Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-10-11 / 108. szám

10. oldal

Hétvégi Magazin

1997. május 10., szombat

Dombóvárról jött kiegészítés

Dr. Töttős Gábor ismeretlen és elfeledett megyei poétáinkról szóló, április 12-i cikkét szeretném kiegészíteni.

Állandó és szíves olvasója vagyok Töttős Gábor Rejtett értékeink sorozatának. Úgy vélem: megyebeli „rejtett értékeink” sorozata lapunk Hétvégi Magazinjának nem csupán érdekes és értékes színfoltja, de szinte kifogyhatatlan „tárháza” a még feltáratlan vagy éppen elfelejtett tolnai személyiségeknek, eseményeknek. Folytatása nem egyszerűen tiszteletet érdemlő publicisztikai vállalkozás, hanem jelentős művelődéstörténeti „velünkjáró” kalauza a hazai s idegenben élő tolnaiak tízezreinek. A talán éppen a Költészet Napjára megjelentetett cikkéhez mégis kényszerű, de tényszerű kiegészítést szeretnék fűzni szülővárosomból, Dombóvárról.

VESZELEI KÁROLY, a bánatos melódiák dombóvári költője nevének és költészetének említse az, „egyetlen kötetes”, sőt, „egylapos alkalmi verseze- tet” megjelentető poétáink sorában helytelen, irodalomtörté- netileg méltatlanul degradáló. Műveinek mondandóját, mí- vességét, írói jelentőségét felismerve verseit & Kiss József szerkesztette A HÉT (a Nyugat nagy évtizedeit mindenképpen előkészítő) irodalmi hetilapunk 1895-től Veszelei haláláig mindig szívesen közölte. Veszelei Károly nem egykötetes, egylapos poétája megyénknek. Első kötete 1894-ben Hervadás regéi, második Fel a szívekkel! 1897-ben jelent meg. A Töttős Gábor által említett Melódiák kötete pedig már halála utáni első évben, 1903-ban napvilágot látott, nem 11 esztendő elmúltával. Fontos tudnunk: verseiből válogatást két jelentős irodalmi antológiánk is közölt. ELEK ARTUR: Újabb magyar költők lyrai antológiája (1911), ill. VÉGH GYÖRGY: Századvégi költők (1959) összeállítása. Illyéstől tudjuk, Élek Artur antológiájából korán megismerte Veszelei verseit:

Betéve tudtam már a tehetséges fiatal költő néhány sorát, s tudtam már azt is, hogy miért ölte meg magát (még egy vidéki költő) itt a tolnai magányban. A Nyugat említett antológiájának tudós szerkesztője századunk első évtizedében joggal mondta a válogatott versek költőinek irodalmi értékét és jelentőségét összefoglalva: Egész költészetüket áthatja a fájdalom. Régebben világfájdalom volt az elnevezése ennek a kortünetnek. Ez a modem fájdalom pozitívabb természetű, ezekben a lélek fájó helyei már a fizikai fájdalom erejével hatnak, sajognak. Eredetiségüket nem csak mondanivalójuk minéműsége mutatja meg, hanem még inkább az a mód, ahogyan elmondják: a kép- és cselekvényalakító képzeletük és nyelvmegmunkáló művészetük.

Veszelei Károly tragikus halálának helyszínét is tévesen közli Töttős Gábor: nem Dombóvár mellett lett öngyilkossá, hanem a Nagykondát bérlő testvérpár - Károly és Zsig- mond - Alsó (ma: Kossuth Lajos) utcai udvarházában. Ezen a házon a dombóvári diákság adakozásából emelt márvány emléktáblát ejtette mindig útjába Illyés Gyula is, amely az emberi örök jobbratörekvés szellemére emlékeztette a Puszták népe íróját.

Ö. Simon Károly

Köszönet...

... ez legyen első szavam, ahhoz, akit személyéért, munkásságáért tisztelek, de külön is köszönöm neki, hogy törődött egészsége nem tartotta vissza a hozzászólástól. Ez még akkor is így van, ha nem mindenben értünk egyet.

A Rejtett értékeink sorozat, ahogy címe is mutatja, a szőkébb haza polgárait ösztönzi a nagyobb megbecsülésre. Nem volt ez másként poétáink ügyében sem. A céduláimból összeállt névsor éppoly egyenetlen teljesítményeket sejtet, mint például a mai helyzet: nem a kötetek sokasága, hanem minősége dönti el, ki költő, ki nem. Abban a névsorban nemcsak egykötetes, vagy még szerényebb ter- mésűek vannak, hanem tudós

poéták is, akárcsak az életben: névsor szerint, egymás mellett. Körülbelül két sor jutott egyre, ebbe nem fért bele értékelés, csak figyelemfelkeltés.

Tévedtem azonban abban, hogy a Melódiák című kötet 1903 helyett nálam 1913-ban jelent meg. Az ok egyszerű: Bodnár István az utóbbi évben ismertette a Tolnavármegye és a Közérdekben, ott hozott nyolc verset Veszelei Károly tói. A Hét vele együtt más itt említettektől is közölt, az 1959-ben megjelent Vég György-féle válogatás pedig mindössze három versét mutatja be, az összeállító pedig azt úja: „Nem tartozott kora legjobb költői közé, de nyugtalanságával, erőfeszítéseivel jelzi egy új irodalmi korszak kibontakozását”. Nagy kérdés számomra, hogy ezen meg a lexikonok egymástól átvett életrajzán kívül valóban nem „ismeretlen és elfeledett- e” Veszelei, hiszen ezt a válogatást - a Tisztelt Levélíróval együtt - 38 év alatt 9 olvasó vette kezébe, s ki tudja, érette-e vagy másért. Azóta éppen Simon Károly három cikke jelentett némi homályoszlatást.

Halála körülményeiről: egyikünk sem volt jelen, Szinnyei József és a korabeli lapok egy része engem igazol, más része s hite őt, dr. Szőke Sándor egyikünket sem. Még egyszer köszönöm szavait.

Dr. Töttős Gábor

Porta Galéria - A hónap műtárgya

A rácsok rendjéből nézve

Scultéty Erzsébet alkotásai mellé

Az alkotóval szembeni elfogultságom alapja a közös gimnáziumi éveken túl, hogy tanúja lehettem Scultéty Erzsébet művészi karakterformálásának. Ha nem is rendszeresen, de folyamatosan kísérhettem végig kiállításról-kiállításrp a változó és mind érettebbé váló alkotói tevékenységet. így aztán érdeklődve léptem Szekszárdon az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájába, ahol a hónap műtárgyaként Scultéty Erzsébet alkotásai láthatók.

Grafikák és plasztikák fogadják az érdeklődőket. Ezek közé jól látható helyen az életrajzi adatokat is tartalmazó vallomása. A vízszintesen elhelyezett fojtott színekkel ellátott grafikai lapok legfeltűnőbb részletei a szabályos négyzetrácsok. Ezek jelzői az alkotó mindennapi tevékenységének. Utalnak hétköznapi foglalkozásából fakadó belső építész - szabályozott rendigényére. Fegyelmet, kitartó szorgalmat követel a sok-sok négyzetlap, míg az elképzelt, megálmodott helyére kerül a fehér kartonon.

Rend és tisztaság uralkodik ezeken. Ezt követeli a rácsok rendje, törvénye. Maga a rács védelmet is jelenthet, nem pusztán korlátja bizonyos tevékenységnek, hogy ne nevezzük szabadságnak. Scultéty Erzsébet szándékosan rá- csolja életét! Ezekkel igazolja erejét, biztonságát.

 rácsokból egy könnyed mozdulattal kilép és sejtelmes keresztet karcol szinte villogó testfolttal a béke kékjébe. Nincs rács a képen, de mégis azt kell érezni, a bibliai történetet idézve. Festőibb megoldást keres, ami foltjaival szabadíthatja, oldhatja a rácsok feszítését. A kép hangulatát ellenpontozza — kiállítás rendezői elképzelés, ami dicséretes - az aranysárga Madonna. Kezdet és vég, alfa és omega. Ismerve Scultéty Erzsébet kiállításokon bemutatott festményeit, rajzait, nem meglepő az érzékenységéből fakadó biblikus témák keresése és találása. Forrás, ihletadó, éltető számára a könyvek-könyvé- nek lapozgatása.

Amint a rácsokból átvezette a nézőt a festői világba, úgy kalauzol mondandójával a téri megfogalmazáshoz. A síkok korlátáiból kilépve nem véletlen, hogy az agyag anyaga lett kifejező eszközévé. A nőiség- ből fakadó simogató formák lágy vonulatai melegítik át a teret. E plasztikáknak is jelentőséget ad az aranyszín patinája. Kirándulás, vagy hosz- szabbtávú maradás lesz-e

Scultéty Erzsébetnek a térbeliség problémájának megoldása, ma még nem tudható. Karakteresebbek és egyénibb hangúak grafikái, montázsai, monotípiái. Nagykorúbbak is. Felelősséggel terheltségük súlyosabb az agyagénál. Ez utóbbi a kísérletező, útkereső kedvet, szándékot, vagy éppen belső kényszert jelzi. „Mindeneket megpróbáljatok, ami jó, megtartsátok” apostoli intelem fedezékéből szemlélhetők e kisméretű szobrok. Ezzel a gondolattal válik természetessé Scultéty Erzsébet pályaíve.

Számos csoportos és egyéni kiállítás igazolja e pályaív felfelé történő mozgását. Az ilyen állomások újabb művészi ötletek talajaiként élnek. Ez ad bizakodó reményt annak, aki e világot a rácsok rendjéből nézi.

Decsi Kiss János

Rejtett értékeink

Mária Terézia és Tolna megye

Kevés olyan népszerű és legendás uralkodója volt Ma- gyaroszágnak, mint az anyaként, királyi hölgyként és nagyralátó, gyökeres reformok meghonosítójaként egyaránt számon tartott Mária Terézia, akihez természetesen megyénk is több szállal kötődött.

Sokan azt hiszik, hogy hazánkban az első nő volt a trónon, pedig I. (Nagy) Lajos felesége és leánya is megelőzte őt tíz-tizenkét emberöltővel. Az 1717. május 3-án (mások szerint 10- én, vagy 13-án) született gyermeket a történelem viharai fogadták: Rákóczi

utolsó próbálkozásának és Belgrád visszafoglalásának éve ez. Az előző esztendőben - egy alig pár hónapot élt fiúval - kihalt férfiágon a Habsburg-ház, s majd Mária Terézia trónra kerülte után is hosszú évek kellenek ahhoz, hogy a nőági örökösödést elfogadják Európa koronás fői. Amikorra ez végbemegy, már Lotharingiai Ferenc István felesége is teljesen megváltozott: a kezdetben hagyományos, sze- líd-szolíd királynéi szerepre szánt, s egy ideig házassági „adásvétel tárgyát képező”, csevegő-zenélő dámából öntudatos családanya, birodalma érdekeit nehéz időkben is hatékonyan képviselő politikus formálódott a férj hatására.

Az utókor számára az a legérdekesebb, hogy minden rétegnek tudott adni: nemes- ifjaink testőrként és a Theresianum falai között díszeleghettek. A Tolnán is birtokos Festeticseknek 1766- ban grófi rang, ugyanez a Dőryeknek, a másik ágnak 1759-ben báróság, a Je- szenszkyeknek 1741-ben szintén bárói cím, a Forste- reknek 1760-ban nemesi rang jutott - hogy csak néhányat említsünk. Viszont azt se felejtsük el, hogy megyénk nagy apátságaitól uralkodása utolsó évtizedében éppen Mária Terézia vette el a birtokokat (minden kárpótlás nélkül!), hogy azokból megalakítsa a Budára költöző egyetem fenntartását szolgáló alapítványi uradalmat. Ez a sokezer hold szinte észrevétlen csusszant egyházi kézből államiba, gazdálkodását korszerűsítették, terméseredményeit megjavították: Szekszárdon például új, szőlőtelepítésre alkalmas erdőterületeket jelöltek ki. Több fejlődő mezőváros vagy nagyközség kapott országos

vásár tartására jogot: Hő- gyész, Tevel, Dombóvár és Ozora lakosai (no meg birtokosai) örülhettek ennek 1740-1780 között.

Dr. Hadnagy Albert kutatásaiból tudjuk, hogy a szekszárdi jobbágyok, „akiknek küldöttjei az 1757. évben talán először járták meg az országból három ízben is a bécsi udvart”, mert sérelmeiket szerették volna orvosoltatni, „Tolna vármegye urait a legnagyobb riadalomba hozták”. Az uralkodónő nemcsak „szigorú utasítást adott a panaszok kivizsgálására”, hanem ellenőriztette a végrehajtást is, s arról is gondoskodott, hogy a panaszkodóknak baja ne essék. Ahogy A Habsburgok című könyvben olvashatjuk, Mária Terézia „a jobbágyok jólétét lelkiismereti ügyének tekintette” s nevezetes jobbágyrendeletével „úgy érezte, valóban jóságos édesanyja legalan- tabbi alattvalóinak”. Ne mulasszuk el megjegyezni, hogy az 1766. évi ozorai jobbágylázadás megítélése, elemzése akár közre is játszhatott a jobbágyrendelet magyarországi kiterjesztésében. A véres felkelés után a vármegye által halálra ítélt hét főbűnösnek megkegyelmezett, 2-10 év várfogságra és sáncmunkára változtatta a döntést, de 1767. május 1-jén kelt rendeletével, majd egy későbbi utasításával még ezeket is kiszabadította. (így a legtöbb még egy esztendőt sem sínylődött a rabságban ...)

Jószívűségének meseszerű híre ment, s a jó királyról alkotott népi képzelet egészen IV. Károlyig tartotta magát. Eleink értettek ahhoz, hogyan használják ezt ki. A gerjeniek például 1766-ban így szólították meg 1766-os kérvényükben: „Tellyes Győzödelemmel Országló és Ditsőséggel Uralkodó Apostoli Felséges Kégyelmes Koronás Király Asszony! Nékünk Hatalommal és mások felett igassággal fénylő s tündöklő szoptató édes Dajkánk!” Ki hinné azt, hogy a tizenhatszoros anya ne értett volna ezen a nyelven? Másrészt jól mutatja ez a nép mértéktartó bölcsességét: nem

édesanyjának nevezi őt, hanem szoptató dajkájának. Későbbi időkben, amikor annyi „apánk, anyánk” támadt, ki emlékezett már a jobbágyokat istápoló Mária Terézia e címére?

Dr. Töttős Gábor

Istentiszteletek, szentmisék

Szekszárdi

u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa

Római katolikus szentmisék.

Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00,11.00, 18.30 óra.

Újváros: Szombat: 17.30.

Vasárnap: 7.30, 10.00. Német nyelvű mise 17 óra. Református istentiszteletek.

Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermek istentisztelet), 10.00, 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek.

Vasárnap: 9.30 Luther-tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér.

Baptista

istentiszteletek.

Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy.

Gy. u. 1.

Metodista

istentiszteletek.

Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30

Munkácsy u. 1.

Paks

Római katolikus szentmisék.

Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra.

Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

„Hasznos” tudomány

Nem kétséges, a kutatás viszi előre az emberiséget, csak az a kérdés, hogy milyen irányba. Mert a tudósok szerte a világon mindenfélét tanulmányoznak, közülük nem egy kiérdemelné a haszontalan tudományok doktora címet. íme, egy gyűjtemény a nem igazán fontos kutatások területéről.

— A münsteri egyetemen a vajaskenyér története címmel folyik kutatás.

— Bochumi biológusok munkájának címe: a széncinegék hűtlenségi szokásai a tavaszi párzási időszakban.

— Japán etológusok arra idomítanak galambokat, hogy Picasso és Monet műveit egymástól megkülönböztessék.

— Végül norvég kutatók vizsgálódásának tárgya: a nedves fehérnemű hatása az emberek hidegérzékenységére.

„A sakálok testvére lettem...” Jób 30.29

A bibliai Jób a szenvedés jelképévé lett. Vagyona és családja elvesztését példás türelemmel viselte el. A leghatározottabban tiltakozott környezete gyamja ellen: Nagy bűne kell, hogy legyen, máskülönben nem érhette volna ennyi szerencsétlenség! A korabeli - többezer évvel ezelőtti - közfelfogás szerint a gazdagság és hosszú élet Isten áldása, betegség, szegénység, halál: Isten büntetése a bűnös emberen. Jób könyve tiltakozás e közkeletű vélekedéssel szemben, miközben az ókori irodalom gazdag tárházát találjuk meg benne a himnusztól a gúnydalon át a filozófiai értekezésig. Egyet nem találunk benne: Mi a magyarázata a szenvedésnek? Vagy mégis... ? - Természetesen mi sem találhatjuk meg a szenvedés kifejtett értelmezését Jób könyvéJó hír

ben, de egy-két eligazító támpontot annál inkább! Az egyik a fenti idézet, ami a szenvedés mélységeiben gyötrődő önvallomása, a másik pedig panaszba foglalt ön-jellemzés ugyanebből a fejezetből: „Most azok mosolyognak rajtam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. ”

A szenvedés nemcsak Jób helyzetében hozott óriási változást, hanem az emberek iránti viselkedésében is. Azelőtt még „kutyába se vett” egyeseket, a szenvedés következtében még a kutyánál is megvetettebb állatnak, a sakálnak: a hulladékon élő, a természetben a szemét eltakarí- tójának tartott testvére lett...

Jóbot a szenvedés nem a meddő önsajnálatba sodorta, mert felismerte, hogy a valami- ben-valakiben fogyatékosoknak is szükségük van legalább egy testvérre. A szenvedés felnyitotta Jób szemét: Kikkel is vette körül szenvedése előtt magát? - és kik számára kell neki „középponttá”, támponttá, testvérré lennie! Jób előkép, a keresztfán szenvedő, életét odaáldozó Jézus Krisztus: beteljesedés, őáltala lehetséges, hogy ember az embernek testvére legyen, nem azért, mert az olyan tökéletes, hanem annak ellenére, hogy az a másik ember olyan, amilyen, s annak ellenére, hogy a saját szenvedésem leköti minden erőmet. Sokaknak? Egynek? - szüksége van rád! Jézus Krisztus által lehetséges, hogy testvére légy „azoknak" - „annak"!

Szilvássy Géza református lelkész