Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12-13 / 161. szám
14. oldal Gyermekvilág 1997. július 12., szombat Rejtvényes útvesztő Segítsetek a futónak célba jutni! Gyermekvilág-divat Rózsa Katalin ruhaterve Udvari fajátékok Az egyik kedvenc, a körhinta Sorozatunkban már utaltunk a hinták esetleges veszélyeire, ezek közül a körhinták csoportjába tartozó játékszerek mindegyikét csak nagy odafigyeléssel szabad használni. Törő György szekszárdi fafaragó népi iparművész, és az Ovi Házat működtető, óvodapedagógus családja tanácsa szerint csak felnőtt felügyelet mellett ajánlja a körhinták használatát. Ha a felügyelet nem biztosított, akkor ne alkalmazzuk őket, mivel a gyerekek látása fejletlen. A Törő család a közlemúltban Mélykút közterére készített olyan körhintát fából, aminek forgórészét „kiselejtezett” gépkocsi féltengelyből alakították ki. A fogóhinta négy ülőkéje elé természetesen állatfigurákat faragtak, úgyszintén a forgórész, azaz a tengely közepére is hasonló figurát lehet „kiképezni” favésővel. A Törő család legkedveltebb állatfigurája ez esetben a páva, aminek faroktollazatát áttört faragással alakítják ki. Az alkalmazott fa, mint már többször hangsúlyoztuk, a tölgyfa. Míg a felfűrészelt akácfa hasad, a tölgyfa „patinásán” reped. A hasadások balesetveszélyesek, a fa repedéseit azonban úgynevezett folyékony fával, vagy gittel kezelni lehet. A körhinta tartó vasszerkezete betonozással kerül a földbe. A díszlazúr festéket ajánljuk, mivel selymes fényű - nem lakkozott - és meghagyja a fa alapszínét, erezetét. Sorozatunk következő darabja: a hintalovak. A szövegben említett „pávás” körhinta Egy kis tudomány Földünk kísérője, a Hold A Hold bolygónk természetes kísérője. Kőzetekből áll, akárcsak egy kisebbfajta bolygó. Valójában nem is sokkal kisebb, mint a Merkúr, sőt, a Plútónál lényegesen nagyobb. A föld és a Hold együtt keringenek a Nap körül. Miközben a Hold szorgalmasan rója köreit a Föld körül, mindvégig ugyanazt az oldalát fordítja a föld felé. Az űrszondák lefényképezték a Hold túlsó oldalát is, amiről kiderült, hogy nagyon hasonló az innensőhöz. A Naphoz hasonlóan a Hold is mindennap fölkel és lenyugszik, mert a Föld forog a tengelye körül. A Hold nem egészen egy hónap alatt kerüli meg egyszer a Földet. Ma már sok mindent tudunk a Holdról, hiszen az űrszondák közvetlen közelről rengeteg fényképet készítettek égi szomszédunkról, sőt, már űrhajósok is jártak a felszínén. A Hold teljesen élettelen világ, sem levegő, sem víz nem található rajta. Ez azt jelenti, hogy szél sem fúj a Holdon, sőt, holdi időjárásról sincs értelme beszélni. Az űrhajósok lábnyoma még évmilliók elteltével is felismerhetően kirajzolódik a Hold porában. Felszínén a tömegvonzás csupán hatodrésze a földinek, ami nem elég ahhoz, hogy az égitest létkört tartson meg maga körül. Az űrhajósok sokkal könnyebbnek érzik magukat, mint a Földön, még a nehéz űrruhában is könnyedén magasra tudnak ugrani. A Hold felszínét csaknem mindenütt a legkülönbözőbb méretű kráterek borítják, a mikroszkopikusan kicsinyektől egészen a mintegy 250 kilométer átmérőjűekig. A kráterek legtöbbjét évmilliárdokkal ezelőtt a Hold még fiatal felszínébe csapódó meteorok hozták létre. Ritkábban bár, de azóta is folyamatosan keletkeznek a be- csapódásos kráterek a Hold felszínén. Egyes foltok kráterekben szegényebbek és sötétebb árnyalatúnak látszanak a környezetüknél. Ezeken a területeken egy-egy minden képzeletet felülmúló erejű becsapódás nyomán a forró láva kiömlött a Hold belsejéből, majd amikor kihűlt, megszilárdult. Ha távcsővel vagy látcsővel vesszük szemügyre a Holdat, akkor alaposabban megfigyelhetjük a sötét területeket, sőt, a nagyobb krátereket is megpillanthatjuk. A kráterek a Hold napsütötte és sötét oldalát elválasztó határvonal közelében látszanak a legjobban, ott ugyanis a kráterek falai és a hegyek hosszú árnyékot vetnek. A holdkrátereket híres emberekről nevezték el, köztük több mint tízet magyar tudósokról, így Hell Miksáról, Eötvös Lo- rándról, Neumann Jánosról és Izsák G. Imréről. A Hold közepes távolsága a Földtől 348.000 kilométer, átmérője 3476 kilométer. Két újhold közötti időtartam 29,35 nap. Az első sikeres holdszonda a Luna-1, ami 1959. januárjában érkezett a felszínre. Az első holdraszállás: Apollo-11 (1969. július). Az első ember a Holdon: Neil Armstrong (1969. július 21.) Régi játékok Hogy tetszik? Egy résztvevő kimegy, ő lesz a kérdező, a bentmara- dók pedig megállapodnak egy tárgyban, amit a kérdezőnek ki kell találnia. Legyen a feladott tárgy például: alma. Behívják a kérdezőt. Négy kérdést tehet fel, éspedig: Hogy tetszik? Hol található? Mire használható? Van-e valami különös ismertetőjegye? A kérdéseket egyenként teszi fel. Először végigkérdez mindenkit, Hogy tetszik? Az válaszol helyesen, aki igazat mond ugyan, de mégsem úgy, hogy a feleletéből mindjárt ki lehessen találni, miről van szó. Az alma például úgy tetszik, ha piros, gömbölyű, édes, stb. Ezek közül a kérdésre mindenki csak egyet fele, de mindenkinek mást kell mondania, mint az előzőnek. A következő kérdés a Hol található? Feleletek: kertben, fán, üzletben, kamrában, stb. így megy a játék mindaddig, amíg a kérdező ki nem találja, hogy miről van szó. Akinek a feleleténél eltalálta, az lesz a következő játékban a kérdező. Ha mindenki felelt már mind a négy kérdésre és a kérdező mégsem találta ki a feladott tárgyat, akkor újra neki kell kimennie. Csön-csön gyűrű A játékosok körbe ülnek, és ökölbe szorított kezeiket szorosan egymás mellé helyezik úgy, hogy a kezek egy zárt kört képezzenek. Egy játékos a kör közepére áll. Valaki a játék legelején a kezébe vesz egy gyűrűt, vagy más apró tárgyat, és az a játékosok a szorosan egymás mellett levő kezeken keresztül, lehetőleg észrevétlenül továbbadják. Közben mondják, vagy éneklik: Csön-csön gyűrű, aranygyűrű, kinél van az aranygyűrű? A kör közepén álló játékosnak ki kell találnia, kinél van a gyűrű. Ez rendszerint akkor sikerül neki, ha valamelyik játékos kicsit feltűnőbben akarja továbbadni. A következő menetben az áll a kör közepére, akinél a gyűrűt megtalálták. Lehet úgy is játszani, hogy olyan hosszú spárgát, ami éppen elfér az öklök által képezett körben, két végénél összecsomózunk, és ezt a spárgakört mozgatják a kezekben, persze szintén rejtve, körbe-körbe. Ilyenkor azt kell kitalálni, kinek a kezében van a csomó. Éva tündér a gyerekek között Éva tündér titokban még örült is annak, hogy a Tündérkirálynő leküldte az emberek közé az összekuszált mesék miatt. Másnap este a kis Vi- cuska nagy titkokban anyukája fülébe súgta, hogy ő valójában Éva tündér. Legnagyobb meglepetésére azt a választ kapta, hogy az anyukája ezzel a körülménnyel mindig is tisztában volt. Nagyokat nevettek a buta királyfi történetén, és képzeletben további meséket kavartak össze, aminek rendszerint az lett alvége, hogy a buta királyfit Éva tündér okosította meg, s a zűrzavaros történetekben ő csinált rendet. A me- sélés az óvodában folytatódott, ahol Éva tündért körül ülte a többi gyerek és ámulva hallgatták történeteit. Az óvó néni nem győzött csodálkozni, hogy milyen kevés gondot okoz mostanában a nagy csoport. A gyerekek alig várták már, hogy beköszöntsön a szeptember és megismerkedjenek azzal a titokzatos nagy épülettel, amit a felnőttek iskolának neveznek. Éva tündérnek határozottan tetszett a suli, mert ott nap, mint nap érdekes dolgok történtek. Egyszer számtanórán beröppent az osztályterembe egy kék színű pillangó. Éva tündér azonnal felismerte benne a Tündérkirálynőt. El is magyarázta neki gondolatban, hogy mennyi a kettő, meg kettő, de akkor a tanító néni rászólt, hogy ne ábrándozzon. Azon a napon még több kalandban volt része, ebédnél például kiugrott a tányérból a tojás és a kislány vadonatúj sárga szoknyáján landolt. A főtt tojás a spenótban volt, ezért Vicuska úgy találta, hogy a zöld folt a sárga anyagon határozottan jól mutat. Nem egészen értette, hogy anyukájának ez miért nem tetszik. Még az is látszott az arcán, hogy nem igazán hisz az ugrálós tojásban. Éva tündér elkövette azt a hibát, hogy két barátnőjének elmesélte, kicsoda is valójában, s amikor nem hittek neki, elmesélte hogyan látogatta meg őt a Tündérkirálynő kék pillangó képében. A két barátnő persze továbbadta a titkot két másiknak, akik ugyancsak ezt tették. Két nap múlva már az egész osztály tudott a nagy titkokról. Volt aki elhitte, mások meg kinevették Vicuskát. Pár hónappal később nagy pelyhekben leesett az első hó. Vicuska felnézett az ónszínű égre és a kavargó pillékben felismerte tündér barátnőit, amit lebegve táncolnak. Az utcai lámpa fénykörében pedig világosan látszott amint Tündérkirálynő int feléje. A kislány akkor kezdett el először vágyakozni Tündérország után. Pár nappal később az iskola folyosóján a fiúk a télikabátja gallérjánál fogva felakasztották a fogasra Marit, aki a legkisebb volt az osztályban. Mari kétségbeesetten sírt, mert nem tudott kiszabadulni szorult helyzetéből. Amint Éva tündér meglátta mi történt, hozzávágta a táskáját a vigyorgó fiúcsapathoz. A dobás olyan jól sikerült, hogy az egyik gyerek feje a falhoz koppant. Egy tanító néni csak a röpülő táskát látta, ezért Vicuskát az osztályfőnökéhez utasította. Marit levette a fogasról és továbbment. A fiúk kórusban kiabálták Mari és Vicuska után, hogy „úgy kellett, káposztába hús kellett.” Még azt is hozzátették, hogy mehetnek panaszra a Tündérkirálynőhöz. A legnagyobb, legokosabb fiú kicsit elgondolkozott, majd határozottan utánuk szólt, hogy nincs is Tündérország. Az osztályfőnök megszidta Éva tündért a táskadobálásért, de megdicsérte azért, hogy meg akarta védeni a kis Marit. Ugyanez történt otthon is. Szülei elmagyarázták neki, hogy a dobálózásból nagyobb baj is lehetett volna. Csak este az ágyban, a szokásos jóéjt-puszi után sírta el Éva tündér az anyukájának, hogy a legnagyobb fiú azt mondta nincs is Tündérország. Erre anyukája szó nélkül elővett egy könyvet és halkan olvasni kezdte.: „Tündérországban híre sincs a télnek/ ott örökös tavasz pompájában élnek/ s nincsen ott napkelte nap le- nyugovása/ örökös hajnalnak játszik pirossága./Benne tün- dérfiak és tündérleányok/ halált nem ismerve élnek boldogságnak./). Ihárosi Ibolya
