Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-05 / 207. szám
4. oldal 1997. szeptember 5., péntek Megyei Körkép — Konyhád És Környéke Alapítványi dagonya Bonyhádon Kútavató, 1992. július 8. Itt nem sok víz folyt el azóta archív felvétel: ótós Réka VÖLGYSÉGJÁRÓ Knncze Gábor Kakasdon. Öröm, boldogság, boldogtalanság címmel rendezik meg a hagyományos ka- kasdi napokat szeptember 8. és 10. között. A rendezvénysorozat előadói között lesz a többi között dr. Veér András, dr. Ceizel Endre és Kuncze Gábor. Neves bonyhádiak születési és halálozási évfordulói címmel dr. Kolta László tart előadást Bonyhádon, a Honismereti Körben. A program szeptember 11-én, 17 órakor kezdődik a művelődési központban. Ismét: Édes évek. A bonyhádi művelődési központban folytatódik Mr. Plé nosztalgiasorozata Édes évek címmel. A ceremóniamester ma, pénteken este 10-től ismét várja a diszkó hatvanas-nyolcvanas évek zenéje iránt érdeklődőket. Üzemanyagot loptak dombóvári fiatalok Bonyhádon, a Bacsó utcán álló kocsikból. A rendszám nélküli autóval közlekedő ifjakat a rendőrjárőr fülelte le. Talpon akarnak maradni Az iskolákhoz hasonlóan a művelődési otthonokban is kezdődik az új közművelődési évad. Ennek kapcsán kérdeztük Wagnerné Pál Ágnest, a bonyhádi művelődési központ igazgatóját. — Talpon maradásunkhoz nagyon átgondolt gazdasági úton kell járnunk, érzékenyen reagálva a szőkébb és a tágabb környezet igényeire. Egy példa: a művelődési központban működő kézműves szakiskola adottságaira építve hirdettük meg a kézműves szakoktató képzést. Ez a három „kimenetes” képzési forma alkalmat ad a pedagógusok továbbképzésére. A tematikában fellelhető a magyar néprajz, kiemelten népünk hagyományai, a folklór, a tárgyi népművészet ismereteinek magas szintű átadása. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nemcsak a pedagógusokat várjuk, hanem azokat is, akik középfokú végzettséggel rendelkeznek. Talpon maradásunkhoz sok-sok ilyen program megvalósítására van szükség. (Folytatás az 1. oldalról) — Ez az alapítvány bizonyára tudott volna különböző forrásokból néhány tízmillió forintot összegyűjteni. Másrészt: a célra a területfejlesztési alapból is lehetett volna pénzt szerezni. Egyetlen egyszer nem jelent meg a program a terület- fejlesztési pályázaton. Most végre elkészülhet a sankoló tó, amely már két éve is megépülhetett volna, talán jobb feltételekkel. Erre azért nem került sor, mert a területcseréről szóló dokumentumot a polgármester úr nem írta alá. Emlékezetes, hogy a földterület, ahol a melegvizet találták, a Pannónia szövetkezet tulajdonában volt. Oroszki István előbb vállalta a az alapítvány kuratóriumi tagságára való jelölést, majd visz- szalépett: — Nem biztos, hogy minden kuratóriumban bent kell lennie a polgármesternek - fogalmazott. Úgy gondolja, hogy egy ekkora programot közalapítványra építve végrehajtani nem lehet. A polgármester szerint az önkormányzat eddig is foglalkozott a melegvízzel: — Mi is úgy gondoljuk, hogy jól kell sáfárkodnunk ezzel a kinccsel. Ezért fúrattuk meg a kutat, ezért működtünk együtt a szövetkezettel és a képviselő úrral. A földcsere valóban elhúzódott. A városnak az volt az érdeke, hogy minél nagyobb földterülethez jussunk hozzá. Ezért folyamatos, hosszú egyeztetésre volt szükség. Eredményeképpen Bonyhád város az üdülőterületből tizenhárom hektárt kap meg. Ennek én nagyon örülök. A sankoló tó építése csak a földcsere után kezdődhetett meg. Pogátsa Alajos, az önkormányzat MSZP frakciójának vezetője: — A frakciónknak nem volt egységes álláspontja, mindenki a saját véleményét képviselte. Én személy szerint nem támogattam a közalapítvány létrehozását, ami persze nem nem jelenti, hogy magát az ügyet ne támogatnám. Ahogy szorgalmaztuk a földcserét, úgy a kút hasznosítására alakult kft-vel folyó tárgyalásoktól pedig azt vártuk, hogy a város igazából tulajdonba tudjon kerülni. Az, hogy ez nem történt meg, abban nemcsak a polgármester úr a hibás, a többi üzletrész-tulajdonos sem érdekelt benne, hogy ez megvalósuljon. Aggaszt továbbá, hogy a sankoló tó megépítése felértékelte a városnak át nem adott üzletrészek értékét. Solymosi József: — Miután a föld a szövetkezet tulajdonában volt, mi vállalkozási alapon is hasznosíthattuk volna a megtalált értéket, de arra biztattam a tagságot, hogy a területcserével vonjuk be a várost. Kezdek egy kicsit aggódni, mert lehet, hogy előrébb tartanánk, ha ezt nem tesszük. Én azt gondolom, hogy vannak, akik összekeverik a dolgokat. Hiszen ez az alapítvány nem akarja átvenni az ön- kormányzat szerepét. Vannak, akik azt mondják, hogy én a melegvízből politikai tőkét szeretnék kovácsolni, csak azt nem látják, hogy ebből közösen, valamennyien kovácsolhatnánk politikai tőkét. Az eredmény pedig az lenne, hogy a gyerekeinknek lenne ötven méteres uszodájuk, lenne a városban melegvizes medence. A program persze teljes egészében öt vagy talán tíz év alatt valósulna meg, de nem igaz, hogy az első lépésekhez sok pénz kell. Viszont ha ezeket az első lépéseket nem tesszük meg, akkor ne várjuk, hogy mások áldoznak majd erre a célra. Oroszki István úgy véli, hogy neki, mint polgármesternek nem egy programért kell felelnie, hanem a város biztonságos működéséért. A melegvíz ügyét fontosnak tartja, de csak olyan mértékig, hogy az ne veszélyeztesse a város egyéb feladatainak megvalósítását. — Az üzletrészeket megvásárolni, elcserélni nem tudtam. Eddig minden évben szerepelt a koncepcióban, hogy ha külső forráshoz jutunk, akkor - a saját rész hozzátételével, akár hitel felvétele árán is - megvalósítjuk a programot. Ábrahám János szerint az ügyet az önkormányzat bábáskodása mellett, és egy arra alkalmas gazdasági formában kellene megoldani. Hasonló módon képzeli el a kiutat Pogátsa Alajos is, aki nagyon szeretné, ha lenne strand Bonyhádon, ugyanakkor emlékeztetett: — Évi százmilliós fejlesztési pénze van a városnak, ha tíz évig e célra költi a pénzt, akkor másra nem jut. A városnak kell tehát megvalósítani, de külső pénzek bevonásával. Nem kell ehhez feltétlenül köz- alapítványt. Solymosi József szerint ösz- sze kellene fogni, melynek eredményeként a gyerekeknek készülhetne egy ötven méteres uszoda, és lehetne a városban melegvizes medence. — A program persze teljes egészében öt vagy talán tíz év alatt valósulna meg, de nem igaz, hogy az első lépésekhez sok pénz kell. Viszont ha ezeket az első lépéseket nem tesz- szük meg, akkor ne várjuk, hogy mások áldoznak majd erre a célra. Hangyái Bonyhád és Hochheim partnerek lesznek Nem politikai turizmust A Németországban élő Lin- dauer János, az utóbbi időben évente többször megfordul Magyarországon. Szálláshelye Szálka község Tolna megyében. Itt született 1933. augusztus 6-án. — Mi történt azóta? — Én tizenhárom éves voltam, amikor 1946-ban vonatra kellett szállni egy batyuval és elindulni az ismeretlenbe. Kiűztek bennünket az otthonunkból. Ma sem tudok és nem is akarok választ adni a kérdésre, hogy ki volt szerencsésebb, az aki itthon maradt, vagy akinek menni kellett! — Mi volt az első' teendő', amikor megérkeztek Németországba? — Édesapám kőműves volt, ez jónak látszott, mert hamarosan talált munkát, ami mindig fontos a megélhetéshez. En tanulhattam, dolgozhattam. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de ma már csak így lehet és érdemes ezekről a dolgokról beszélni. Örülnünk kell a társadalmi változásnak, hogy újra szabadságban, békében élhetünk. — Most a szálkai ünnepre érkezett családjával, de hallottuk, hogy partneri kapcsolat összekötője is lakóhelye Hochheim és Bonyhád között. Miért éppen ez a tolnai város lett a cél? — Én 1994-ben lettem a városi magisztrátusunk tagja. Akkor terveztük, hogy keresünk magyarországi partnert. Ez lett a feladatom, mondván, hogy én magyar vagyok. Mivel Tolna megyében születtem és kapcsolataim is mélyről gyökereznek, ezért Szek- szárdot kerestem. Akkor a polgármester úr azt mondta, hogy nekik már több külföldi kapcsolatuk van, ami hivatalos formában is él. Ezért sajnálatomra nem született meg az elképzelésünknek megfelelő partnerség. Hochheim város is szőlőtermelő, földműveléssel és iparral is rendelkezik. Hasonló nagyságrendű magyar várost kerestünk. A Tolna Megyei Közgyűlés elnöke Bonyhádot javasolta, így indult. — Milyen tervekkel közeledtek a bonyhádiak felé? — Ma már nagyon szép barátság kötődik Oroszki István polgármester úrhoz. Több alkalommal voltak már nálunk. Városaink között nem politikai turizmust akarunk, hanem a családok közötti baráti szálak összefonódását. Elsősorban a kulturális élet területén, iskolák, együttesek között kell ezt megteremteni. A fiatalok ismerjék meg egymás szokásait, hétköznapjait! Ne legyen többé harag a népek, nemzetek között! Ne következhessen be olyan tragédia, mint amit ötven évvel ezelőtt meg kellett élni! Ismerjék és szeressék egymást az emberek! Ez a legfontosabb célunk! — Ennek a célnak mikor tervezik a dokumentálását? — Most szeptember 19-én szeretnénk egy 12 tagú delegációval Bonyhádra jönni, hogy aláírjuk azt a megállapodást, ami a két város együttműködésére szól. Itt lesz a városunk polgármestere, országgyűlési képviselőink és magam is. Ezzel szeretnénk jelezni, hogy az, amiről a politikusok beszélnek -, az európai közösséget - mi a magunk eszközeivel így teremtjük meg. Decsi Kiss János Az utolsó simításokat végzik a nagymányoki bányász emlékművön. A szombaton délelőtt felavatásra kerülő emlékhelyen ötvenhét tragikus körülmények között meghalt bányász neve kapott helyet. fotó: ótós Mentek a kulcsos gyerekek Egy nyár a könyvtárban A most véget ért nyári szünetben a bonyhádi városi könyvtár változatos programmal várta a vakációzó diákokat. A fogadtatásról kérdeztük a könyvtár munkatársát, Havasi Jánost. ' — Melyik korosztály érdeklődött leginkább a programok iránt? — Főleg az alsó tagozatosok. Közülük is azok, akik számára a szülők nem tudtak elfoglaltságot biztosítani. Sokan már a könyvtár nyitásakor, sőt egy órával előtte idejöttek, ők a kulcsos gyerekek. Van köztük, aki egész addig nem mehet haza, amíg a szülő nem érkezik meg a munkából. — Milyen programokat szerveztek a diákoknak? — Tartottunk könyvismertetéseket, beszélgettünk könyvekről, filmekről, közösen olvastunk. Videofilmeket vetítettünk: természet- kaland- és rajzfilmeket mutattunk be. Ez alkalmanként mintegy harminc gyereket vonzott. Körülbelül ennyien érdeklődtek naponta a különféle számítógépes játékok iránt. Nagyon örültek a gyerekek a csere-beréknek: rendeztünk bélyeg- és Kinder-tojás figura cserét. A hagyományos programjaink mellett nagyon népszerűek voltak a gyalogtúráink. Elmentünk a gyerekekkel a cikói ótemplomhoz, Berekaljára, voltunk a hónigi horgásztavaknál, a Szecska-tónál. Szerveztünk két kerékpáros túrát is, egyet Váraljára, egyet pedig Óbányára. - háj Kiújult a rákfene: gitáros kerestetik A Dont Walk így már nem megy tovább A négy éve létező bonyhádi Dont Walk együttes ma este a dombóvári Zajgyár Rt. színpadán, vagyis a Flash Rock Klubban lép fel. Ez örömeteli hír lehetne, ám az kevésbé az, hogy az együttes két gitárosa a koncert után már nem nyomul a bandával. Nem a sztárzenekarokra jellemző, a csapaton belüli személyes konfliktusok miatt válik ki a két gitáros. Egyikük egy fővárosi intézményben folytatja zenei tanulmányait, másikuk pedig erősebb családi kötődése miatt nem tud már aktívan részt vállalni a próbákkal és koncertekkel tarkított menetelésben. A Dont Walk ugyanis nevének jelentésével ellentétben mehet, és gyakorta járt is koncertezni. Ismerhette őket a bonyhádi, a szekszárdi, a csörge-tói, pécsi, sőt a szentendrei közönség is. Szentendrén egyébként tavaly jártak a Ki Mit Tud? tévés válogatójáig jutva. Bár jó kritikát kapott a Hard Core banda, a tömegkommunikációs rivaldafénybe nem jutottak be. Ezen nem, inkább azon bánkódnak, hogy a banda létezése óta mindig krónikus gitároshiányban szenvedtek, s ez a rákfene most ismét kiújul. Mint mondják szövegeik nem ezért „pesszimisták”, csak arról szólnak, amiről mindenki tud a nélkül, hogy beszélne róla. Szóval a Dont Walk ismét - hosszútávon megbízható - gitárost keresnek, s remélik, hogy néhány hónap múlva ismét megénekelhetik: Tarol a civilizáció. Ezzel a címmel ugyanis bemutatkozó anyagot szeretnének felvenni és kiadni.- nagy -
