Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04-05 / 232. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. október 4., szombat Rejtett értékeink Oldal József munkássága Oldal József életében több a bizonytalanság, mint a biztos pont. Azt például tudjuk, hogy 1822 második felében született Tolna megyében: Almáson, ahogy a lexikonok mondják. Régebben négy ilyen helység is volt: egy Má- gocs közelében, egy Szek- szárd és Szálka határában, a harmadik Regöly és Kölesd között valahol, a negyedik pedig Végalmás, amelyikről már csak a megyéhez tartozást tudjuk. Mindenesetre annyi biztos, ha Oldal József megyénkbelinek mondotta magát, az is volt. Iskoláiról nem tudunk, az viszont biztos, hogy 1848-1849-ben honvédtiszt lett. (Hadnagy, vagy főhadnagy lehetett, s Oldal Lajos százados talán a nagybátyja). A Schöpflin Aladár szerkesztette Magyar színművészeti lexikon szerint 1849 után rövid ideig vidéki színészként kereste kenyerét, 1852. február 13-án pedig már a Nemzeti Színház mutatta be a Touloni éj című négyfelvonásos drámáját. A műhöz hozzá nem juthatván, közvetett adatokra hagyatkozhatunk. Jókai Mór egyik cikkében említi humorosan, hogy a „minta színibírálat” szerzője úgy ír: „Én nem ismerem sem Shakespearet, sem a Touloni éjszakát, de bátran kimondhatom hogy annál egyik sem szebb.” A cikk 1857-ben született, tehát valamilyen szempontból mégis maradandó lehetett a dráma. Ezt igazolja még két tény: A touloni éj című eredeti dráma még az 1850-es években megjelent Emich Gusztáv kiadásában, majd 1875-ben a Nemzeti Színház Könyvtára sorozatban is, erre pedig nem lett volna szükség, ha a művet nem tartják legalább játszha- tónak. A drámáról A felismerés motívuma a magyar romantikus drámában címmel Dánielisz Sándor ír bővebben 1913-ban Sümegen kiadott művében. A dráma egy ideig nem biztosította Oldal József megélhetését, ezért 1853 augusztusában már Nógrád megyében kerületi jegyző. Igaz, a drámaírással sem hagyott fel: Doge s a fővezér című ötfel- vonásos „eredeti történeti drámá”-ját Balassagyarmaton adták ki 1856-ban. Rövid ideig maradhatott ott, mert Szinnyei József szerint „a 60- as években Aradon működött mint szerkesztő, majd Pestre költözött és itt is hírlapírással és szerkesztéssel foglalkozott, így a Magyar Állam szerkesztésében fordító volt”. Egymás után látnak napvilágot nyelvkönyvei és szépirodalmi jellegű művei. Olasz nyelvtana 1862-ben - a kulccsal együtt - közel 250 oldalas, s ígéri az új tanrendszer szerint „egy nyelvet hat hónap alatt szabályosan írni, olvasni és beszélni megtanulhatni”. Ugyanekkor Beszélykék az ifjúság számára című kötete, egy év múlva Jellemrajzok az állatországból különböző földrészeken című fordítása lát napvilágot. Két anya című eredeti regénye több, mint 700 oldalon kereste az olvasók kegyeit az 1867-es budai megjelenés után, még ugyanebben az évben Aradon nyomták ki a 900 oldalt meghaladó Két árva című regényt, amit újra kiadtak három év múlva. A haramiák hercege vagy a végzetes viaszalakok című történeti regény már Budapesten jelent meg 1878- 1879-ben, később pedig még egy „Érdekfeszítő társadalmi regény”-fordítás Tévutak áldozatai címmel szintén a fővárosban hagyta el a sajtót. Lehet, hogy maga Oldal József is „tévutak áldozata” lett, mert Szinnyei szerint „Izgalmas' (=ideges) természete miatt nem tudott kitartó lenni. Utolsó éveiben Újpestre vonult, hol több ízben szélütés érte; a honvédalapból és az írói segélyegyletből kapott rendes évdíjat”. Hol volt ekkor már az 1868-ban az Aradi Lapokat, 1875-1876- ben a Vasút című szaklapot szerkesztő Oldal József tartása?! Talán sehol. Erre utal a Nemzet 1882-ben megjelent szomorú híradása is, amelynek nyomán a Tolnamegyei Közlöny is írt pár szót 1882. október 8-i számában: „Oldal József Tolna megyei születésű 62 éves olasz nyelvmester és író Budapesten a legnagyobb nyomorban él. Múlt szerdán egy rendőr eszméletlen állapotban találta az utcán és bevitte a Rókus-kórházba, ahol már több ízben feküdt”. Még két év sem telt el, amikor 1884. június 6-7-e éjszakáján a kórházban visszaadta lelkét teremtőjének. A Vasárnapi Újság nekrológja szerint „sokat hányatott, sok pályán, többi közt az irodalomban is működött ember hunyt el”, aki „részvétre méltó”. Talán ma is, szülőmegyéjében is ... Dr. Töttős Gábor „A Dunához kötöttek az emlékek” Akinek van egy kisördöge A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház kiállítótermében két hétig egy hobbikiállítás volt látható. A megnyitón fiatalos külsejű, idős hölgy, kipirosodott arccal, szerettei óvó s biztató tekintetétől kísérve mesélte el az egybegyűlteknek, hogyan kezdett festeni hetven évesen. A képek előtt állva a csodálat, a hitetlenség lesz úrrá a nézőn s a kérdés, amelyet hangosan senki sem tett fel, mégis ott lebeg a teremben, így hangzik: hogy lehet egyik napról a másikra egyszerre csak festeni tudni. Mama. A festményeket ilyen egyszerűen írja alá Elter Istvánná mintha csak a családjának, a szeretteinek rajzolta, festette volna őket. S valóban! Aki megnézi ezeket a képeket, a hihetetlenül precíz kidolgozást, a simogató, szemet gyönyörködtető színeket, azt érzi, ezek a képek szeretettel készültek. E sorok írója annyit tud a képekről, amennyit a legtöbb ember. Tetszik vagy nem tetszik. Ezért megítélni sem tudja milyen érzéseket képviselnek Elter Istvánná képei. A beszélgetés ezért a képek születéséről szól, s arról, hogyan változik meg egy ember élete, hogyan kap új értelmet éppen akkor, amikor már semmit sem vár. — Mivel fiával éppen egy évben születtünk, legszívesebben úgy szólítanánk, ahogy a képeit aláírja. Köszönöm a felajánlott pertut is, itt a nyilvánosság előtt a jólneveltség mégis azt diktálja, hogy az Elter nénit kérdezzem. — Bátaszéken, ahol születtem és leéltem 70 évet, Csőre volt a nevem. így hívott a férjem is, akivel 3 hónap híjával 50 évig éltünk együtt. Két gyermekünk született, Gábor és Éva. Ők és a négy unoka már készült az aranylakodalomra, de sajnos a papa elment. Pedig mennyire szerettük ezeket a nyugdíjas éveket. A Dunát, ahol egy saját magunk építette nyaralóban töltöttük tavasztól őszig az időt. Imádtuk a természetet. — Szépek lehettek azok a napok távol a zajtól, a portól, s félek kimondani - talán az emberektől is? — Olyanok lettünk öregségünkre mint a malomkövek. Minden perce a napnak tartalmas volt, összehangolódtunk, együtt voltunk. Ő horgászott a stégről, én ott ültem mellette, kézimunkáztam. A kötést szerettem legjobban, megkötöttem mindent a családomnak. — A horgászatot említve - valami huncut fényt láttam a szemében. — Hát az ugyan érdekes volt. Néztem a férjem, semmit nem fogott egy ideje, s mondtam neki, hogy hová dobja. Megmérgesedett, s azt mondta: ha jobban tudod, csináld te. Megpróbáltam! Elsőre sikerült, s attól kezdve én is imádtam a horgászatot. — István bácsi halálával, ahogy mondani tetszett, minden megváltozott... — A halála utáni tavaszon kimentem a Dunára, mert valami hajtott. Úgy éreztem, odakötnek az emlékek. Rendbetet- tem a nyaralót, s minden nap új munkát kerestem, hogy lekössem a gondolataimat, s felejtsek. Ez egészen szeptemberig sikerült is. Aztán az üdülőszomszédok hazamentek, s hirtelen megjött a nagy hideg. Bevonultam a nyaralóba, igazán semmivel nem tudtam lekötni magam. Egy megmagyarázhatatlan érzés jött rám, úgy éreztem teljesen egyedül vagyok, lebegek a semmiben, céltalan, üres lettem. S akkor jött az én kis „ördögöm”, aki végigkísért egész életemben, s ezeken a sorsfordulókon mindig megsúgta nekem, hogy mit tegyek. Évekkel ezelőtt Németországban vendégeskedtem, s egy lomtalanításból kiemeltem egy szinte új festékesdobozt, amelyben 95 darab vízfesték volt. Gondoltam, jó lesz valamelyik unokámnak. Hozzá sem nyúltak, s egyszer én viccesen megjegyeztem nekik, hogy majd ha nyugdíjas leszek jó lesz nekem. Aztán a többi nem használatos dologgal az is kikerült az üdülőbe. Ott volt a festék, de nem volt papír. Éppen kapóra jött az unokám, hogy hazavisz, mert rossz az idő, én is mondtam, hogy maradok, mert festeni szeretnék. Azt hitte ajtót, ablakot. Mondtam, hogy nem, és papírra van szükségem. Fennakadt a szeme, s azzal nyugtatott, ugyan mama, te sosem festettél. Ámi igaz is, mert még a húsvéti tojásokat is a férjem festette, igaz viszont hogy imádtam rajzolni. Aztán beültünk a kocsiba, irány Baja, papírvásár, vissza az üdülőbe, s amint egyedül maradtam azonnal festem kezdtem! — S mi volt az első kép? — Egy gobelin minta, egy naplementés tájkép. Bezárkóztam és festettem, festettem. Mindent, ami a kezem elé került. Amikor a gyerekek a hétvégén meglátogattak, már tele volt a ház képekkel, mert éjjel-nappal festettem. — A grafikák hogy születtek meg? — A fiam ösztönzött. Hozott papírt, ceruzát, mindjárt azzal kezdtem, hogy én ezt nem tudom csinálni. Aztán megpróbáltam és ment. — A családon kívül látta valaki a másfél év alatt megszületett képeket? — Cseh Gábort hívtuk meg, Egy portré, a sok közül neki sokat köszönhetek, sok tanáccsal látott el. Most már magam is látom a különbséget a másfél évvel ezelőtti és a mostani képek között. Több mint száz kép a „termés” ez alatt a nem túl hosszú idő alatt. — Mit fest szívesen, tájképet vagy portrét? —■ Mindegy. Ami megfog. Bele tudok szeretni egy arcba éppúgy, mint egy tájba. Amit még nem próbáltam: élő emberről portrét, illetve élő tájról festeni. A képek, amiket készítettem eddig, mind fotókról, könyvekből, más festményekről készültek. Ha valami „megkap”, akkor megáll a világ, azt meg kell csinálni. — Gondolom, nem én vagyok az első, aki kérdezi, hogy miért csak most? — Igen! Azt szokták mondani, hogy ha te ezt tudtad, miért nem csináltad eddig. Azt szoktam válaszolni, hogy bizony én nem tudtam, hogy tudom. — Mennyire változtatta meg az életét a festés? — Minden felfordult fenekestül. Azóta nem foglalkozom a korommal, a takarítás sokad- rendű lett, nem érdekel, hogy itt fáj, ott fáj, mert a festés mindent háttérbe szorít. Boldog vagyok, mert az egész életemet igazolta ez a mostani akarat is. Soha nem hagytam el magam, s bár rengeteget dolgoztam az életemben, mindig volt bennem, hogy azért is megmutatom. — A kiállításon óriási sikert arattak a képei. — Borzasztó sokat jelent ez számomra. Annyi kedves emberrel találkoztam, akik kíváncsiak voltak rám, s végre nemcsak a családom dicsért, akikről valahogy azt hittem, hogy mert szeretnek, elfogultak velem. Haragszanak, ha dicsérem őket, pedig nélkülük, az ő szeretetük, az ő ösztönzésük nélkül biztos nem tudnám csinálni. Mit mondjak még? Most 70 évesen kinyílt előttem egy új világ, s lubickolok ebben a világban. Várom a hajnalt, hogy felkelhessek festeni, s nem fáradok el, akármilyen hosszú a nap. Sas Erzsébet Eladó hercegek és hercegnők Cristina spanyol hercegnő házassága kapcsán az AFP hírügynökség ismertette az európai uralkodóházak eladósorban levő hercegeit és hercegnőit. A felsorolásból kiderül, hogy manapság az uralkodóházak sarjai cseppet sem kapkodják el a házasságot és az elváltak sem sietnek ismét frigyre lépni. (A neveket Károly herceg kivételével nem írtuk át magyarra, hiszen több név esetében ez lehetetlen lenne.) Spanyolország: Cristina testvérét, a 29 éves, nőtlen Felipe herceget az egyik legsármosabb hercegfinak tartják Európában. Dánia: A trónörökös, a 29 éves Frederik még szintén nőtlen. Norvégia: A 24 éves Haakon Magnus herceg és a 26 éves Martha Louise hercegnő egyaránt keresgél még. Svédország: A 20 éves Victoria és a 18 éves Carl a többieket tekintve még túl fiatal is lenne házassághoz. Hollandia: Beatrix királynő három fia, a 30 éves Willem-Alexander, a 29 éves Johan, és a 27 éves Constantin sem találták még meg az igazit. Nagy-Britannia: A 48 éves Károly herceg és 37 éves öccse hivatalosan egyedül vannak, hiszen Károly tavaly vált el az idén augusztusban halálos autóbalesetben elhunyt Diana hercegnőtől, Andrew pedig 1996 májusában bontotta fel frigyét Sarah Fergusonnal. Monaco: A két szép hercegnő ismét az igazira vár: a 32 éves Stéphanie tavaly októberben vált el hűtlen férjétől, Daniel Ducruet-től, nővére, Caroline, a 40 éves özvegy szívében pedig eddig még senki nem tudta betölteni az űrt, férje, Stefano Casiraghi 1990. október 3-i halálos vízibalesete óta. Fiútestvérük, a 39 éves Albert mind ez idáig agglegény. Belgium: A 37 éves és igen visszahúzódó Philippe trónörökös, s öccse a 34 éves Laurent egyaránt nőtlenek még. Liechtenstein: Az uralkodó négy gyermeke közül három, a 28 éves Maximilien, a 25 éves Constantin és a 24 éves Tatjana szintén az igazira várnak. „Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét”. (Mk. 10,6-9). Azt gondolom, hogy e lap olvasói közül is sokan megkérdeznék: ugyan, mi ebben a jó hír? Manapság már az a divat, hogy minél előbb testi kapcsolatba kerüljön két fiatal. Legyen „valakije”. A házasság sem feltétlenül szükséges, sőt egyre több az élettársi kapcsolat. Miért is ne? Úgy tűnik, hogy jól megvannak egymással, miért kellene még egy egész életre szóló esküt tenni. Igen, úgy látszik, hogy manapság az emberek nem akarJó hír ják teljesen és visszavonhatatlanul elkötelezni magukat. Mintha féltenék szabadságukat. És mintha megfogyatkozott volna a hit és a bizalom egymásban. Igaz. De kérdezhetnéd: és mennyivel jobb a felbonthatatlan házasság? Az nem teher? Megpróbálok válaszolni: az ember azért kapta szabadságát és a boldogság utáni vágyát, hogy rátaláljon a legfőbb jóra, szépre és boldog legyen. A hívő ember ki is mondja: Ő az Isten. Aki rátalál, életet talál. S nem nagyszerű ezt az örömöt valakivel megosztani? Mi értelme van a céltalan, szabad kóborlásnak, amikor az embernek nincs otthona és nem tud megpihenni? Két embernek egy testté lenni azt jelenti a szentírás értelme szerint, hogy egy lélekké is lettek. Egyként vállalják a nehézségeket, építenek és épülnek, adnak és kapnak, megbocsátanak és megbocsátást nyernek. Közös a cél, egy az akarat. Megkétszereződtek. Biztos lett számukra az út és a jövő. Ketten indulnak el az úton, együtt kell megérkezniök. Mindig örömmel nézem azokat a házaspárokat, akik már egy szív - egy lélek lettek. Az ő szeretetük-szerel- mük Isten szerelmének-szere- tetének tükre. Miért? Mert hittek és elfogadták Isten áldását, kezének szorítását, megtartó erejét. Miért is engednék el, ha így boldogok? Farkas Béla plébános őszentsége új divatja A pápa, az egyházi állam tisztségviselői és a főpapok számára a híres francia divat- tervező, Jean-Charles de Cas- telbajac új kreációkat álmodott. A jezsuitáknál nevelkedett divatdiktátor gyönyörű, hófehér, csipkés sapkát tervezett a Szentatya számára. A papok fehér talárján középen széles, a szivárvány öt színében pompázó csíkok húzódnak végig, melyek az öt kontinenst szimbolizálják. A püspökök és diakónusok fehér öltözékén is ugyanaz az öt szín jelenik meg a vállszalagon. FEB Istentiszteletek Szék* zárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
