Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11-12 / 238. szám
1997. október 11., szombat Gyermekvilág 13. oldal Műanyaggyár lesz a káposzta és a burgonya? A génkutatás vívmányaként a jövőben valószínűleg egészen közönséges növények képesek lesznek ipari nyersanyagok előállítására. Amerikai kutatók például a káposztát (Arabidopsis thaliana) "megtanították" arra, hogy gyökereiben keményítő helyett növényi olajat és műanyag golyócskákat termeljen. Hamarosan műanyaggyárrá válik a káposzta? A washingtoni Carnegie Institution növénybiológia osztályán a kutatók már évek óta foglalkoznak azzal a témával, hogyan lehet a növények gyökereit baktériumokból nyert gének segítségével manipulálni. A tudós, Joe Orgas most meglepő kutatási eredményekről számolt be: az Arabidopsis gyökereit géntechnika segítségével rá lehet bírni, hogy növényi olajat állítson elő keményítő helyett. A tudósok bizonyosak abban, hogy ha ugyanez a répánál vagy a burgonyánál is sikerül, akkor már nincs messze a műanyagot gyártó növény sem. Eddig a műanyagokat ásványolajból állították elő, a növényi olajat pedig manapság főként szójababból nyerik. A répának és a burgonyának viszont sokkal nagyobb tömege van mint a talaj fölött növekvő növényeknek, például a szójababnak és így nagyobb olajtermést is hozhatnának. Amerikai tudósok remélik, hogy egyszer eljutnak az olajtermelő burgonyából a közvetlenül műanyagot gyártó burgonyához. Más tudósok azon dolgoznak a laboratóriumokban, hogy olyan növényeket állítsanak elő, amelyeknek a sejtfalában több cellulóz van: ez az első lépés az olyan faültetvények felé, melyeknek fele annyi helyre van szükségük a papírgyárak szükségletének fedezéséhez. Gyermekvilág-divat Bakó Zsófia ruhaterve Híres indiánok Osceola gerillaháborúja Tekumszeh sóni törzsfőnök 1813-ban bekövetkezett halálával a Mississippitől keletre gyakorlatilag megszűnik a szervezett indián ellenállás. Az Egyesült Államok szinte akadály nélkül terjeszkedik, a mohó telepesek újabb és újabb földterületeket vesznek birtokukba, melyekről kíméletlenül és gyorsan kitelepítik a megtört őslakosokat. Deportálás várt a Floridát benépesítő szeminól törzsre is. Mármint azokra, akik 1818- ban megmenekültek Jackson tábornok pusztító háborúja elől. Az akasztásairól hírhedtté váló Andrew Jackson (1767-1845), aki 1829 és 1837 között az USA elnöke lett, a „vérszomjas” szeminólok betöréseit megbosszulandó, felperzselte, majd 1819-ben a spanyoloktól az Egyesült Államokhoz csatol- tatta a mocsaras, ámde stratégiailag fontos félszigetet. A szeminólokat természetesen senki sem kérdezte meg, hogy hova is akarnak tartozni. Az amerikaiak egy idő után szerettek volna megszabadulni Floridában is a rézbőrűektől, ám azok 1835-ben Osceola (1804-1838 január 30.) vezetésével fellázadtak, s megkezdték reménytelennek tűnő gerillaháborújukat. A szeminól-skót keverék Osceola - aki ugyan nem volt törzsfőnök, de bátorsága miatt mindenki elfogadta vezetőnek - először saját árulóival számol le, miután merész csapatával együtt végez Ematlha törzsfőnökkel, aki népével együtt hajlandó lett volna elhagyni ősei földjét. Majd az asszonyokat és a gyerekeket a megközelíthetetlen mocsarak mélyére rejti, maga pedig hol itt, hol ott tűnik fel, rácsapva az óvatlanul előrenyomuló amerikai katonaságra. Jó két éven keresztül nem tud mit kezdeni a hadsereg a gerillataktikát kiválóan alkalmazó indiánokkal, ám 1837 elejére a nélkülöző szeminólok ereje elfogy, s belátják, hogy nem győzhetnek az Egyesült Államok félelmetes hadigépezetével szemben. A kimerült Osceola megadja magát Hamey ezredesnek, s beleegyezik abba, hogy törzsével együtt áttelepül a Mississippi mögé. Ám a behajózás előtt még egyszer átgondolja helyzetét, s néhány társával együtt megszökik és ismét a mocsarak közé menekül. Egészen 1837 októberéig sikerrel áll ellen az óriási túlerőnek, ám ekkor végzetes módon Great Cypressnél nyílt csatába keveredik az amerikai katonasággal, s megsemmisítő vereséget szenved. Osceola fehér zászlóval a kezében jön elő rejtekhelyéről: azonnal leütik egy puskatussal, s Jesup tábornok parancsára Fort Mo- ultriban, a főhadiszálláson be- börtönzik. Három hónappal később belehal a bánatába. Az ellenállás a legendás veOsceola harci díszben zér halála után is folytatódik, de már csak szórványosan. Billy Bowlegs törzsfőnök négyszáz emberével fellázad, s ez az utolsó, a harmadik szeminól háború, melyben az indiánoknak egy percig sincs esélyük. Akik életben maradnak - néhány százan - , a moszkitókkal és alligátorokkal teli mocsárvilág legmélyére húzódnak, s gyakorlatilag fél évszázadra eltűnnek a világ elől. Amikor századunk huszas éveinek elején ismét rájuk - illetve a makacs ellenállók gyanakvó unokáira - találnak, már nincs értelme üldözni őket. Sőt, a hetvenes évek elején az amerikai kormány - így nyugtatva meg háborgó lelkiismeretét - az elrabolt föld ellenértékeként még jóvátételt is fizet számukra. Ha mást nem, legalább ennyit elért a hajlíthatatlan Osceola, halála után 1^0 évvel... -száScooter: dance-techno aranylemez A '90-es évek hozták meg a nagy áttörést a Scooter számára. H. P. Baxxter, Rick Jordan és Ferris Bueller sikert sikerre halmoz lemezeivel. A '94 őszén megjelent Hyper Hyper több mint 700 ezer példányban kelt el csak Németországban, s ezzel pillanatok alatt nemzetközi sztárrá vált a trió. A világ talán legismertebb dance-techno csapata már több mint 3,5 milliós lemezeladással büszkélkedhet, s a német toplista 6. helyére kerülésével ismét aranylemezes lett. Legújabb albumukat a nyár végén fejezték be. Vicces! Tudja-e, uram, hogy fordítva tartja kezében az újságot? - kérdi Kovács az állomás várótermében ülő öregurat. — Tudom - válaszol a kérdezett - és azt hiszi, uram, olyan könnyű így olvasni? Jenő és Jancsi találkoznak az utcán. Jenő dühösen támad Jancsira: — Hogy mondhattad tegnap az egész osztály előtt, hogy én hülye fráter vagyok? — Ne haragudj - mentegetőzik Jancsi - nem tudtam, hogy ez akkora nagy titok... Az apa sarokba állítja kislányát, mert makacskodott, és nem akarta valamire mondani, hogy „köszönöm”. Egy idő múlva kérdezi a lányát: — Na, meggondoltad már magad, mondod, hogy „köszönöm”? — Ó, apu, hogy lehetsz ilyen makacs? — Ha leesik az alma a fáról, miért esik lefelé? - kérdi a nebulóktól a tanító néni. — Mert nem tud repülni - hangzik a „bölcs” válasz. — A víznek óriási jelentősége van az ember életében - mondja a felelő diák. — Miért? - kérdez rá a tanár. — Azért, mert ha nem lenne víz, nem tanulhatnánk meg úszni, és valamennyien megfulladnánk... — Hol találhatunk elefántokat? — Elefántokat egyáltalán nem kell találni. Az elefántok olyan nagy állatok, hogy szinte sosem vesznek el. — Etelka, ha adok neked 16 szem diót, te pedig a felét a kishúgodnak adod, neked mennyi marad? - kérdezi a tanító néni. — Tizenegy - hangzik a válasz. — Ugyan, ugyan, hát nem tudsz számolni? — Én tudok, csak a húgom nem. Pistike első leckéjét veszi az úszótanfolyamon. Egy idő után azt mondja az úszómesternek: — Azt hiszem, mára elegendő. — Hogyhogy? — Már nem vagyok szomjas... A jövő évszázad kérdése: Lesz-e a földlakóból marslakó? A fantázia valósággá is válhat egyszer Mennyi a puszta fantázia és mennyi a realitás mostanában azokban a jövendölésekben, amelyeknek középpontjában a Mars áll. Pontosabban az a kérdés, hogy az ember belak- hatja-e a rejtelmes Vörös Bolygót? A legújabb kutatások most már teljesen bizonyossá tették, hogy a Marson nem mindig uralkodtak olyan mostoha viszonyok, mint most. A Marsról származó meteordarabkákban, az élet nyomaira bukkantak a tudósok, akik a bolygót megjárt szondák mintavételei, mérési eredményei alapján feltételezik, hogy az ember hamarosan rendszeresen közlekedni fog a Föld és a Mars között. A kérdés igazában az, mi célból? Végső soron meg tudja-e teremteni az életéhez szükséges feltételeket egy másik bolygón a homo sapiens? A szabad ég alatt természetesen nem tud majd élni, mert a Mars légkörében nincs oxigén, hiányzik az ibolyántúli sugárzás ellen védelmet nyújtó ózonpajzs, a hőmérséklet pedig nem nevezhető vendégmarasztalónak a maga mínusz 30 - mínusz 80 Celsius fokos átlagával. Sok egyéb szempontból azonban a Mars hasonlatos a Földhöz. Rendelkezik például azokkal az ásványi nyersanyagokkal, amelyekre a mai emberi civilizációnak szüksége van. Ez a sajátossága különbözteti meg a Naprendszer többi bolygójától és a hozzánk legközelebb lévő, emberjárta égitesttől, a Holdtól. A Marson van nitrogén, hidrogén, és ami a legfontosabb, van víz, a sarkvidékeket bontó jégtömeg formájában. A napsugárzás erejét növelni kellene - esetleg az űrbe telepített tükrökkel vagy más módon -, hogy gazdaságilag hasznosítható mennyiségű energiaforrás jöjjön létre. Az UV sugárzás ellen műanyag fóliával, illetve átlátszó kupolákkal lehetne védekezni, amelyek alatt kialakítható volna a kellő felmelegedést kiváltó üvegházhatás. Kezdetben kis, legfeljebb ötven méter átmérőjű védőkupolákat a Földről lehetne "importálni", később a Marsra települők a helyi nyersanyagok feldolgozásával készíthetnének sokkal nagyobbakat is. Hogy mennyire nem a puszta fantazmagóriák világa ez, mi sem bizonyítja jobban, mint a máris kibontakozóban lévő vita arról, van-e joga az embernek "földiesíteni" a Marsot? A kérdés: akarja-e ezt a Földet lakó ember? FEB Nagy emberek humora A híres német komikus, Beckmann, egyszer alaposan megsértette Fränkelt, az ugyancsak ismert színházi kritikust. A becsületében megsértett kritikus bírósághoz fordult, amely úgy határozott, hogy Beckmannak bocsánatot kell kérnie Frankéitól. Beckmann el is ment Frankéi házához, becsengetett, majd a lakásba lépve megkérdezte: — Itt lakik, kérem, Maier úr? Amikor Frankéi csodálkozva tiltakozott, s bizonygatta, hogy itt bizony ilyen nevű úr nem lakik, Beckmann nevetve mondta: — Na jó, akkor bocsánatot kérek! Az ismert bécsi orvos, Neusser, páciense jelenlétében beszélte meg a sebésszel, hogy azonnal műtétre van szükség. Amikor ezt a páciens meghallotta, rémülten így szólt: — Én nem hagyom magam operáltatni, inkább meghalok! Neusser azonban sajátos humorával megnyugtatta: — Csak ne bosszankodjon, kérem, ezt a két dolgot szépen egyesíteni is lehet! Mikszáth Kálmán egyszer az Alföldön jártában télvíz idején találkozott egy mezítlábas szegényemberrel, akit majd megvett az Isten hidege rongyos szűrében. — Nagyon rossz ez a szűr, te ember - mondta neki Mikszáth. — A szűr csak jó volna, de ez az idő nem hozzávaló... - válaszolta az atyafi.
