Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27 / 301. szám

Közelről óidat i^bhhhhhbhbbhhhhbhi SZÜLŐHAZÁNK 1997. december 28., vasárnap Dr. Ádám Antal tagja két akadémiának is (Folytatás az 1. oldalról.)- Elsőként dr. Bíró Jánost említeném (a tanár úr 96 éve­sen ma is jó egészségnek ör­vend - a szerk.) , ő szerettette meg velem a magyar irodal­mat Szerb Antal irodalomtör­ténete révén. Ugyanígy máig emlékezetes számomra dr. Ember Ödön, aki történelmet tanított, vagy dr. Antal Ilona, a latintanár. S hadd ne feled­jem dr. Sass Ernő matemati­katanárt sem. A rövid felsorolásból máris kitűnik, hogy dr. Ádám Antal egyaránt kedvelte a humán, illetve a reál tantárgyakat. Ennek ellenére a választás - már a továbbtanulás szem­pontjából - egyértelmű volt számára. Az utóbbi kategória javára.- A soproni - akkor, azaz 1948 őszén még - József ná­dor Műszaki Egyetem bánya- és kohómémöki karára je­lentkeztem. Ugyanis geofizi­kus szerettem volna lenni. A felvételi különösebb problé­mát nem jelentett, sőt, némi feltűnést is keltettem azzal, hogy Madáchból is brillíroz­tam. Köszönhetően a Garay Gimnáziumnak, ahol szeren­csére nagyon sok verset kellett könyv nélkül tudnunk. Dr. Ádám Antal kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet is. Professzorai marasztalták is Sopronban. A frissen végzett egyetemista kisvártatva az első tudomá­nyos kutatója lett az úgyne­vezett Geodéziai és Geofizi­kai Munkaközösségnek, mely testület később kutató la­borrá, majd - 1972-ben - Geodéziai és Geofizikai Ku­tató Intézetté alakult át. Ám az intézet vezetője, bár­mennyire is meglepő, nem dr. Ádám Antal lett.- Sohasem voltam párt­tag, s az igazgatói tisztséget egy pártember nyerte el. Igaz, professzorom kikötötte, hogy én maradjak, s pályázat nél­kül legyek tudományos igaz­gatóhelyettes. Azóta is az va­gyok. Mint mondja, talán jobb is, hogy a vezetői kötöttségektől szabadulva minden idejét a szakmának szentelheti. Kuta­tásai közül a Bakony észak- nyugati előterében, illetve a Bakony alatt található grafitos képződmény vizsgálatát em­líti. Az információk összeg­zése és elemzése révén - le­egyszerűsítve - a földrengé­sek természetéről kaphatunk az eddiginél pontosabb ké­pet. Komolyabb földrengéstől persze nem kell tartani ha­zánkban, ám például Kíná­ban, ahol dr. Ádám Antal már hat alkalommal járt, más a helyzet. A világ egyetemei rendre meghívják egy-egy előadókörút erejéig. Ugyan­ilyen módon jutott el Indiába, Új-Zélandra vagy éppen Ka­nadába. Ráadásul azon tudó­sok közé tartozik, akik el­mondhatják magukról, hogy esetükben nem érvényes a senki sem lehet próféta saját hazájában mondás. A hetve­nes évek óta számtalan kitün­tetésben részesült. A leg­büszkébb a szakma, azaz a Geofizikusok Egyesülete által 1980-ban adományozott Eöt- vös-emlékéremre, illetve a ta­valy odaítélt Széchenyi-díjra. 1985-ben a Londoni Csillagá­szati Társaság választotta so­raiba, 1989-ben a finnországi Oulu egyetem díszdoktora, 1993-ban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia rendes, 1995- ben pedig az Osztrák Tudo­mányos Akadémia levelező tagja lett. Dr. Ádám Antal ma is Sop­ronban, két testvére viszont most is Tengelicen él: ott, ahol egykor dr. Ádám Antal gyerekeskedett, illetve ahon­nan évekig járt be vonattal a Garay János Gimnázi­umba. Szeri Árpád Lemaradtam a rákról az ínyencek vacsoráján Szeretek kiskocsmákba járni, kispörköltet enni, mellé kisfröccsöt inni, krumplis pogácsát, körözöt- tes kiflit majszolgatni, jó ba­rátokkal beszélgetni. Gyuri­val, Bandival, Janival, Zsu­zsival, Babival és Felóval. Feló! Ő a tojásos galuskát szerette, amihez a tojás lágy volt, s hozzá a saláta ropo­gós. Mióta Feló meghalt, nem járunk már sehova. De most megyünk, még­hozzá nem is akárhová: az ínyenc Klub óév búcsúztató Luca napi estjére, a Gemenc étterembe. De mit vegyek fel? - tolul fejembe az értel­metlen kérdés, ami csak an­nak jelenthet megoldhatat­lan gondot, akiknek nincs koktélruhája. Indulhatunk. A Gemenc- ben már gyülekezik az ínyenc közönség. Piros mappából egy disztingvált, ősz úriember olvassa a ne­vünket, mutatja hova ülhe­tünk. Elegáns teríték, tányér, poharak, kanalak, villák és kések a helyükön - finom, jó érzés. Szabó Ernő gasztro­nómus valami roppant gra- ciőzzel igyekszik összehan­golni bennünket. Mátyás ki­rály történetét említi a szőlőt kapáló nagyurakról, Hamvas Bélát idézi Vénusz szek­szárdi italáról, s a céheket, a bilikomot, a körbejáró serle­get. Mindig, mindig tanulhat az ember. Az étterem közepén „U” alakban pompáznak a svéd­asztal étkei. Meg kell nézni, mielőtt nekiesnénk. Ha jól számolom: tizenegy fedő alatt forrnak a meleg ételek, körbezárva a hatalmas hideg tálakkal. Fenséges látvány a pirosló rákok karéjában a vörös lazac, a félbe vágott apró fürjtojáskák, igazi kagyló van a kagylóban, uborka a libamájfalatkán, itt van a borsós galantin, amit a nagymama 1920-ban írott kockás szakácskönyvében olvastam nemrégiben. Cso­dálatos illatok keringenek a levegőben. S hogy miből vá­laszthatunk? Melegételek: Borleves, Jó­kai bableves, gulyásleves, francia hagymaleves, vörös­boros őzpörkölt, mini töltött káposzta, magyaros szűzér­mék, paprikás csirkecomb, sült békacomb fokhagyma­mártással, gombás currys pulykamelltokány, bélszín­érmék Budapest-módra, székely kacsamell, tejszínes burgonya. Hidegételek: Vegyes hideg sült es tál (bőrös malackaraj, sült kolbász, sült kacsa­comb, töltött csirkecomb), hagymás burgonyasaláta, hideg angolos hátszín zöld­ségkörettel, csabai sertés­karaj, borjú ga­lantin, libamáj- falatok, mini húsgombócok, svéd gombasa­láta, mexikói saláta, francia saláta, frank­furti saláta, gö­rög saláta, sajt­tál, gyümölcs­tálak, sajt­krémmel töltött alma. Halastá­lak: lazac új-zé- landi zöldkagy­lóval, kelká­posztába göngyölt cit­romos piszt­rángfiié rákk­rémmel töltve, zöldfüves fo­gastekercs hal­habos sárga­répa pürével és tengeri algával, zománcozott kecsege hidegen halárus módra. Továbbá édes és sós tea­sütemények. És persze tíz féle bor, a legjobb pincékből, a legjobb termelőktől, ami külön misét érdemelne. A nyelv ízbimbói hihetet­len dolgokat képesek produ­kálni ilyentájt. Az ember szeme kissé kiguvad, a gyo­mornedvek működésbe lép­nek. De mielőtt megtámadná a svédasztalt, várnia kell. Mert műsor következik. „Fogj egy sétapálcát és egy lakkcipőt” - énekli a fiú, majd halkan búgja egy csi­nos leány, hogy Reszket a hold a tó-ó vizén, meg hogy Te szeress legalább. Hát igen, azok a rákok! Szeretném nagyon, de most nem tudhatom meg, hogy milyen is a rák íze, mert res­telltem odarohanni rögtön az elején a hatalmas halas tálhoz. Hát a békacomb? Semmi különös, mintha ki­csike csirkecombot enne az ember. Töltött csirke? Fran­cia meg burgonya saláta? Otthon is eheti az ember. Bár a drága párom ezekkel semmit sem törődve Jókai bablevest kanalaz, utána megkóstolja a töltöttkáposz­tát, majd a borászok enyhe unszolására némi currys pulykát, és őzpörköltet hal­moz a tányérjára. Mit főzhe­tek én ezek után karácsony­kor? Mert a Nagy Est előtt az ebéd zöldségleves volt, meg krumplifőzelék, rántott pári­zsival. A főzelék állítólag kissé sótlanra sikeredett, bár a két babérlevél megadta az ízét, aminek a hatására sehol máshol, csak az én kis konyhámban lett a közönsé­ges krumpliból ilyen jó főze­lék. Igen, tudom, krumpli­ból, pityókából, burgonyá­ból 100 féle étel készíthető. Lepcsánka, tócsni, gombóc és nudli, sztrapacska, dödöle és persze krumplispogácsa, amit Bandi, Jani, Gyuri, Babi és persze Feló annyira, de annyira szeretett! D. Varga Márta Ha lesz hó, akkor hó­embert is lehet építeni holnap a bonyhádi Perc- zel kertben. Á Városi Könyvtár szünidei prog­ramjában kedden számí­tógépes játékok és ügyességi versenyek, ja­nuár 2-án, pénteken ori­gami, szombaton pedig Malom Party és Ország­város vetélkedő is szere­pel. VASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: * 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a Szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630. Pécs, Engel J. u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNÓNHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN:1417-9776 Miniszterek ütötték a főagronómus fenekét (Vad)disznó történetek A téli esték kiválóan alkalmasak régi vadászélmények felelevenítésére. Megkértünk néhány vadászatnak hódolót, ossza meg velünk mulatságos élményét. Solymosi József parlamenti képviselő ma is derűsen gon­dol vissza első vadászélmé­nyére. Mint mondotta, sokáig kapacitálták, hogy legyen va­dász, mire beadta a derekát. Vett is egy sörétes puskát, 14 éve még ötezer-hétszáz fo­rintba került. .. Malaca volt a kan disznóval Az első vadászaton Solymo- sinak - akkor akkor még fő­agronómus volt a Pannónia szövetkezetnél - jószerivel csak a puskája volt meg a vadászathoz. Katonazsákjá­ból elővett egy zöld mikádót, farmert és barna félcipőt hú­zott. Kicsit furcsán néztek rá a Bátaapáti határában tartott protokoll-vadászaton, ahol a magyar miniszteriális veze­tők mellett a szerb mező- gazdasági miniszter is meg­jelent. Elkezdődött a vadászat, és hirtelen Solymosi előtt ter­mett egy vaddisznó. Maga sem tudja, ki ijedt meg job­ban, az állat vagy ő. Minden­esetre ledurrantotta a kant. A protokoll vadászat ex­kluzív vendégei legörbülő szájjal nézték a zsákmányt, merthogy nekik nem maradt lőnivalójuk. így aztán mi­niszterek és államtitkárok verték el a főagronómus fe­nekét, ahogy ez a beavatás­kor illik. . . Kazalba bújt a kopasz disznó A következő történet Kra­chun Szilárdtól, Bátaapáti polgármesterétől való: — A nyolcvanas évek má­sodik felében történt. A bá­tyám akkor került a mőcsényi szövetkezethez, és a Radnai tetőn valami furcsát vett észre. Volt ott egy szalmaka­zal a szakszervezeti vadász- társaság területén. Mondja a bátyám, hogy többször is látta, hogy egy kopasz vad­disznó ugrott ki a kazalból, de mintha lenne a hátán egy csíksörte. Édesapámmal elha­tároztuk: megnézzük. Odamentünk, megkerül­tük a kazlat én az egyik, apám a másik oldalon. Meg­álltunk, és éppen azon tű­nődtünk, hogy a bátyám hogy is mondhatott ilyen képtelen dolgot: „kopasz disznó”. Közben benyúltam a kazalba, hogy esetleg mégis találok ott valamit. Abban a pillanatban a kazal másik oldalán - tőlem egy méterre - kiugrott a kopasz disznó. Mindketten ugrot­tunk utána, de az nagyon gyorsan beszaladt a szurdok útba. Négyet lőttünk rá, de hiába, soha többet nem lát­tuk. Hogy mitől volt kopasz? Abban maradtunk, hogy be­teg lehetett, ezért veszítette el a szőrét, és azért bújhatott a kazalba, mert fázott. A hentes bicskával támad a vadra Videcz Ferenc, hidasi vadász, a bonyhádi szakmunkás- képző tanára számos vadász- történetet megírt már, nem­régiben önálló kötete is meg­jelent. Nekünk egy mulatsá­gos esetet mondott el egy idősebb vadászról, aki egy vadászat alkalmával komóto­san eszegetett. De nem akár­hogyan: háttal a hajtásirány­nak ült le a kempingszékre, pakolta ki az elemózsiát: ke­nyeret, szalonnát, zöldpapri­kát, és a bicskájával nekiállt falatozni. Az akkor még kezdő Videcztől száz méterre lehetett. Ő tisztán látta, hogy a fák közül előjött egy jókora vaddisznó. Az állat közele­dett a neki háttal ülő vadász­hoz, aki békésen szalonná- zott, mintha otthon, a diófa alatt csinálná. Horkantott egyet a disznó, amikor olyan öt-hat méterre megközelítette a falatozó fér­fit. Ó ekkor hirtelen talpra ug­rott, kezében a bicskával. Mulatságos látvány volt, ahogy a késsel az állat felé fordult. A puskája néhány méterrel arrébb neki volt tá­masztva egy bokornak. Sze­rencsére a többiek látták, hogy farkasszemet néz egy­mással a vaddisznó s a va­dász, és leterítették a megle­pett állatot. A vadászt még sokáig ug­ratták az esettel, különös te­kintettel arra, hogy az illető mészáros volt. Mondogatták, úgy is illik, hogy a hentes ne puskával, hanem bicskával támadjon a disznóra ... Hangyái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom