Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12-13 / 161. szám
1997. július 12., szombat 9. oldal I A jutalom idén is megjár a vasutasoknak A vasút az egész hazát szolgálja Bár a mai vasutasnap hazai legfontosabb eseményei a kaposvári Csiky Gergely Színházban lesznek, azért mind a kiemelt rangú ünnephez, mind a hagyományos vasutas napi eseményekhez van köze Dombóvárnak is. Nosztalgiavonat Dombóvárról Dombóvár és Zákány között 125 éve készült el a vasútvonal. Ennek okán nosztalgiavonat indul a dombóvári állomásról Zákány felé. Azonban a nosztalgiavonat indulása előtt már a városba érkezik Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke, aki részt vesz a 8.35- kor kezdődő vasutas napi ünnepségen, s megtekinti a Nagyállomás várótermében látható vasúttörténeti kiállítást. A nosztalgia-szerelvény, több rangos vendéggel 9.20- kor indul Dombóvárról, majd több állomáson - így természetesen Kaposváron is - megállva jut el Zákányig. Hagyományos , juliális” Az újjáélesztett hagyománynak megfelelően a dombóvári vasutasok sem maradnak ünnep, vagy legalábbis egy kellemes vasutas napi rendezvény nélkül. A DVMSE sporttelepén egyebek mellett felvonul a kertvárosi söröző, amire már csak azért is szükség lesz, hogy a kollektiven elfogyasztott halászlé és birkapörkölt ne szárazon árválkodjék a vasutas-gyomorban. A gyerekeket aszfalt-rajzverseny, asztalitenisz, kosár dobó és hetes rugó verseny várja, míg a felnőttek a hagyományos kispályás labdarúgó tornán viaskodnak majd a vándorserlegért. A vasutas szakszervezetek és a vontatási főnökség gazdasági vezetése által szervezett egész napos szabadidős programokra természetesen nem csak a vasutasokat és családtagjaikat várják szeretettel a rendezők, hanem minden érdeklődőt, közöttük természetesen az utasokat, és a szállít- tatókat is. Garantált foglalkoztatás Mint azt Dömyei Szilárd, a dombóvári vasutasnap egyik fő szervezője, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének területi ügyvivője mondja, a vasutas társadalomnak a hangulata hasonló az országos közhangulathoz. E mellett fontos - jegyezte meg -, hogy a MÁV Rt.-vel kötött megállapodásoknak köszönhetően garantált a vasutasok foglalkoztatása, ami ez év végéig garantálhatja a sztrájkmentes munkavégzést is. Talán - folytatja Dömyei Szilárd - ősztől lesz melegebb a helyzet, hiszen a nevezett hároméves keretmegállapodás lejár, és 1998. január 1-től a megállapodások értelmében a vasutas társadalom tagjainak a korábbi években elszenvedett reálbér csökkenését kompenzálni kell. Becslése szerint legalább 20 százalékos béremelés tenne eleget ennek, ám erre a szakszervezeti vezető nem lát központi forrást. Nincs bújtatott jövedelem Ha egy szakmán kívüli polgár arról értesül, hogy egy-egy vasutasnak 100 ezer forint a havi jövedelme, akkor égbe kiáltóan magasnak találja. Ám a vasúton nincs bújtatott jövedelem - mondja Dömyei Szilárd. Az is relatív, hogy az ilyen jövedelemből megmaradó nettó 50-55 ezer forint mire elég, ha ez az egy kereset tartja fenn a kétgyermekes családot, ha a vasutasfeleség munkanélküli. Hol van a jutalom? Korábban a vasutas nap alkalmából külön borítékban kapták a MÁV alkalmazottak a jutalmat. Idén ez nem így van, s talán éppen ezért nem is érzik a dolgozók, hogy jutalmazva lennének. Ennek ellenére a jutalom - ez átvitt értelemben „bújtatott” jövedelem - megjelenik a dolgozók fizetésében, hiszen a már említett megállapodás szerint minden alkalmazott az alapbérének 4%-át jutalomként a júliusi fizetésbe építve megkapja. A lényeg az ünnep Ismertek a MÁV Rt. gondjai. Ismert a vasutasok nehéz, felelősség teljes munkájának fontossága is. Az ünnep, a vasutasnap nem azért van, hogy ezeket felejtsék a vasutasok. À vasutas nap azt célozza - Dombóváron is -, hogy nem csak mini társadalomként kikiáltott, hanem valóban akként létező „önálló állam” tagjai sajátjuknak tudják ezt az ünnepet, ami remélhetően az össz- társadalom szolidaritásával is találkozik. A vasút ugyanis nem csak az államnak, hanem minden polgárának is kedvére igyekszik szolgálni. Nagy László Vasutastiszt-avatás. Százhetvenegy frissen végzett hallgatót avattak vasúti tisztté a héten Budapesten. Az ünnepi beszédek elhangzása után az ünnepeltek nosztalgia különvona- ton tették meg az utat a Keleti pályaudvartól a - Nyugati pályaudvarig. FOTÓ: FEB/STEFLER BALÁZS A hármas jelszó: ifjúság, barátság, béke Bátaszéki győzelem Condéban A franciaországi Condéban rendezték meg a Juxspiele játékokat. A két francia, a belga, az angol és a német csapatok mellett az idén is részt vett a bátaszéki együttes Dózsa-Pál Réka, Tóth Mariann, Nagy Lívia, Huy Tímea, Birck Balázs, Farkas Zsolt, Molnár Péter, Aradi Tamás, Bucher Péter, és Miklós István összeállításban. Végig vezetve megnyerték a versenyt. A csapat vezetője Tarjányi Pál alpolgármester számolt be az útról. — Franciaországból Ay és Condé, Belgiumból Quareg- non, Angliából Newton Abbot, Németországból pedig Besigheim városa versenyez minden évben más-más helyszínen. Bá- taszék öt évvel ezelőtt Besigheim révén került a játékokra. — Hogyan válogatják ki a utazó csapat tagjait? — A kulturális bizottság rendelkezik azzal a jogkörrel, hogy pályázat alapján összeállítja a fiatalok delegációját. A kiválasztáskor figyelembe veszik a közösségi munkát, a tanulmányi eredményt és egyéb tevékenységet. A többi csapathoz képest mi nagyon fiatal - többnyire középiskoláskorú - csapattal, fiúkkal és lányokkal mentünk. A verseny célja alapvetően a fiatalok közti barátság erősítése, a hármas jelszó is az volt: ifjúság, barátság és béke. — Milyen programok várták a csapatokat? — Besigheimig autóbusszal mentünk, majd a németekkel együtt utaztunk tovább. Belgiumon keresztül mentünk, és Quaregnonban megálltunk, ahol a városházán fogadtak bennünket. Innét a quaregnoni csapattal együtt mentünk a verseny helyszínére, az innét kb. húsz kilométerre lévő francia városkába, Condéba. — Hol rendezték meg a játékokat? — A hatvan holdas szabadidőparkban voltak a sportpályák, vízilétesítmény, kajak- és vitorlásversenyre alkalmas területek, horgásztavak. Ez külszíni fejtésű bányaterület volt, ahol a bányászat 5-10 évvel ezelőtt megszűnt. A kitermelt gödrökbe vezették a közeli folyó vizét. A meddőhányók még most is látszanak, ez uralja a különben sík vidéket. Hiányoznak a lakótelepek, s annak ellenére, hogy 12 ezres lakosú a város, Szekszárdnál nagyobb kiterjedésű területen fekszik. A város nagyon gondozott, parkokkal, sok-sok virággal. Megnéztünk egy felszámolt bánya- területen kialakított múzeumot, ahol a tárnákban bemutatták az ősidőktől a hetvenes évekig a bányatechnika fejlődését. — Milyen számokból állt a verseny? — A játékok vasárnap délután kezdődtek, viszonylag bonyolult ügyességi versenyekkel, amelyből egyet elmesélnék. A játékos fejére csuklyát húztak, így kellett szalmabálákon átmásznia, a csapat pedig irányította, hogy jobbra, balra vagy előre kell haladnia. Egy 10 méter hosszú kordon között kellett átmászni, s mivel nem látott semmit, elég viszontagságos volt. Ezután kb. öt méter hosszan szappannal fölkent fólián folytatták a versenyt, s amikor a versenyző odaért a medencéhez, a vödröt meg kellett merítenie vízzel. A csuklya természetesen még mindig a fején volt. Ha a medence előtt nem állt meg időben, akkor még meg is mártózott a vízben. A vetélkedőt a Játék határok nélkül versenyhez hasonlítanám. A magyarok a kezdettől végig vezetve nyerték meg a versenyt. Mondták is a németek, hogy mi egy kicsit komolyan vesszük, pedig nem így van, a gyerekek lelkesek voltak, senkit nem kellett bíztatni. Ebben az évben volt egy különdíj is a legsportszerűbb csapatnak, amelyet a besig- heimi alpolgármester ajánlott föl, ezt az angliai Newton Abbot csapat nyerte meg, de minden csapat kapott ajándékot. — Jövőre Anglia lesz a házigazda. Készülnek-e erre a báta- székiek? — A németek fölajánlották nekünk: ha Besigheimig eljutunk, onnan segítenek. Két év múlva mi leszünk a házigazdák, s a beszélgetésekből is kitűnt, a csapatok nagyon készülnek erre. Számukra az az érdekes, hogy eljöhetnek ide hozzánk.- p. téri A boldog győztesek Iskola a - johannesburgi - határon (Folytatás az 1. oldalról.) — Honnan tudtak a szervezők az iskola művészeti tevékenységéről? — Kórusunk többször ért el jó helyezést nemzetközi megmérettetéseken itthon és külföldön egyaránt. Tavaly például Arezzo-ból hoztunk harmadik helyezést. Gondolom ott láthattak ajánlóink. — És most örömmel készülnek az útra!? — Természetesen nagyon örülünk és készülünk is, bár részvételünknek kemény feltételei vannak. A nevezési díj, a vendéglátási hozzájárulás, a repülőjegy és a biztosítás költségei nyolcmillió forintra rúgnak. Ebből a kiutazó ötveny- nyolc gyermek szülei tetemes részt vállaltak, így a részvételi díj fele már megvan. Most azon fáradozunk, hogy a hiányzó forintok is „beguruljanak”. Örömünkre nagy-nagy segítőkészséget tapasztaltunk, bárhová és bárkihez is fordultunk eddig. Olyan emberek is támogatják ügyünket, akiknek nincs közvetlen kapcsolata iskolánkkal. Minden szponzort egyenlő „súlyú” partnernek tekintünk, hisz nyilván mindenkinek mások a lehetőségei. Úgy érzem, túljutottunk a félúton, remélem lesznek még segítőtársaink, hogy felülhessünk a Johannesburgba tartó repülőgépre. Hét kategóriában nyújtottuk be a nevezésünket, s ezt el is fogadták. Szóval optimisták vagyunk. — A Dél-Afrikai Köztársaság jövőre még jobban szeretne nyitni kulturális és gazdasági téren Európa és benne Magyarország felé is. Ez a fesztivál remek alkalom lenne arra, hogy ízelítőt láthassanak hazánk művészetéből, népművészetéből. — Módunk lenne nemcsak Magyarországot, de városunkat is képviselni. Ha sikerül, szereplésünk igazi kuriózum lesz, hisz eddig kórussal néptánccal vagy gyermekrajzokkal értünk, értek el sikereket. Most pedig komplex művészeti bemutatót tarthatnánk, mivel plakáttervezés, tárgyi népművészet kiállítása, árusítása, népdalénekes csoport csakúgy szerepel az elfogadott nevezések között, mint a gyermekkórus, gyermektánc együttes, gyermekkórus-folklór kategória. Volt tanulóinkat is visszahívtunk, így az eddigi iskolai kórusból városi ifjúsági kórus áll föl. Jó látni, hogy a zene szere- tete, művelése nem szűnik meg, ha elhagyják a nebulók iskolánk falait. Szinte már iskolai programnak tekintjük az utazásokat. Mint régen a céhekben az inasok: elmentek világot látni, kitanulni mesterségüket, gyarapítani tudásukat. Biztos vagyok benne - mint minden eddigi utazásunk során -, dél-afrikai szereplésünknek is lenne hozadéka. Persze az sem árt, ha a gyerekek látják: művészeti tevékenység révén is lehet világot jámi-látni. S minden külföldi meghívás újabbakat hoz, hozhat magával. — Most nagy az izgalom. — Szorítunk a pénz miatt, gondolom a gyerekek is izgatottak, a szülők pedig tele vannak aggódással. Nem kis útra engedik el gyermeküket. Az alapinformációkat már megkaptuk. Azt tudjuk, hogy a fesztivált szervező közösségek tagjai vendéglátó családtagokként is közreműködnek, tehát náluk szállásolják el a résztvevőket. A programról azt a tájékoztatást kaptuk, hogy szeptember 27-én, szombaton lesz a résztvevő országok felvonulása. A versenyzők a fesztivál alatt zenei és táncos műhelymunkában is részt vesznek, itt tanulhatnak egymás kultúrájáról és művészeti hagyományairól. A csoportversenyek és az esti koncertek a zenei és világítástechnikai téren is professzionális nagysátorban zajlanak majd, itt háromezer néző élvezheti a produkciókat. Az egyéni versenyzők többnyire a háromszáz ülőhelyes városi színházban lépnek fel. Az étkezések közül a reggelit és a napi egy főétkezést biztosítják, ezenkívül minden étel és ital a versenyzők pénztárcáját terheli. Természetesen igyekszünk minél több információt beszerezni magáról a helyszínről, az életkörülményekről, az árakról és így tovább. így kissé nyugodtabbak lesznek az utazók és az itthon maradottak. Talán. — Remélem, az ott töltött napokról is beszámolunk majd. — Nem tudom eléggé megköszönni kollégáim, a szülők és a támogatóink folyamatos munkáját, segítségét. Nagyon bízunk benne, hogy októberben elmesélhetjük, mondjuk, hogy milyen kék a Flo- rida-tó Dél-Afrikában! V. Gänszler Beáta
