Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-17 / 243. szám
4. oldal Megyei Körkép 1997. október 17., péntek — Konyhád Es Környéke Kézimunkák, gyűszű nélkül FOTÓ: BAKÓ JENŐ VÖLGYSÉG JÁRÓ Október 23. Bonyhádon Bonyhádon ünnepi szentmisével veszi kezdetét október 23-án, reggel 9 órakor az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett program. Délután négykor a városi művelődési központban tartanak ünnepi megemlékezést. Ezen Potápi Árpád, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium történelemtanára mond beszédet. A műsorban fellépnek: a Városi Vegyeskar, a Bonyhádi Színjátszókor valamint a zeneiskola tanárai. Ezt követően fáklyás felvonulás indul a az ’56-os emléktáblához, ahol koszorúzást tartanak, majd a katolikus temetőbe, ahol gyertyát gyújtanak a forradalom hőseinek sírjánál. Dr. Jávor András Bonyhádon Az egészség és annak ára címmel dr. Jávor András egészségügyi tanácsos tart előadást a bonyhádi székhelyű Szív és élet egyesület szervezésében. A program ma délután négy órakor lesz a polgármesteri hivatal házasságkötő termében. Fogadóóra Dr. Kiss T. Mária, a bonyhádi 3. számú választókörzet önkormányzati képviselője fogadóórát tart október 28-án, kedden 16 és 17 óra között Bonyhádon, a városi művelődési központban. Madárkiállítás Az ország területén élő madártenyésztők bemutatják Afrika és Ausztrália színes madárvilágát is az október 18-án kezdődő kétnapos madárkiállításon Bonyhádon, a művelődési központban. A rendezvényen vasárnap, déli egykor Gálos István Európa szerte ismert madártenyésztő tart előadást. Máté Gyula képei kaposvári tárlaton Elektrografika címmel kiállítást rendezett a kaposvári művelődési központban a Berzsenyi Dániei Irodalmi és Művészeti Társaság. Az elektrografika hazai reprezentánsait felvonultató tárlaton a bonyhádi Máté Gyula két alkotása is szerepel. A kiállítás október 31-ig tekinthető meg. A bonyhádi Lakatos Lajosné hobbija, mondhatni szenvedélye a cserépből készült tányérok, poharak gyűjtése valamint a kézimunkázás. Otthonuk valóságos múzeum. — A kézimunkázást itt Bonyhádon, polgári iskolás koromban kezdtem tanulni 47-48- ban, s Ralkó Józsefné, Monostori Anna tanárnő „oltotta belém” a kézimunka szeretetét. Emlékszem, hogy a gyűszűmet mindig elhagytam, szinte naponta újat kellett vennem. Érdekes, a mai napig is anélkül varrók. Egyébként csak kalotaszegi írásos kézimunkákat csinálok, annak ellenére, hogy nem székely a származásom. Nemrég széki írásost készítettem. A mintákra igen nehéz rábukkanni. Hosszú évekkel ezelőtt megismerkedtem egy idős házaspárral, akik Iregszemcsén éltek és Kalotaszegről származtak. Hozzájuk jártam mintákat nyomtatni. Sajnos a bácsi már meghalt. Felkerestem BNV-díjas árusítókat is, hasztalan, mert elmondásuk szerint ötszáz ügyfél közül csupán egy-egy keresi, ugyanis a varrás roppant munkaigényes munka. A párna varrása például - 5-6 órás intenzív varrással - egy hétig is eltart. A fonalakat sokáig Romániából szereztük be, aztán gondoltam egy merészet és írtam egy levelet Nagyatádra, a cérnagyár igazgatójának, ő kedves hangú levélben válaszolt, s azóta szabad lett a bejárásom a gyár üzletébe. Egyébként a fél Dunántúlt bejártam már mintákért. Parasztvászonra dolgozom. A Fürge ujjak című lapban vásznat hirdetett egy takácsmester, tőle szerzem be az anyagot, hacsak falusi lepedőre szert nem teszek valahol. Rettentően drága az alapanyag, hisz a vászon métere megközelíti az ezer forintot. Néhány éve pedig Az „Egy németajkú evangélikus közösség életmódja 1730 és 1930 között” címet viselő kötet három részből áll. A szerző legelébb a német lakosság faluba telepítése után kialakult társadalmi rétegződést elemzi. A második részben Schneider Károly, néhai apáti lekész igen értékes, 1847-ből származó leírására támaszkodva mutatja be Kolta László a község néprajzát. Megismerhetjük Lakatos Lajosné csak 150-200 forintba került. A fürge ujjakat is harminc évig járattam, de olyan drága lett, hogy ma már csak akkor veszem meg, ha átlapozva valami különösen megtetszik benne. Tagja voltam a Sebes Andrásné vezette kézimunka szakkörnek. — Láthatta a közönség már ezeket a munkákat? — Volt kiállításom a városi könyvtárban, két éve pedig a művelődési központban a szakkörrel. A kézimunkáimat a magam örömére, szórakoztatására csináltam, így érzem jól magam. Képtelen vagyok eladni, pedig a férjem biztat, hogy legalább a fonal ára térüljön meg. belőle az egykori apátiak öltöz- jödését, étkezését, szokásait. Színes leírások olvashatók arról, miként foglalkoztak (és miként nem) a gyermekekkel, milyen szempontok alapján - legtöbbször a vagyont szem előtt tartva - köttettek a házasságok, avagy mennyi volt egy- egy család „évi fogyasztása”. Érdekes a halálozási okokat tartalmazó szakasz: akkoriban kevesen haltak meg önkezük által illetve balesetben. De ha valaki kedves hozzám, azt megajándékozom. — Másik szenvedélye a cserepek. — Igen. A gyűjteményemet, amely közel ötszáz darabból áll, a fél életemen át raktam össze. Családtagjaim, rokonaim, barátaim, munkatársaim és mindig ezekkel ajándékoztak meg. Van köröndi, al-dunai, hódmezővásárhelyi és óbányai darabom. A „padlásgyűjteményem” darabjait pedig padlások zeg-zugából vadásztuk össze. A legöregebb egy kétszáz éves tányér, egy 82 esztendős nénitől kaptam. Még a nagyanyjáé volt... Hunyadi A monográfia zárórészében a - ma oly nagy figyelemmel kísért - Üveghuta történetét dolgozza fel a szerző. Mostani nevét 1820 körül kapta az azóta elnéptelenedett település, ahol az egykori templomból már csak a harangláb maradt. Vannak arra vonatkozó adatok, hogy az üvegfúváshoz szükséges homokot a térségben található gránitból nyerték. Most - ez már nem a könyvben szerepel - e gránitot kutatják, hogy megtudják: alkalmas-e a terület a kis- és közepes radioaktivitású hulladékok biztonságos őrzésére. A kötet várhatóan jövőre lát napvilágot. - háj Monográfia készül Bátaapátiról A Völgységi Múzeum „Új falumonográfiák” sorozatában tegnap délután Dr. Kolta László mutatta be új kötetének kéziratát, amely a kutató 1995-ben megjelent, Bátaapátit bemutató népszerűsítő könyvének tudományos igényű folytatása. Terjeszkedik a kétéves TERC-CO Kft. Kétéves a TERC-CO Építőipari Kft. Az évforduló alkalmából a nagymányoki kék-fehér cég tulajdonosaival, Mézes Ernővel, Macsek Zoltánnal, Wurst Csabával és Antal Zoltánnal idézzük fel az alapítás óta bekövetkezett változásokat, és persze a jövőről is szót ejtünk. A TERC-CO Építőipari Kft. két évvel ezelőtt egy bérelt irodában, tizenhat négyzetméteren kezdte meg működését. Épületek tervezésével, hagyományos kivitelezéssel foglalkoztak akkor. Ahogy a feladat nőtt, úgy lett szűk a kis iroda. Idén már nem volt halasztható a bővítés: júliusban költöztek mai telephelyükre. Nagymányokról Dombóvár irányába haladva az út bal oldalán már igen sokan rácsodálkoztak a cég kék fehér színét hirdető épületre. Az új helyen immár építőanyag-kereskedelemmel és élhajlítással is tudnak foglalkozni. A TERC-CO ma már a tervezéstől a kulcsátadásig minden munkát el tud végezni az ügyfelek nagy örömére. A négy taggal alakult cég napjainkban már több, mint húsz embert foglalkoztat. Nagymányokon és környékén vállalják az eladott épületanyagok szerkezetkész beépítését. A cég mélyépítéssel is foglalkozik, egyre több ilyen megrendelést kap. A TERC- CO jelenleg egy tíz kilométer hosszú szennyvízhálózat építésén dolgozik Polgárdiban. Ami pedig a látható, a szemünk előtt zajló eseményeket illeti: Szekszárdon nemrégiben újjávarázsolták a Baktai borozót, (ma Korona étterem). A megyeszékhelyen családi házat is építenek, és egy hónapos határidőre tudták vállalni a Sárszeg Áfész ABC-jének átalakítását. Természetesen folytatják az eddig is sikeres csarnoképítési programot. Jelenleg éppen Zalában. Nagykanizsán egy hatszáz négyzetméteres pavilon gyártási és építési munkái folynak. Terjeszkedik tehát a TERC-CO, mégpedig kettős étteremben: nemcsak a megrendelésük lesz egyre több, hanem telephelyüket is bővítik. Vásároltak egy négyezernyolcszáz négyzetméteres területet, amelyen a jelenlegi kereskedelmi tevékenységet akarják még intenzívebbé tenni, valamit gyártó kapacitást szeretnének ott elhelyezni. Az azonban kék-fehér titok, hogy milyet. (X) A Baktai borozóból lett Korona étterem Szekszárdon FOTÓ: BAKÓ JENÓ Még egyszer a kórházi ágyakról Lapunkban rendszeresen foglalkozunk a bonyhádi kórház körül zajló eseményekkel. Emlékezetes, hogy az intézmény csak úgy maradhatott életben, ha ott az ágyak számát legalább százharmincra, az osztályokét négyre növelik. Ez megtörtént. Most essék szó arról, hogy az ágyak nagy része honnan kerültek a kórházba. Ezúttal is a német kapcsolat kínálta a megoldást. Jenei József, helyi német kisebbségi képviselő hozta a hírt ludwigshafeni barátjától, Michael Angelitól: a német városban újjáépítik az idősek otthonát. Az új épületbe pedig új berendezés kerül, így a még jó állapotban lévő eszközökkel lehet kezdeni valamit. A feleslegessé vált eszközök hasznosítását a Caritas segély- szervezet Angeli úrra bízta. A valaha Magyarországról kitelepített férfi még ma is szereti hazáját és - miután szülőfalujának a Fejér megyei Isztimémek nincs - kórháza, a St. Gerhards Werk Magyarországi szervezetének ajánlotta fel a berendezést. Jenei József a helyszínen megnézte az ágyakat, és tájékoztatta a bonyhádi kórház igazgatóját, dr. Bűcs Gábort a látottakról. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök közvetítésével kerülhetett az eszközök egy része Bonyhádra. Az első pótkocsis kamiont július végén rakta meg Angeli és Jenei úr a bonyhádi kórház alkalmazottainak segítségével, majd szeptember közepén újabb kamion indult útnak. A tizenegy hidraulikusan emelhető, dönthető, valamint hatvanhat dönthető, kerekeken mozgatható ággyal együtt matracok és éjjeliszekrények , asztalok és székek ígérkeztek Bonyhádra. Ennek köszönhetően sikerült lecserélni a kórházban lévő harminc-negyven éves ágyakat , melyek közül a jobb állapotban lévőket ezentúl a város más egészségi illetve szociális intézményeiben fogják használni. A több, mint tíz millió forintot érő adomány Bonyhádra szállítását a Bonsa Cipőipari Kft. munkatársa, Fetzer Mártonná közvetítésével a salzburgi székhelyű Wimmer cég vállalta magára. Az ő közreműködésüknek köszönhetően kerültek ingyen az ágyak a túlélésben reménykedő kórházba. Bánkódnak a rideg hétvégék miatt Huszonöt éves idősek Jubileumot ünnepeltek a héten a bonyhádi I. Sz. Idősek Klubjában. Az immár huszonöt éves intézmény vezetőjétől Varga Gyöngyvértől megtudtuk: 1972-ben Öregek Napközi Otthona néven - húsz férőhellyel alakultak meg. Immár nyolcadik éve Idősek Klubja a nevük, ahol a férőhelyek száma közben negyvenre gyarapodott. Az idősek napjuk nagy részét itt töltik. Naponta kétszer meleg ételt kaphatnak, emellett hasznosan töltik az időt: beszélgetnek, kirándulnak, moziba mennek. Egészségi állapotukat minden héten ellenőrzik. A születésnapi ünnepségen a Vörösmarty Mihály Általános Iskola, valamint a Perczel utcai óvoda növendékei köszöntötték őket. Varga Gyöngyvér elmondta, hogy a városi képviselőtestület tavaly úgy döntött: fűtésidényben az I. Sz. Idősek Klubja hétvégeken nem üzemelhet. Természetesen az ebédet ezeken a napokon is megkapják. Az étel házhoz szállításával azonban nem sikerül semmit spórolni: hétvégén a falak kihűlnek, hétfőnként intenzívebben kell fűteni. A testület szándéka tehát csak óhaj maradt, miközben emiatt az időseknek szombaton és vasárnap nincs hova menniük. má-ré őszi szünet a városi könyvtárban Terménygyűjtő kirándulásra invitálják az őszi szünetüket töltő diákokat hétfőn a városi könyvtárba. Az érdeklődőknek délelőtt fél 11-ig kell a bibliotékába érkezniük, ahonnan koraestig tartó túrára indulnak. Az összegyűjtött terményekből aztán szerdán 14 órától bábokat készíthetnek a tanulók. Kedden rajzfilmparádé lesz a könyvtárban, pénteken délután pedig egy kis történelem címmel vetélkedőt tartanak. Ezt követően levetítik a Honfoglalás című filmet. Szombaton az ügyes kezű, illetve az ügyesedni vágyó diákokat várják. Délután kettőtől lehet papírt hajtogatni a könyvtárban.
