Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26-27 / 173. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. július 26., szombat Rejtett értékeink Sárdy János emlékképei Vannak szerepek, amelyeknek megformálását már múlhatatlanul egy alakhoz kötjük, bár előtte vagy utána többen is eljátszották azt. Méltán mondhatjuk el ezt arról a Sárdy Jánosról, akiről Nemeskürty István a 30-as-40-es évek fordulójának magyar filmalkotásairól szólván egy tömör mondatban megjegyzi: .figyelemre méltó új színészegyéniség a férfiak közül csak egy bukkan fel: az énekes Sárdy János.” Fedje jótékony félhomály, hogy melyik Tolna megyei helység bölcs vezető férfiai döntöttek úgy: nem hívják meg kántornak Sárdy Jánost, mert nem elég erős a hangja. Pedig a Nagykónyiban 1907. július 27-én született, a pápai tanítóképzőbe járt ifjúnak, aki Dunaföldvárott vidéki tanítóként és segédkántorként kezdte pályáját, egy időben alighanem ez lehetett a legnagyobb álma. Részt vett ugyan néhány - helyben emlékezetes - műkedvelő előadáson, de komoly ember ezt akkoriban nem többnek, mint szórakozásnak s nem kenyérkeresetnek tekintette. A vaskos nyugat-tolnai nyelvjárású tanító Palotay Árpádnál, az Operaház rendezőjénél és énekmesterénél jelentkezett próbaéneklésre 1936-ban. A Max Reinhardt berlini színházát is megjárt s ezért az eredetiségre különösen fogékony szakember nemcsak ösztöndíjat javasolt számára, hanem hangja pallérozásáról is gondoskodott. Ez oly jól sikerült, hogy megyénk fiai közül Sárdy lett az első, akinek önálló hanglemeze jelent meg a közönség nagy örömére. Az Opera látogatói először Ottó szerepében ismerték meg a Bánk bánban debütáló énekest, akinek ez az alakítása még nem hozhatta meg az átütő sikert, mert egyéniségétől távol eső, sajátos színészi játékát a műhöz idomító fegyelem jellemezte ekkor. Igazi valójára akkor talál rá, amikor napi figurák megjelenítését kapja feladatul. Az ő Kukorica Jancsija ösztönös, humoros, önérzetes, Bob hercege könnyed, szellemes, mintha az alakok megálmodói rá írták volna szerepeiket. Ugyanezt mondhatjuk el Richard Wagner Mesterdalnokokjábó1 Dávid szerepére, vagy éppen Rossini A sevillai borbélyának Almaviva grófjára. Sokan úgy tartják, hogy aki nem hallotta Sárdy Jánost lírai tenorként, nem is érezheti igazán, mit jelent ez a fogalom. Nem véletlen azonban,hogy a népi ihletésű, a Varázsfitvolából elénk toppanó Papageno, a Szöktetés a szerájból Pedrillo- alakja ugyanolyan eleven, mint Poldini Ede Farsangi lakodalom című művének Kálmán diákja: Sárdy minden bohém könnyelműsége látszatának ellenére szorgalmasan tanult. Az ő tanítómesterei mégsem a könyvek szerzői és a katedrák előadói, hanem a hétköznapok humorát elevenen tartó, látszólag szürke emberek. Nemcsak tőlük lesett el a legtöbbet, de nekik adott visz- sza legtöbbet életkedvéből, vidámságból - főként filmjeiben. Legalább húsz olyan film akad, amelynek főszereplője vagy meghatározó jelentőségű epizodistája. Élnek még egykori tanúk, akik elmondhatják, hogy a Rodriguez Endre rendezte Te vagy a dal című film miként hozott egycsapásra országos népszerűséget Sárdy- nak, aki a rég elfeledett Do- lecskó Béla dalait énekelte. Aztán a következő évben a filmen is diadalt arató Poldini Ede - Jacobi Viktor alkotta Leányvásár, amelyben Sze- leczky Zita és Latabár Kálmán partnere, vagy az 1943- ban készült Kalotaszegi Madonna, amelynek forgató- könyvét a ritkán emlegetett Szeif-Ed-Din Chavkat bey írta. Oldalakat lehetne megtölteni csupán filmjei, szerepei puszta felsorolásával. A legemlékezetesebb kettő az 1945 utáni filmekből a Mágnás Miska mér- nökje és a Déryné Szentpétery Zsigmondja: mindkettő feledhetetlen alakítás. Az életben azonban nem lehetett önérzetes reformkori színészként megélni. Voltak, akik korszerűtlennek tartották játékát, mások bohém mivoltát, egyesek hangja egyéni ízét kifogásolták, ezért másfél évtized után elhagyta az Operaházat, s az Operettszínházba szerződött. Itt 1942. szeptember 23-a - első vendégfellépése óta - jól ismerték, s azt is tudták róla, kedves játéka, népszerűsége tömegeket fog vonzani bármily csekély szerepben is. Sokan azt állítják, ezzel vissza is éltek, mások hangjának kopásáról, fáradtságáról beszélnek... Ne mi döntsük el, kinek van igaza, a tény önmagáért beszél: 1969. március 9-én Budapesten halt meg Sárdy János. Szülőmegyéje ezer apróbb-nagyobb gesztussal igyekezett ápolni emlékét, ennek a sorozatnak kiemelkedő eseménye a születés 90. évfordulója alkalmából rendezendő dunaföldvári Sárdy János-emléknap. Dr. Töttős Gábor Munkában az Alfa szövetség Segítség, ami időben jött Egészséges, szép kisfiú fekszik a szekszárdi szülészet gyermekágyas osztályán a rácsos ágyikóban. Édesanyja, Éva, féltő szeretettel veszi körül, s ki-kiles az ablakon, jön-e már értük az apuka. A kis család boldogan, reményekkel telve néz a jövő elébe. Pedig néhány héttel ezelőtt még teljesen kilátástalannak látszott a jövő, nem csak a szülők, de a baba számára is. Évát és élettársát - finoman fogalmazva - nem kényeztette el eddig az élet. Ernőnek jó szakmája van ugyan, kőműves, de a mai világban már semmi biztosíték nincs arra, hogy munka is akad. Amikor kiderült, hogy Éva gyermeket vár, örültek neki, s úgy tűnt, Ernőnek is lesz munkája. Ám „berobbant” a kemény tél, se munka, se pénz nem volt. Kényszerűségből Ernő szüleinél laktak, de nehezen jöttek ki egymással, a fiatalok ezért inkább albérletbe költöztek. Közben Ernőt Kaposvárra csábították állásajánlattal és lakáslehetőséggel, ám amikor odaértek, kiderült, ez is csak üres ígéret. — Szörnyű időszak volt - sírja el magát Éva. - Minden olyan kilátástalannak látszott, de az biztosnak tűnt, hogy így nem tudjuk a babát elvállalni. Éva a családvédelmi szolgálathoz fordult, ahol azt tanácsolták, adja örökbe a gyereket, ha megszületik. Időközben azonban tudomást szerzett az Alfa szövetség létéről, s hozzájuk fordult segítségért. A szövetség helyi képviselője ,riadóztatta” a kollégákat országszerte, s így a történet nem remélt fordulatot vett. A megoldásra Tolna megyében bukkantak, mégpedig egy Szekszárd- hoz közeli településen álló üresen hagyott házra. Rövidesen elintéződött a dolog, Éva. és családja beköltözhet. Ernő elvégzi a szükséges felújítást - most jól jön a kőműves szakma - a falubeliek pedig felajánlották segítségüket. — Nem is reméltük, hogy segíthet valaki rajtunk - mondja Éva. - Az emberek jók és segítőkészek, annyi mindent adtak már eddig is. Sokat köszönhetünk a kaposváriaknak, itt és a szövetség Tolna megyei képviselőjének, aki gondjaiba vett minket. A kisbaba pedig maga a csoda. Boldog vagyok, mert úgy látszik, végre megoldódnak a gondjaink, Ernőnek van munkája, van otthonunk, és van egy csodálatos kisbabánk, akiről már majdnem lemondtunk. A szövetség munkatársa, dr. Szabó Krisztina is együtt örül Évával. Az Alfa Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség szükségességét igazolja ez az eset is. A szövetség abból a célból alakult az elmúlt évben, hogy a rászoruló családokat, leányanyákat támogatva mindent megtegyen a gyermekek védelmében. Elsősorban arra törekszik, hogy a törvény által felkínált abortuszlehetőséggel szemben támogassa a várandós nőt abban, hogy gyermekét kihordja és megszülje, gondozását-nevelé- sét vállalja. Ehhez próbál lehetőségeihez mérten segítséget adni, legyen szó kismama- és anyaotthonos elhelyezésről, babakelengye összeállításról, lelki- és mentálhigiénés gondozásról, felvilágosító tevékenységről, szakorvosi ellátásról, vagy ha az anya semmiképpen nem tudja vállalni az újszülött gondozását, a baba családba juttatásáról. A szövetség Tolna megyében a 06-30-541-015-ös számon hívható, illetve a 06- 80-630-333-as ingyenes zöld számon. A hozzájuk fordulók ügyét teljes diszkrécióval kezelik. A megadott számon védőnők, orvosok, mentálhigiénés szakemberek és szociális munkások várják olyan nők jelentkezését, akik születendő gyermeküket nem kívánt tehernek érzik, és tanácsot, segítséget kémek sorsuk elrendezéséhez. venter A társadalom- régész Mielőtt még valaki szótárakban kezdene kutakodni, elárulom: nincs ilyen foglalkozás. Nincs, de azért akadt egy ember, aki valójában társadalom- régész volt. Húsz éve, 1977-ben megjelent kötete fülszövegében írta: „Dunántúli volnék, Szekszárdon, Pécsett, Keszthelyen telt a gyerekkorom, de legalább ennyi indítást adott a csak később megismert Alföld is. (Pest, ahol élek, kevesebbet? - még nem tudom), Régész apám kívánságára - fiúi engedelmességből - régész és történész lettem, de fontosabbnak bizonyult harmadik szakmám, a néprajz: elvezetett a faluhoz, a vidékhez, mint kutatási terephez és élményforráshoz”... S így lett 36 évesen elsőkönyves, „fiatal” író. Szociológusnak vallja magát, szó- ciográfúsként szokták emlegetni hangvételét, pedig az annál sokkal több. A magyar irodalom nagy része még ma is a kellemes vasárnap délutáni olvasmányok kategóriájába tartozik. Móricz, Illyés meg a népi írók tiszteletből és hagyományból annyit csiszoltak irodalmi gyémántjaikon, hogy a briliánsra már porszem sem tapadhatott. A szebzárdi múzeumigazgató fia rájött arra,hogy nem a stilizált történet, nem a lekerekített mondatok, a csattanóra kiélezett fordulatok fontosak csupán, hanem maga a meglelt drágakő, úgy, ahogy megtalálta: érdesen, sárosán, sobzor szinte élvezhetetlenül, a maga barbár szépségében. Ezért lett ő társadalomrégész: nemcsak a csontok és tárgyak megmutatja, hanem minden íz hűséges feltárója és a zaj megszólaltatja. Olyan mélyrétegi emberekből merített, akikből előtte epizódszereplőket is alig válogattak - ő nemcsak főszereplővé tette felfedezettjeit, hanem hősökké avatta őket. Néprajzost és nyelvészt meghazudtoló hűséggel, hangról hangra, sóhajtásról sóhajtásra örökítette meg a félrelökött cigányembert éppúgy, mint a kérgeskezű munkást és parasztot, vagy a társadalmon kívülieknek nevezetek tömegét. Ráérzett, majd később tudatosan törekedett arra, hogy csöppet sem hagyományos és irodalmi „hőseinek” még a kabát- szaga is érződjék, még a tenyerek nyirka is. Ezért nem lett talán soha közkedvelt olvasmány egyetlen műve sem: a kritikusok dicsérték, de vállukat vo- nogatták, az olvasók pedig azt mondták: Ez irodalom? Hiszen akkor az én életem is irodalom!” Valóban az de több is annál: életsűrűség, társadalomrégészet, ha avatott, illő alázatú író kezébe kerül, s aztán évtizedek, vagy századok múlva lefújják e művekről a port. Alighanem magára oly büszke századunk magyar valóságáról páratlan leletegyüttest tartogat majd a mi írónk minden kötete, amelyeknek hosszú sorát nem felsorolni, hanem olvasni Ml - Miene. Nekünk, magunknak-őt. Szebzárdon született 1935-ben, Budapesten halt meg 1997. júliusában. (A Duna áradt, a gátak állták.) Csalog Zsoltnak hívták.. . t.g. TÉVÉ JEGYZET___________________________________ írta: Ihárosi Ibolya Szomorú történet A Jegyven éves a magyar televízió. Ami azt L V illeti, meg is látszik rajta. A legjobb riporterek, tévés személyiségek már régen otthagyták a fiatalon haldokló intézményt. Akik még láthatóak a képernyőn már rég nem a régi, nagy hírű, népszerű intézmény dolgozói. Vagy producerként, vagy más gyártók tulajdonostársaiként készítik műsoraikat. Még. Nyilvánvaló, és ezt a hírek is megerősítik, hogy az ősszel induló kereskedelmi televíziók a közép generáció legjobbjait átcsábítják. Aki meg marad, az jobb lenne, ha mégis inkább menne. Nagy volt a felzúdulás, amikor az új tévéelnök nyugdíjazta többek között Vitray Tamásiba magyar tévézés nagy öregjét. Örült a néző, amikor a hajdani Kapcsol- tam-hoz hasonló vetélkedővel mégis jelentkezett Vitray a képernyőn. Az örömből hamarosan üröm lett, mert a sértődött nyugdíjas egyre pikírtebb megjegyzéseket tett a telefonon jelentkezők tudására. Néha a játékos helyében már rég kikértem volna magamnak ezt a fennsőbbséges hangnemet, hiszen a műsorvezető előtt ott a megoldás. Ennek birtokában pedig senki se fölényeskedjen. Aztán következett a negyven éves televíziózásról szóló vetélkedő-sorozat. Kimenetele beláthatatlan. A városok képviselői ugyanis nem juthatnak szóhoz, ha kérdésük van, vagy éppen reklamálnának. Vitray még három kérdéssel később is megalázó módon vág vissza a versenyzők megjegyzéseire. Ma már élő ember nem tudhatja, mi a valódi sorrend, mert a műsorvezető-szerkesztő sértődötten ki és bejelentette, hogy neki a pontozáshoz semmi köze. Azt a gép csinálja. Ha lenne a stúdióban egy ötödikes gyerek pa- pírral-ceruzával a kezében, biztosan megoldaná a feladatot. így viszont mindent a gépre lehet kenni, mintha azt nem kezelné senki. A reklamálókat Vitray ledorongolta, nem válaszolt a kérdésekre, viszont sértegette a csapatok tagjait, akik városuk megbecsült polgárai. Legutóbb megígérte ugyan, hogy majd utánaszámolnak, de azért eredményt hirdetett a nélkül, hogy ez megtörtént volna. A kérdések minőségét, érdekességét most ne firtassuk, az viszont megjegyzendő, hogy a végén még ő volt megsértődve. Hosszabb borongott a dolgok felett, mintegy arra utalva, hogy a csapatok tették lehetetlenné a szellemi vetélkedés zavartalan lebonyolítását, s a nézők kellemes szórakozását. A tévéseket képző iskolában ezeket a vetélkedőket tanítani kellene. Jó példák arra, hogyan nem szabad viselkednie egy műsorvezetőnek. Jó hír „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás ”. (Galaták 5:22-23). A z ilyenek ellen nincs törvény” - mondja Pál apostol. A Lélek gyümölcsét nem lehet törvénynyel korlátozni. A gonosz cselekedetek ellen még a világi hatóságok is fellépnek a törvény szigorával, korlátozó, fékező erejével. Isten igéje is tiltja a gonosz dolgok cselekvését: „Ne lopj, ne ölj, ne tanúskodj hamisan” stb. A fent említett jó dolgok cselekvését sem Isten, sem a világi törvény soha nem tiltotta, soha nem korlátozta. Tehát VAN LEHETŐSÉGEM KORLÁT NÉLKÜL SZERETNI, jót tenni, türelmesnek lenni stb. Mégis úgy tűnik mintha sok ember (hívő ember) életében HIÁNYCIKK lenne a Lélek gyümölcse. MIÉRT? Azért, mert testi emberek vagyunk! A Lélek gyümölcsét tartósan csak a lelki ember tudja megteremni. Akik a Krisztus Jézuséi, azok éljenek a Lélek szerint! Önmagunktól csak a test gonosz cselekedeteit tudjuk létrehozni. Viszont, ha engedjük, hogy bennünk a Krisztus éljen, akkor az Ő lelke által képesek leszünk jó gyümölcsöt teremni. A Keresztény hívő élet nem valamiféle ájtatos vallásoskodás, hanem sokkal inkább Isten akaratának cselekvése. Az Úr Jézus láthatóvá teszi gyermekeinél a tőle kapott gyümölcsöket. „Minden jó fajó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. (Máté 7:16-17). Minden embernek az életét a cselekedeteiből (gyümölcsökből) lehet megítélni. J ézus Krisztus azt mondja ma is tanítványainak: „Arra rendeltelek titeket, hogy jó gyümölcsöt teremjetek!” Azt is mondja, hogy nála nélkül semmit nem tudunk cselekedni! Tehát Jézus nélkül csak erőlködés a szeretetünk! Türelmünk is egy pillanat alatt türelmetlenséggé válik. Amikor azonban a Krisztus él bennem, akkor elmondhatom az énekíróval együtt: „Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem”. Jöhetnek a megpróbáltatások naponként, Isten ereje és kegyelme által mégis jó gyümölcsöket fogok teremni. K ívánom kedves olvasóimnak is: engedjük át életünket Krisztus Jézusnak egészen, hogy az ő Szent Lelke által határtalanul tudjuk teremni a megtérés gyümölcseit, Istenünk és Atyánk dicsőségére, és embertársaink javára! Frei Antal baptista lelkipásztor Istentiszteletek Szekszárdon és Pakson Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa György u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa György u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy utca 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
