Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22-23 / 273. szám
1997. november 22., szombat fjrYERMEKVILÁG 13. oldal Célunk: Földünket levegőburok veszi körül, ez a burok a felszíntől távolodva egyre ritkább. A légkörön túl, a bolygók és csillagok közötti tér csaknem teljesen üres. Ennek az ürességnek, más néven vákumnak a kutatása bonyolult dolog, mert emberi mértékkel mérve hihetetlenül nagy távolságra van tőlünk. Az ember eddig még csak legközelebbi szomszédunknak, a Holdnak a felszínére tudott eljutni. A Marsra már több szonda is eljutott, a legutóbbi ezen a nyáron. Járt már földi szonda a Vénusz felszínén is, a Jupiter, a Merkúr, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz mellett pedig bolygókutató szondák repültek el és készítettek felvételeket a bolygóról. Néhány hete indítottak útnak egy újabb szondát, ami hét esztendő alatt ér el tanulmányozandó úticéljához, a Szaturnusz bolygó híres gyűrűihez. A nem is olyan távlati tervek a világűr között pedig szerepel a Mars bolygó felkeresése, embereket szállító űrhajóval, valamint leszállás a bolygó felszínére. Kitártuk hát a kaput a világűr felé, az emberi kíváncsiság és a megismerés vágya azonban nem elég. Jelenlegi technikánk mellett igen hosz- szú ideig tart még a legközelebbi égi objektumok megközelítése is, a Marsra például két esztendeig kell majd utazniuk az asztronautáknak. Próbáljuk csak elképzelni, milyen lehet két évig egy meglehetősen szűk fülkében, a súlytalanság állapotában élni! A Naprendszer kutatása, illetve az abból való kilépés lehetősége akkor válik igazán elérhetővé, ha sikerül olyan technikát kifejleszteni, ami a maiaknál jelentősen gyorsabb, tágasabb és mesterséges gravitációval rendelkező űrhajók létrehozását teszi lehetővé. Gyermekvilág-divat Nagy Flóra (Bonyhád) ruhaterve Híres indiánok Geronimo: az utolsó indiánháború Miután az Egyesült Államok hadereje keleten, a középső vidéken és nyugaton egyaránt megtizedelte és rezervációkba kényszerítette az indiánokat, már csak a déli területeken - Új-Me- xikóban és Arizonában - lobogott az ellenállás lángja. A Kari May könyvekből is ismert apacs törzs főnökei szálltak szembe időről-időre a fehér betolakodókkal. A XIX. század közepén Juan José, majd Mangas Colorado, Cochis, Eskimenzin és Victorio nevét voltak kénytelenek megtanulni a fehér skalpvadászok. Ám valamennyi apacs közül kiemelkedett az utolsó nagy harcos, a legendás Geronimo (1829-1909. február 17.) - apacs nyelven Goyathlay, azaz Ásító Ember. Az emberbőrbe bújt tigris - csak így emlegették a fehérek Geronimót, aki persze semmivel sem volt kegyetlenebb az indiánokat halomra gyilkoló amerikai katonáknál. Amikor az% 1870-es években az Egyesült Államok hadereje az apacsokat a San Carlos-i rezervátumba kényszerítette, úgy tűnt, hogy lezárult az indiánháborúk korszaka. Ám a nyughatatlan Geronimo népével együtt nem sokáig maradt ketrecbe zárva: kétszáz asszonnyal és gyerekkel, valamint száz harcossal együtt bevette magát a Sierra Madré hegyeibe, s közel három évig tartotta magát az egyébként a vérontást elkerülni igyekvő Crook tábornokkal szemben. Geronimo méltányolta Crook jószándékát, s ennek jeleként végül is önként vonult ismét a rezervátumba. Talán ott is maradt volna, ha egy postakocsi elleni véres támadást - melyben vétlen volt - nem írtak volna a számlájára. Az 1885. májusában bekövetkező tragédia kiváló ürügynek bizonyult azon amerikai politikusok számára, akik az indiánkérdést délen is kíméletlen erőszakkal kívánták megoldani. Crookot leváltották, helyét az indiángyűlölő Miles dandártábornok foglalta el, aki azonnal általános mozgósítást rendelt el. Geronimo már korábban megszökött húsz harcosával együtt. Miles katonái tűvé tették értük Arizonát, ám Geronimo egyszerűen láthatatlanná vált. Hol a déli vasút mentén portyázott, hol pedig átcsapott a határon, s Mexikóban szerzett magának zsákmányt. Már több mint ötezer katona űzte-hajtotta az apacs főnököt, de hiába: sőt, példája veszélyesen felbátorította a rezervátumokban tengődő indiánokat is. Miles a felparázsló ellenállás megtörése érdekében a rezervátum harcolni képes apacsait összefogdosta, vagonokba rakatta, s a távoli Floridába szállíttatta. Hasonló sors- várt a gyermekekre is, akiket átnevelő intézetekbe hurcoltak. Hátországától megfosztva Geronimo Geronimo már nem sokáig tarthatta magát: 1886. szeptember 4-én feladta a küzdelmet, s ellenállás nélkül hagyta, hogy megbilincseljék. Az apacs főnök nyolc év fogság után 1894-ben Okla- homában, a kajovák és koman- csok rezervátumában telepedhetett le. S bár hosszú életet élt - 1909-ben hunyt el meg - soha többé nem láthatta viszont hazáját. Halála előtt ezt mondta: „A nap feljő, egy kicsit világít, lemegy és eltűnik. Ez lesz az indiánok sorsa is. Néhány esztendő múlva csak annyit tud majd a világ az indiánokról, amennyit a fehérek írnak róluk könyveikben ...” -száBrooklyn Bounce Hamburgból Hamisítatlan house-albummal tört be az élvonalba a Brooklyn Bounce, ám a csapat nevével ellentétben nem Amerikából, hanem Hamburgból érkezett. A trió tagjai: Stefan „Dämon” Behrens, valamint a két táncos, Ulrika és Maeva. A háttérben pedig két lemezlovas tevékenykedik, név szerint Mathias „Double M” Mének és Derinis Bohn. Double M szakképzett hangmérnök, saját stúdiója van Hamburgban, Dennis pedig 16 éves kora óta dobol, s lemezlovasként a híres hamburgi Traxx Club házigazdája. A két lemezlovas The Teme című dalukat immár Brooklyn Bounce néven írták, s miután a kislemez Európa összes dance- listáján az élre került, újabb szerzeménnyel rukkoltak elő. A Get-Red To Bounce egyből a német lista 6. helyéről indult a csúcs felé. A The Beginning című, nemrég megjelent Brooklyn Bounce nagylemez pedig már a hazai diszkóklubokban is az egyik kedvencnek számít. Fújd fel! El sem tudjátok képzelni, hogy az ember tüdejében lévő levegővel milyen nagy súlyt tudtok felemelni. Egy hosszúkás, erősebb papírból, vagy nylonból készült zacskót tegyetek az asztalra úgy, hogy szája már az asztal szélén túl legyen. A hátsó részére tegyetek könyveket, vagy súlyokat. Aztán guggoljatok le úgy, hogy szájatok a zacskó nyílásával egy magasságban legyen, fogjátok meg kezetekkel a zacskó végét, szorítsátok a szájatokhoz, és szép nyugodtan fújjátok bele a tüdőtökből a levegőt. A könyvek, súlyok fel fognak emelkedni. Rakjatok még több könyvet, vagy súlyt a zacskóra, míg fel tudjátok emelni. Ha ezután a zacskón volt tárgyak súlyát mérlegen leméritek, meg lesztek lepve, hogy a levegővel milyen nagy erőt tudtatok kifejteni. Körözések Próbáljunk meg a levegőben két kezünkkel egyidejűleg egyenlő nagy, párhuzamos, de ellenkező irányú köröket leírni. Ne gondoljátok, hogy mindjárt sikerülni fog, de ha sokszor és sokat gyakoroljátok, akkor igen. Senki sem tudja elsőre utánatok csinálni! A kísérletezők nagyon fognak csodálkozni, hogy ilyen „egyszerű” dologra képtelenek. Szintén nem könnyű feladat lefelé fordított tenyereinket egymás fölé helyezve, két kezünkkel egy időben ellenkező irányú körözést végezni. Vicces! — Mi a különbség a víz képlete és az újszülött ikrek között? — ??? — A víz képlete há- kettő-ó, az ikrek pedig „Ó, há’ kettő”? Egy férfi egérfogót vásárol a boltban. Az eladó megkérdezi: — Becsomagoljam? — Naná! Majd idekül- döm az egeret! — Képzeld, barátom! Elváltunk ágytól-asztaltól ! — Szörnyűség! Csak nem összevesztetek a feleségeddel? — Dehogy! Minden bútort lefoglalt a végrehajtó!.. A szegény legény, a kalapja, meg a galambok Volt egyszer egy ember, akinek sok-sok galambja volt. Ezek a galambocskák naphosszat tur- békoltak körülötte. De volt ennek az embernek egy fia is, aki szép szál legény volt. Egyik nap azt mondja az apja a fiának: — Édes fiam, jó lenne, ha valami munka után néznél, mert már nagyon elszegényedtünk. — Jól van, édesapám! Holnap elindulok, hátha találok valahol munkát. Csak adj nekem három galambot. Ha eltévedek, segítenek nekem, hogy hazataláljak. Úgy is történt. A legény fel- tarisznyálta magát, a galambokat betette a kabátja alá és elindult munkát keresni. Ment, mendegélt, már olyan messzire ért, hogy a falut sem látta. — Na, akkor én most lepihenek egy kicsit, mert nagyon elfáradtam - gondolta magában. A galambocskákat a kalapja alá tette, hogy el ne repüljenek, ő pedig beburkolózott a kabátjába és elaludt. Arra tévedt egy rabló. Meglátta a legényt, de olyan csöndesen osont a közelébe, hogy az nem ébredt fel. Odaért a zsivány és nézegette, mit tudna ellopni a legény szerény motyójából. Nem is volt érdemes elvinni abból semmit, csak a kalapot. Ahogy a kalaphoz ért a keze, lássatok csodát, a kalap felemelkedett. Szörnyen megijedt erre a rabló és világgá futott. A legény is felébredt erre, látja, hogy repül a kalapja. — Hé, galambocskák! Gyertek vissza! - kiabált utánuk. De a galambok csak repültek, kalapostul. A legény követte őket árkon-bokron keresztül, amíg egy házhoz nem értek. A kalap galambostul leereszkedett a házra. A legény megkönnyebbülve mormogott a galambjainak, ennek a hangjára kijött a házból egy leány, aki nagyon szép volt. Göndör szőke a haza, a szeme meg mint a nefelejcs. A legénynek igen megtetszett a lány, már éppen szólt is volna hozzá, mikor a lány mögött egy csúf boszorka is kijött a házból, s egyből visítani kezdett: — Azonnal gyere be, te haszontalan! - mondta a lánynak, aztán meg a legényre förmedt: — Te meg eredj innen, amíg jó dolgod van! — Mennék én, öreganyám, csak hát a kalapom fenn akadt a háztetőn. Anélkül én el nem megyek innen, mert ezzel együtt csak egy kalapom van! — No, nem bánom, - mondta a banya - szedd le a kalapod, de siess, mert nincs itt semmi keresnivalód! - azzal elkapta a szépséges lány karját, s becibálta a házba. Már ment volna ő is utána, de a legény még nem fejezte be: — Adjon egy létrát, öreganyám, másképp nem tudok felmászni a háztetőre. A boszorkány nagy bosszúsan felelte: — Keresd meg magadnak a pajtában, de igyekezz! Bemegy a legény a pajtába, keresi a létrát, hát látja ám, hogy az olyan hosszú, egyedül ki sem bírja vinni. Mit volt mit tenni, ismét csak a banyához fordult segítségért. A boszorkány éktelenül dühös volt, de belátta, csak akkor szabadul meg a legénytől, ha segít neki. — Na megállj csak, te ostoba! Most megmutatom, hogy én egyedül is ki tudom vinni a létrát! - kiáltott a legényre. Úgy is lett, a banya egyedül ment be, de alig fogta meg a létra szárát, a pajta összedőlt, pont a banya fejére. Nem is kelt fel az soha többet. Kiszalad erre a házból a leány, s a legény nyakába borul: — Jaj, de jó, hogy megmentettél a fogságból! Ez a banya még kislány koromban elrabolt az én jó szüleimtől, azóta sütök, főzök, mosok, takarítok rá. Ahogy ott örömködnek, leszállón hozzájuk a kalap, galambostul, a legény a fejére tette a kalapot, a galambok meg a vállukra ültek. Akkor a legény megkérte a leányt feleségül, az meg igent mondott erre. A galambocskák mutatták az utat, a két fiatal pedig kéz a kézben hazasétált. A legény apja nagyon megörült nekik, megölelték, megcsókolták egymást, az apa pedig áldását adta a párra. Nagy lakodalmat csaptak, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Antalné Bíró Jolán
