Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
4. oldal Megyei Körkép Tolna És Környéke 1997. december 20., szombat Hír-Forrás A szedres! közmeghallgatást december 22-én, 18 órától rendezik a helyi művelődési házban. Az esemény alkalmával adják át a Szedres községért kitüntetést is. A tolnai véradó ünnepségen, amely a múlt pénteken, nagy sikerrel zajlott, több kitüntetett véradó nem tudott részt venni. Ajándékaikat a művelődési házban, Tófalusinénál vehetik át, reggel 9-től délután 5-ig, a két ünnep között is. A faddi önkormányzatot is megilleti a „könyvtárpártoló” jelző. A művelődési minisztérium Könyvtárpártoló önkormányzat című pályázatán részt vett a nagyközség is, és 100 ezer Ft támogatást nyert. A pénzt ismét könyvpártolásra fordítja az önkormányzat, amely egy esetleges újabb pályázat-nyerés záloga lehet. Ugyancsak a faddi bibliotékával kapcsolatos hír, hogy egy Soros-pályázaton 1 éves ingyenes internetes honlap-felhelye- zési lehetőséget nyert az intézmény. Ennek igénybevételével február 1-jétől a települést kívánják népszerűsíteni. A tolnai mozgássérültek fogadóóráikat ezentúl minden héten kedden, 14 és 16 óra között tartják, a helyi művelődési házban. A szedres! Vöröskereszt alapszervezet, amely mintegy fél éve alakult újjá, nemrégiben ünnepséget tartott, amelyen - 7 év óta először - 25 jubiláló véradót köszöntöttek. Az iskola ebédlőjében rendezett eseményen dr. Fenyvesi Imre elnök röviden beszámolt az alapszervezet elmúlt időszakbeli tevékenységéről. Rendőrőrs A WC ablakon át a Szalonba Szerda éjjel betörtek a bogyiszlói Szalon sörözőbe, és onnan cigarettát, édességet és italt vittek el. Ugyanezen éjszakán a Bencsik-féle kocsmát is megkísérelték feltörni ismeretlenek, ám ott sikertelenül. A tolnai rendőrök még aznap elfogták a gyanúsítottakat. K. Péter tolnai és T. István mözsi lakosok kihallgatásuk során beismerték a bűncselekményt. A kérdéses éjjelen a söröző vendégeiként készítették elő a terepet, kinyitották a WC ablakát, amin zárás után bemásztak. Bent berúgtak egy ajtót, így jutottak zsákmányukhoz. A másik kocsmát is ők keresték fel, de itt egy ajtó eredményesen állta útjukat. A Hotel Thelena környéke sportcentrummá fejlődhet Szépen ragyogó (két) csillag Úgy tűnik, kezd realitássá válni az az elképzelés, mely szerint a tolnai volt laktanya területe a város új és főképp szemre- való mini-centrumává válhat. Az itteni látványos építkezések sora három éve a gimnáziumi nagyberuházással indult. A térség legújabb gyöngyszeme a hétfőn részlegesen átadott Hotel Thelena. Igen valószínű, hogy a folyamatnak nincs vége, mivel Papp Endre, újdonsült szállodatulajdonosnak még bőven vannak tervei. Ezekről is nyilatkozott lapunknak. — A Hotel Thelena menynyire tekinthető tisztán üzleti vállalkozásnak, illetve menynyire egyfajta önmegvalósítás? — Én már elég sokszor megvalósítottam önmagamat, nem ez az első vállalkozásom. A szálloda az eddigiektől jellegében eltérő, de szigorúan üzleti vállalkozás. —A köztudatban korábban az élt, sőt a várossal kötött eredeti szerződésben is az szerepel, hogy „sportszálló’’ épül itt. Valójában mi lesz a profilja a hotelnek? — „Tisztán” szállodaként üzemel majd, melegkonyhás étteremmel, bárral. Egy későbbi fejlesztés során szeretnénk a szomszédos, a hotel teraszának túlsó oldalán levő, valamikori tiszti étkezde épületében egy uszodát, szaunát, teniszpályát létrehozni. Emellett mindent meg fogunk tenni azért, hogy a szomszédos, volt lovardából minél előbb sportcsarnok legyen. Ezzel ugyanis gyakorlatilag kialakulhatna itt egy sport- centrum. A „sportszálló” híre valószínűleg ezen elképzelés kapcsán merült fel. —Tehát igaz a hír, hogy Papp Endre „beszáll” a sportcsarnok építésébe. — Ezt a beszállást nem úgy kell érteni, hogy a sportcsarnok a mi tulajdonunk lesz, hanem úgy, hogy tőlünk telhetőén mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatban benyújtandó pályázat sikeres legyen. — Korábban volt szó arról, hogy a szálloda felső szintjén kollégiumot alakítanak ki. — A kollégiummal kap; csolatban 3 hónapja leadtuk az anyagunkat a megyei önkormányzathoz, de választ még nem kaptunk. Az anyagban leírtuk, hogy ide mi nem egy szociális intézményt képzeltünk el. Tehát a kollégium nem egy huszadrangú tömeg- szállás lenne, hanem egy színvonalas létesítmény, aminek persze nem napi 120 Ft lenne a térítési díja. Az ajánlatunkat ennek megfelelően tettük. Ha erre nem kapunk záros határidőn belül választ, akkor a tetőtér is szálloda lesz. — A hotel építésének első lépcsője most fejeződött be. Tájékoztatna a további határidőkről? — Március 31-ig szeretnénk biztosítani a szálloda teljes üzembehelyezését. Erre az időpontra biztosan elkészül a melegkonyhás étterem, és a tetőtéri beépítés is. Nyár közepére pedig kész lesz az uszoda és a teniszpálya. A lovardával kapcsolatban azt mondhatom, hogy mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ’98. szeptember 1-jére legyen valami belőle. — Voltak az építkezés során bizonyos bonyodalmak. Mondana erről néhány szót? — Első ránézésre nem úgy tűnt, hogy ilyen sokba fog kerülni az épület felújítása, átalakítása. Mint utóbb kiderült, a ház katasztrofális állapotban volt. Az első szinten gyakorlatilag semmi nem maradt meg, de a lenti részeken is volt mit javítani. — Mit „tud” a szálloda? — Pillanatnyilag 21 férőhelyes. Kétcsillagos minősítésű, de §zt hiszem olyan színvonalat tudunk itt produkálni, ami sok háromcsillagos hotelnek is becsületére válna. -sA Martinék-pályázatok eredményei A tolnai Martinék József Képzőművészeti Alapítvány pályázatokat írt ki helyi fiatalok részére. Az értékelés megtörtént, az alábbi döntések születtek. Az alapítvány ösztöndíjasa lett Osipowicz Éva, a kaposvári iparművészeti szakközépiskola 2. éves tanulója, és Guld Ádám, a Garay gimnázium 2- os diákja. A városi képzőművészeti szakkör 40 ezer Ft támogatásban részesül. „Az én Dunám” című rajzpályázat nyertesei a 6-10 éves korosztályban: I.: Wolf Péter (3. osztály) II.: Bucher Beáta (4. oszt.), Bogdán Ferenc (3. oszt.), Nepp Nelli (3. oszt.) III.: Kintner Anita (3. oszt.), Bitter László (3. oszt.), Fojdl Kitti (2. oszt.) valamennyien a Széchenyi általános iskola tanulói. Felkészítő tanáruk: Imre Ágnes (Széchenyi iskola). A 10-16 éves korosztályban: I. Pásti Krisztina (Sztárai gimnázium) II.: Takács László (Garay gimnázium) III.: Ná- dasi Réka (Sztárai gimnázium). Felkészítő tanáruk: Kovács Anna (Széchenyi iskola) A pályázatra beküldött alkotások a Széchenyi általános iskola iskolagalériájában tekinthetők meg, jövő év január 31-ig. Forró faddi földgáz fáklya (Folytatás az 1. oldalról.) A polgármester emlékeztetett rá: Fadd 1987-ben lemaradt a Szekszárd-Tolna gázvezeték beruházásból, ’94-ben a mözsi gázcsonkról, ’95-ben a Duna- újváros-Paks fejlesztésből. Ezek után most vagy soha alapon csaptak le arra a lehetőségre, amelyet a Duna alatt, Gerjennél áthozott gázvezeték kínált. Az illetékes szervekkel történő egyeztetés, a lakossági igények felmérése után döntés született arról, hogy Fadd, Ger- jen és Dunaszentgyörgy társulási formában kívánja megvalósítani a beruházást. A szükséges engedélyek beszerzése után idén októberben megkezdődhetett a munka, amelynek eredeti határideje ’98. április 30. volt, ám hála a beruházásban szerepet vállaló valamennyi félnek, közmegelégedésre, rekordgyorsasággal, 56 nap alatt megtörtént a kivitelezés, amiért a polgármester az egész falu köszönetét tolmácsolta a munkában résztvevőknek, a kubikustól a főmérnökig. Kocsner Antal végül rámutatott: Fadd igen sokat áldoz a környezetére, hiszen a levegő- szennyezést csökkentő gázberuházás mellett a község nagy része csatornázott, a holtág rehabilitációt kiemelten kezeli és hulladékfeldolgozó üzemet is terveznek létrehozni. Baja Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy egy fejlődni vágyó település nem lehet meg korszerű energiaforrás nélkül. Úgy vélekedett, hogy kormányok jöhetnek-mehetnek, de az országot az emberek hite, ösz- szefogása viszi igazából előre, csakúgy, mint ez a faddi gázberuházás során történt. A gázfáklya gyújtást követően fórumot tartottak Faddon, a miniszter részvételével. Ünnep Előtt A tengelici művelődési házban szombattól szünidei programokat szerveznek a diákoknak. Ma este 7-től az Elveszett világ című dinó-horror látható a moziban. December 22-én, 23- án, 30-án 14-18 óráig pingpong, kártya, társasjáték, mese és játékfilmek videón, valamint játékbörze (csere-bere) várja a gyerekeket. 23-án 15 órától mindenki részt vehet - saját készítésű díszekkel - a művelődési ház előtt felállítandó Min- dertki karácsonyfájának díszítésében. December 27-én a moziban Az angyal című akciófilmet vetítik. A Nagycsaládosok Tolnai Egyesülete holnap, vasárnap 9- 12-ig tartja karácsonyi játszóját a helyi művelődési házban. A tolnai nagycsaládosok másik szervezete, a szekszárdi nagycsaládos egyesület tolnai csoportja ugyancsak december 21-én, karácsonyi ünnepséget tart, amelyen a nagykátai Mölnlycke Kft.-től kapott ajándékokat adják át a tagoknak. Az adományból jut a szekszárdi egyesületnek is, valamint - Hóin Jánosné és Fekete Mária védőnők segítségével - azoknak a környéken lakó nagycsaládosoknak is, akik nem tagjai a csoportnak, de örülni tudnak a meglepetésnek. A csoport ezen kívül néhány képet adományoz a patronáló 6. óvodának és dr. Németh Katalin gyermekorvosnak, megköszönve eddigi munkájukat. A legszebb ajándék, amit az óvónők adhattak. Sok szülő így értékelte a tolnai Bartók utcai oviban múlt szombaton a pedagógusok által előadott Ünnepváró című műsort. A jótékony- sági rendezvényre sokan jöttek el. Az eseményt Bach József, a megyei közgyűlés elnöke is köszöntötte. 15 ezer Ft-nyi ajándékához mellékelt levelében kiemelte azt az örömteli tényt, hogy vannak még olyan pedagógusok, akik szabadidejüket, alkotókészségüket ajándékozzák a környezetüknek. Az óvodában ezen a héten is volt ünnep. A paksi atomerőmű 100 ezer Ft-tal támogatta az óvoda alapítványát, amely összegből rengeteg játék került a „közös” karácsonyfa alá. Az erőmű részéről Tóthné Németh Irén beszélt az ajándékozás öröméről, amelyről a gyakorlatban is meggyőződhetett. A TOVÁBB Szabadidős Társaság ma délután 4-től tartja karácsonyi összejövetelét a tolnai Galéria étteremben. Szoktatták szívüket a szent - csendhez csütörtök délután a tolnai idősek klubjának tagjai is. Nem volt nehéz dolguk, hiszen adva voltak bájos gyerekarcok (a II. iskola színjátszói, akik már négy éve adnak műsort az IK-ban); az „alkalomhoz” illő gondolatok (Jókai megható novellája: Melyiket a kilenc közül?); szívhez szóló zene, gyertyák, ajándékok (támogatók: Égészségügyi gondnokság, Merklon, Hámori Attila, Herbária, ÁfÉSZ, LUXIN). Ilyen körülmények között a szívek nagyon is szívesen lágyulnak el. Csak remélni lehet, lesz alkalmuk rá a „főpróba” után az „előadáson” is. Karácsonyi történet A becsomagolhatatlan ajándék Mari, Palkó, Irina. Testverek. Evek óta apa, anya, nagyszülő nélkül, „hárman egyedül”, egy kicsit zárkózot- tan élnek Tolnán. Elszigeteltségük, az irántuk való hideg közöny azonban olvadóban van. Segítőik embersége adja ehhez a meleget. A nagyi három éve karácsony táján esett ágynak, Marinak akkor kellett elvállalnia a családfő szerepét. Az anya beteg, állandó felügyeletet igényel, intézetben él. A három gyerek két apja soha nem érdeklődött csemetéik iránt. A nagyi halála után maradtak teljesen magukra. Ez még ’95-ben történt. Anyagilag sem volt könnyű. Az anya és a nagymama nyugdíjától is elestek, Mari érettségizett fiatal munkanélküliként tekinthetett a jövőbe, mint öccse és húga „apja, anyja, tesója” is egyben. Idővel aztán javult a helyzet, Mari munkát kapott a Luxinnál, és hivatalosan is testvérei nevelőszülőjévé vált. A család azonban - ők úgy érezték - megbélyegezve, épp ezért zárkózottan élt a nagyapa házában. Néhány kivételtől eltekintve segítséget nemigen kaptak környezetüktől, igaz, nem is ártottak nekik, kivéve, amikor valaki megmérgezte a kutyájukat. Hiú ábrándokat további sorsukról akkor sem, és ma sem kergetnek. Ám azóta mégiscsak történt valami, amit - legalább így karácsony táján - hadd nevezzünk pozitív fordulatnak. A lényegi változás a helyi nagycsaládos szervezet általi „zaklatásokkal” kezdődött, tekintve, hogy Mariék családja is megfelel a „legalább 3 gyerekes” kritériumnak. A zárkózottságot nem volt könnyű megtörni, de hosszú unszolás után Mariék idén beléptek a Nagycsaládosok Tolnai Egyesületébe. Nem bánták meg, azóta ez a társaság jelenti számukra az egyik legerősebb kapcsot a külvilággal. És amikor a közismerten nem túl gazdag civil szervezet vezetősége megismerte a körülményeiket, hogy tudniillik nincs bevezetve náluk a víz, az egyik helyiségben rohad a padló, stb., azonnal felajánlották a segítségüket. Az egyesület pályázatot nyújtott be a Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alapítványvaly térítésmentesen elvégezte a ház külső vakolását, festését és a kúpcserepeket is rögzítették. Az önkormányzat ’97- re ígért pénzbeli támogatása azonban - szeptemberre derült ki - nem jött össze. Szerencsére akadtak más segítők. A Tolnai Vízmű Kft. ingyen „be- fotó: bakó hozta” a vizet. A Dédász a bojlerhez szükséges éjszakai áram bekötési díját engedte el. A Merklon Bt. a szereléshez fontos alkatrészeket adott. Az elrohadt padlót lebetonozták, Apa, anya, tesó egyszerre hoz, ahonnan 20 ezer Ft-ot nyertek. Segítséget kértek a várostól is, különös tekintettel arra, hogy az önkormányzati tulajdonú Kommunális Kft. taaz anyagot a Kommunális Kft. adta. Bár gázbekötésről nem lehetett szó, azért a DDGáz is segített: a földmunkák közben elvágott gázcső helyreállítási költségét nem kellett kifizetni. A kádat, a mosdókagylót, a WC-t összeadták a nagycsaládosok. Lett bojler is, olcsón. A teljes földmunkát, a víz- és villanyszerelést is ők végezték. A „mégis” felmerült költségeket szintén az egyesület előlegezte meg Mariéknak. Amikor náluk jártunk, a bojler bekötése még hátravolt, de az ünnepre az is meglesz. Mariéknak karácsonyra - ha nem is minden igényt kielégítő, de - használható fürdőszobája lesz. Ahol egy rozoga, de működő kályha, és a segítők jószándéka, embersége adja a meleget. Ez a Mariék becsomagolhatatlan ajándéka.-ht-
