Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-19-20 / 167. szám

10. oldal Hétvégi Magazin . 1997. július 19., szombat Decsiek és döbrököziek is indulnak a versenyen Magyar népviseletek A Jákó Vera Alapítvány idén is megrendezi a legszebb nép­viseletek nemzetközi találko­zóját a hónap végén. A két­napos eseménynek a Káli na­pok ’97 elnevezésű rendez­vény keretében, a Káli me­dencében fekvő Szentbék- kálla ad otthont. Az alapítvány elnöke, Ábrahám Dezső közölte: idén is nagy lá­togatottságra számít, márcsak az élénk idegenforgalom miatt is. Az elmúlt évben mintegy hatezer látogató nézte végig a rangos eseményt és több nyu­gati tévéállomás is felvette. A program során felvonultatják tájaink legszebb népviseleteit: Kazárról, Bujákról és Rimócról a palóc, Decsről a sárközi, Me­zőkövesdről a matyó, a szlová­kiai Bényről, Kéméndről az úgynevezett kurtaszoknyás és Lédecről a garammenti visele­tét. Tolna megyéből a decsie- ken kívül a döbrököziek is be­mutatkoznak. Eddig 89 népvi­seletet neveztek be. A tavalyi népviseletek talál­kozóján 72 helységből 352 népviseletet mutattak be, a menyasszony-vőlegény kategó­riában a legszebbnek a decsi Sárköz ruhát értékelte a zsűri. A népviseletet Kalácska Zita és Domonkos Attila mutatta be. A mostani találkozóra ismét meg­hívták a decsieket, akik vállal­ták a szereplést. Tavaly három autóval utaztak Budapestre - mesélte Pálos Bözsike -, s va­lószínűleg ez idén sem lesz másként. A kétnapos rendez­vény második napján, 27-én, vasárnap délután 13 órakor kezdődő bemutató során lépnek színpadra. Az 1996-os nemzetközi ta­lálkozón Németh Jánosné a döbröközi menyecske népvise­lettel szerepelt, és az ő részvé­tele alapján ismét kaptak meg­hívást a döbrököziek. A kiírás szerint hárman öltöznek népvi­seletbe. A találkozón Szabó Sándor az új ember, Szabóné Gyenei Erzsébet az új me­nyecske, Andik József a nász­nagy népviseletét mutatja be. Andikné Schmidt Máriától megtudtuk: nagy várakozással készülődnek, a számukra új, s eddig ismeretlen „megmére­tésre”. Szeretnék a döbröközi hagyományt másnak is megmu­tatni, s a többiekkel megismer­kedni. A bemutatkozásokat most is szakmai zsűri értékeli. Az első helyezett nyeri el a Káli napok legszebb népviselete 1997 cí­met és a vele járó pénzjutalmat. A jelentkezők indulhatnak A legszebb menyasszony és vőle­gény népviselet 1997 címért is. A találkozó és a Káli napok ’97 rendezvényén a Jákó Vera Nótaszínház is vendégszerepei. Nagyszabású tűzijátékot ren­deznek 26-án szombaton, amely az egész Balaton térsé­géből látható lesz, mivel a szentbékkállai Öreghegy leg­magasabb csúcsáról mutatják be. A rendezvény végét látvá­nyos hintós felvonulás zárja. A tavalyi győztes decsi pár Rejtett értékeink Szekszárdi kapcsolatú híres izraeliták „Nem a hely tiszteli meg az embert, hanem az ember az, ki helyét becsültté teszi” - mondja egy helyütt a Talmud, másutt meg arra figyelmeztet: „Úgy kell dolgoznunk, mintha örökké élnénk, s úgy kell él­nünk, mintha holnap kellene meghalnunk”. E kettős gondo­lat és érzés vezesse az emlé­kező sorait, amikor a Tolna megye székhelyével kapcso­latba került, de többnyire elfe­ledett embereket idézi meg. A világhírűvé lett Leopold Lajoson kívül is akadt jóné- hány országos hírű, vagy ép­pen helyi jelentőségű név, akiknek tevékenysége nélkül ma szegényebbek lennénk. Ács Lipót a megyei múzeum néprajzi gyűjteményét terem­tette meg a semmiből s össze­gyűjtötte a Sárköz motívum­kincsét. Berger Jenő a szek­szárdi izraelita iskolában kez­dett tanítani, élete végén Po­zsonyban és környékén lett hitsorsosai legfőbb tanügyi vezetője. Ditróiné Eibens­chütz Mari országosan ismert és ünnepelt színésznő, itt szü­letett, nevelőatyja a Milánóból idevándorolt, Erdősiként is­mert cukrász. Szekszárdon látta meg a napvilágot Földes Dezső színész, a nyugatszlo- venszkói magyar színház igazgatója, akárcsak Gál De­zső és Gergely Ernő ügyvédek: az előbbinek öt, az utóbbinak nyolc fontos jogi müve jelent meg. Hádinger Adolf építette az első szekszárdi gőzfürdőt, a szekszárdi születésű Harsányi Adolfnak - aki különben egy­szerű kávésként indult - kö­szönheti a századelő, hogy a Hungária Kávéházból iro­dalmi központot alakított ki. Az innét származott Hirsch Rózsa a főváros VIII. kerüle­tének gyámügyeit vezette s e fontos munkáról kézikönyvet is út. Kaszás Sándor jónevű szekszárdi nyomdáját min­denki ismerte, akárcsak Kele­men Józsefet, a város szépem­lékű tiszti főorvosát, akinek lakó- (de nem szülő-!) házán emléktábla idézi nevét. Nem mondható el ez Koltai Zoltán­ról, akinek a két világháború között 13 darabját mutatták be Budapesten. Lichtenstein Györgyöt, a mnemotechnika (emlékezet­tan) első honi művelőjét ked­ves emlék köti Szekszárdhoz: 1842-ben itt tette le az esküdti fogadalmat a megyei közgyű­lésen, amivel ő lett az első zsidó jurátus Magyarorszá­gon. Ki emlékszik már rá? Vagy akár Linhardt főkántor fiára, aki a szekszárdi kórház alorvosa is volt, de Lénárt Alf­réd néven Sámson címmel no­velláskötetet jelentetett meg. A vele egy időben élt Liszba- uer Antalnak Hangulatok című verseskötetét ki vette kézbe a századelő óta? Miklósi Ödönt, a festőt, még meg-megemlege- tik, de az eredeti családi nevét viselő Mutschenbacher Ödönt már nem, holott 1900-ban, a párizsi világkiállításon első dí­jat nyert műasztalos munkájá­val. Szintén messzeföldön is­merték Molnár Mór nevét, aki több mint száz embert foglal­koztató vállalatot fejlesztett az egykori Ujfalussy-nyomdából s a naptárkészítés révén sok országban tette ismertté Szek- szárd nevét. Akárcsak Müller László, aki állástalan mérnök­ként a helyi Babits-kultusz ér­dekében számos jelentős cik­ket írt a Tolnamegyei Hír­lapba, utóbb Izraelben a Tel Aviv-i országos postaközpont épületét tervezte. Vajon ki tartja számon, hogy a liptószentmiklósi szü­letésű Naschér Simon 1860- ban, az első szekszárdi pé- szach-napon elmondott beszé­dét még a Német (ma: Beze- rédj) utcai, ma is álló zsinagó­gában szólaltatta meg az a fér­fiú, aki 1866-tól már berlini rabbi volt?! A Pirnitzerek em­lékét idézi még az Otthon áru­ház épülete, sokan tudják, hogy az első ideköltözött, Jó­zsef, az első felszabadított Tolna megyei jobbágy, Mayer János házában lakott, de ott volt március 15-én a tömeg­ben s a Nemzeti dal szabadsaj- tós példányával tért haza Szekszárdra, ahol később nemzetőr lett és leghosszabb ideig fennállt helyi kereskedő- cég alapítójaként halt meg. Fiai, leszármazottai folytatták itt, vagy távol: Gyula például az osztrák-magyar-amerikai bank vezérigazgatója lett. Né- hányan emlékeznek még Ru­binstein Mátyásra, a szekszár­diak második (s egyben utolsó) rabbijára, aki osztozott övéi szomorú sorsában, a végső úton ... Elhalványult