Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-21-22 / 143. szám
1997. június 21., szombat BM ',v 8§j 9. oldal 1 Boldog, akiben nincs gáncsoskodás Fáik Tiborné, Tóka Éva egyedül él bonyhádi otthonában. Szüleit, férjét és gyermekeit is elveszítette. Egészsége sem volt soha tökéletes, vagyont sem szerzett. Mégis él, mégis teszi a dolgát. Verseket ír, büszkén mutatja, hogy azok megjelentek amatőr irodalmi folyóiratokban. Ez ad erőt neki az élethez. A József utcai ház udvarának hátsó felében lakik özvegy Fáik Tiborné. Még édesanyja névtáblája is kint van a kapun. A mama volt az utolsó, aki itt hagyta Tóka Évát. Amikor az életéről kérdezem, mintha önéletrajzot olvasna fel: „ Özvegy Fáik Tiborné vagyok, 1942. október 18- án születtem Pécsett. Vasutas szü- lók gyermeke vagyok. Az országban sokfelé megfordultunk: az Ormánságban, Vajsz- lón éltem 9 éves koromig. Utána Pécsre kerültem iskolába, ott jártam négy évig a Mátyás király utcai általános iskolába. Később Tolna- Mözsre kerültünk, ahol másfél évet töltöttünk, majd Bony- hádon fejeztem be tanulmányaimat 1957-ben. Édesapám súlyos szívbeteg volt. Az iskola befejezése után a hidasi szénbányába kerültem dolgozni. Később a MAV- tioz kerültem, a pályafenntartásnál dolgoztam három évig. Levelező tagozaton beiratkozhattam volna a szegedi egészségügyi szakközépiskolába, ám az orvosi vizsgálatkor azt tanácsolták, inkább menjek a szemészetre dolgozni. 1970 végéig voltam ott. Kinőtt engem az a munkahely, így kerültem a BONY-ba. Ott 11 évet húztam le a szalag mellett. Egy beteg apóst ápoltam hét évig, ő hetvenhétben halt meg, halottak napján. A férjem 35 éves korában, 1980. január 24-én, pont a 10. házassági évfordulónk napján halt meg. Agyi ütőértágulata volt. Két kisgyerekkel maradtam, egyik 7, a másik 5 éves volt. 3690forint nyugdíjat és árvaellátást kaptam. 1964-ben szerzett ideggyengeségem akkor hat- vártyozódott. 1987 óta vagyok rokkant- nyugdíjas. A két gyermekemet nyolc hónap leforgása alatt veszítettem el. A kisebbik fiam 11 éves korában, 1986 november 12-én halt meg. Egyszerűen elaludt, mert a szíve felmondta a szolgálatot. A másik szenvedélyes horgász lévén kiment a paradicsompusztai tóhoz. Kotorták a medret, de senki nem figyelmeztette. Egy nagy csuka akadt a horgára .. . 0 tizennégy éves volt. ” Itt megáll a történettel, majd folytatja: „Apám sírjánál voltam Pécsett, a temetőből kijövet elütött egy kocsi. Öt napon keresztül lesték a kórházban, hogy életben maradok-e. Három helyen eltört a lábam, három ponton van bennem platina. Az operáció alatt 13 és fél órát töltöttem mély altatásban. ” Történetéből kiderül, odahaza mindig ő volt az, aki a családot ösz- szetartotta. Egyik barátnője mondta: tyúkanyó természet vagy. Büszkén mutatja a lakást, ami elmondása szerint amikor beköltöztek, olyan volt, mint egy istálló. Megmutatja a szép szobát, ahol édesanyja az utolsó idejét töltötte, az ágyon most is ott van a játék tigris, amit akkor vett neki, amikor a mama már inkább a meséket szerette és a játékokat igényelte. Mi adott erőt? A keresztet mutatja a nyakában: a hit. Újságokat vesz elő, a Kristályt az Amatőr Költők és írók Országos Szövetségének lapját, a Pápai Kristályt és más hasonlókat. Ezen írásokban is megvallja hitét. — Ha az emberekhez eljut az írásom, és akár csak egy gondolat tapad meg bennük, akkor úgy érzem, hogy már akkor is nemesebbé, jobbá tehettem bárkit. — Ennyi tragédia után mi ad erőt ahhoz hogy így gondolkodjon a világról? — Remélem, nem csak bebeszélem magamnak, hogy nekem még van dolgom a világon, hogy a sok megkeseredett, megfáradt embert kicsit az én példámmal fölrázzam. Elmondani nekik, hogy nem érdemes padlóra kerülni, mindenből van kiút, csak egy kicsit akarni kell. És nem érdemes azon rágódni, ami megváltoztathatatlan. Mert ezer és ezer szépség van a világon, és akinek a szívében nincs gáncsoskodás, aki nem azt keresi, hogy lehet a másik életét megkeseríteni, az boldog ember. Hangyái Németek jönnek, házat vesznek Báta egyelőre szinten van (Folytatás az 1. oldalról.)- De hiszen innen nem volt kit kitelepíteni, mondhatni színmagyar falu volt Báta.- Nem is kitelepítettekről, hanem tősgyökeres németországiakról beszélek.- És miért éppen Bátára jönnek, mi az, ami itt van, másutt meg nincs?- Egyszerű a válasz: a jó levegő és a páratlan természeti környezet. Ok már tudják, amit mi még nem egészen, azt, hogy ez milyen nagy érték. Például az egyik németünk, aki otthon naponta sok száz kilométert autózik, ide jár ki szellőztetni a tüdejét. Mások szintén Németországból jöttek, s évek óta állandó jelleggel itt laknak. Mi több, az itt házat vásárlók révén alakuló kapcsolatnak köszönhetően az idei nyáron Bátán táborozik majd egy 55 fős német cserkészcsapat is.- Nos, úgy látszik, a németek - hálistennek - jól érzik itt magukat. És az őslakosok?- Sajnos az utóbbi években a környék ipari munkahelyeinek többsége megszűnt. A té- eszben és az erdészetnél szintén kevesebb munkásra van szükség. Ugyanakkor növekedett a mezőgazdasági kistermelők, a mezőgazdasági kényszervállalkozók száma, a termelésből kiszorultak pedig munkanélkülivé váltak. Azok, akik bérből és fizetésből éltek - és megéltek, ma kénytelenek megismerni a létbizonytalanságot. Ebben a községben igazán gazdag ember nincs, nagyon kevés a tehetős, sok a szegény és a még szegényebb. Ugyanakkor a föld szerencsére a bátaiak tulajdonában van, még az elszármazottak közül is kevesen jöttek vissza licitálni, ők is inkább csak nosztalgiából árvereztek egy-két hektárt. Némi kis birtokkoncentráció az ő révükön valósult meg: bérbe adják a földjüket. Helyben lakók ezt kisebb számban teszik meg.- Az ilyen elöregedőfélben lévő falvakban általában megnő a roma lakosság száma, és ez, hogy úgy mondjam, nem mindig tölti el örömmel a nem roma helybelieket.- Bátán, némi túlzással, emberemlékezet óta laknak romák. Az ötvenes évek közepéig két településrészen, a Szigetben és a helybeliek által Cigányvölgynek nevezett szurdokban voltak a lakóépületeik. Az 56-os jeges árvíz a szigetiek házait elvitte, nekik az Újvárosban állami segítséggel építettek téglaépületeket, ugyanúgy, mint a nem cigány árvízkárosultaknak. Ők szinte kivétel nélkül dolgoztak régebben is, és bár - szerintem helyesen - őrzik szokásaik, kultúrájuk néhány vonását, életvitelüket, életszínvonalukat tekintve alig vagy egyáltalán nem különböznek a nem roma lakosságtól. Mára a Cigányvölgy is elnéptelenedett, egykori lakói a faluban szétszórtan vettek maguknak házakat. Nálunk, azt hiszem nincs igazán cigánykérdés, legalábbis nem ez az első számú gondunk. Persze van, aki nem járatja iskolába a gyerekét, akkor sem dolgozik, dolgozna, ha lenne munkája, ehelyett a segélyből és a családi pótlékból tengeti saját és népes családja életét. Olyan is akad, aki nem csak életvitelével, hanem a tetteivel is riasztja a lakosságot. De ez nem cigánykérdés, hiszen a nem cigányok között is vannak ilyenek. Ráadásul pozitív példaként említhetem, és nagyon szívesen teszem, hogy az általános iskolások között jól tanuló, középiskolába jelentkező roma gyerekek is vannak. Két főiskolásunk is kikerült a bátai cigányság soraiból, az egyik Kaposváron, a másik Szekszárdon tanul.- Visszatérve a falu, az itt élők helyzetére...- Megélt ez a település a jelenleginél sokkal nehezebb időket is, mégis megmaradt.- Igen, de ha megnézzük, hogy a falu közel évezredes történetében mikor és miért virágzott, láthatjuk hogy ennek mindig gazdasági okai voltak: a középkorban a dunai átkelőhely, a fontos országút, a rengeteg búcsúst idevonzó Szent vér ereklye, a múlt század végén pedig a Sárköz lecsapo- lása, a jó minőségű földek bevonása a termelésbe. Most ugyan mitől várhatja felemelkedését ez a világtól elzárt kis község? A megyehatáron van, a Duna inkább elválasztja a szomszédaitól, ahelyett hogy összekötné velük. Az út az Al- szegben véget ér, vasútja, dunai kikötője, hídja nincs...- Azt hiszem, most se nem süllyed, se nem emelkedik, hogy úgy mondjam, szinten van. Innen viszonylag könnyű lefelé is, fölfelé is elindulni. Én ez utóbbiban bízom, és hiszek azoknak a kijelentéseknek, prognózisoknak, amelyek szerint elmozdult a holtpontról az ország gazdasága. Ettől várom a mi boldogulásunkat is.- Igen, de itt a gazdaságot a mezőgazdaság jelenti, az meg egyre kevesebb munkáskézre tart igényt.- Viszont ismét beindulhatnak a környék ipari üzemei, amelyek megújulva ismét sok hátainak adhatnak munkát. De ennél is fontosabb, hogy megteremtődjön a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége.- A miniszterelnök szerint a mezőgazdaság és a közbiztonság élvez elsőbbséget.- Nagyon örülök neki, remélem, mindkettő „bejön”. Itt valamikor dinamikusan fejlődő, sok lábon álló termelőszövetkezet működött: volt baromfi telep, szarvasmarha telep, gyümölcsös, szőlő, gépműhely, lucemalisztet gyártottak... Sokszáz ember talált magának munkát. Az elmúlt években mindez a tevékenység csökkent, beszűkült, márpedig a stagnálás egyenlő a visszafejlődéssel. Ha hinni lehet az országos ígéretekben, ismét bízhatunk abban, hogy javul a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége, jobbak lesznek a piacra jutás feltételei.- Tehát Ön szerint a falu jövője a mezőgazdaságra - és csak arra - alapozható?- Teljes vertikumban kell gondolkodni, tehát ne csak termeljünk, hanem dolgozzuk is fel, ami megterem, amit előállítunk: a tejet, szőlőt, tojást... így a jövedelem nagyobb része kerülhet vissza a termelőhöz. Mindezt a környező települések összefogása teheti teljesebbé.- Ami az összefogást illeti, éppen most bontakozik ki az infrastruktúra területén az együttműködés Bátaszékkel.- így van, ha sikerül megvalósítani a csatornázást, a bátai szennyvíz feldolgozásával jobban ki lehet használni a báta- széki tisztítót, ennek révén akár ott is csökkenhetnek a költségek. Ez a téma nem régi keletű, a szükséges pénz egy részét már elnyertük, de további summára is szükség lesz.- És akkor elmondhatják, hogy szinte városi komfortot tudnak biztosítani Bátán: van vezetékes víz, majd minden második házban telefon, vezetékes gáz, lesz csatorna... Mindehhez szép környezet, jó levegő. Azt hiszem, itt kellene abbahagynunk a beszélgetést. Gyuricza Mihály Éves terv már van, de szakhatósági vélemény még nincs Miért késik a vadászati szezon? (Folytatás az 1. oldalról.) A törvény szerint június 1-ig a megyei hivatal kiértesíti majd a vadásztársaságokat arról, hogy az általuk beadott üzemtervet elfogadja, módosításra visszaküldi, vagy elutasítja a Vadgazdálkodási Bizottság. Mi az oka annak, hogy erre a mai napig még nem került sor? — A vadászatra jogosultaknak - nem a vadásztársaságoknak - valóban kellett egy éves vadgazdálkodási tervet készíteniük, de a terv beadási határideje nem március 1. volt, hanem a haszonbérleti szerződés aláírását követő 60 napon belül kellett megküldeni jóváhagyásra a vadászati hatóságnak. Időközben hatályba lépett a 30/1997 (IV.30) FM rendelet, mely az éves tervek beadási határidejéül 1997. május 31-ét jelölte meg. A vadászati hatóságnak ezt követően 30 nap áll rendelkezésre a tervek jóváhagyására. A Vadgazdálkodási Bizottság csak szakmai tanácsadó bizottságként működik a vadászati hatóság mellett, nem lát el hatósági, illetve szakhatósági feladatokat. —- Az FM július 1-ig ugyan meghosszabbította az üzemtervek elfogadására szánt időt, de csak abban az esetben, ha az adott megyében erre alapos indok volt. A március elejéig a vadásztársaságok által benyújtott üzemterven volt egy „nyilvántartásba vételi záradék”, melyben május 31-e volt az a határidő, amely szerint az éves keret elfogadásáig lehet vadászni. (Akkor még arra számítottak, hogy június 1-ig a szakhatóság elvégzi a feladatát). A május 31-e most automatikusan kitolódott június 30-ra? — Téves az az információ, mely a benyújtott üzemtervek nyilvántartásba vételi záradékáról szól. A nyilvántartásba vételi kérelmen található egy záradék, mely június 1-ig engedélyezte az őzbak bérvadászatát, valamint a vaddisznó vadkárelhárító vadászatát. A fent említett FM rendelet nem tartalmazza azt a kitételt, hogy alapos indokkal lehet csak a jóváhagyást elhalasztani július 1-ig. Feltétlenül javasoljuk a panaszosoknak, hogy először a vadászati törvényt (1996. évi LV tv.), majd a 30/1997 (IV.30) FM rendeletet tanulmányozzák, akkor sok félreértés elkerülhető lesz. Az egyértelműség kedvéért egy-két fogalmi eltérést itt is felsorolunk: az éves vadgazdálkodási tervek nem azonosak az üzemtervekkel. Az üzemtervek 10 évre szólnak. A Vadgazdálkodási Bizottság - a vadászati hatóság felkérésére - május közepén valóban elvégezte véleményezési feladatát. A vadászati hatóság a törvénynek és a végrehajtási rendeletnek megfelelően megküldte a terveket jóváhagyásra a természetvédelmi és erdészeti szakhatóságnak. Mivel a megye területén két természetvédelmi igazgatóság illetékes, két külön szakhatósági eljárás szükséges. Ezek befejeztével kerülnek kiadásra az éves vadgazdálkodási tervek. — Véleménye szerint a vadászati társaságok jelenleg hogyan tudják megvédeni a vadaktól a termőföldet, milyen keretek között vadászhatnak? — A vadászatra jogosultak az éves tervek jóváhagyásáig külön kérelemre vadászhatnak, melynek lehetőségével a jogosultak nagy része élt is. A vadászati hatóság a kérelem beadásakor azonnal engedélyezte a vadászatot a jogosultak nagy részénél. Idényen kívüli vadászatot is engedélyezett a hatóság a vadkárok elhárítása érdekében. A vadkárelhárításnak nagyon sok módja van, de sajnos a vadászatra jogosultak egy részénél nem a vadgazdálkodást helyezik előtérbe, hanem a vadászatot és a szakmai felkészültség hiányát próbálják a hatóság nyakába varrni. — Mi az oka annak, hogy a körülöttünk lévő megyékben a vadásztársaságok már vadászhatnak, az üzemterveiket a szakhatóság már véleményezte? . — A körülöttünk lévő megyékben sem végezték el a szakhatóságok az üzemtervek véleményezését. A mi ismereteink szerint a szomszédos megyékben sem került még jóváhagyásra a tervek nagy része. A vadászatot ugyanúgy külön engedélyre folytatják, mint Tolna megyében. (Utánanéztünk: Baranya megyében már befejezte a szakhatóság az üzemtervek véleményezését, és azt meg is küldték az érintetteknek, Somogybán és Fejér megyében csak néhány vadásztársasággal van még egyeztetni való, a többieket kiértesítették.) Mauthner
