Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-03 / 153. szám
1997. július 3., csütörtök Paksi Magazin 7. oldal A paksi atomerőműtől a Dombon holtágig Újjászületik a lápvilág, felfrissül a fürdővíz A zsilipnyitás 1996. május 17. leromlott, volt, hogy fertőzés- veszély miatt az ÁNTSZ betiltotta fürdést. Ha ez a folyamat tovább tart, jelentős károkat okozott volna sokaknak, hiszen üdülők, nyaralók sora épült itt az elmúlt évtizedekben. A tiszta víz még időben érkezett, mint arról az alábbi véleménycsokor tanúskodik: Dr. Mosonyi Erzsébet, háziorvos: — Itt nőttem fel Faddon, meg kell mondanom, a holtág vízminőségével kapcsolatban soha nem voltak averzióim. Azt persze tudomásul kell venni, hogy a fadd-dombori holtág vize sosem lesz kék, soha nem lesz Balaton minőségű, és ezt nem is lehet elvárni tőle. Számszerű adatok nem állnak rendelkezésemre a vízminőségi mutatókról, ezért csak azt tudom mondani, hogy - legalábbis ránézésre - javult a víz az utóbbi időben. Orvosként megjegyezhetem, hogy idén nyáron egyetlen víz eredetű megbetegedéssel sem fordultak hozzám, és ha jól emlékszem, tavaly is ez volt a helyzet. Hadnagy Emese, kozmetikus: — Szerintem jobb lett a holtág vízminősége az utóbbi időben, ezt a véleményt másoktól is hallottam. Ugyanakkor kozmetikusként szólnom kell egy problémáról, ami a dombori holtág megítélését is befolyásolhatja. Idén ugyan még nem kaptam ilyen visszajelzést, de számolni kell azzal, hogy - a környezeti ártalmak általános növekedésével - egyre több ember lesz érzékeny a természetes vizekben élő algákra (is). Ezt sajnos sokan összekeverik valamilyen bőrfertőzés tüneteivel, és „ráfogják” a vízre, pedig valójában egészen másról van szó. Makó Zoltán, dombori táborvezető: — Nem ismerem a vízminőségről szóló pontos adatokat, de laikusként úgy látom, hogy tisztult a víz Hét éve dolgozom a dombori gyermektáborban, bizony volt olyan nyár, amikor sötétbarna, szinte sár jellegű volt a holtág vize. Idén nyáron viszont - nem tudom ugyan, hogy pontosan minek köszönhetően - klassz a víz. PR Az ötlet több mint tíz éven át várt a megvalósításra: a paksi atomerőmű hűtővizével kellene felfrissíteni a Duna Dombori holtágának vizét. A gondolat a nyolcvanas években merült fel először és rögtön kiváltotta a tiltakozásokat, amit az atomerőműtől való félelem gerjesztett. Hiába érveltek a szakemberek, hiába mondták, hogy a hűtővíz közel sem kerül a reaktorokhoz, csupán a hűtőgépházi berendezések hőmérsékletét csökkenti, a tiltakozókat ez nem érdekelte. Miközben a hűtővíz közvetlenül a Dunába folyt vissza, a környék természetes állapota egyre romlott az éltető víz hiánya miatt. A Csámpa patak forrásai elapadtak, a dunaszentgyörgy melletti lápvilág már- már megszűnt létezni, a Dombori holtág - sokak kedvenc üdülőhelye - a vízminőség romlása miatt fürdésre szinte alkalmatlanná vált. 1994-től aztán fordulatot vett az ügy, nem kis részben Paks, Dunaföldvár és környéke országgyűlési képviselőjének, Sződi Imrének köszönhetően. A parlament környezetvédelmi bizottságában tevékenykedő képviselő szívügye a holtágak helyreállítása, és hol kezdte volna ezt a munkát, ha nem szűkebb hazájában? Ehhez persze partnerek is kellettek. A térség önkormányzatai Paks és Tolna között összefogtak, megértve, hogy a csatorna a térség mezőgazdasága számára nélkülözhetetlen lesz a jövőben, az atomerőmű a műszaki feltételeket biztosította (és persze a vizet), a tervezést és a kivitelezést a Szekszárd-Paksi Vízitársulat vállalta. Az események felgyorsultak és 1996. május 17-én minden érdekelt jelenlétében ünnepélyesen megnyitották a paksi atomerőműnél a zsilipet és az életet jelentő víz megindult Dombori felé, akkor még csupán a 11 kilométernyire fekvő Sólymos érig. Nem sokkal később, két hónap múlva elkészült itt a 2,7 hektár területű természetes szűrőmező, amely tározóból és nádasból áll, ahonnan a víz tovább frissülve jut a holtágba. Egy év elteltével már érezhetőek a pozitív változások, igazolva az ötlet létjogosultságát. Fontos hangsúlyozni: a csatornában folyó víz soha nem került az atomerőmű reaktorainak közelébe, azt a hűtőgépház berendezéseinek hűtésére használják. Ezt a vizet a Dunából emelik ki, több fokozatú mechanikai szűrés után „látja el feladatát” miközben hőmérséklete négy - öt Celsius fokkal emelkedik. Másodpercenként 0,4 — 1 köbméter mennyiség kerül a zsilipen keresztül a csatornába. A mennyiséget ezen belül természetesen szabályozni lehet az igényeknek megfelelően, hiszen a régi „út”, a közvetlenül a Dunába történő visszavezetés is nyitva maradt. A csatornaépítés mintegy százmillió forintba került. Ennek negyedét az érintett ön- kormányzatok és a Tolnai Dunáért Alapítvány adták össze, a Fent az áram, lenn a víz folyik. 1997. július 1. Fürdőzők Domboriban. 1997. július 2. Ilyen volt a csatorna 1994. április 11-én Domboriról A Dombori holtág Tolna megye egyik legkedveltebb üdülő és fürdőhelye. A strand vize a kilencvenes évek elejére igen többi pályázat útján a központi költségvetésből került a térségbe. A mezőgazdász A beruházás egyik célja, hogy a környék mezőgazdasági termelői öntözhessenek. A csatorna mentén szövetkezetek, volt állami gazdaságból alakult gazdasági társaságok, magángazdák földjei fekszenek. A víz ingyen van számukra, hogy eddig ezzel a lehetőséggel miért nem tudtak élni, arról Csehi Jánost, a geijeni Antishorgum Kft. ügyvezető helyettesét kérdeztük: — Öntöznénk szívesen, kincset érne számunkra a víz, sajnos azonban nincsenek ehhez öntözőberendezéseink és belátható időn belül saját erőből nem is tudunk vásárolni. Talán ha központi támogatást kaphatnánk, ahhoz azonban, hogy erre pályázhassunk össze kellene fognunk, valamennyi termelőnek a csatorna mentén. Egy ilyen szövetkezést elképzelhetőnek tartok, bizonyára megoldást jelentene. Mi gabonaféléket, kukoricát, repcét termesztünk. Újra kellene gondolnunk azt is, hogy milyen növényi kultúrákat alakítsunk ki, hiszen az öntözés elsősorban a kertészeteknek jelent előnyöket, bár nekünk is hasznos lehetne. Az, hogy a víz az atomerőműből jön ma már senkiben sem kelt ellenérzést, pontosan tudjuk, hogy éppen olyan tiszta - ha nem tisztább - mint a természetes forrásból származó víz, egyébként is minden tulajdonsága könnyedén mérhető. Egy biztos: a csatorna megépült és jó hogy van, és ha már van, valóban meg kell keresnünk a lehetőségét, hogy hasznosíthassuk. Gyermekek a lápról Ha a mezőgazdászok még nem is tudják kihasználni a csatorna előnyeit, a természet igen. A dunaszentgyörgyi láperdő erőt merített a friss vízből. Valljon erről két kislány, Czáp Petra és Gyöngyösi Dóra, akik dolgozatukban személyes tapasztalásaikat írják le: „A dunaszentgyörgyi általános iskola 4. a. osztályos tanulói vagyunk, a környezettel a „Réti sas” szakkörön ismerkedünk. A lakóhelyünktől körülbelül 6 kilométerre található az atomerőmű. Az atomerőmű közelében fekszik a dunaszent- györgyi láperdő, amely 1994 óta kijelölt természetvédelmi terület. Magyarországon kevés az ilyen adottságú terület, amelynek jelentős a madárvilága és a vadállománya. A költöző madarak pihenő és fészekrakó helyként használják. Megfelelő lakóhely a nagyvadak (szarvas, őz, vaddisznó) számára is. Az atomerőművet környezetbarátnak tartjuk azért is, mert fenntartja a láp folyamatos vízpótlását. Régebben ezt a Duna végezte, ma pedig a Dombori holtágat is tápláló csatorna, amelynek vize tisztább a Dunáénál. Ha az atomerőmű igazán környezetszennyező lenne, akkor a közelében nem léteznének ilyen értékes területek. Sokan úgy gondolják, hogy az atomerőmű káros és környezetszennyező, ennek ellenkezőjéről úgy győződhetnek meg, ha eljönnek és sétálnak egyet a jó levegőn. A területen található védett élőlények közül néhány; nyári tőzike (eszmei értéke: 2.000forint), Erdei fülesbagoly (10.000 forint) egerésző ölyv (10.000 forint), vándorsólyom (250.000 forint) szalakóta (250.000 forint) réti sas (500.000forint). ”
