Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-28-29 / 149. szám

14. oldal Gyermekvilág 1997. június 28., szombat Kedves Gyerekek! Az igen kedvelt „Mai felad­ványunk” rovat átmenetileg néhány hétig szünetel, techni­kai okokból. Terveink szerint augusztus hónapban újra in­jét, az keresse meg, melyik az a szó, ami beírható az alábbi kifejezések mindegyike elé: ...dolog, ...zene, ...iskola, ...ruha, ...sapka, ...tiszt, illetve dúl a rovat, s hogy addig se nélkülözzétek a feladványo­kat, fejtsétek meg a szek­szárdi Deutsch Sándor által összeállított dominójátékot: Aki még szeretné tömi a fe­...fény, ...kóros, ...sugár, ...vi­lág, ...tölte, valamint ...kendő, ...metsző, ...naptár, ...óra, ...tolvaj, ...szótár. (Hercinger Anikó tengelici olvasónk feladványa.) Gyermekvilág-divat Játékok természetes anyagból Elefántos udvari mérleghinta A szekszárdi Törő-féle Ovi Házból most - mivel többen érdeklődtek utána - egy libi­kóka, másnéven mérleghinta le­írását közöljük. Ennek a hinta típusnak néhány hátrányára hi­vatkozva több játszótéren le­szerelték a mérleghintákat. Azt mondták, balasetveszélyesek, továbbá az ülőke talajhoz ütkö­zése káros a gyerekekre. Ezen érvek ellenére a libikóka töret­len népszerűséget élve a gyere­kek körében. Ezért nem az a he­lyes, hogy leszerelik a mérleg­hintákat, hanem az, hogy a ká­ros hatásokat csökkentjük. Arra kell vigyázni, hogy a já­téktest ne legyen 3-3,5 méter­nél hosszabb. A hintatestet tartó két oszlop, illetve annak vasa­lása pedig ne legyen magasabb a föld felszínétől számított 20- 25 centiméternél. Célszerű a mérleghinta mindkét ülőkéjé­nek alsó részére támaszt készí­teni, ami megakadályozza, hogy a rajta ülő gyermek lába a hintadeszka és a föld közé szo­ruljon. Meggondolandó, hogy a talajba ágyazva (nem látha­tóan!) gumiabroncsot helyez­A libikóka elölnézetben zünk „lökésgátlónak”. A hirte­len ütődés mértéke ezzel jelen­tősen csökkenthető. A mérleghinta vasalásánál a csavaranyát alátéttel használjuk és a menet végét kalapáljuk le, vagy hegesszük le. A játék biz­tonságát alapvetően befolyá­solja, hogy a gyermek mindkét kezével tudjon kapaszkodni, így az ülőke előtt a stilizált ál­lathoz két fogantyút fúrjunk, ami rendszerint seprűnyélből készül. Szívesen tervezünk, fa­ragunk sárkányt, dínót, elefán­tot, halacskát, kakast. Vissza­térő forma az ökrös libikóka, mivel az ökörszarv egyben ide­ális kapaszkodó a gyermekek­nek. Sorozatunk következő já­téka: a köteles hinta. Egy kis tudomány Mit kell tudni a hőről? A hő az energia egyik fajtája. Megfigyelhetjük a hőt „műkö­dés közben”, ha megnézzük, hogyan melegszik fel a víz. A kezdetben nyugodt vízből erő­sen kavargó, buborékos folya­dék lesz, és gőz száll fel. (Na­gyon közelről ne nézzétek, mert a forró gőz leégetheti a bőrötö­ket is!) Ha a fazékon fedő van, észlelhetjük, hogy a gőz fel-fel- emeli a fedőt. Hogy megértsük, mi is törté­nik valójában melegítéskor, próbáljunk választ adni arra, mi történik az anyaggal melegítés hatására. Minden anyag igen kis részecskékből, úgynevezett molekulákból áll. A szilárd anyagban ezek a molekulák kö­zel vannak egymáshoz, vonz­zák is egymást, de már normál hőmérsékleten is tudnak egy kicsit „egyhelyben” mozogni. Ha az anyagot elkezdik melegí­teni, a molekulák mozgása erő­sebb lesz, és egymásra már nem hatnak akkora vonzerővel. Ek­kor a szilárd anyag megolvad. Ha folyadékot melegítünk tar­tósan, az abban lévő molekulák mozgása még erősebb lesz, s egymástól már el is tudnak sza­kadni. A folyadék ekkor gázzá alakul. Gyakran összekeverik a hőt a hőmérséklettel, ami nagy tévedés. Körülbelül ugyanany- nyi hő kell például egy fazék víz 100 Celsius-fokra való me­legítéséhez, mint amikor egy egész kádnyi 20 Celsius-fokos vizet 25 fokra akarunk melegí­teni. A tűz hője úgy jut el az ember bőréig, mint a Napból eredő fény- és hősugárzás, anyagi közvetítés nélkül. Ha sugárzás éri a bőrünket, az át­adott energia hatására a bőrben lévő molekulák gyorsabban mozognak, ilyenkor meleget érzünk. Marii, szólóban A Take That az évtized leg­jelentősebb zenekarai közé tartozott. Szerte a világon összesen több, mint 13 mil­lió lemezük kelt el, a kon­certjeikről és fellépéseikről készült videófelvételek pe­dig még Michael Jackson- énál is kelendőbbnek bizo­nyultak. Öt, mindenütt telt­házas turnéjuk során bejár­ták a Brit Szigeteket, Ázsiát, Ausztráliát és szinte egész Európát. A rajongók jelen­tős része számára Mark volt az együttes központi figu­rája, a zenekarnak írt leve­lek 60 százaléka ,is neki szólt. Mostani rajongóinak száma sem kevésbé lenyű­göző, s érdeklődésük Mark szólókarrieije és várva várt albuma iránt talán ennél is nagyobb. A Take That felbomlása után Mark minden energiá­ját dalok írására fordította. Nem sokkal több, mint 3 hónappal ezután máris el­kezdődött az új album felvé­tele a híres Abbey Road-i stúdióban, ahol annak idején a Beatles lemezek többsége is felvételre került. A „Green Man” egy nagyon modem, a nagysikerű mű­vész tehetségét és sokolda­lúságát ragyogóan tükröző album, ami a szakértők sze­rint Mark talán legjobb al­kotása. Nyelvfacsaró Kecskerímek Olvo-nV a ke^kerímek * fint inik„i a kecske rí: •nek. Körülöttem síri csend ül Messziről meg sírás csen­dül. Egy kis pesti vendéglőbe Egy kispesti vendég lő be. Bejött a nagy zajra Julcsa S nála volt a kamra kulcsa. A ház előtt négy muzsik állt És közülük egy muzsikált. Mondtam neki négy év előtt Hozzon nekem négyé’ ve­lőt. Balatoni fogasokat A vén halász foga sokat. Engem kétszer csapott ku­pán, Ő egy pofont kapott csupán. Jó ebédben részesültem Volt kitűnő récesültem. Emeleten lakó dalmát Most tartja a lakodalmát. Éva tündér és az idő lyukas varázsdoboza A tündérek országában élt egy kicsike tündér, úgy hívták, Éva. Ő volt a legfiatalabb, csak né­hány éve bújt kis egy harmatos rózsabimbóból. (Azt biztosan ti is hallottátok, hogy a tündérek örök életűek.) Rózsasziromból volt a ruhája is, a számyacská- ján pedig szivárványszínben tört meg a fény. Kedves, kerek kis arca volt, huncut, nevetős szeme, eperpiros szája. A tün­dérek - talán nem is tudjátok - komoly munkát végeznek, ne­kik kell tavasszal felébreszteni a természetet, nyáron beszí­nezni a virágokat és gyümöl­csöket, ősszel bearanyozni a fa­leveleket, télen pedig altatódalt énekelni az erdőknek, ők vi­gyáznak az állatokra és növé­nyekre is. Az emberektől fél­nek, mert azok nem hisznek bennük, így aztán nem is merik megmutatni magukat, csak a gyerekek előtt, mert azok ma­guk is majdhogynem tündérek. Éva tündér azonban olyan csöppecske volt, hogy neki nem jutott feladat. Nagyon elbúsult, még könnye is fakadt, ezért az­tán a többiek megsajnálták, s kerestek neki munkát. Azt a feladatot kapta, hogy őrizze a szivárványos varázsdobozt, amiben az idő lakik. Éva tündér magával cipelte a dobozt min­denhová, széltől is óvta, vigyá­zott, nap ne süsse, hideg ne ri­assza. Égy forró nyári napon vidáman repkedett Éva tündér, s mikor elfáradt, egy kis tisztá­son, egy barátságos gomba ár­nyékában elszenderedett. Kí­váncsi kis pocok szimatolt arra, s megrágcsálta azt a vonzó, szí­nes dobozkát. Az idő felébredt a szokatlan zajra, s kíváncsian kikukkantott az egérrágta lyu­kon. Úgy megijedt a kisegér nagy bajszától, hogy menten leejtette a homokóráját, s az idő szétfolyt, mint egy pocsolya. Lett is nagy kavarodás! Az év­szakok nem vártak a sorukra, hanem össze-vissza keringtek, egyik pillanatban hó esett, má­sikban hétágra sütött a nap, az­tán forró szelek fújtak, dér hul­lott, csendes őszi esőből nyári zivatar kerekedett. A tündérek hamar rájöttek, hogy az idővel lehet a baj, nosza, elkezdték ke­resni Éva tündért. Szólongat- ták, nevét kiáltották - mi, em­berek, úgy hallanánk ezt, mint a szél suttogását - de a kis tündér mélyen aludt a barátságos gomba tövében, s édeset álmo­dott. Eközben az idő aprócska háza aprócska szekrényében kucorgott és minden ízében reszketett a „szörny-egértől” való féltében. A kíváncsi egérke meg nagy bátran cinco- gott, szimatolgatott a csöp­pecske doboz-házban. Ahogy izgett-mozgott, még jobban szétszórta az idő homoksze­meit, s a világ még bolondabb lett. Most már az emberek vilá­gát is elérte a kavarodás. Elő­fordult olyan, hogy a csecse­mőknek ősz bajsza nőtt, aszott vénembereknek meg kibújt a tejfoga. Mire a család leült az ebédhez, már vacsoraidő volt, s amikor reggel felkeltek mind­járt megnézhették a napnyugtát. Az égen egyszerre volt fenn a Nap és a Hold, a csillagok pe­dig úgy száguldoztak a hol vi­lágos, hol meg sötétkék égbol­ton, mint a futrinkák. A végén a kíváncsi egérke is felfigyelt a nagy változásokra, s nagyon megijedt. Rémült cincogását meghallották a tündérek, s ha­marosan megtalálták az alvó Éva tündért meg a megrokkant idő-házikót. Gyorsan kellett cselekedni, elsőként összekap­kodták az idő homokszemcséit - a tündéreknek ez nem nagy feladat -, aztán varázsragasztó­val megjavították a parányi homokórát. Jól fel is rázták, hogy minden szemecske a he­lyére kerüljön. Az izgága poc­kot hazaküldték, s szíves szóval kicsalogatták a szekrénykéből az időt. Az nagyon megörült a homokórájának, komoly képpel mindjárt ellenőrizte is, hogy rendben van-e. Aztán méltósá- gos arccal - mert azért röstellte, hogy így megijedt egy kisegér­től - elfoglalta hivatalát. A lyu­kat is betömték a házikón a tündérek, s a világ mindjárt visszatért a normális kerékvá­gásba. Minden úgy működött, ahogy kell. Időközben a kis Éva is felébredt, s nagyon elszomo­rodott, mikor megtudta, milyen galibát okozott. A tündérek nem szidták meg, nem haragud­tak rá, de bizony az idő-házikót elvették tőle. Hogy azért szo­morú ne legyen, megígérték, másik feladatot találnak neki. De erről majd legközelebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom