Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-31 / 177. szám

2. oldal Világtükör 1997. július 31., csütörtök Nyílt levélben tiltakozik Fidel Castrónál a Fidelitas, a Fidesz ifjúsági társszervezete, mert a XIV. Világifjúsági Találkozóra politikai okokból továbbra is börtönben tartják Nestor Rod­riguez Lobainat, a Fiatalok a Demokráciáért mozgalom el­nökét. Rehabilitálta több mint ötven évvel kivégzése után egy ber­lini bíróság az 1945-ben halálra ítélt Hans von Dohnanyi német ellenállót. Az igazságügyi szer­vek döntése szerint a Dohna- nyi-per a náci igazságügyi gé­pezet egyik legsúlyosabb visz- szaélése volt. Életveszélyben volt Václav Havel cseh államfő, amikor kedd délután gépkocsija tilos jelzésnél áthaladt a vasúti síne­ken, a leeresztett sorompó mel­lett, a közeledő tehervonattól alig 500 méterre. Orosz-japán kötetlen munka- találkozóra tett javaslatot Ha- simoto Rjutaro japán kormány­főnek Borisz Jelcin. Az orosz elnök az ősz során a Távol-Ke­leten eltöltendő közös víkendre invitálta a szigetországi politi­kust, ezzel is jelezve, hogy a két ország javuló kapcsolatait szorgalmazza. Ötmillió választó többségé­nek a szavazatára támaszkod­hat, és ezért a brit közélet egyik legbefolyásosabb szereplője lesz London polgármestere, akit a brit kormány döntése ér­telmében először 2000-ben vá­lasztanak meg közvetlenül a főváros lakói. Beleegyezett az Európai Bi­zottság a világ két legnagyobb repülőgépgyára, a Boeing és a McDonnell Douglas fúziójába. Katasztrofális helyzetbe hozza még ma is a boszniai szerb nemzetet Radovan Kara- dzsics, aki változatlanul döntő befolyással van a hatalmon lévő Szerb Demokrata Pártra - közölte háborús bűnökkel vá­dolt elődjéről Biljana Plavsic elnökasszony. Letartóztattak egy horvát tá­bornokot július közepén, mert parancsot adott csapatainak, hogy vonuljanak Zágráb ellen. A 33 éves Ivan Korádé ezzel til­takozott idő előtti nyugdíjazta­tása ellen. Fellebbez a francia legfelső bí­róságnál a lyoni főügyészség egy nagy port felvert ítélet megsemmisítéséért: a város fel- lebbviteli bírósága ugyanis mi­napi határozatában enyhítette a Szcientológia Egyház csalásért és nem szándékos emberölésért vádolt tagjainak első fokon ka­pott büntetését. Franciaország­ban most először „vallásnak” ismerték el a szcientológusokat. Vérfürdő a jeruzsálemi piacon Tizennyolc embert megöltek az öngyilkos merénylők bombái A déli órákban csúcsforgalom volt a zöldség- és gyümölcspiacon FOTÓ: feb/reuter Két öngyilkos fanatikus szerdán Nyugat-Jeruzsálemben po­kolgépes merényletet követett el egy piacon - jelentette be Avigdor Kahalani izraeli belbiztonsági miniszter. A tettes két 21 éves palesztin terrorista volt, akiknek holttestét megtalál­ták a halottak között. A Mahané-Jehuda zöldségpia­con kora délután mintegy más­fél perc leforgása alatt két po­kolgép robbant. A merénylet­ben 18 ember vesztette életét, a sebesültek száma százötvenre tehető, közülük 15 állapota vál­ságos. Félő, hogy a halálos ál­dozatok száma éppen ezért még nőni fog. A robbantások elkövetését eddig egyetlen szervezet sem vállalta. A merényletet a zsidók lakta városrész legnagyobb szabadtéri zöldség- és gyü­mölcspiacán követték el, ami­kor az árusok standjai előtt to­longtak a vásárlók. A detonációk után a földön szétzúzott zöldségek, dinnyék, az üzletek vállfáiról lesodort ruhafoszlányok, rekeszdara­bok hevertek, és mindent be­borított a szétfröccsent vér. Kormos és véres testek feküd­tek a hordágyakon és a földön. Egy szemtanú elmondta, hogy két nagy erejű robbanást hallott: „Az emberek lábak nélkül, karok nélkül, ruhák nélkül repültek a levegőbe” - fűzte hozzá. Gabi Glasz, az országos rendőrfőkapitány helyettese közölte: az izraeli hírszerzés nem jelentette, hogy a napok­ban pokolgépes támadások várhatók. A rendőrség bezá­ratta a boltokat, további po­kolgépek után kutatva lezárta a piacot, a környéket különle­ges kutyás alakulatok vizsgál­ják át. Asszaf Hefec izraeli rendőr­főnök bejelentette, hogy Izrael lezárja a Jordán nyugati part­vidékét és a Gázai övezetet. A robbantásokat Denis Ross amerikai megbízott tervezett közel-keleti útja előtt követték el. Ross a békefolyamat újjá­élesztésére - új javaslatok megtárgyalására - csütörtökön találkozna Benjamin Netanja­huval és Jasszer Arafat palesz­tin elnökkel. Az áldozatok között - az első értesülések szerint - ma­gyar hangzású név nincs. A Magyar Köztársaság tel-avivi nagykövetségének ügyvivője azonban Jeruzsálembe utazott, hogy ellenőrizze a névsorokat. Augusztusban is Lakáskultúra! Benne: ▲ A hónap lakása: Gyári helyiség volt ▲ A hónap tudósítása: Hogyan takarékoskodjunk a gázzal? ▲ A hónap beszédtémája: A tapétázás (16 oldalas füzetben) ▲ A hónap formatervezője: , Belloni Ákos ▲ A hónap receptje: Szicíliai padlizsános spagetti ▲ A hónap házigazdája: Szalay Kriszta és Cserna Antal A hónap lapja változatlanul a Lakáskultúra! Felhőtlenek a magyar-horvát kapcsolatok Konzulátus nyílt Rijekában Szerda óta az Adriánál bajba jutott magyar turistáknak nem kell a zágrábi nagykö­vetséghez fordulniuk, mert Rijekában, magyar nevén Fiúméban konzulátus intézi ügyeiket. A hivatalt tiszteletbeli konzul vezeti Mariján Klucsaricsek személyében, aki mérnök-köz­gazdász, a fiumei Transadria szállítmányozási vállalat vezér- igazgatója. A mindennapi ügyeket egy magyar nemzeti­ségű alkalmazott intézi majd. Mariján Klucsaricsek, aki Magyarország elkötelezett ba­rátja, kedden este Zágrábban le­tette a tiszteletbeli konzuli es­küt, és Kovács László külügy­miniszter személyes megbízott-. jától, Bagi Gábor helyettes ál­lamtitkártól átvette a kineve­zéséről szóló okiratot, a pá­tenst is. A magyar konzulátus szer­dán ünnepélyesen megnyílt, a segítségre szoruló magyar ál­lampolgárok a Transadria székházát keressék, a Riva Bo- duli 1-es szám alatt. Bagi Gábor, a külügyminisz­térium helyettes államtitkára megbeszélést folytatott horvát partnerével, Ivó Sanader kül­ügyminiszter-helyettessel, aki­nek elmondta, hogy a NATO- csatlakozásról hozott madridi döntés nem jelent elfordulást a szomszédos országoktól. A magyar-horvát kapcsola­tok kitűnőek és továbbra is arra törekszünk, hogy a viszony még jobb legyen - nyilatkozta tárgyalásai és a konzulátus megnyitása alkalmából a he­lyettes államtitkár. Megtért a fekete bárány Továbbra is aktív a fajgyűlölő' szervezet Egy amerikai kisváros bap­tista gyülekezetének nem kis csodálkozására jelentkezett náluk egy „fekete bárány”: a Ku-Klux-Klan helyi szerveze­tének korábbi vezetője. Michael Burdent a szerelem té­rítette el rasszista nézeteitől: új felesége kérésére kilépett a klánból. Ám ezzel munkahelyét és otthonát is elvesztette, így most csupán a baptisták ado­mányaira számíthat. A férfi az elmúlt hét évben a városka Ku-Klux-Klan-üzleté- nek és „-múzeumának” tulaj­donosa volt. A régi moziépü­letben kialakított bolttal Ame- rika-szerte kiváltotta az emberi jogi szervezetek felháboro­dását. A középiskolából kibukott Burden nyolc esztendővel ez­előtt találkozott egy bizonyos John Howard nevű férfival, aki szállást és munkát ajánlott neki, s nem mellékesen megismer­tette őt a fajgyűlölők filozófiá­jával. Idővel Burden egészen a „Nagy Sárkány” titulusig jutott fel a fehércsuklyások szamár­létráján, s megvette Howardtól a szuvenírboltot is, bár a ha­szonélvezetet meghagyta neki. Pálfordulása után Burden jelképes összegért a baptista gyülekezet fekete bőrű prédiká­torának adta el az üzletet, de Howard nem ismeri el az új bér­lőt, ezért a boltot sem zárta még be. Az amerikai sajtót élénkén foglalkoztatja a bizarr helyzet végkifejlete. FEB Hogyan lopnak a német postai szarkák? Szervezetten fosztogatnak Az ügyfeleknek, illetve magá­nak a német postának - át­számítva - évente tízmilliárd forintnál is több kárt okoz­nak a saját alkalmazottjai. Mostantól postásnak álcázott kétszáz nyomozó dolgozik a szarkák lefülelésén Németor­szágban. Hamburgban akkor csíptek el két postást, amikor többzsáknyi levelet vizsgáltak át értékcikkek, pénz, hitelkár­tya, pénzesutalvány után ku­tatva. Két év alatt 640 millió márkáról szóló csekk tűnt el. A szigorított ellenőrzés da­cára sincsenek biztonságban a küldemények. A minap egy kézbesítő három zsák levelet dobott a szemétbe, mert túl soknak találta a munkáját. A brémai csomagelosztó köz­pontban horogra akadt a video­kamerák és mobiltelefonok megszállott gyűjtője. A ham­burgi főpostán 620 ezer márká­nyi értéket „csipegetett” ki rö­vid idő alatt egy 31 éves férfi a pakkokból. Egy másik postás 850 ezer márkáról szóló csek­ket „talált” egy levélben, és Ri­gában váltotta készpénzre. Egy német-olasz-oszt- rák-svájci szarkabanda leg­alább százmillió márkányi csekket szippantgatott ki pos­tai küldeményekből, hatodát egyetlen bajorországi cég borí­tékjaiból. Csak levélből na­ponta 65 millió fordul meg az alkalmazottak kezén. Nemere István: Szabadok szerelme Krimi kisregény (36.) De mi elég kitartóak vagyunk, kedves uram? Paul egyetlen rántással felál­lította a férfit. Nem volt nála fegyver, de Tina látta, hogy a háttérben állók közül ketten is zakójuk alá nyúltak. A mozdu­latban volt valami filmszerű­ség. Akkor jött be az egy idő­sebb férfi, feketehajú, határo­zott mozgású ember. Fiatal nőt kísért. Olyan korú volt, mint Tina, de jobban öltözött. Szem­látomást nem tudta, mi történt itt eddig, azt hitte, az itt lévők is ügyfelek. Megállt a titkárnő mellett, szőke haján végigsimí­tott és elővette kistükrét. Ak­kor jutott a lány eszébe, hogy alighanem ezt a nőt látta oda­lent a presszó teraszán. Csak­nem arra várt ő is, hogy kilenc óra legyen? Mindenesetre, leg­alább tíz percet késett. Közben a férfi odajött hoz­zájuk, szürke szemét először nem is Paulra, hanem a megbí­zóra függesztette. Már mindent tudott. Talán ő is odalent ült egy autóban, és hallotta rádión Tina és az ismeretlen beszélge­tését? Ügyes trükk volt azzal a lehallgatóberendezéssel a fotel karfája alatt, ismerte el gondo­latban Tina. „A főnök”, jutott a lány eszébe. Éjszaka Paul cinkosai emlegették ezt az embert. Csö­börből vödörbe esett? Ez hát egy másik banda, amelyik hasznosítani akarja valahogyan az ő örökségét...?- Vigyék el. Le van tartóz­tatva -mondta a főnök és a hangja egy árnyalattal mele­gebb lett, amikor Paulra nézett: - örülök, hadnagy úr, hogy si­kerrel járt. Eleinte bizony nem adtam volna egy lyukas garast sem a tervéért, de elismerem, önnek volt igaza. Most be kell vinnem Liefess kisasszonyt a közjegyző úrhoz -és ellépett tőlük. Tina egyik döbbenetből a másikba esett. Az utolsó szavak hatására viszont gépiesen, en­gedelmesen mozdult volna, hogy kövesse azt az urat - hisz Liefess kisasszonnyal akart menni! - de amaz nem várt rá. A szőke nővel ment be az iro­dába. Tina hol ide, hol oda né­zett. Most már semmit sem ér­tett. Hadnagy úr...? Közben a rendőrök elvezették a férfit, csak Paul maradt mellette. Paul, aki mosolygott.- elmondanád végre, mi volt ez? A kis presszó teraszán ültek. A „Général” utcán most sem volt túl nagy forgalom. Paul még kávéját kavargatta, amikor a lánynak eszébe jutott valami.- Te, az a ablaktisztító a házmesterlakásban... meg a két munkás a furgonban... és talán mások is...- Nyugodj meg. Mind az én emberem volt. A konszern megbízottja csak blöffölt, hogy rád ijesszen. Hajnal óta figyel­tük a házat és környékét, min­denhová állítottunk néhány ke­mény legényt. A pasas egyedül jött. Nem is tehetett mást, hi­szen éjszaka ott a tóparton, a házunkban „gyűjtöttük be” az összes cinkosát.- És... az örökségem - Tina nagyot sóhajtott. Amit sejtett, csak most kezdett igazán tuda­tosulni benne.- Már csütörtökön mondtam neked: tévedés van a dologban- de nem hallgattál rám - Paul előredőlt, töltött Tinának az ás­ványvízből. A zakója résén be­látott a lány. Bőrtokban pisz­toly... Hát igen. Rendőrtiszt. Erre eddig nem számított. Paul rendőr?- Valahol elírtak egy nevet - folytatta a férfi lassan. Most már igazán nem kellett sietniük.- Azt a lányt, aki valóban Win- dom házasságon kívül született gyermeke volt, Tina Liefessnek hívták. De nem te viseled egye­dül ezt a nevet, drágám. Ebben az országban, gyanítom, akad még néhány Tina Liefess. Cons- tantina, Serentina, és így to­vább... A név egyezett, de pon­tos címe nem volt az öreg Win- domnak, vagy éppen nem jutott eszébe, amikor a végrendeletét diktálta a közjegyzőnek... Egy ügyvéd nyomozta ki pár nap­pal a halála után. A konszern urainak már ezt a címet to­vábbította. A tiédet, Tina... Egy nappal később megtud­tuk, hogy az ügyvéd rájött té­vedésére, tovább kutatott és valahol vidéken fellelte az igazi Tinát. Mielőtt erről ér­tesíthette volna a konszernét, a megbízóit, a mi nyomozá­sunk is sikerrel járt. Ugyanis az államügyész meg minket kért fel, derítsük fel gyorsan, ki az a Tina Liefess. Az ügyészség már régóta foglal­kozott a konszern igazgató- tanácsa néhány tagjának gya­nús ügyeivel és sejtették, hogy most, amikor a kon­szernét létében fenyegető örökösödési ügy kezdődhet, hát azok az urak nem marad­nak tétlenek... (A befejező'rész következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom