyre jobban tollasodott, a szerencse nemcsak rámosolygott, de hű maradt hozzá, most már van neki két nagy háza, gőzmosó intézete, számos üzlete, egy kerek milliója, és ami a legfőbb: közjegyző lett Akron városában. Áz okiratait német, angol és magyar nyelven állítja ki, az igaz, oly magyarsággal, hogy az ember szinte keresi a botot. .. Utoljára is, ha Pamer Ádám Györkönyben az iskolában nem tanult meg magyarul, Ak- ronban aligha fog már megtanulni. Egyebekben egy milliomos sokkal könnyebben elvan a szabatos magyarság nélkül”. (Ma is!) Dr. Töttős Gábor
