Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28-29 / 149. szám
14. oldal Gyermekvilág 1997. június 28., szombat Kedves Gyerekek! Az igen kedvelt „Mai feladványunk” rovat átmenetileg néhány hétig szünetel, technikai okokból. Terveink szerint augusztus hónapban újra injét, az keresse meg, melyik az a szó, ami beírható az alábbi kifejezések mindegyike elé: ...dolog, ...zene, ...iskola, ...ruha, ...sapka, ...tiszt, illetve dúl a rovat, s hogy addig se nélkülözzétek a feladványokat, fejtsétek meg a szekszárdi Deutsch Sándor által összeállított dominójátékot: Aki még szeretné tömi a fe...fény, ...kóros, ...sugár, ...világ, ...tölte, valamint ...kendő, ...metsző, ...naptár, ...óra, ...tolvaj, ...szótár. (Hercinger Anikó tengelici olvasónk feladványa.) Gyermekvilág-divat Játékok természetes anyagból Elefántos udvari mérleghinta A szekszárdi Törő-féle Ovi Házból most - mivel többen érdeklődtek utána - egy libikóka, másnéven mérleghinta leírását közöljük. Ennek a hinta típusnak néhány hátrányára hivatkozva több játszótéren leszerelték a mérleghintákat. Azt mondták, balasetveszélyesek, továbbá az ülőke talajhoz ütközése káros a gyerekekre. Ezen érvek ellenére a libikóka töretlen népszerűséget élve a gyerekek körében. Ezért nem az a helyes, hogy leszerelik a mérleghintákat, hanem az, hogy a káros hatásokat csökkentjük. Arra kell vigyázni, hogy a játéktest ne legyen 3-3,5 méternél hosszabb. A hintatestet tartó két oszlop, illetve annak vasalása pedig ne legyen magasabb a föld felszínétől számított 20- 25 centiméternél. Célszerű a mérleghinta mindkét ülőkéjének alsó részére támaszt készíteni, ami megakadályozza, hogy a rajta ülő gyermek lába a hintadeszka és a föld közé szoruljon. Meggondolandó, hogy a talajba ágyazva (nem láthatóan!) gumiabroncsot helyezA libikóka elölnézetben zünk „lökésgátlónak”. A hirtelen ütődés mértéke ezzel jelentősen csökkenthető. A mérleghinta vasalásánál a csavaranyát alátéttel használjuk és a menet végét kalapáljuk le, vagy hegesszük le. A játék biztonságát alapvetően befolyásolja, hogy a gyermek mindkét kezével tudjon kapaszkodni, így az ülőke előtt a stilizált állathoz két fogantyút fúrjunk, ami rendszerint seprűnyélből készül. Szívesen tervezünk, faragunk sárkányt, dínót, elefántot, halacskát, kakast. Visszatérő forma az ökrös libikóka, mivel az ökörszarv egyben ideális kapaszkodó a gyermekeknek. Sorozatunk következő játéka: a köteles hinta. Egy kis tudomány Mit kell tudni a hőről? A hő az energia egyik fajtája. Megfigyelhetjük a hőt „működés közben”, ha megnézzük, hogyan melegszik fel a víz. A kezdetben nyugodt vízből erősen kavargó, buborékos folyadék lesz, és gőz száll fel. (Nagyon közelről ne nézzétek, mert a forró gőz leégetheti a bőrötöket is!) Ha a fazékon fedő van, észlelhetjük, hogy a gőz fel-fel- emeli a fedőt. Hogy megértsük, mi is történik valójában melegítéskor, próbáljunk választ adni arra, mi történik az anyaggal melegítés hatására. Minden anyag igen kis részecskékből, úgynevezett molekulákból áll. A szilárd anyagban ezek a molekulák közel vannak egymáshoz, vonzzák is egymást, de már normál hőmérsékleten is tudnak egy kicsit „egyhelyben” mozogni. Ha az anyagot elkezdik melegíteni, a molekulák mozgása erősebb lesz, és egymásra már nem hatnak akkora vonzerővel. Ekkor a szilárd anyag megolvad. Ha folyadékot melegítünk tartósan, az abban lévő molekulák mozgása még erősebb lesz, s egymástól már el is tudnak szakadni. A folyadék ekkor gázzá alakul. Gyakran összekeverik a hőt a hőmérséklettel, ami nagy tévedés. Körülbelül ugyanany- nyi hő kell például egy fazék víz 100 Celsius-fokra való melegítéséhez, mint amikor egy egész kádnyi 20 Celsius-fokos vizet 25 fokra akarunk melegíteni. A tűz hője úgy jut el az ember bőréig, mint a Napból eredő fény- és hősugárzás, anyagi közvetítés nélkül. Ha sugárzás éri a bőrünket, az átadott energia hatására a bőrben lévő molekulák gyorsabban mozognak, ilyenkor meleget érzünk. Marii, szólóban A Take That az évtized legjelentősebb zenekarai közé tartozott. Szerte a világon összesen több, mint 13 millió lemezük kelt el, a koncertjeikről és fellépéseikről készült videófelvételek pedig még Michael Jackson- énál is kelendőbbnek bizonyultak. Öt, mindenütt teltházas turnéjuk során bejárták a Brit Szigeteket, Ázsiát, Ausztráliát és szinte egész Európát. A rajongók jelentős része számára Mark volt az együttes központi figurája, a zenekarnak írt levelek 60 százaléka ,is neki szólt. Mostani rajongóinak száma sem kevésbé lenyűgöző, s érdeklődésük Mark szólókarrieije és várva várt albuma iránt talán ennél is nagyobb. A Take That felbomlása után Mark minden energiáját dalok írására fordította. Nem sokkal több, mint 3 hónappal ezután máris elkezdődött az új album felvétele a híres Abbey Road-i stúdióban, ahol annak idején a Beatles lemezek többsége is felvételre került. A „Green Man” egy nagyon modem, a nagysikerű művész tehetségét és sokoldalúságát ragyogóan tükröző album, ami a szakértők szerint Mark talán legjobb alkotása. Nyelvfacsaró Kecskerímek Olvo-nV a ke^kerímek * fint inik„i a kecske rí: •nek. Körülöttem síri csend ül Messziről meg sírás csendül. Egy kis pesti vendéglőbe Egy kispesti vendég lő be. Bejött a nagy zajra Julcsa S nála volt a kamra kulcsa. A ház előtt négy muzsik állt És közülük egy muzsikált. Mondtam neki négy év előtt Hozzon nekem négyé’ velőt. Balatoni fogasokat A vén halász foga sokat. Engem kétszer csapott kupán, Ő egy pofont kapott csupán. Jó ebédben részesültem Volt kitűnő récesültem. Emeleten lakó dalmát Most tartja a lakodalmát. Éva tündér és az idő lyukas varázsdoboza A tündérek országában élt egy kicsike tündér, úgy hívták, Éva. Ő volt a legfiatalabb, csak néhány éve bújt kis egy harmatos rózsabimbóból. (Azt biztosan ti is hallottátok, hogy a tündérek örök életűek.) Rózsasziromból volt a ruhája is, a számyacská- ján pedig szivárványszínben tört meg a fény. Kedves, kerek kis arca volt, huncut, nevetős szeme, eperpiros szája. A tündérek - talán nem is tudjátok - komoly munkát végeznek, nekik kell tavasszal felébreszteni a természetet, nyáron beszínezni a virágokat és gyümölcsöket, ősszel bearanyozni a faleveleket, télen pedig altatódalt énekelni az erdőknek, ők vigyáznak az állatokra és növényekre is. Az emberektől félnek, mert azok nem hisznek bennük, így aztán nem is merik megmutatni magukat, csak a gyerekek előtt, mert azok maguk is majdhogynem tündérek. Éva tündér azonban olyan csöppecske volt, hogy neki nem jutott feladat. Nagyon elbúsult, még könnye is fakadt, ezért aztán a többiek megsajnálták, s kerestek neki munkát. Azt a feladatot kapta, hogy őrizze a szivárványos varázsdobozt, amiben az idő lakik. Éva tündér magával cipelte a dobozt mindenhová, széltől is óvta, vigyázott, nap ne süsse, hideg ne riassza. Égy forró nyári napon vidáman repkedett Éva tündér, s mikor elfáradt, egy kis tisztáson, egy barátságos gomba árnyékában elszenderedett. Kíváncsi kis pocok szimatolt arra, s megrágcsálta azt a vonzó, színes dobozkát. Az idő felébredt a szokatlan zajra, s kíváncsian kikukkantott az egérrágta lyukon. Úgy megijedt a kisegér nagy bajszától, hogy menten leejtette a homokóráját, s az idő szétfolyt, mint egy pocsolya. Lett is nagy kavarodás! Az évszakok nem vártak a sorukra, hanem össze-vissza keringtek, egyik pillanatban hó esett, másikban hétágra sütött a nap, aztán forró szelek fújtak, dér hullott, csendes őszi esőből nyári zivatar kerekedett. A tündérek hamar rájöttek, hogy az idővel lehet a baj, nosza, elkezdték keresni Éva tündért. Szólongat- ták, nevét kiáltották - mi, emberek, úgy hallanánk ezt, mint a szél suttogását - de a kis tündér mélyen aludt a barátságos gomba tövében, s édeset álmodott. Eközben az idő aprócska háza aprócska szekrényében kucorgott és minden ízében reszketett a „szörny-egértől” való féltében. A kíváncsi egérke meg nagy bátran cinco- gott, szimatolgatott a csöppecske doboz-házban. Ahogy izgett-mozgott, még jobban szétszórta az idő homokszemeit, s a világ még bolondabb lett. Most már az emberek világát is elérte a kavarodás. Előfordult olyan, hogy a csecsemőknek ősz bajsza nőtt, aszott vénembereknek meg kibújt a tejfoga. Mire a család leült az ebédhez, már vacsoraidő volt, s amikor reggel felkeltek mindjárt megnézhették a napnyugtát. Az égen egyszerre volt fenn a Nap és a Hold, a csillagok pedig úgy száguldoztak a hol világos, hol meg sötétkék égbolton, mint a futrinkák. A végén a kíváncsi egérke is felfigyelt a nagy változásokra, s nagyon megijedt. Rémült cincogását meghallották a tündérek, s hamarosan megtalálták az alvó Éva tündért meg a megrokkant idő-házikót. Gyorsan kellett cselekedni, elsőként összekapkodták az idő homokszemcséit - a tündéreknek ez nem nagy feladat -, aztán varázsragasztóval megjavították a parányi homokórát. Jól fel is rázták, hogy minden szemecske a helyére kerüljön. Az izgága pockot hazaküldték, s szíves szóval kicsalogatták a szekrénykéből az időt. Az nagyon megörült a homokórájának, komoly képpel mindjárt ellenőrizte is, hogy rendben van-e. Aztán méltósá- gos arccal - mert azért röstellte, hogy így megijedt egy kisegértől - elfoglalta hivatalát. A lyukat is betömték a házikón a tündérek, s a világ mindjárt visszatért a normális kerékvágásba. Minden úgy működött, ahogy kell. Időközben a kis Éva is felébredt, s nagyon elszomorodott, mikor megtudta, milyen galibát okozott. A tündérek nem szidták meg, nem haragudtak rá, de bizony az idő-házikót elvették tőle. Hogy azért szomorú ne legyen, megígérték, másik feladatot találnak neki. De erről majd legközelebb.
