Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-04 / 206. szám

1997. szeptember 4„ csütörtök Paksi Magazin 7. oldal Miért volt érdekes? Ki mire emlékezik a dro­gellenes tábor öt napjáról? Ki mit visz magával? Er­ről kérdeztünk két gyer­meket, mindketten a Ba­logh Antal Katolikus Is­kola nyolcosztályos gim­náziumának tanulói: Baracskay Zsanett: A mi korosztályunkban legfeljebb még csak a dohányzást, az alkoholt próbálják ki. Meg­tanultam, hogy tudok rajtuk segíteni. Egy-két év múlva komolyan akarom folytatni a megelőzési munkát. Fábián Balázs: Sok új is­meretet szereztem, különö­sen a hepatitis B vírusról hallottak voltak érdekesek. Tovább fogom adni a társa­imnak, hogy óvjam őket. Tábor a szenvedélybetegségek ellen „Képesek lesznek nemet mondani” Egyhetes tábort rendezett a Jövő drogok nélkül Alapítvány 13 - 16 éves fiataloknak augusztus utolsó hetében Pakson. A téma természetesen a szenvedélyszerek elleni küzdelem, az ön­ismeret, a társakkal való kommunikáció elsajátítása volt. Lőrincz Norbert fotó: g.k. A tábor szakmai prog­ramját Lőrincz Norbert tatabányai szociális munkás, az Utcai Szo­ciális Segítők Szövet­sége elnevezésű orszá­gos szervezet elnöke ál­lította össze és vezette le. Beszélgetésünk nem korlátozódik a paksi táborra, hiszen a társa­dalom egészét érintő kérdésről - a dohány­zásról, az alkoholfo­gyasztásról és a kábító­szerekről, az ezek használatát kiváltó okokról nem csak Pak­son kell szót ejteni.- Ez a tábor kortárs segítőket felkészítő tréning - kezdte a szak­ember. - A mai magyar társadalomban nagyon fontos, hogy ha bármi­féle megelőzési prog­ramot akarunk kidol­gozni - legyen az egészségne­velés, egészség megőrzés vagy a szenvedélybetegségek leküz­dése - a fiatalokat semmikép­pen nem szabad kihagyni eb­ből. Ennek a korosztálynak ta­lán a legnagyobb problémája, hogy nincsenek igazából tisz­tába a veszélyekkel. Nem tud­ják miféle problémákkal kerül­hetnek szembe, így aztán nin­csenek jól kialakított megoldási modellek birtokában. Alapve­tően ezekre a kérdésekre próbál egy ilyen kortárs segítő tábor válaszokat adni. Amellett, hogy elméleti tudást adunk mindar­ról, amit fontosnak tartunk - tehát nem csak kimondottan a drogproblémák területéről - já­tékok és egyéb feladatok kap­csán a fiatalok tanulják meg azt is, hogy hogyan kell és lehet eredményesen kommunikálni, érezzék, hogy milyen szituáci­ókba kerülhetnek, ezekben a helyzetekben hogyan tudnak reagálni. Ha ezt megtanulják, később valódi helyzetekben is képesek lesznek a káros kihívá­sokra nemet mondani. — Még egy igen lényeges képesség, az önismeret fejlesz­tése is szerepelt a programban. — Kulcsfontosságú szerepe van ennek, hiszen aki önmagá­ban nem hisz, akinek nincs he­lyes önértékelése, az nem hogy másokon, magán sem tud segí­teni. Tisztában kell lennem önmagámmal, el kell fogadnom a körülöttem lévő világot, hogy képes legyek segíteni! — Az egyhetes paksi tábor utolsó napján be­szélgetünk. Milyen be­nyomásokkal távozol, mennyire tartod ered­ményesnek az elmúlt öt napot? — Kissé furcsa volt számomra a korosztály, hiszen elsősorban kö­zépiskolásokhoz va­gyok szokva, velük ta­lán jobban szót tudok érteni. Az első nap ne­héz vólt, de talán sike­rült megtalálni a han­got, és úgy érzem sike­rült az ismereteket a ki­csit fiatalabbaknak is átadni, megértetni ve­lük a lényeget. Azt ta­pasztaltam, elindult a gyerekekben valami, gondolatokat, érdeklő­dést sikerült ébreszteni. Ha ez így van, ezt az érdeklődést a helyi szakemberek segítségével éb­ren lehet tartani. — Eszerint szükséges a foly­tatás? — Elengedhetetlenül szük­séges. A huszonhat fős cso­portból a többség úgy gondolja, ki akarja próbálni önmagát, meg akarja tapasztalni, hogy a kortárs segítés a gyakorlatban hogy működik. Ehhez adott a városban a koordinátor Erika személyében (a táborvezető, dr. Vöröss Endréné egészség­nevelő - a szerk.), az ő feladata lesz, hogy összefogja ezt a munkát és megszervezze a to­vábbi képzéseket.-rg­Egy alattomos vírus ellen Az ENSZ Egészségügyi Vi­lágszervezete, a WHO kam­pányt indított a hepatitis B vírus okozta fertőző máj­gyulladás ellen, ehhez csat­lakozott Magyarország is. A paksi drogellenes tábor ve­zetője, dr. Vöröss Endréné egészségnevelő előadása er­ről szólt, hogy miért, arról kérdeztük: A kortárs segítőket képző tá­bor szakmai programjában azért került ez a téma, mert az injekciós kábítószeresek a közös tű, illetve a fertőzött tű használatával a betegséget megkaphatják, hisz a koro­kozó elsősorban a vérben ta­lálható és a fertőzött vérrel terjed. Kimutatták testned­vekben is (nyál, ondó, hü­velyváladék), tehát jellemző a szexuális úton való terjedés is. A táborban résztvevő fiata­lok életkora (13 - 16 év) indo­kolta még, hogy a téma a programban szerepelt, mert Magyarországon a hepatitis B vírus fertőzése leggyakrabban a pubertást követően lép fel, a szexuális érdeklődés kezdeté­vel függ össze. A fiatalok fi­gyelmét fel kell hívni arra is, hogy a tetoválás, füllyukasz­tás is veszélyes lehet, ha azt nem steril tűvel végzik, hi­szen a vírus a környezetbe ki­kerülve nem pusztul el, ha­nem „beszáradva” több héten át megtartja fertőzőképessé­gét. A hepatitis B vírus okozta fertőző májgyulladás lezaj- lódhat „néma betegségként”, szinte észrevétlenül, vagy sima influenzás tüneteket produkálva. így a betegség lezajlásáról a beteg nem sze­rez tudomást és az esetek egy részében krónikus vírushor­dozóvá válik, amely rá és környezetére egyaránt veszé­lyeket jelent. Magyarország lakosságának mintegy egy százaléka (50 - 100 ezer em­ber) hepatitis B vírushordozó. A vírus a májat támadja, következményei esetleg csak évtizedek múltán jelentkez­nek, májzsugor, májelégte­lenség vagy májrák formájá­ban, a páciens életét veszé­lyeztetve. A szűkebb és tá- gabb környezetében élők is veszélyeztettek, a fertőzés át­adásának lehetősége miatt. Szerencsére van védelem, a háziorvosok felírhatják a vé­dőoltást, amelyet három alka­lommal kell megkapni. Gyermekrajzok a családról A drogellenes tábor egyik ér­dekes pontja volt, mikor a gyermekek rajzokat készítet­tek családjukról. Néhány raj­zon egymásba fonódott kezek jelezték a meghittséget, a szülő - gyermek közvetlen vi­szonyát, más alkotásokon vi­szont semmiféle közelség nem volt látható, sőt akadt, ahol az „édesapa” fegyverrel a kezében latható. Érdemes elgondolkodni az okokon és az összefüggéseken. Nem ne­héz következtetni, melyik csa­ládból sodródnak a fiatalok könnyebben a szenvedélysze­rek használata felé. Végig­gondolásra érdemes az is, eleget tudunk-e mi felnőttek gyermekeinkről, a rájuk le­selkedő veszélyekről? -rg­„Ember és természet” - az iskola és a felnőtt társadalom egymásra utaltsága jegyében „A modem értelemben vett demokrácia lényeges eleme” A radioaktív sugárzás emberre való hatását a közvélemény „élesben” elsősorban a hirosimai és nagaszaki bombák révén ismeri „távolból”.... A radon nemesgáz, ezért érzékszervekkel nem észlelhető, nincs közvetlen tapasztalatunk vele kapcsolatban. Nukleáris alapismeretekre legföl­jebb az 1982. óta érettségit tett fiatalok egy része tehetett szert. A népesség jelentős hányada csak az újságokból, vagy a tv-ből, rádióból informálódik (illetve dezinformálódik a közvetítők hiányos természettudományos képzettsége miatt). Ilyen módon a radioaktivitás a legtöbb em­ber fejében a bombákhoz és a nukleáris balesetekhez kapcsolódik. Hozzátéve, hogy a „szenzá­ció” érdekében gyakran fölösleges érzelmekkel, indulatokkal, ijesztgetéssel telítetten. A Nem­zeti Alaptanterv fizikájának talán legmerészebb és legidőszerűbb változása a dozimetriai alap­fogalmak mindenki számára kötelezővé tétele. A mérések Bátaapátiban és környékén folytatódnak fotó: bakó jenó Mindenekelőtt leszögezném, mi nem tartozunk sem az atomerőműveket támogatók, sem az ellenzők táborába! — mondja Tóth Eszter fizikus, a budapesti Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola és Óvoda ta­nára. — Programunk célja, hogy a radioaktivitásról isme­reteket adjunk az embereknek, hogy az így megszerzett tudás alapján mindenki maga alakít­hassa ki véleményét, mert ez a modem demokrácia alapvető eleme! A történet Csemobillal kez­dődött, akkor még a József At­tila Gimnáziumban tanított Tóth Eszter. A nukleáris bal­eset nyomán a levegőbe került Cézium 137 mennyiségét mér­ték tanítványaival. „Gond” ak­kor keletkezett, mikor - a dol­gok természeténél, a rövid fe­lezési időnél fogva - a cézium eltűnt. Kapóra jött viszont a Newsweek egy cikke - amelyre Marx György akadé­mikus hívta fel figyelmüket — amely nagy címben hirdette: „Szegény amerikaiakat ottho­nukban támadja a radon!” A mérések ettől kezdve a radio­aktív nemesgázra irányultak, 14 iskola részvételével orszá­gos hálózatot alakítottak ki. — Játék volt, akkor senki nem hitte, hogy komoly munka vá­lik ebből - emlékezik Tóth Eszter. 1992. januátjában, Mátraderecske jelentette a for­dulatot, kiderült, hogy egy széndioxid feláramlással jelen­tős mennyiségű radon is került a falucska házaiba. — Har­minchárom kutatóintézet mun­katársai vizsgálódtak, járták a lakásokat, komor arccal bólo­gattak, majd elvonultak, anél­kül, hogy az ott lakókkal bár­mit is közöltek volna. Maradt nyomukban az ijedtség - mondja a fizikus. Tóth Eszter másképp gondolta, - ekkor már a Lauder iskola tanáraként - márciusban megkeresték a község iskolájának fizikataná­rát, Béresné Nemcsák Ilonát, és a helyi iskolásokkal együtt­működve valamennyi lakásba eljuttatták a radon mérésére használt nyomdetektor lapocs­kákat (amelyeket a világszín­vonalú angliai National Radia­tion Protection Board 80 száza­lékos árengedménnyel biztosí­tott számukra). A lakók biza­lommal fogadták őket - hiszen saját gyermekük, unokájuk, rokonuk is köztük volt -, bát­ran mertek kérdezni a mérés értelméről, barátságosak vol­tak és később együttműködtek a mentesítésben. A módszer bevált, a történet folytatódott. Tóth Eszter 1994. júniusában az országos fizika- tanári ankéton előadást tartott a mátraderecskei mérésről, majd felajánlotta az érdeklődő taná­roknak a mérésbe történő be­kapcsolódás lehetőségét. Meg­ígérte, hogy annyi detektort küldenek egy-egy faluba, amennyi kérdőívet visszakül­denek a mérendő házakról. Szeptemberben tanítványaival az ország hetvenkét falujába juttatták el a detektorokat, mindenütt a helyi gyermekek­kel közösen végezték el a mé­réseket. Összesen 3600 lakás radonméréseit foglalták össze a novemberben megjelent RADon újságban (amit a Lau­der iskola diákjai szerkesztet­tek), hogy informálják a mé­résben részt vevő gyermekeket a „nagy mérés” állapotáról, a méréstechnikáról, a korábbi eredményekről. Tették ezt azért is, hogy érdekessé tegyék azt az időszakot, mikor a de­tektorokkal „semmi sem törté­nik”, csak éppen besugárzód­nak a vizsgált lakásokban. De­cemberben beszedték a kihe­lyezett detektorokat, és kihe­lyezték a következő mérések­hez szükségeseket, 1995. janu­árjában a Lauderes diákok ki­értékelték az első országos mérés eredményeit. Ezeket februárban elküldték a helyi diákcsoportoknak és tanárok­nak. illetve azokat az eredmé­nyeket amelyek a kritikus érték (800 Bq/köbméter) felett vol­tak a személyiségi jogvédelem miatt személyesen vitték el a lakóknak. A következő tanévben, 1995. szeptemberében további 141 faluban kezdték meg a mé­réseket. Ennek két haszna is volt: több helyen találtak ra­dontól erősen érintett házakat, ahol gyermekek is laktak - ezek mentesítése megtörtént. A másik jelentős eredmény, hogy sok tanár ismerte fel, a prog­ramhoz történő csatlakozás nevelési szerepét. Nem csupán a radioaktivi­tással kapcsolatos ismereteket sajátították el a programban résztvevő gyermekek (és rajtuk keresztül a felnőttek), hanem egészségi vonatkozású tudás­anyagot is. A radongáz jelen­léte ugyanis azon múlik, van-e a ház alatt radongazdag talaj és a ház szerkezet miatt alacso­nyabb-e akár egy kicsivel is a nyomás a szoba levegőjében, mint a talajgázban. Ez a szívó­hatás általában a fűtési szezon­ban alakul ki. Nemzetközileg ellenőrzött és elismert felméré­sek szerint a radon 400 Bq/ köbméter fölötti jelenléte rák kockázatát. A program mára 214 magyar településre terjed ki. Most új fejezet következik: Bátaapáti térségében vizsgál­ják októbertől a természetes radonsugárzás mértékét. A környék valamennyi települé­sén el kívánják végezni ezt a vizsgálatot. Erre a Magyar Tu­dományos Akadémia felkéré­sére kerítenek sort. Mint isme­retes a környék polgármesterei keresték meg az Akadémia el­nökét, Glatz Ferencet, hogy segítse őket az ide tervezett kis és közepes aktivitású radioak­tív hulladék tárolóval kapcso­latos kutatások társadalmi el­lenőrzésében. A Lauder labor által végzendő mérések egy­részt alapadatokat szolgálnak majd a természetes radioaktivi­tásról, a radonról, másrészt is­mereteket ad a lakosságnak a radioaktivitásról, hogy - mint Tóth Eszter mondja - a meg­szerzett tudás alapján maguk, saját lelkiismeretük szerint alakíthassák ki véleményüket. A demokrácia alapvető eleme­ként! Rákosi Gusztáv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom