Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06-07 / 208. szám

1997. szeptember 6., szombat Hétvégi Magazin 11.0 A legendás divat-ház 50 éve Christian Dior megvalósult álma Nyár végén nyitják meg a vi­lág első olyan múzeumát, amelyet egyetlen divattervező munkásságának szenteltek. A Christian Dior Museum a Di- orok szülői házában, Nor- mandiában található, a Mont Saint-Micheltől nem messze. A múzeumban a világhírű francia divattervező életén és munkásságán kívül az utódok munkái is nyomon követhe­tők. Christian Dior 1905-ben született. A művészi hajla­mokkal megáldott ifjú törek­vései nem nagyon illettek a f iolgári család elképzeléseibe, gy a vágyott képzőművészeti főiskola helyett - szülői ké­résre - Párizsba utazott poli­tikai tudományokat hallgatni. A főváros bohémvilága azon­ban elcsábította: az egyetem helyett kávéházakban ücsör­gött, galériákba járt és bele­szeretett az avantgárdba. Amikor 1927-ben a vizs­gákon megbukott, apját arra kérte, segítse hozzá egy fes­tőgalériához. Álma megvaló­sult, de négy év után hirtelen véget ért: apja csődbe ment. Minden bizonnyal ez volt Christian életének legnehe­zebb éve, mert ekkor halt meg édesanyja is, ő maga pedig tüdőbajban megbetegedett. A második világháború ki­töréséig divatrajzokkal tar­totta el magát. Egy darabig a Lelong divatház számára dol­gozott és színházi jelmezeket is tervezett. A háború után vi­szont a francia divatipar mélyre süllyedt, sokan bezár­tak, még a legelegánsabbnak tartott Chanel-ház is Svájcba tette át székhelyét. így nem sok esély látszott arra, hogy Dior divattervezőként karriert csinálhat. De gondolt egy me­részet és a munkanélküliség és ínség sújtotta Franciaor­szágban, 1947-ben olyan kol­lekciót vonultatott fel, amely csak úgy tobzódott a luxus­ban, a pompában, a rafinált nőiességben. A háború utáni időszakban egyenesen provo­kációnak hatott a néha húsz­méternyi anyagból készülő suhogó szoknya, a mélyen szembe húzott, széleskari- májú kalap. Az érzéki és ele­gáns modellek azonnal meg­hódították a hölgyek szívét - megszületett a New Look, az új divat. A keskeny, hangsúlyozott derekú ruhák, a lefelé erősen bővülő, térdközépig érő szok­nyák, a mély dekoltázs, azaz a nőiesség egy szempillantás alatt felváltotta az addigi rö- videbb, egyenes szoknyák, válltöméses blézerek és lapos cipők divatját. A feminin szi­luettet egész Európa és Ame­rika hangos ovációval fo­gadta, Dior tíz évig állt a di­vatvilág központjában. Ő öl­töztette a windsori és mona­cói hercegnőt, Marlene Die­trichet, cége jólszervezett nagyvállalattá vált. 1957-ben azonban hirtelen, szívroham következtében meghalt. A legenda mégis folytató­dott. A már két éve a háznál dolgozó Yves Saint Laurent átvette a vezetést - pedig még csak 20 éves volt akkor! A következő évben olyan tava­szi és nyári kollekcióval állt elő, hogy a szaklapok szenzá­cióról beszéltek. A fiatal zseni még két évig vezette a Dior- házat. Az ő utóda Marc Bohan lett, aki a gazdagok számára tervezett. Ennek ellenére 1967-ben kitalálta a középré­teg által is megfizethető irányvonalat, a Miss Diort, három évvel később pedig ugyanennek az irányzatnak a férfi változatát. 1989-ben Gianfranco Ferré lett a sztártervező. Az egykori építész a hosszú, keskeny, puha vonalvezetésű ruháival épp beleillett a Dior-stílusba. őt követte a mai művész, ná­lánál kreatívabb tervezője még nem volt a háznak: ő John Galliano, aki 1996 óta irányítja a céget. Első kollek­cióját a legendás, 1947-es Bar-kosztüm (háromnegyedes ujjú, derékban szabott kosz­tümkabát, loknis szoknya) ösztönözte. Sose tagadta, hogy először ezt is az alapító, Christian Dior álmodta pa­pírra. Ellopták Elvis gatyáját Éppen Elvis Presley halálának huszadik évfordulóján lopták el egy Los Angeles-i múze­umból a Rock and Roll Kirá­lyának alsónadrágját, amely az 1994-es megnyitás óta látható volt a „Ripley Ha hiszed, ha nem múzeuma” elnevezésű in­tézményben. A méretre készült fekete al­sót a múzeum szerint különle­gesen rugalmas anyagból szab­ták, hogy kibnja Elvis híres csípőlendítéseit a színpadon. Valami Isabella Rosselliniből Életéről, szerelmeiről, szüleiről vall a New York-i Random Housenál most megjelent Valami belőlem című könyvében Isabella Rossellini. Furcsa, zaklatott lélekről szól a 45. életévét nemrégiben betöltött színésznő-modell könyve, amely bizo­nyára sokakat megbotránkoztat majd. Isabella visszaemlékezései­ben apja, a híres rendező, Ro­berto Rossellini, a Róma, nyílt város, a Paisá, a Rovere tábor­nok, a Stromboli és más híres olasz neorealista filmek alko­tója áll a középponthan. „Ha ketté kellene osztani az élete­met, mint ahogy a történelem teszi Krisztus előtti és utáni időszakkal, az én demarkációs vonalam 1977. június 3. lenne, a nap, amikor apám meghalt.” - írja. Ezt a dátumot naptárában kis kereszt jelzi, csakúgy, mint anyja, Ingrid Bergman halálá­nak napját. Naptára valóságos temetőre emlékezteti a művésznőt, aki egyáltalán nem idegenkedik a halottaktól, és a haláltól. Fiatal kora ellenére már elkészítette végrendeletét, és sírköve is áll a család temetőjében. Halottai éj­szakánként meglátogatják, hosszan beszélgetnek vele, ta­nácsokat adnak neki nehéz dön­tések előtt. Ő ezt természetes­nek tartja, hisz anyja is tartott titkos ceremóniákat halottaival. Talán nem véletlen, hogy a szépséges svéd színésznő annyi titokzatos fűmben játszott haj­danában, mint a Gázláng, a Forgószél, vagy a dr. Edwards háza. Isabella spirituális szeánszai során a leggyakrabban édesap­ját idézi meg. „Mindig Elektra- komplexusom volt - vallja be - Túlzottan szerettem. Nem akar­tam ugyan soha megölni anyá­mat, mint ahogy a görög tragé­diában történik, de a kedvenc az apám volt.” A könyvben ál­landóan visszatér a rendező alakja, hol, mint halhatatlan zseni, hol, mint gyógyíthatatlan idealista, aki nagylelkűsége mi­att adósságokkal megterhelve halt meg, és főleg mint szerető apa. Még tökéletlenségei is erénnyé változtak, amelyeket utánozni akart. Mindenre büszke volt, amiben rá hasonlí­tott. „Imádtam májfoltokkal teli kezét, és amikor ezek a foltok évekkel később az én kezemen is megjelentek, büszkén mutat­tam barátomnak, aki elször- nyedt.” Anyjával való kapcsolata ko­rántsem volt ilyen felhőtlen. „A mozi után a nagy szerelme a ta­karítás volt - gonoszkodik. - Rögeszméje volt a portalanítás. Ez akkora boldogságot tudott kiváltani belőle, hogy orvoshoz kellett fordulnia. Nem tudta ab­bahagyni a törölgetést.” Az, hogy külsőleg hasonlít rá, csak problémát okozott Isabellának. Máig sérelmesnek tartja, hogy a Vogue-ban egy újságírónő azt írta róla, hogy karrierjét annak köszönheti, hogy úgy hasonlí­tanak egymásra Ingrid Berg- mannal, mint két vízcsepp. Szülei válását annak tudja be, hogy Rossellini gyűlölte a klasszikus hollywoodi stílust, amiben viszont Bergman feltét­lenül hitt. A színésznő csak idős korára „tért meg” amikor előbb Golda Meirt, az izraeli miniszterelnökasszonyt szemé­lyesítette meg, majd élete utolsó nagy szerepére végre ta­lálkozott nagy honfitársával, Ingmar Bergmannal az Őszi szonátában. És ebben éppen egy művésznő és a lánya kö­zötti konfliktus a központi téma. Isabella egy egész fejezetet szentel művében Ingridnek, ikertestvérének. „Életünk olyan eltérő, hogy ha nem lennénk testvérek, soha nem is találkoz­tunk volna. Ingrid a család ér­telmiségi tagja.” A szépnek, sikeresnek látszó sztár könyvében csokorba szedi frusztrációit, kudarcait. Részle­tesen leírja, például, mennyire megrázta, hogy a Lancome­cég, amelynek termékeit tizen­egy éven át reklámozta, éppen negyvenedik születésnapján döntött úgy, hogy nem foglal­koztatja tovább. Ráadásul rá akarták venni, hogy a nyilvá­nosság előtt úgy szerepeljen a dolog, mintha ő akarta volna abbahagyni, de Isabella erről hallani sem akart. „Elutasítot­tam. Dühös voltam az igazság­talanság miatt, hogy minden érett nőt ki akarnak szorítani a reklámkampányokból, a maga­zinokból, a katalógusokból.” Pedig nem is kell a sorok között olvasni ahhoz, hogy kiderüljön: a világhírű cégnek nem volt könnyű dolga a színésznővel, aki nemegyszer keveredett bot­rányos helyzetekbe. Ő maga vallja be, hogy többször meg­szegte a szerződésbe foglalt er­kölcsi záradékot. Isabella Rossellini nem kí­méli önmagát, de férfipartnereit sem a könyvében. Mértéktelen- ségét ő maga is érezhette, mert a prológusban bocsánatot kér mindenkitől a túlzásokért. A kíméletlen feltárulkozás, önirónia és gúny mellett egy bizarr, de lírai történet is beke­rült a könyvbe, és természete­sen ez is az apáról szól. A ren­dező halála után a hét örökös - a gyerekek - értesültek arról, hogy széfje volt egy bankban. Amikor kinyitották, megdöb­benéssel látták, hogy nincs benne semmi egy zsebkendőn kívül, amit ki is dobtak. Csak később tudták meg, hogy ez ereklye volt. Apjuk élete vége felé beleszeretett egy Silvia nevű fiatal nőbe, majd felis­merve kapcsolatuk lehetetlen voltát, szakított vele. A szakítás bejelentését a nő sírva fogadta, könnyeit a rendező itatta fel, majd a zsebkendőt visszatette zsebébe. Ám, pár nappal ké­sőbb elővette, csodálkozva ta­pasztalta, hogy az nedves ma­radt. „Isteni csoda” - gondolta, és mint drága emléket, széfbe zárta. Göbölyös N. László Ferenczy Europress Egyre több a válás Európában Francia pszichológusok és szo­ciológusok közös elemzése is megerősítette, hogy a válások száma egész Európában évről évre nyugtalanító méretekben nő, s egyre ritkábban tartanak a házasságok néhány évnél to­vább. Ezért tanulmányt készí­tettek arról, hogyan lehetne megelőzni a válást? — A szerelem meghal, ha a házaspár egyik tagja állandóan előír valamit a másiknak, vagy folytonosan kritizálja a csele­kedeteit. Ehelyett hangoztassa például, hogy: „örülnék, ha se­gítenél” vagy „kicsit elhanya­goltnak érzem magam”. Ha időben elkezdjük emlegetni, ezek a mondatok csodát tesz­nek. — Meséljen magáról de fi­gyeljen oda arra is, amit a má­sik mond. Vegye azonnal észre, ha a másik valamin meglepő­dik. Egy tartós kapcsolat ugyanis csak közös érdeklő­désre, közös álmokra épülhet fel. Az állandó véleményeltérés megakadályozhatja álmaik megszületését, s még inkább a megvalósulásukat. — A házaspár mindkét tag­jának segíteni kell a másikat az élet nehéz pillanataiban. Az ál­landó figyelmesség fontos ré­sze a mindig barátságos maga­tartás, a másik teljesítményének elismerése, a szívből jövő bók, és az ajándék. Nem lehet ugyanis nehéz pillanatokat is elviselő tartós kapcsolatot ki­alakítani, ha a másik mindig csak a hibáit hallja felhánytor- gatni. — A kapcsolatot úgy kell ápolni, hogy az együttélés soha se váljék unalmassá. Hány szimfóniát komponált Beethoven? A zeneirodalom egyik nagy rejtélye, hogy vajon hány szimfóniát köszönhet a világ Beethovennek? Washingtonban pénteken este háromhetes Beethoven- fesztivál nyílt meg, amelyen a neves amerikai zenekar, a National Symphony Or­chestra, egy brit zenetudós segítségével, ízelítőt adott a washingtoni közönségnek abból, hogy miként is han­gozhatott a zeneköltő X. szimfóniája. (Hivatalosan ki­lenc Beethoven szimfóniát tart nyilván a zenetörténet.) „A (felcsendülő) muzsika nem Beethoven. Ami meg­szólal, az csak néhány zenei motívum, amely Beethoven fejében járhatott. Biztos va­gyok benne, ha befejezte volna, valami egészen mást hallhatnánk” - nyilatkozta az AP-nek Leonard Slatkin, az együttes karmestere. A lap­zártánk után előadott darabot a neves Beethoven-kutató, az angol Barry Cooper állította össze és hangszerelte ötéves munkával a zeneszerző több mint 8000 oldalas jegyzetei­nek töredékeiből. „Egészen 1980-ig Beethoven X. szim­fóniáját nemlétezőnek, a képzelet szüleményének tar­tották, amelyről sokaknak az volt a véleménye, hogy leg­feljebb a zeneszerző fejében létezhetett” - szögezte le Cooper. A zenemű kezdete sokak számára ismerősnek hangzik majd. Beethoven ugyanis, aki némelykor szándékosan ismételte dal­lamait, átvett egy zenei témát az évekkel korábban kom­ponált Patetikus Zongora- szonáta második tételéből. Cooper 13 perces darabján Slatkin néhány változtatást eszközölt. Cooper egyébként azt nyilatkozta, hogy amit alkotott, az nem Beethoven- szimfónia, de valamiféle művészi elképzelés annak első tételéről. Valószínűleg nagyon közel jár ahhoz, amit Beethoven a fejében forga­tott. Úgy tudják, hogy nem egészen egy héttel Beetho­ven halála előtt a zeneszerző fejében összeállt a X. szim­fónia. Anton Schindler, a zene­szerző első életrajzírója azt álh'tja, elkérte a kottavázlatot | és hosszasan tárgyalt róla Beethovennel. Teljes kézira­tot azonban soha nem talál­tak. Cooper véleménye sze­rint még sok Beethoven-fel- j egy zés nem került elő és minden lehetséges, de „nem valószínű, hogy a (X.) szim­fóniát be lehetne fejezni”. Az Eötvös Cirkusz szekszárdi előadásai Kik kaptak tiszteletjegyet a cirkuszba? Lapunkat arra kérték, hogy juttassanak el száz+száz darab tiszteletjegyet a Tolnai Népúj­ság előfizetőinek. A Tolnai Népújság átérezve a családi progra­mok nagyszerűségét, megduplázta a belépője­gyek számát, így összesen 400 darabot juttatunk el előfizetőink részére. Mai lapszámunkban azok nevét közöljük, akik Szekszárdon és környékén laknak, így várhatóan az itteni városok előadásait tekintik meg. Két-két darab tiszteletjegyet küldünk a kö­vetkező Szekszárd és környéki előfizetőink ré­szére: Károly Pálné Szekszárd, Kölcsey ltp. L, Hollósi Zsolt Szálka, Petőfi u. 8., Kecskés Zol- tánné Szekszárd, Bocskai u. 45/A., Novikov Jó­zsef Szekszárd, Hermann u. 27. 1/6., Vajda Jó­zsef, Dr. Hirling Á. u. 1., Tóth János Zomba, Rá­kóczi u. 104., dr. Jakab Ferenc Szekszárd-Palánk 18/B., Baranyai Ferenc Szekszárd, Tavasz u. 3., Németh Sándomé Bátaszék, Somogyi B. u., Szűcs Ferenc Szekszárd, Harang u. 1., Nagy László Szekszárd, Béri B. u. 111., Jakab Jánosné Őcsény, Lehel u. 6., Pócsi László Szekszárd, Ba­lassa u. 4., Pesti János Bátaszék, Garay u. 117., Tóth Lajos Szekszárd, Kapisztrán u. 8., Varga István Szekszárd, Kadarka u. 2., Lászlóné Beke Tünde Zomba, Orosháza u. 25., Várda József Bá­taszék, Babits u. 10/B/L, Szabó Kovács János Szekszárd, Bródy S. u. 94., Polner Károlyné Szekszárd, Kölcsey ltp. 13., Mayer Zoltán Szek­szárd, Holub u. L, Beke Ferenc Zomba, Oros­háza u. 2., Tomó Lászlóné Decs, Bem u. 17/A., Kerekes Béla Zomba, Alkotmány u. 64., Karip Erzsébet Szekszárd, Jókai u. 8„ Wéber Mihályné Szekszárd, Rákóczi u. 72/A., Balogh József Nagydorog, Damjanich u. 38., Heim Károlyné Szekszárd, Bródy S. u. 40., Kirchner János Szek­szárd, Katona J. u. 5., Szentes Ambrus Szek­szárd, Tartsay ltp. 36. fsz. 2., Taksonyi Ferenc Szekszárd, Szluha Gy. u. 7., Farkas Gyuláné Szekszárd, Wossinsky ltp. 23., Szűcs János Őcsény, Jókai u. 38., Matus Ferencné Szekszárd, Rizling u. 6., Tóth Sándomé Szekszárd, Mészá­ros L. u. 7. V/8., Barsi Imréné Szekszárd, Mun­kácsi u. 18., Krizák Vince Szekszárd, Semmel­weis u. 3/B. III.5., Szabó Andor Sióagárd, Baross u. 2., Varga István Őcsény, Széchenyi u. 84., Mayer Jánosné Szekszárd, Mérei u. 21. fsz. 2„ Bencze Antal Szekszárd, Székely B. u. 10., Hor­váth István Dunaszentgyörgy, Temető u. 4L, Czéh Csaba Szekszárd, Kossuth L. u. 40., Huber Tibor Bogyiszló, Vörösmarty u. 3., Fetzer és Társa Bt. Szekszárd, Bródy-köz 39., Schuller Anna Szekszárd, Alisca u. 34. fsz. 5., Hoffmann Mária Szekszárd, Hunyadi u. 2., Kubanek Jenőné Szekszárd, Wossinsky ltp. 22., Töttösi János Szekszárd, Jókai u. 22., Károly Pálné Szekszárd, Kölcsey ltp. 1., Faragó István Zomba, Hunyadi u. 18., Mányik Miklósné Szekszárd, Alisca u. 34. fsz. 2., Csike Gusztáv Szekszárd, Bottyánhegy u. 5., Szekeres János Szekszárd, Kilátó u. 43., dr. Fischi Lia Szekszárd, Flórián 3., Inotai Árpádné Szekszárd, Körösi Cs. S. u. L, Szakái László Szekszárd, Kölcsey ltp. 5. Kamarás Józsefné Szekszárd, Kadarka ltp. 7. Tollár Tibor Sióagárd, Dózsa u. 18., Schneider Mihály Szekszárd, Pol­lack ltp. 4., Székely Árpád Szekszárd, Béri B. 53. III. 10., Nyúl Andrásné Tengelic, Petőfi u. 28., Balázs János Szekszárd, Béri B. 68.1/4., Domo­kos Mihály Zomba, József A. u. 58., Staudt Péter Szekszárd, Szluha Gy. u. 20/B., Vilmos János Szekszárd, Bezerédj u. 19., Tóth Imre Szekszárd, Csapó D. u. 10., Gabonadorog Kft. Nagydorog, Lőrinczi u. 5-7., Mackó Árpád Bátaszék, Petőfi u. 11., Pál György Szekszárd, Cséby F. u. 2., Lu­kács Sándor Tengelic, Kossuth u. 48., Walter Ádám Szekszárd, Vak B. u. 4., Handa Renáta Szekszárd, Kecskés F. u. 2., Villányiné Müller Ildikó Decs, Szövetkezet u. 2., Ranga Zoltánné Szekszárd, Béri B. u. 30. III., Farkas Jánosné Szekszárd, Tartsay ltp. 10. II/6., Mészáros Fe­rencné Sióagárd, Zrínyi u. 19., Hepp Mihály Szekszárd, Allende u. 42., Zágonyi Lukács Szek­szárd, Béri B. u. 111., Varga Sándor Szekszárd, Kadarka ltp. L, Pula István Szekszárd, Rózsa u. 12., Antal János Szekszárd, Gróf P. u. 6., Czwenk Mihály Szekszárd, Damjanich u. 29., Gyalog György Zomba, Alkotmány u. 51., Ko­vács János Szekszárd, Alisca u. 17. IV. 28., Ig- nácz György Szekszárd, Gróf P. u. 4., Kovács István Báta, Bercsényi u. 12., Horváth Tibomé Szekszárd, Béri B. u. 31. fsz. 1., Szabó Tibor Szekszárd, Bajcsy Zs. 3. 1/4., Rippert Lászlóné Szekszárd, Mátyás k. u. 22., Élő Pálné Szekszárd, József A. u. 10., Zsebe Lajos Tengelic, Rákóczi u. 82. Előadások Szekszárdon: Szept. 12-én: 18.00 óra, szept. 13-án: 15.00 és 18.00 óra, szept. 14-én: 16.00 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom