Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
A sakk szaknyelvében a futókat és a huszárokat együttesen könnyű tiszteknek nevezzük. A futó. A futók átlósan közlekednek. A 8. ábrán látszik, hogy a sötét mezőn álló futó átlójába eső valamennyi mező sötét színű, a világos futóé pedig világos. Ennek megfelelően a futópár két tagját sötét, illetve világos futónak hívjuk. Fontos tudni: a futó nem léphet át sem saját, sem ellenséges bábot. A huszár. A huszárból, hasonlóan a bástyához és a futóhoz, minden játékosnak két bábuja van. Különlegessége azonban, hogy L alakban léphet, és minden más bábutól eltérően átugor- hatja a saját vagy az ellenséges bábot. A 9. ábra a8 mezőjén ál8. ábra A bábok (III.): a könnyű tisztek és a gyalogok ló sötét huszár csak két mezőre léphet, a c7-re és a b6-ra. Ellenben a centrum e4 mezőjén álló világos nyolc mezőre léphet. A gyalogok. A tisztekkel ellentétben a gyalogoknak - minden játékosnak nyolc van! - nem azonos a menet- és az ütésirányuk. A gyalog csak egyenesen előre haladhat mindig egy mezőt - kivételt jelent, hogy az alapvonalról, tehát eredeti helyzetéből léphet kettőt is előre -, és 9. ábra csak előre, átlósan üthet egy- egy mezőre. A 10. ábrán látható, hogy a d7-en, azaz alapvonalon álló sötét gyalog tetszés szerint léphet egyet vagy kettőt előre (d6-ra vagy d5-re), a b3- on álló világos azonban csak egyet. A gyalogot tartják a leggyengébb bábnak, mégis sokszor dönti el a játszmák sorsát. Különösen azért, mert az ellenfél alapvonalára (egyes vagy nyolcas sor!) érő gyalogot, bármilyen tisztre át lehet cserélni, függetlenül attól, hogy abból még van-e fenn a táblán. Értelemszerűen a legtöbbször a legerősebb bábra, a vezérre cserélik be. (Jövő héten a bábok csereértékéről és a sakkírásról lesz szó.) 10. ábra dag Tizedik oldal TÉNYÉK, TANUK, TABELLÁK 1997. december 28., vasárnap Beszélgetés egy szerény és fegyelmezett kormányhivatalnokkal Magyar sport: aranyak és arányok Szerény és fegyelmezett kormányhivatalnokkal nem könnyű interjút készíteni. Ahányszor valami igazán érdekes téma kerül terítékre, vagy az a baj, hogy „Hogyan hangzana ez éppen az én számból?”, vagy az: „Erre én, mint kormányhivatalnok nem válaszolhatok”. Dr. Harcsár István, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, az OTSH elnöke szerény és fegyelmezett hivatalnok... Az OTSH székházának elnöki irodájába lépve rögtön tudom, nem lesz könnyű nem proto- kollinterjút csinálni. Az egész környezet, az elegáns bútorok, a serlegekkel, plakettekkel zsúfolt vitrinek azt sugallják, ezzel a tisztséggel együtt jár a protokoll. Hát még a két fotó a falon! Harcsár doktor Göncz Árpáddal, Harcsár doktor Horn Gyulával. Nyilván ő is saját posztja foglya.- Elnök úr, Ön, mint OTSH- elnök egyidős a sportesztendővel. Hogyan értékeli az 1997-es sportévet?- Szerintem fantasztikus volt. Annak ellenére, hogy olimpia utáni évben vagyunk, amikor hagyományosan gyengébbek az eredmények, mégis tizennyolc vb- és harmincnégy Eb-aranyat, összesen százharminc olimpiai pontot szereztünk.- Érdekes, hogy amikor arra kértem, értékelje a magyar sport idei évét, Ön természetesnek gondolta, hogy az élsportról beszéljen. Mentségére hozzáte- hetem: minden elődje ugyanígy tett hasonló helyzetben.- Igaza van, de talán amiatt „értettem félre”, mert a minap adtam egy tévéinterjút, ahol viszont hasonló értékelésnél, a riporter kifejezetten csak az élsportról faggatott.- Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, az OTSH csupán élsporthivatal?- Ha a számok nyelvén akarok beszélni, akkor azt mondhatom, éves szinten 2,8 milliár- dot költünk sportcélokra, ebből - ami egyértelműen elkülöníthető - az élsportra mintegy hétszázötvenmillió forintot, az utánpótlás-nevelésre, az iskolai, a diák- és a szabadidős sportra pedig háromszázhúszmilliót. Hétszázötvenmillió, szemben háromszázhúszmillióval. Majd két és félszer any- nyi pénz az elitre, mint a tömegekre. Sokak számára torznak tűnő arányok, és talán valóban torzak is. Amikor erről szó esik, Harcsár doktor amolyan költői kérdésként teszi fel: „Úgy gondolja, fordítva kellene lennie?” Nem tudom, azt viszont igen, hogy ezek az arányok régebben még torzabbak voltak. A OTSH elnöke úgy érzi, első évének egyik sikere éppen ez, és hogy milyen fontosnak tekinti a szabadidős sportot, azt jelzi: számos eseményen, tenisz- és futóversenyen személyes jelenlétével tüntetett.- A mai Magyarországon minden iparág, minden társadalmi szféra arra panaszkodik: kevés a pénz. Nem kivétel ez alól a sportmozgalom sem. De tudjuk egyáltalán: mennyi pénz mozgatja a magyar sportot?- Hozzávetőlegesen. A Sporttanács felmérése szerint ma az önkormányzatok hétmilliárd forinttal - ebben benne van a létesítmények működtetése is - támogatják a magyar sportot. Ehhez jön az OTSH-tól csaknem ötmilliárd...- Korábban még csak valamivel kevesebb, mint hárommilli- árdot számolt a hivatalnak.- Az ellentmondás csak látszólagos. Azok a pénzbeni ráfordítások voltak. Ennél azonban lényegesen nagyobb tétel, hogy mi finanszírozzuk a kiemelt létesítmények, mint mondjuk a Népstadion, a Budapest Sportcsarnok vagy a tatai edzőtábor működését ___ is, amelyeknek saját b evétele úgy 1,6 milliárdra rúg, és ezt is sportcélokra költik el.- Azt lehet tudni, hogy mekkora reklámpénzek folynak be a klubok, szövetségek, sportolók kasszájába?- Pontos adatok nincsenek. Ami biztos: a MOB a szponzoroktól százötvenmilliót szed össze.- A magyar sport egy igen nagy „támogatójáról" még nem beszéltünk: ez az adóhatóság és a társadalombiztosítás...- Valóban. Tudni kell, hogy annak a nyolcmilliárdnak, amiről mostanában olvasni lehet, vélhetően háromnegyede a tartozás, a többi a késedelmi kamatokból jön össze. Bizonyos szempontból ez persze mindegy, az viszont nem, hogy ez négy év termése. Azaz úgy számolhatunk, hogy a sportszervezetek évi másfél milliárdot takarítanak meg az APEH és a TB kárára. Összegezve tehát tizen- négy-tizenötmilliárd jön ki, plusz az ismeretlen nagyságú szponzori pénzek. Harcsár doktor nyugodt ember, de azért őt is fel lehet bosszantani. Például amikor szóba hozom, hogy a tartozások eltörlésének ügyében látványos vereséget szenvedett. Erre már felfortyan egy kicsit, és azt mondja, furcsa dolgokat írtak a lapok, mert olyan javaslat, amilyet a kormány állítólag lesöpört az asztalról, nem is volt. Aztán, tulajdonképpen ezt a témát folytatva, felvetem, hogy szerintem az OTSH-elnöknek elsősorban jó lobbistának kell lennie, minden más csak ezután jön. Beszélgetőpartnerem erre elmosolyodik, és csak annyit mond, azért nem árt, ha jó szakember is. Hozzá kell tenni: az államtitkár a jelek szerint lobbizásban nem lehet túl rossz, elérte, hogy a tipp-mix fogadási játékból képződő nettó nyereség tizenöt százalékát, első kalkulációk szerint százötvenmillió forintot a sportba forgassanak vissza. Harcsák doktor, az OTSH elnöke pontosan egyidős a sportesztendővel. Vajon ugyanolyan sikeres is?- Azt visszautasította, hogy az adósságelengedés ügyében vereséget szenvedett. De volt olyan, amit vereségként élt meg?- Hogyne. A legfájdalmasabb: bár a kormány támogatta, az országgyűlés leszavazta, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékát sportcélokra is fel lehessen ajánlani.- Vajon miért?- Talán féltek a sport túlzott népszerűségétől, azaz, hogy túl sok pénzt vonnának el így más szféráktól.- Az egy százalék ki tudja hány százaléka akkora pénz, amiért érdemes küzdeni?- Ebben az évben ezek az egy százalékok összességében négy és fél milliárdot tettek ki. Ha ennek csak egyötöde a sportba folyna be... Higgye el, rengeteget számítana plusz kilencszázmillió forint.- Ha már a pénzek elosztásáról esett szó: az Ön első nagy elnöki csatája az volt, amikor a sportágak között kellett a támogatást elosztani. A nagyok is háborogtak, meg a kicsik is, például azon, miért előzi meg az „utolsó” olimpiai sportág is az „első" nem olimpiait?- Tudni kell: csaknem hatvan olyan szakszövetség van, amelyik köztestületté alakult, ezeknek a sporttörvény szerint jár a támogatás, a többieknek adható. Azon, hogy a két nagy kategórián belül melyik sportágat melyik támogatási csoportba tettük, ugyan lehet vitatkozni, de valamilyen szempont szerint nekünk csak ki kellett alakítanunk a skatulyákat. No, ez az a pont, ahol az interjút adó és az interjút készítő semmiképpen nem tud kiegyezni. Megpróbálom Harcsár doktort a múltjával sarokba szorítani. Az OTSH elnöke ugyanis korábban az asztalitenisz-szövetség elnöke volt, még korábban pedig maga is élvonalbeli játékos. Szóval, mondom neki, most is úgy van ez, mint régen. Emlékezzen csak vissza: 1979-ben, amikor az asztali- tenisz még nem volt olimpiai sportág, férficsapatunk világbajnok lett. Az asztalitenisz mégis hátrébb volt rangsorolva a támogatási listán, mint mondjuk az olimpiai gyeplabda, műugrás vagy íjászat. Nem vicc ez? - kérdezem az államtitkártól, aki ugyan hajlandó válaszolni, de hozzáteszi: megkér, a válaszát ne írjam le...- Ha már összevetettük az olimpiai sportágakat a nem olimpiaiakkal, még egy szembeállítást szeretnék tenni: a sikeres sportágakat a népszerűekkel. Mert az aligha vitatható, hogy a magyar versenyzők nem elsősorban a populáris sportágakban, a futballban, kosárlabdában, teniszben és hasonlókban érik el sikereiket. Ha elfogadjuk, hogy az élsportnak a példaképek kitermelésén kívül a szórakoztatás a funkciója, akkor nem kellene-e a támogatásokkal is inkább a szórakoztatóbb sportágakat menedzselni?- Nem hiszem. Szerintem a magyar élsport szervezettsége a körülményekhez képest így jó, ahogy van.- Kérdezem akkor másképp: elcserélné-e a magyar sport sikereit mondjuk a britekére, akik ugyan egyetlen aranyat nyertek Atlantában, de például kiváló a futballjuk?- Semmiképpen. Szerintem a magyar sport sikerei többet érnek. Szekeres Tamás Jól menedzselt menedzserek pénzeket inkasszálnak, mint a politikusok. Míg a volt miniszterelnöknek, John Majornek a Harper Collins kiadó 135 millió forintnak megfelelő összeget fizetett a memoárjaiért, addig két labdarúgóedző, a játékosként is remek pályát befutó Kevin Keegan és Jack Charlton ugyanezért 165 milliót kapott. És az árak tovább kúsznak feljebb... Mint kitudódott, Alex Ferguson, a jelenkor legeredményesebb és legnépszerűbb csapata, a Manchester United menedzsere is kiadatja önéletrajzát. A kiadók versengenek az ötvenöt esztendős férfiú aláírásáért, aki megüzente: 150 milliónál kevesebbel ne is zavarják. Hozzá kell tenni, ennyit csupán előlegnek kér, ő maga legkevesebb 330 millióra számít a biográfiája megjelentetéséből. Kérdés, hogy Csank, Mészöly vagy Verebes beérné-e ennyivel...? Ferguson: nem : csak írnak róla, ki ! is tüntetik Az angol futballból ügyes üzletemberek igazán virágzó boltot csináltak. Köztudomású, hogy a klubok jó része immár részvénytársasági formában működik, papírjaik igen kelendőek a tőzsdén. A stadionokban úgynevezett VIP-páholyok várják a gazdag szurkolókat, akik így elkülönülhetnek az állóhelyek népétől. Mi több, néhány igazán nagy egyesület, mint mondjuk a : Manchester I United még arra is gondol, hogy a belépőhöz nem jutottaknak ugye, az üres magyar tribünökhöz szokottaknak ez milyen furcsa? - külön mozikat alakítsanak ki, ahol a publikum szélesvásznon, egyenes adásban élvezheti a mérkőzést. Ám a sportág népszerűsége még a könyvpiacot is megmozgatja. Talán hihetetlen, de tény, hogy a szakvezetők - arrafelé menedzsernek nevezik őket - életrajzuk áruba bocsátásáért nagyobb a b c (1 e f 8 h 8 8 7 A 7 6 jé t A 6 5 Y 5 4 Y A yf 4 3 A 3 2 2 1 1 a b c d e i g h A A / \ 7 A 7 \ ; Y \ 7 \ 7 / \ 7 \ \ / c \ / \ 74 A A a b c d e f 8 h 8 % ....-8 7 Y 7 6 >•<-► 6 5 A 5 4 & :::: 4 3 V Y 3 2 *<2 1 1 a b c d e f g h Sakksuu gyerekeknek (4.)