már az 1887-től téglagyáros­ként itt élt Scmiedeg Mór em­léke, akárcsak lányáé, Mar­gité, aki a Szekszárdon lakos hölgyek közül elsőként tett érettségi vizsgát. Mészöly Miklós Mózes keresztnévvel szokta felidézni Szomjú Mi­hályt, az országos kiállítási dí­jat is nyert lakatost: az első vi­lágháború idején pedig sokan lehettek hálásak Wolf Arnold szeszgyáros-nagybirtokosnak, mert ő alapította Szekszárdon a Vöröskeresztes kórházat, az anyagiak legnagyobb részét vejével, Kunfi Károllyal együtt fedezve. Különlegesség már ez, akárcsak az itt szüle­tett Zöld Márton, aki egyike a nagyon kevés izraelita magyar honvédtábornokoknak... Lelkes és eleven közösség fi­gyelte 1897 nyarán, miként épül az új szekszárdi zsina­góga. A Hans Petschnig tervei nyomán készült épület létre­jöttét Leopold Sándor hitkö­zségi elnök áldozatkészségé­nek éppúgy köszönhetjük, mint az első helyi rabbi, Un- gár Simon ügybuzgóságának. Őt a szekszárdiak különösen kedvelték: még nem volt fel­avatott rabbi, amikor már itt próbaszónoklatot tartott, ava­tására pedig díszes helyi kül­döttség utazott innét. Az 1902- ben budai rabbivá lett Ungár 1897 szeptemberében még so­kakkal együtt örülhetett an­nak, hogy a zsinagógát a helyi felekezetek meghívott képvi­selői és hívei mellett megtisz­telték vidékiek is. Minderre együtt emlékezhe­tünk a ma Művészetek Háza­ként ismert szekszárdi zsina­gógában. Dr. Töttős Gábor Az izraelita templom 1913-ban fotó: kaszAs Sándor Profitáljunk belőle! Keleti bölcsesség menedzsereknek Test és lélek A karcsú kis embert Csungliang A1 Huangnak hívják és meglehetősen ritka hivatása van: ősi ke­leti bölcsességekre tanítja a nyugati menedzsereket. Azonban mi is tanulha­tunk tőle. A most hatvanegy éves fér­fiú Kínában született, de ti­zennyolc esztendősen Ame­rikába került. Sok minden­nel megpróbálkozott és nem is sikertelenül: tánccal, filo­zófiával, építészettel. Sok­oldalú tehetségét olyan vi­lágnagyság fedezte fel, mint | Sammy Davis junior, aki fiatal korában, 1960-ban kí­nai mozgásművészetet ta­nult tőle, s egy életre a b í rátjává fogadta. A fiatal ember azonban nem a táncot választotta hi­vatásának. „Visszatért ősei­hez”, pontosabban ősei filo­zófiájához. Rájött ugyanis, hogy az ókori bölcsek máig érvényes tanításokkal aján­dékozták meg az emberisé­get. S ma már Csungliang csak azzal foglalkozik, hogy járja a világot és menedzse­reket oktat. „Az emberi kapcsolatok nemcsak a szerelemben és aj barátságban meghatározók - hirdeti a keleti bölcs a tao- ista alaptételt -, hanem az. üzleti életben is. Ahhoz, hogy üzletember légy, nagybetűs Embernek is kell lenned.” A mester new york-i, hamburgi és egyéb többna­pos, mellesleg méregdrága kurzusain mindig óvja a hallgatóit attól, hogy csak a gyors profittal törődjenek.:: „A biznisz olyan, mint egy ház: lassan, türelmesen, s mindenre odafigyelve kell felépíteni, hogy ne fújja el az első forgószél. Mindeh­hez persze energia, testi­lelki frissesség kell” - 11 nítja. Ezt szolgálja a tanfolya­mokon elmaradhatatlan tai- csi, egy olyan ősi kínai módszer, ami a „test, a Lkk és a szellem egységét” szol gálja. Akiben ez létrejön, hir­deti Csungliang, az a válsá­got és a kudarcot sem csak tragédiának tekinti, hanem úgy fogja fel, mint az újra­kezdés kényszerét és egy­ben lehetőségét, a versenyt pedig úgy, amiben ugyani győzni kell, de lehetőleg úgy, hogy a legyőzött is talpra állhasson. „ Oltalmazom, mert ismeri ne­vemet". Zsoltárok 91,14. K icsiny gyermek bújik oda szülei, nagyszülei ölébe, mert ott biztonságot, elrejtett- séget élvezhet mindenféle ve­szedelemmel szemben. Sike­resnek érezhetik magukat azok a politikusok, akik hazá­juk népe számára biztos vé­dettséget tudnak nyújtani - adott esetben mások segítsé­gével. A legmagasabb szintű és legtökéletesebb védelmi rendszer sem pótolhatja a gyermek számára szüleit, a lé­lek számára Istent, Akinek mintegy felidézi szavát a zsol­tár írója. A Szentírás mint egy hatalmas példatár, sorolja a legváltozatosabb körülmények között, hogyan oltalmazta Is­ten például Mózest és népét - akik „ismerték nevét” - a fá­Jó hír raótól, a pusztai vándorlás ezernyi veszedelmétől, Dáni­elt az oroszlánok vermében az oroszlánoktól - hogy csak e kettőt említsük a sok ismert esetből. S ajnos, van rá példa, hogy a gyermek kényszerül nélkü­lözni azt a védettséget, elrej- tettséget, mely szülei részéről megilletné. Van arra is szám­talan példa, hogy az emberi lé­lek megkísérli, hogy Isten he­lyébe mást állít, ami bizton­ságigényét kielégítheti. A bal­esetet szenvedőhöz hívni kell a mentőket! Nem lehet vaktá­ban akármilyen telefonszámot tárcsázni! Ugyanígy a tűzoltók sem értesíthetők, vagy a rend­őrség sem vesz tudomást, ar­ról, hogy baj van, szükség van rájuk - ha nem az ő számukon keresik őket. Mit jelenthet az tehát, hogy ismerni Isten nevét? Létezne neki „hívószáma”? Igen, a Bibliában ott áll ez a „hívó­szám”, ez a NÉV: Jézus Krisz­tus! Őt kell igazán megis­merni, hívni, mert bármilyen más „név”-nek a hívása azt je­lenti, hogy az igényelt olta­lom, biztonság elérhetetlen, megkaphatatlan marad. Még akkor is, ha nagyon bíztatónak tűnik az a más név! É vszázadok és évezredek változhatnak, ez a név nem változik, Jézus Krisztus teg­nap és ma és mindörökre ugyanaz: biztos oltalom neked és mindnyájunknak! Szilvássy Géza református lelkész A Guernicát nem adják kölcsön A madridi Zsófia Királyné Múzeum nem adja kölcsön Pablo Picasso híres háborúel­lenes képét, a Guernicát a bilbaói Guggenheim Múzeum őszi avatására. A madridi múzeum kuratóri­uma ugyanis előző nap úgy ta­lálta, hogy a festmény nincs szállítható állapotban. A restau­rátorok már korábban aggo­dalmukat hangoztatták. A baszkföldi autonóm kormány­zat heves reagálására azonban a madridi parlament kulturális bizottsága három hete állást foglalt a kép Bilbaóba szállítása mellett. Egy múzeumi szóvivő jelezte, hogy a mostani negatív döntés kötelező erejű, mert a törvény szerint az utolsó szó joga a kuratóriumot illeti meg. Istentiszteletek Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasár­nap: 7.30,10.00. Református istentiszte­letek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekisten­tisztelet), 10.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisz­teletek. Vasárnap: 9.30 Luther-tér. (minden hónap 2. vasárnapján német áhi­tat). 10.00 Luther tér. Baptista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Dó­zsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Mun­kácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagy­templom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szom­bat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Va­sárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom