Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06-07 / 208. szám

1997. szeptember 6., szombat Gyermekvilág 1^ Egy kis tudomány Üstökösök és meteorok Meteoritoknak azokat a föld felszínére érkező kőda­rabokat nevezzük, amik „túl­élték” a légkörünkön át tör­ténő zuhanást. Általában kő-, vas- és keverék meteoritokat különböztetünk meg. Mivel a földitől különböző ásványok­ból épülnek fel, a kutatók nagy lelkesedéssel vizsgálják őket. A valóban nagy méretű meteoritok jókora krátert vághatnak a földbe. Hasonló­képpen keletkeztek a Holdon és a bolygókon megfigyelhető kráterek. A Földön a leghíre­sebb meteorkráter az Egyesült Államok Arizona államában található. Az 1,2 kilométer átmérőjű kráter mintegy 25 ezer évvel ezelőtt keletkezhe­tett. Nagyon régen, a Nap­rendszer kialakulása idején rengeteg nagy sziklatömb kó­szált a bolygók között, ezek legtöbbje mára már becsapó­dott valamelyik nagyobb égi­testbe. Napunk és az égbolton lát­ható összes csillag ugyanah­hoz a hatalmas csillagrend­szerhez tartozik, a Tejútrend­szerhez. A rendszer spirálkar­jait ti is láthatjátok ha a tiszta éjszakai égboltot figyelitek. Ezüstösen csillogó sávként húzódik végig az éjszakai égen. Ha lehetőségünk lenne nagyon messziről, kívülről megfigyelni a Tejútrendszert, akkor lapos, korong alakú képződményt látnánk, a kö­zepén enyhe kidudorodással, síkjában spirális szerkezettel. A csillagok között hatalmas gáz- és porfelhők helyezked­nek el, közülük egyesek fé­nyesek, mások sötétek. A mi­énken kívül számtalan to­vábbi galaxis alkotja a Világ- egyetemet. A Tejútrendszerhez legkö­zelebbi nagy galaxis az And- romeda-köd, ami valamivel több mint 2 millió fényévnyi távolságra van. Gyermekvilág-divat Illés Réka (Bonyhád) ruhaterve A Baby Sisters története A három csinos és tehetséges lány Hertelendy Klári zeneművé­szeti főiskolás tavaly tavasszal elhatározza, hogy komolyzenei tanulmányai mellett létrehoz egy lányokból álló poptriót. Partnereket keres tervei megva­lósításához, megismerkedik Bognár Évivel, aki pedagógiai főiskolára jár és örömmel csat­lakozik Klári ötletéhez. Pintácsi Viki énekiskolájában megtalál­ják Szklenár Gabit és ezzel ké­szen áll a csapat: Klári, Évi, Gabi. A lányok Berkes Gábort szeretnék megnyerni zene­szerző-producernek, megis­merkednek vele, elmondják terveiket, bemutatják énektudá­sukat. Berkes már hosszabb ideje készül létrehozni egy produceri irodát, ami a dalok megszületé­sétől a menedzselésen, koncert­szervezésen át minden tevé­kenységet összefog, aminek ke­retén belül az Első Emeletben, Rapülőkben, Emberek együt­A kutatók sora keresi a választ arra a kérdésre, mi okozhatta egyes földtörténeti korokban az élőlények tömeges kipusztulá­sát. Mint tudjuk, bizonyos föld­rétegek egyidőben, egyszerre kihalt állatok lenyomatát, il­letve maradványait őrzik. A kérdésre egy lehetséges választ dolgoztak ki nemrégiben német kutatók. Mintegy 280 millió évvel ez­előtt, az úgynevezett perm kor­szakban Európa közepén tenger hullámzott, a magasabb közép- hegységek szigetként emelked­tek ki a vízből. Földünkön ek­kor csak két kontinens volt, az északi féltekén az Angara, a dé­lin pedig a Gondwana. Páncé­tesben szerzett tapasztalatait hasznosítani tudja. így jön létre a Gold Record. Idén március elején aztán a három lány alá­írja a szerződést a Gold Re- cord-dal, és eldöntik, hogy a trió neve Baby Sisters legyen. A Berkes-Valla szerzőpáros gőzerővel kezd a dalok megírá­sához, fotósok érkeznek, készül a frizura, a fazon, egyszóval az „image”. Még tartanak az elő­készületek, mikor Berkes be­toppan az első nótával, amire Attila jó szokás szerint éjszaka szöveget ír, Pintácsi Viki beta­nítja, kitalálják a szólamokat és a három lány mielőtt felocsúd­nak, már a stúdióban találja magát, ahol feléneklik a Baby Sisters első számát, aminek címe: „Rád gondolok...” A felvétel alapján a csapat mellé áll a Juventus Rádió és ezzel elkezdődik a lányok be­vezetése a show világába. A lá­nyok az írott és elektronikus los halak, korallok, rákok, al­gák népesítették be a vizeket. A szárazföldi erdőkben hüllők vadásztak. A korszak végén ha­talmas katasztrófa sújtotta ezt az élővilágot: a tengeri élőlé­nyek közül szinte mindegyik elpusztult, a szárazföldi álla­toknak pedig háromnegyede el­tűnt a Föld színéről. Az elkép­zelés szerint az óceánok úgy bugyborogtak, akár a szénsav­dús ásványvíz, és a felszaba­duló széndioxidban minden élőlény megfulladt. A közzétett elmélet szerint a permkori óceánok vizében nem keveredett össze egymással a felszíni és a mélyvíz. A fény át­járta felső rétegekben burján­média hatására egyre ismer­tebbé válnak, miközben még csak készülődik a második és harmadik nóta. Elkészül a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” és a kissé funkys „Te+Én”. A lá­nyok a stúdió, táncórák, pró­bák, riportok, tévéfelvételek őrületébe csöppennek, közben Gabinak ráadásul érettségire kell készülnie. Elkészül a „Rád gondolok” videóklippje, ami egy májusi hétvégén debütál, aztán fellépnek a már legendás SOTE klubban és egymást kö­vetik a diszkós fellépések. Idő­közben végre „összeáll” az első lemez anyaga és Gabinak is si­kerül a matek írásbelije. Ez a nyár a Baby Sisters számára a munkát jelentette, felléptek többek között a Petőfi Csarnokban, a Szféra nyári rendezvényein, a „Rád gondo­lok” pedig immár a Top Ten lista élmezőnyét ostromolja. A történet pedig folytatódik... zott az élet, az elpusztult állatok és növények viszont a mélybe süllyedtek és a tengerfenéken bomlottak el. Az elképzelés szerint a perm korszak végén a mélységből néhány helyen va­lamilyen okból a felszínre nyomult a víz, kiszabadult a légkörbe a benne felhalmozó­dott széndioxid. Az akkor élt lassúbb anyagcseréjű állatok­nak nem volt esélyük az életben maradásra. A kopoltyúsok kö­zül akadtak túlélők, a tengeri sünök és csillagok azonban nem tudtak alkalmazkodni a gyorsan változó viszonyokhoz. A szárazföldi élőlények közül a környezeti válságot csak né­hány hüllőfaj vészelte át. Üveges-trükkök Egy szűk nyakú üvegbe vé­kony spárgára kötözött go­lyót, vagy egyéb kicsi, de nem túl könnyű tárgyat ló­gatunk. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy a spárgát a dugó közepén át vezetjük az üvegbe. A fel­adat: a nehezék essen le az üveg fenekére anélkül, hogy az üveghez hozzányúlnánk. A megoldás: nagyítóval a napsugarakat a spárga egy pontjára sűrítjük (úgy tart­juk a nagyítót, hogy a gyúj­tópontja a spárgán legyen), mire az megpörkölődik és elszakad. Érdekes látvány a tojás az üvegben. Ehhez a mutat­ványhoz valamivel széle­sebb szájú üveget használ­junk, de semmiképpen sem olyat, amin átférne egy to­jás. Mindenki elcsodálko­zik, hogyan juttattuk át a szűk nyíláson a tojást, hi­szen jóval nagyobb annál, semhogy az üveg nyakát át­férhetett volna, s mégis mindenki láthatja, teljesen ép, még egy karcolás sincs rajta. Hogyan került az üvegbe? Erős ecetben kell a tojást áztatni, míg a héja annyira meg nem puhul, hogy könnyen átnyomhat­juk az üveg nyakán. Ezután tiszta vizet öntünk az üvegbe, amitől a tojás visz- szanyeri eredeti alakját és megkeményedik. A vizet az­tán tetszés szerint kiönthet­jük, vagy benne hagyhatjuk az üvegben. Vicces! — Melyik férfiból csinál a felesége milliomost? __ ??? — A milliárdosból! Az autó sofőrje pironkodva zörget be az útszéli ház ajta­ján: — Bocsánat, uram, vé­letlenül elgázoltam a kaka­sát. Szeretném jóvátenni a kárt. — Rendben van! Jöjjön el minden reggel ötkor ku­korékolni! — Doktor úr! A férjem minden pénzét hangleme­zekre költi! — Ebben még nem látok semmi bajt. — Igen, de ő nem a le­mezeket gyűjti, hanem a kis lyukakat a közepén! — Milyen könyvet óhajt, uram? - kérdezi az eladó. — Teljesen mindegy, csak az új olvasólámpát akarom kipróbálni! Egy 250 millió éves katasztrófa Nem csak az ember ellenséges Háborúznak a majomhordák Azt már tudjuk, hogy a főemlő­sök közé tartozó emberszabású majmok nagyon sok minden­ben hasonlóak az emberhez. Legközelebbi ,rokonaink”, a csimpánzok, például ugyan­azokat a gesztusokat alkalmaz­zák az egymás közötti kommu­nikációban, mint mi, emberek. Például ha összevesznek, hátat fordítanak egymásnak, afféle „haragszom rád” pózt vesznek fel, mint a durcás kisgyerekek. Voltak már olyan megfigyelé­sek, hogy a majomcsapatok ta­lálkozása nem mindig zavarta­lanul zajlik, az állatok kövekkel dobálják egymást, nagy csete­patét csapnak, ha a két horda valamiért ellenszenves egy­másnak. Ám Afrika egyik ré­szén mos szabályos „majomhá­ború” alakult ki. Az embersza­bású majmok egyik utolsó földi paradicsoma a gaboni Lope re­zervátum, ahol védetten élnek mintegy 5000 négyzetkilomé­ternyi dzsungelben. Az ott élő csimpánzokat mégis komoly veszély fenyegeti. A majomhordák újabban rendszeres háborúkat vívnak egymás ellen. A végzetes ag­resszív ösztön elszabadítója az élőhely szűkülése. A Lope re­zervátumban is megkezdődött ugyanis a trópusi fák kiterme­lése. A láncfűrész irgalmatlan zajt csap és az ember jelenléte sem igazán elviselhető a vadon élő állatok számára. A csim­pánzok menekülnek. Mivel azonban a rezervátum területe kicsi, akarva-akaratlanul egy másik horda felségterületére tévednek. Akkor aztán meg­kezdődik a harc életre halálra. A dzsungelben csak a csimpán­zok élete van veszélyben. A go­rillák például eltűrik, vagy megszokják a favágókat, nem menekülnek el, nem kevered­nek egymás felségterületére, és ha odavetődnek is, akkor sem olyan agresszívak, mint a csim­pánzok. A rezervátumban kialakult helyzet megoldást sürget. Ez csak a fakitermelés teljes leállí­tása lehetne. A csimpánzok menekülő reflexe miatt még a tervszerű erdőgazdálkodás sem folytatható ezen a területen. Néhány éve még 50 ezer állat élt itt, mára a számuk 30 ezerre apadt. Sárika és az iskola Sárika nagyon unta az iskolát. Nem szeretett sem olvasni, sem írni. Főként meg számolni nem szeretett, mert ahhoz az ujjait kellett használnia, ahhoz meg lusta volt. Az anyukája minden reggel így indította el otthonról: — Drága kislányom, fi­gyelj oda az iskolában, mert hamarosan itt lesz az év vége és te még nem tudsz semmit! Egyik reggel Sárika meg­gondolta magát, s nem az isko­lába ment, elfordult az ellen­kező irányba. Ment egy dara­big, aztán a táskáját ledobta egy padra, mert nagyon nehéz volt, maga meg mellé telepe­dett és bámészkodott. Arra ment egy bácsi, s mellé tele­pedett: — Mondd csak, te kislány, nem tudod, merre találok én egy iskolát? — Dehogynem! Tessék arra menni, az a sárga épület az, ami innen is látszik. De miért keres a bácsi iskolát? — Amikor én kisgyerek voltam, nem járhattam isko­lába, így aztán sem írni, sem olvasni nem tudok, még szá­molni sem. A boltban nem tu­dom megnézni, minek mennyi az ára, és csak nézem a szép könyveket, mert elolvasni nem tudom őket. Gondoltam, bei­ratkozok én is az iskolába, de nem merem, mert kinevetné­nek a gyerekek. Másnap már fürgén ment az iskolába, nagyon figyelt és igyekezett, hogy minél többet tanuljon, s tudjon a bácsinak segíteni. Minden nap elment a pádhoz, hátha ott találja a bá­csit, de az nem jött el többé. Sárika az év végére kitűnő ta­nuló lett, az anyukája nagyon örült neki. Amikor vitte haza a szép bizonyítványt, a padnál a bácsi várta és gratulált neki. Bevallotta Sárikának, hogy azért tud ő olvasni-ími-szá- molni, bár felnőtt fejjel kellett megtanulnia mindezt. Azon az őszi napon kitalálta, hogy Sá­rika az iskola helyett üldögél a pádon és így akarta ráterelni a helyes útra, ami ezek szerint sikerült is. Okos kislány vagy, amiért figyelsz és jól tanulsz az iskolában. Mert ami tudást most összeszedsz, azt később nagyon nehezen tudnád pó­tolni - mondta az öreg bácsi búcsúzóul Sárikának. Antalné Bíró Jolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom