Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

14. oldal Gyermekvilág 1997. május 31., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak fejtsék meg meg. A válaszokat a Gyerme- az alábbi képrejtvényt. kék Háza címére küldjétek O-tt 5? A-Jt 3? A tíz éven felüliek pedig ta­lálják ki, milyen neveket ad­nak ki helyes sorrendbe rakva az alábbi betűcsoportok: IN A AT, ENDARA, IÓI- AVKTR, ÓRAFL, AIN- MELHLIV, METASONIZT. (Rejtvényeinket a cikói Illés Nándor készítette.) A helyes megfejtést bekül­dők a Gyermekek Háza által felajánlott magnókazettát vagy bélyegblokkot nyerhetik (7101 Szekszárd, Pf. 130.) ír­játok meg azt is, hány évesek vagytok. Május 17-i rejtvé­nyünk megfejtése: „virág”, il­letve „kis”. A helyes válaszo­kat beküldők közül a szeren­cse az alábbiaknak kedvezett: Fejes Anita (Csibrák), Báli Csaba (Fadd), László Linda (Szálka), Kozma Zsófia (Szekszárd), Letenyei Gábor (Szekszárd) és Link Adrienn (Tolna). Gyermekvilág-divat Hunyadkürti Sára ruhaterve A vízkedvelő török macskák Az első török macskapár 1955- ben érkezett Angliába, s először egyszerűen csak „török macs­kának” hívták őket. Eredetére utaló fajtanevét „van macska” a törökországi Van-tóról kapta, aminek vidékére való. Törökor­szágban több száz év óta ked­velt és megbecsült fajta, van­nak, akik azt mondják, olyan régen él az emberrel, mint a hí­res szaluki agár. Az új fajtát nehezen ismerték el, de végül első tenyésztőjé­nek, Grace Pond-nak 1969-re sikerült felállítania az elismer­tetéshez szükséges négy, tiszta vonalú generációt. A török macska egészében más jellegű, mint a perzsa vagy az angóra. Feje rövidebb és szélesebb, mint az angóráé, és a fülei is ki­sebbek. Szőre dúsabb, mint az angóráé, viszont szintén sely­mes. A bunda nyáron sokkal rövidebb, mint télen. Fején a fülek körül sárgás-vörös foltok vannak és dús szőrzettel fedett vastag farka is vöröses. A szőre a foltokon kívül krétafehér, vagy krémszín. A van-macska arról híres, hogy fajtársaival ellentétben szereti a vizet, ezért szokták úszó macskának is nevezni. Az egészen apró kölykök is nagy élvezettel lubickolnak a tavak­ban és a gyorsfolyású patakok­ban. A fürdetést is boldogan tű­rik, úgy állnak a kádban, mi­közben zuhanyozzák őket, mint egy kutya. Jellemük is kellemes, külö­nösen dallamos a nyávogásuk. Magyarországra Franciaor­szágból érkezett az első török macskapár 1985-ben, sajnála­tos módon ezzel a párral a te­nyésztés véget is ért. Jelenlegi hazai tenyésztő nem ismert. (A Macska nyomán) Presser Gábor: Kis történetek Az alábbiakban néhány ismer­tető gondolat következik az al­bumról, a dalok címe szerint. Új élet vár. Ironikus repülés - vissza az időben, vissza a zené­ben. Egy szokatlan szerkezetű dal, egyben egy jókedvű válasz arra, hogy a „Csak dalok” han­gulatát a kritika jónéhányszor szomorkásnak vagy komornak találta. Warren Haynes gitár­szólója felér egy szeminári­ummal. De a többi szólista, Kelli Sae (ének) és Dés László (szaxofon), sem marad el mö­götte. Majd Leonard'. Presser Gábor szövegíróként mesél arról, hogy szerinte hogyan születhe­tett a West Side Story. Az apró hangjátéki (rádiójáték) elemek­kel színezett nyolc és fél perces dal hommage Leonard Berns­tein emlékének, valamint sze­rencséjének is, hogy a Jóisten ez ügyben pont őt látogatta meg. Kék hó: A szövegíró, Szteva- novity Dusán, egy egész film­forgatókönyvet sűrített bele egy pár versszakba, míg Presser Gábor a filmzenei effektusok tárházát vonultatja fel, körül­ölelgetve a versszakot, fel-fel- borítva az úgynevezett szabá­lyos dalformát. Lew Soloff és Jim Campagnola szűk taktusba sűrítenek brilliáns trombita és altszaxofon effektusokat. A dal egy hangszerelési mester­munka. A kicsi vonat: Emlék az LGT- nek. Eredetileg huszonegy, maid tizenegy és végül hét pe­recre „kicsinyített’ álomvona­tozás, melyet négy világsztár és Presser Gábor zakatol végig. Omar Hakim (dob), Don Alias (ütőhangszerek), Garth Hudson (szaxofon) és Lew Soloff (trombita). Bolond világ: Egy huszadik századvégi sóhaj, Dusán gyö­nyörű szövegére. Zenei foszlá­nyok egy zongora fölött. Nem szerethet mindenki: „Hi­ába tapsol mindenki, hiába fújja mindenki, hiába mondja min­denki... Nem szerethet min­denki!” (Ez az album első rá­diós dala és erre forgatják a szerzők az első videóklipet.) Adj egy pohár vizet: A „züllött” zenész egy éjjel belebotlik gyermeke anyjába. A hangsze­relés az 1900-as évek new ore- lans-i hangulatát hozza közel Közép-Kelet Európához. Olyan édes vagy nekem: „Könnyű kókuszillat libben át a durva életen.” ez már majdnem vidám dal, majdnem szerelmes dal. Senki sem játszik szólót, ám mégis minden hangszer szó- lisztikus szerephez jut és egy­másba gabalyodva alakítja ki a zenekari rendet. (Ez lehet a má­sodik single.) Dúdolj néha egy dalt: Hét és fél percen át hömpölyög a dal, Jim Campagnola szopránszaxo­fonja, Sipeki Zoltán gitárszó­lója és Persser Gábor Ham­mond orgonája Don Alias és a 18 éves Borlai Gergő ütőhang­szerei fölött. Dusán költői ké­pein minden videóklip csak ronthatna. (Ez a dal jelen sorok írójának aktuális kedvence.) Züllött zenész blúz: Éjszaka, zongora, orgona, írógép, re­csegő lemezjátszó. Vége. (Földes Zoltán) Mi is az a hőlégballon? A hőlégballon burkolata nylon, ha felfújják, ház nagyságú is lehet. A tetején egy nyíláson keresztül a meleg levegő leszál­láskor kiengedhető. A kosár a ballon alatt helyezkedik el, s dróttal vagy kötéllel van hozzá­erősítve. A kosárban vannak az utasok, az utazáshoz szükséges műszerek, a gázpalackok és a gázégő. A gázégőt rövid időtar­tamokra kapcsolják be, hogy a ballon a kívánt magasságban maradjon. A tapasztalt ballon­pilóta a szél segítségével a re­pülési magasságot is változtatni tudja. Az első ember több mint 200 éve repült. Ezt a hőlégbal­lont a francia Montgolfier test­vérek készítették. A hőlégballon azért lebeg, mert a meleg levegő könnyebb a hidegnél, és így felemelkedik. Hogy egy ballon felemelked­jen, a benne lévő levegőt fel kell melegíteni. A modem bal­lon erre a célra gázégőt használ. Ha az égőt bekacsolják, a bal­lon emelkedik, ha kikapcsolják, akkor süllyed. A léggömböket az időjárás megismerésére használják. Utasok nélkül, csak műszerekkel repülnek, s azok­kal a légkör nyomását, hőmér­sékletét, a szélirányt, stb. mé­rik. Az adatokat vagy a fedélze­ten tárolják a leszállásig, vagy rádiójelekkel küldik a földre. Ez a meteorológusokat az időe­lőrejelzésben segíti. Ilyen bal­lonokkal kutatják a légkör fö­lötti rétegeket is. Az Atlanti-óceánon először Branson (Nagy-Britannia) és Lindstrand (Svédország) kelt át, 1987-ben. A magasságre­kordot Lindstrand érte el: 1988- ban Texasból felszállva a 19 ki­lométeres és 811 méteres, tehát majdnem 20 kilométeres ma­gasságig jutott. A távolsági re­kordot 1991-ben a fenti két bal­lon-pilóta együtt érte el, ekkor 7.671 kilométeres távolságot téve meg. Ezzel a repüléssel megdöntötték a korábbi 40 órás időtartam rekordot is, hiszen ők 46 óra és 15 percet tartózkodtak egyhuzamban a levegőben, hő­légballonnal. Beugratások A beugratások lényege az, hogy valakinek látszólag könnyű, a valóságban agya­fúrt kérdéseket vagy felada­tokat adunk, amiket az illető nem tud megoldani. Érzé­keny, sértődős társainkat ne ugrassuk be, esetleg rosszul esik nekik, ennyit meg nem ér a mi mulatságunk. Ha pe­dig minket ugrat be valaki, ne érzékenykedjünk. Leg­okosabb, ha mi is nevetünk a beugratóval együtt, és azt mondjuk, most tanultunk valamit, amivel majd mi is beugratunk másokat. Kézzel, ésszel Azt mondjuk a fiúknak és lányoknak, hogy egy kis erőfeszítéssel meg tudjuk hosszabbítani, nyújtani a ka­runkat. Jobb karunkat kö­nyökben kissé behajlítva tartjuk és bal kezünkkel megfogjuk. Ezután bal ke­zünkkel nagy erőfeszítéssel húzni kezdjük a jobb kézfe­jet. A nézők nagy csodálko­zására a kar nyúlni kezd, könyökünk kiegyenesedik. Pedig nem történt semmi egyéb, mint hogy a kabátujj húzódott hátrébb, de a néző számára mindez olyan, mintha a karunk hosszabbo­dott volna meg. Egyforintos A „bűvész” hátrahajtja a fe­jét. Homlokára tesz egy egyforintost, szemét be­csukja. Majd kezét össze­kulcsolva előrehajlik és homlokáról beejti a tízfillé­rest a tenyerébe. Felszólítja a többieket, csinálják utána. Valaki jelentkezik. Ponto­san utánozza a bűvészt. Szemét becsukja, fejét hát­rahajtja. Homlokára a bű­vész erősen rányomja az egyforintost. A jelentkező elöl összekulcsolja a kezét, fejét előrehajtja. A forintos pedig nem esik le! Csodál­kozva keresi a pénzt, de nem találja, nem érti az egé­sze. Nem csoda, bűvészünk ugyanis csak megnyomta a forintossal a homlokát, az­után ügyesen visszavette. A jelentkező csak érezte a homlokán az érmét. Vicces! Kovács találkozik Szabóval. — Mi van veled? — Nagyon fáj a fogam. Éppen most megyek a filo­zófushoz. — Nem a fogorvoshoz? — Nem, mert a bölcses­ségfogam fáj. Halbrucker Tamás: Óriásországban Bandukoltam, bandukoltam, jártam a világot. Egyszer egy kis faluhoz értem. Itt az embe­rek nagyon féltek valamitől. Meg is kérdeztem, hogy mi az. — Az óriások, akik itt a közelben emeltek maguknak várat. Minden évben eljönnek és ellopják a termést - vála­szolták. Úgy döntöttem, megnézem magamnak az óriásokat. Elin­dultam hát Óriásföldre. Men- degéltem, míg egy ösvényt nem láttam. Olyan hatalmas volt, hogy három rakott szekér is elfért volna rajta egymás mellett. Elindultam ház az úton. Nemsokára elértem Óri­ásföld határfolyóját. Megval­lom őszintén, tengernek lát­szott. Volt rajta egy óriási híd. Gondoltam, átkelek rajta. Ám amikor a híd széléhez értem, hirtelen nagyot dobbant a szí­vem. Megláttam ugyanis egy óri­ást. Hangyának éreztem ma­gam, amikor rám nézett. Felém indult, szinte megbénul­tam. Ám amikor közelebb ért, legyőztem a félelmemet. Ki­vont karddal rontottam rá. Kardomat a lábába szúrtam. Elesett. Éreztem győzelmem, és nem is késlekedtem, hamar levágtam a fejét. Szívemben a győzelem örömével tovább indultam. Óriásföldön szertenézve csak ámultam. Minden hatalmas volt. A virágok ember mére­tűek. Bele is szagoltam sokba, mindnek fenséges illata volt. Hamarosan új ellenséggel kellett szembenéznem. Mi­közben a virágokat szemlél­tem, rám támadt egy méh. Ak­kora volt, mint én. Fullánkját előre tartva repült felém, de én sem voltam rest, és mikor kö­zelebb ért, félreugrottam, a „méhecske” pedig belefúró­dott egy fába. Amikor ki akart szabadulni, kiszakadt a ful­lánkja, ezért azonnal megdög­lött. Miután második ellenségem is holtan hevert, tovább indul­tam. Elértem egy csigához. Most láttam csak, milyen nyálkás. Gyorsan ott is hagy­tam. Több napi járás után meglát­tam a várat. Hatalmas volt és fekete. A kapuja olyan magas volt, mint egy torony. Óriási ablakai mintha szemek lenné­nek, sötéten bámultak rám. Benyitottam. Hirtelen elfehé- redtem. Vagy száz óriás ült az asztalnál Fölöttük óriási csil­lár. A helyzetem szinte remény­telen volt. Ekkor mentő ötle­tem támadt. Felfigyeltem a csillárt tartó kötélre, ami mel­lettem volt kikötve. Egyetlen gyors és pontos mozdulattal kettévágtam. A csillár az óriá­sokra zuhant, és egytől-egyig mindegyiket agyonvágta. így pusztítottam el az óriásokat és földjük ura lettem. A falu pa­rasztjai pedig a jobbágyaim lettek és a gonosztól nem kel­lett többé tartaniuk. (A Kis Glóbusz nyomán) Juhász Gitta: Lakóhelyein, Decs A szekszárdi Garay János Gimnázium „kisgimnazistái” saját sulilapot alkottak „Kis Glóbusz” címmel. Az alábbi írás ennek tavaszi számában jelent meg. A több mint 4 ezer lelket szám­láló falu Sárköz központja. Decs igen gazdag népművé­szeti hagyományokkal rendel­kezik. A nagy kiterjedésű Szek­szárdi-dombságtól nem messze fekszik. Az idáig lenyúló dom­bok lejtőin a decsiek szőlőt, gyümölcsöt termesztenek, ami­nek igen régi hagyománya van. Ezenkívül földet is művelnek az emberek. Régebben a Sárköz területe mocsaras, lápos vidék volt, ahol a halászat is fontos szere­pet játszott. Manapság - mióta a talajvizet lecsapolták - ez a mesterség visszavonult, de nem tűnt el egészen. Sok a „kisha­lász” a faluban, akik a Sión és a Dunán halásznak. A sárközi vi­selet, amit a decsiek ma is fel­vesznek ünnepekkor, híres gyönyörű hímzéséről, díszíté­séről. Szőtteseiket világszerte ismerik, jellegzetes motívuma­ikat megőrizték a mai napig. A hagyományőrzést a néptánce­gyüttesek évek óta művelik. Rangos eseménynek számít or­szágszerte a falu rendezésében a „Sárközi lakodalom”. Ilyen­kor felvonul népviseletben ki­csi és nagy, öreg és fiatal. A község lélekszáma a mai napig is nő, ellentétben az ország leg­több kistelepülésével. Ez igen örvendetes, mert biztos jövőt ígér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom