Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14-15 / 137. szám
14. oldal Gyermekvilág 1997. június 14., szombat Mai feladványunk Udvari fajátékok (1.) A mérleghinta, vagy libikóka A hat éven aluliak írják meg három fából készült játék nevét. A tíz éven felüliek pedig keressék meg azt a szót, ami az alábbi szavak elé beírható: ...esés, ...vezeték, ...csap, ...tároló, ...festék, ...nyomás, ...tükör, ...gőz, illetve ...mama, ...betű, ...mosás, ...mutató. A helyes megfejtést beküldők a Babits Mihály Művelődési Ház és a Gyermekek Háza által felajánlott könyvet A minap mentem, mendegél- tem, s egyszer csak egy gyönyörű szigeten találtam magamat, aminek neve Tündérország volt. Ezen a tájon nem volt szegénység, harag, háború és öldöklés, hanem mindenkinek csupa jóval volt tele a szíve. Lakói tündérek voltak, közöttük egyaránt éltek jó és rossz tündérek, de a rossz tündéreket vagy jó útra terelték, vagy pedig kiűzték őket az országból. A tündérek ruhái élénk és meleg színekből készültek. A szigeten található volt még egy patak, amiben ha megfü- rödtek a lakók, akkor fiatalabbak és halhatatlanok lettek. Az égboltra gyönyörködve néztem fel, mert olyan csodányerhetik meg. A válaszokat a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza címére küldjétek (7101 Szek- szárd, Mártírok tere) írjátok meg azt is, hány évesek vagytok. A helyes válaszokat beküldők közül a szerencse az alábbiaknak kedvezett: Zsed- nai Dóra (Györköny), Auth Krisztina (Szekszárd), Varga Klaudia (Szekszárd), Bizony Dániel (Tamási), Varga Gréta (Tevel) és Link Adri (Tolna). latos kékre „festették be’ az angyalkák. Dombságok és hegységek is voltak a szigeten, amikre igaz, hogy nagyon kevesen és nehezen jutottak föl, de aki följutott, annak gyönyörűséggel volt tele a szíve, mert végre megpillanthatta a fenti világot. De most hagyjuk a fentieket és ereszkedjünk le a földre! A tündéreknek is volt lakásuk, amiket az angyalok teremtettek. Mindenük megvolt, amire csak szükségük volt, de én legjobban a szeretetet emelném ki közülük. Nagyon szeretnék Tündérországban élni, ahol a szerelem és a szeretet uralkodik. Szalay Zsófia (A Kis Glóbusz nyomán) Mint fafaragó népi iparművész a fenti témában az inspirációt óvodapedagógus feleségemtől és két leányomtól, Törő Anitától és Lillától kaptam, akik a szekszárdi Ovi Házat működtetik. Sorozatunkban szeretnénk bemutatni azon tárgyi gyermek- játékokat, amiket már a század- fordulón, sőt, korábban is használtak a gyerekek. A bemutatott játékok jelentős részét a Magyar Művelődési Intézetnél zsűrizték, ezért szerzői jogvédelem alatt állnak. Ugyanakkor sok olyan rajzot és fényképet szeretnék bemutatni, amik egyszerű eszközökkel otthon is elA köztudatban az angóra és perzsa elnevezés felcserélhető, pedig két külön fajtáról van szó. Mindkét elnevezés a származás helyére utal. Törökország mai fővárosát, Ankarát előzőleg Angorának hívták, innen származnak az angóra macskák, Perzsiából (ma Irán) pedig a perzsák. Több az elméleti feltételezés, mint a tény arról, hogy a hosszú szőrű macskák hol és mikor jöttek létre. Voltak olyan természettudósok, akik úgy vélték, hogy Tibetből és Oroszország ázsiai részéből eredtek. Mások állították, hogy az európai vadmacskától származtak, olyan helyről, ahol természetes okok miatt rokontenyészet folyt. Az angóra és a perzsa macskák típusa között eredetileg is jelentős eltérés mutatkozott. Az angórák zöme fehér volt, bár elvétve volt közöttük füstszínű és fekete is. Fejformájuk keskenyebb, orruk hosszabb, fülük készíthetők. Erre biztatjuk a nagypapákat és az apukákat. A gyakorló szülőket látjuk el jótanácsokkal, így szeretnénk segíteni. Tehát: a libikókának régi hagyományokon alapszik ősi változata, amikor egy farönkre pallót fektettek, s máris kész volt a mai fogalmak szerinti sokoldalú mozgásfejlesztő játék. A mérleghintához egy 2-3 méter hosszú gerenda szükséges. Az éleket gyaluval gömbölyítsük le. A két ülőkét kissé mélyítjük vésővel. Az ülőkék elé stilizált állatformát, állatfejet vágunk szalagfűrésszel. Ezek a rusztikus figurák érzelnagyobb, hegyesebb és felálló volt. Csontozatuk is törékenyebb, mint a rövidebb lábú, zömökebb, dúsabb szőrzetű perzsáké. Az angórák szőrminősége is eltért, selymesebb, finomabb és puhább volt, mint a perzsák kissé merevebb, gyap- jasodásra is hajlamos szőre. A múlt század végén az angórák és perzsák keresztezése állandó gyakorlat volt. Ennek során a perzsára jellemző ke- rekfejűség, zömökség és hosz- szabb szőrzet élvezett előnyt, és ez a gyakorlat a hatvanas évekre teljes mértékben kiszorította az angóra típust a tenyésztésből. Azonban az ankarai állatkert több évtizede tart eredeti valójában megőrzött angóra macskákat, amikről rendszeresen vezetnek nyilvántartást. Egy amerikai tenyésztő 1963-ban engedélyt kapott az állatkerttől, hogy egy párt az USA-ba vigyen. Később újabb párt vihettek Amerikába három évvel kémileg közel állnak a gyerekekhez. A hosszú gerendát középen kifúrva kisúlyozzuk és két tartóoszloppal, vasalással betonozzuk a talajba. A tartószerkezetet a fafaragásban jártasak esetleg rozettákkal, ornamentikákkal ékvésővel tehetik mívesebbé. A fal felületkezelésére környezetbarát díszlazur festék bármely árnyalata alkalmas. Az elkészült, felállított fajáték hangulatosság, emberköze- libbé varázsolja udvarunkat, kertünket és életünket. A sorozatban bemutatott következő játék a lovaskocsi. Törő György fafaragó népi iparművész sőbb. E négy macska alapította a török angóra nevű fajtát, amit 1970-ben ismertek el önálló fajtának, akkor csak fehér színben. A török angóra a perzsa típus ellenpólusa, a feje keskeny, de nem olyan erőteljesen ék alakú, mint a keleti fajtáké. A lábai hosszúak, a hátulsók egy árnyalattal hosszabbak, mint a mellsők. A törzs hosszabb és légiesebb, a farok is hosszabb, mint a perzsa macskáknál. A szemek nagyok és kissé mandu- lavágásúak. A finom, selymes szőr közepes hosszúságú, a hastájon hullámos. A cica talpa téglavörös, a szeme lehet kék, sárga és felemás színű. A kék- szeműek rendszerint süketek. Később a török angóra a fehér mellett minden, a perzsáknál meglévő színben elismert lett. Rendkívül kedves fajta, élénk, érdeklődő. Atlétikus a játékban, egyébként elegáns mozgású. Már Magyarországon is akad képviselője. (A Macska Magazin nyomán) Kerékpártúra A Garay-napok egyikén kirándulni indult az osztály az osztályfőnök tanyájára, a várdombi szőlőhegyre. A reggeli induláskor még párás, hűvös volt az idő, később azonban teljesen kisütött a nap, és mi is egyre lelkesebbek lettünk. Az útvonal őcsényen, Decsen és Sárpilisen keresztül vezetett, ezért osztályunk őcsé- nyi és decsi tagjai - közöttük én is - ott csatlakoztunk. Decsen kiállításokat láttunk a faluházban a régi népviseletről, a faluház padlásmúzeumában pedig a régi paraszti munkákat bemutató eszközökről. A faluházból a decsi táj házhoz vezetett az utunk. A tájház megtekintését követően felpattantunk a kerékpárjainkra és kerekeztünk tovább Várdomb felé. Egyeseknek - mint nekem is - nehezebb volt lépést tartanunk a többiekkel, mert kerékpárjaink kerekei kisebbek voltak. így aztán jól kifáradtunk, mire a tanyához értünk. Ott Kati néni férje és unokája fogadtak bennünket. Néhányunk a tanya előtt leterített plédeken pihente ki az út fáradalmait, mások a domboldalban telepedtek le. Ebédre két anyuka és Kati néni krumplipaprikást főztek, ami után mind a tíz ujjúnkat megnyaltuk. Ebéd után játszottunk, szaladgáltunk, labdáztunk, majd ugyanazon az útvonalon visszaindultunk. Este fáradtan, de a nap élményeitől gazdagabban zuhantunk az ágyba. Deutsch Sándor (A Kis Glóbusz nyomán) Vicces! Családostul utazik Kovács a vonaton. A gyerekek rettenetes ricsajt csapnak, bőgnek, visítoznak, ugrándoznak, mindent összekennek, pokollá teszik a többi utas életét. Egyikük nem bírja tovább, ráförmed Kovácsra: — Uram, tartson rendet a gyerekei között, ha nem akaija, hogy kellemetlensége legyen! — Kellemetlenség? - sóhajt Kovács — Éppen temetésre utazunk, a feleségem az állomáson felejtette a kézitáskáját az összes pénzünkkel, az egyik gyerek lenyelte a menetjegyeket, a másiknak tele van a nadrágja, ráadásul ez a vonat Győrbe megy, holott mi Zalaegerszegre igyekeznénk. Mondja, uram, milyen kellemetlenség érhetne még? Gyermekvilág-divat Vörös Ibolya frizuraterve Tündérországban jártam Macskatörténelem A régi-új török angóra Történet Bogárkáról, aki meg akart nőni Senki se csodálkozzon azon, hogy ez az egész mese a pirinyó Bogárkáról szól. Igen, egy közönséges Bogárkáról, aki olyan aprócska, hogy még nevet adni is elfelejtettek neki. No, de miről nevezetes ez a Bogárka? Hamarosan kiderül. De először az álmokról kell szólnunk. Hiszen mindenkinek van egy álma. Ugye? Például Csíkoska, a tigris nagyon szeretne repülni. De nincs szárnya. Trikó, a zebra pedig már unja, hogy olyan csíkos, mint egy matrac. Éjszakánként arról álmodik, hogy megbámult és a tükör előtt gyönyörködik új színében. Bogárkának is volt egy álma. ő arról álmodott, hogy egy szép napon majd megnő és pindur- kából óriásivá változik. — Nem tudod, melyik gyógyszertárban árusítják a növesztő varázstablettákat? - kérdezte Ráérünkméget, a csigát. — Nem tudom - felelte a csiga. - De mondd, olyan nagyon kell neked az a varázstabletta? — De még mennyire! - sóhajtott Bogárka. - Úgy szeretnék nagy lenni... ha nem is olyan nagy, mint az elefánt, de legalább akkora, mint az orrszarvú!^ — És mi hasznod lenne belőle? — Mit nem mondasz, Ráé- rünkmég! Hát rögtön felfigyelnének rám. Előre köszönnének nekem. — Talán ezen múlna a boldogság? — Ki tudja, hogy min múlik - gondolkodott el Bogárka. - De ha úgysem tudod, hol lehet varázstablettákat kapni, inkább ne is beszéljünk róla. így aztán el is váltak egymástól. Nem sokkal később a következő történt. Dobdob, az orrszarvú negyven tojásból tükörtojást sütött magának, és bekapcsolva felejtette a villanyfő- zőt. Természetesen mindenki tudja, hogy ilyenkor mi történik. Kigyullad a ház. Megijedt a Dobdob, az orrszarvú és elkezdett segítségért kiabálni. Erre aztán odaszaladtak az állatok: Csupafog, a krokodil, Hosszúgallér, a zsiráf, Csi- koska, a tigris és még sokan mások. Odaszaladtak - és csak álltak. Álltak és bámultak. Az állatok bámultak - a ház pedig égett. A ház égett, oltani meg nem oltotta senki. Senki nem oltotta a tüzet, mert mindenki elveszítette a fejét. Csak Bogárka nem. Elrepült, hogy segítséget hívjon. Leereszkedett a tűztoronyra, és látja, hogy a tűzoltó elefántok ott üldögélnek fejükön a rézsisakkal, és dominóznak - de még a fülük botját sem mozdítják. — Tűz van! - zümmögte Bogárka. - Segítség! Segítség! — Hol van tűz? Mi ég? - kapták fel a fejüket a tűzoltók. — Dobdobnak, az orrszarvúnak lángokban áll a háza. Ne vesztegessétek az időt! Úgy sajnálom szegény Dobdobot! mondta könnyes szemmel Bogárka. No, hátukra kaptak az elefántok egy nagy vizeshordót és a helyszínre robogtak. Kivonszolták Dobdobot az égő házból, aztán ormányukból vizet zúdítottak a lángokra, és eloltották a tüzet. Mert ugye ha a tűzoltóknak ormányuk van, nincs szükségük mindenféle tömlőkre meg fecskendőkre. Bogárka csudára örvendezett, hogy a tűzoltók megmentették Dobdobot, az orrszarvút. Örömében csak úgy bukfencezett a levegőben. De még így sem figyelt föl rá senki. Arra sem jöttek rá, hogy ő, Bogárka volt az, aki kihívta a tűzoltókat. Csak Ráérünkmég tudott róla. — Derék legény vagy, Bogárka! - dicsérte. - Nem veszítetted el a fejed a veszedelemben sem, és megmentetted Dobdob életét, aki majdnem belehalt a tükörtojásba. Hát én ezt még ma megírom a helyi újságnak, és megkérem őket, hogy közöljék le az első oldalon... — Miért? Mit csináltam én? - álmélkodott Bogárka. - Nem tettem én semmi különöset! Persze ha megszerezhetném azt a varázstablettát!... — Ugyan minek neked az a tabletta? - mondta Ráérünkmég. — Igaz, hogy aprócska vagy, de a szíved annál nagyobb. És ez a legfontosabb. Bekiildték: a bátaszéki II. sz. óvodások
