Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-03-04 / 102. szám

14. oldal Gyermekvilág 1997. május 3., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak keressék meg. A válaszokat a Gyerme- meg a két kép közötti öt élté- kék Háza címére küldjétek rést. (7101 Szekszárd, Pf. 130.) ír­A tíz éven felüliek keressék meg azt a szót, ami az alábbi szavak elé illeszthető: ...re­gény, ...újság, ...kiállítás, ...mutató, illetve ...kacsa, ...szőlő, ...macska, ...rózsa, ...galamb, ...disznó. A helyes megfejtést bekül­dők a Gyermekek Háza által felajánlott bélyegblokkot vagy magnókazettát nyerhetik játok meg, hogy hány évesek vagytok. Előző rejtvényünk helyes megfejtői közül a sze­rencse az alábbiaknak kedve­zett: Csutora Zsófia (Dombó­vár), Badics Miklós (Duna- szentgyörgy), Kovács Sza­bina (Fácánkert), Bertalan Ba­lázs (Simontomya), Nagy Rolf (Tengelic) és Zsédei Ju­dit (Tolna). Gyermekvilág-divat Máté Szilvia ruhaterve x Messze esik-e az alma a fájától? Egy londoni lap szociológiai felmérést közöl arról, milyen karriert futnak be a sikeres szü­lők gyermekei? Feltették a kér­dést: vajon a sikeres szülők utódainak az átlagnál nagyobb esélyük van-e a sikerre. Termé­szetesen igen, mondhatnánk, hiszen ugyebár a gének... A tu­dós csoport válasza viszont az: nemcsak, sőt nem is elsősorban a gének a meghatározóak. Ha­nem a körülmények és a példa­adás. Érdekes megállapítás, hogy a lányok, ellentétben bizonyos korábbi sztereotípiákkal, nem az apjuk, hanem elsősorban az anyjuk példáját követik. Hillary Heilbron például tekintélyes bíró lett. Anyja Anglia legma­gasabb rangú bírónője volt. James Bedford és két öccse ma már kitűnő ingatlanügynök. Mind a hárman csak megmoso­lyogják azt, aki holmi génekről beszél. A dolog szerintük sok­kal egyszerűbb. "Gyakorlatilag a papa irodájában nőttünk fel, mindent hallottunk, mindenkit és minden trükköt megismer­tünk. Ja, hogy mi volt a papa? Nem fogják kitalálni: ingatlan­ügynök." Még a foglalkozás megvá­lasztásánál is érdekesebb kér­dés, vajon öröklik-e a gyerekek a szülők kiváló szellemi képes­ségeit. Nos, a genetikusok meg­figyelték, hogy a gyermekek szellemi képessége mindig az átlagos felé közelít. Azaz, a na­gyon okos szülő gyereke álta­lában kevésbé kiváló képes­ségű, az átlag alatti IQ-val ren­delkező szülők gyereke pedig általában magasabb szintet képvisel. Ez persze csak statisz­tikai megfigyelés, az egyedi esetek mindkét irányba kivételt képezhetnek. No és természete­sen ne feledkezzünk meg a kö­rülmények hatalmáról sem. A gyerek fejlődést meghatározza a környezet, a szülői figyelem, példa, stb. Ha elképzelünk két egyforma szellemi képességgel rendelkező gyereket, akik közül az egyik olyan családban nő fel, ahol mondjuk 10 ezer kötetes könyvtár, no és elegendő pénz van, szinte törvényszerű, hogy a csemete meg sem áll az egye­tem elvégzéséig. Míg ha a má­sik egy szegénysorsú, sok- gyermekes családba születik, sokszor még az általános isko­lát sem végzi el. Hiába tehát az azonos szellemi szint, a statisz­tikai adatok között bizony jó­kora távolságra fog -elhelyez­kedni két „hősünk”. No Mercy - My Promise Megjelent a No Mercy debütáló albuma lemeze, a „My Pro­mise”, mely Európa után Ame­rikában is páratlan sikert ara­tott. A new yorki Marty Cintron (25) és a kubai ikerpár Ariel és Gabriel Hernandez (24) triójá­nak zenei és személyes gyöke­rei is elsősorban Amerikába nyúlnak vissza. Az együttes tagjainak nagy találkozására a napfényes Floridában került sor, ahova Marty költözött szü­letési helyéről, Bronxból, s ahol, mint énekes és táncos ke­reste kenyerét. Tehetsége, ma­gabiztos előadói stílus felkel­tette a neves producer Frank Farian érdeklődését, aki meg­hívta stúdiójába. Az ikrek neve sem volt már ismeretlen a pop­zene világában. Nem más, mint a világhírű szupersztár, Prince fedezte fel Őket. A vele végzett közös munka rengeteg tapaszta­lattal gazdagította Ariel és Gab­riel zenéjét és stílusát, őket ke­reste fel először Marty a nagy­nevű producer ajánlata után, s alig egy hónappal később már elkezdődött az új, közös lemez felvétele. A három barát álmai, melye­ket a sikerről és a világhírnév­ről szövögettek, úgy tűnik, va­lóra váltak. A szegény asszony tehene Egyszer volt egy szegény asz- szony. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Csak egy tehénkéje volt az istálló­ban. Történt aztán, hogy Bíró uram megüzente a szegény asz- szonynak, fizesse meg az adó­ját, mert különben elveszi a te­hénkéjét. Búsult a szegény asz- szony, most mitévő legyen. Nincs kitől pénzt kérnie, mert mindenki, akit ismer, az is na­gyon szegény. így búslakodott, s este bement nagy szomorúan az istállóba. Fogta a sajtárt, hogy megfejje a tehénkét. Le­ült, s munkához látott. Hát ahogy fej, elkezdett magában hangosan beszélni: — No, te szegény, mi lesz vele, ha elviszi a tehénkédet a bíró? Nem lesz még egy korty tej sem itthon. - így sóhajtozott nagyokat. A tehénke egyszer csak megszólalt: — Ne bú­sulj, te szegény asszony! Majd én segítek rajtad. Van a Bíró­nak egy marhacsordája. Ami­kor azt reggel kiereszti legelni, te is hajts ki engem közéjük. De mielőtt kiengednél, itasd meg velem az előző napi tejet. Eljön a reggel, s a szegény asz- szony mindenben úgy cseleke­dett, ahogy a tehénke taná­csolta. Amikor a csorda a kapu elé ért, kieresztette közéjük a tehénkéjét. Nem vette észre senki, mert a bírónak annyi te­hene volt, hogy számba sem le­hetett venni őket, nem tűnt föl, hogy eggyel több hersegteti a füvet a legelőn. Este jött hazafelé a csorda, a szegény asszony tehene ment egyenesen az istállóba. Mikor az asszony utána ment, össze­csapta a kezét: — Szent Isten! Jól látok? Két tehén áll a jászol előtt! — Ne ijedj meg, te szegény asszony - szól az egyik tehén - Ez a tehén nem más, mint az a tej, amit reggel megitattál ve­lem. Másnap reggel jött a Bíró, hogy elvigye a tehenet. A sze­gény asszony futott az istállóba, de ott csak az ő sovány tehén­kéje álldogált a jászol előtt. Sírt-rítt a szegény asszony, de nem volt kegyelem, a tehénkét kivezették, elvitték. Nagy sírva a kapuig kísérte az asszony. Ment be nagy bánatosan az is­tállóba, hát nem hisz a szemé­nek: ott áll az ő tehénkéje a já­szol előtt, s így szólt: — A bíró a tej-tehenet vitte magával, nagyot fog majd nézni, ha holnap reggel keresi az új szerzeményt. Nem hagy­lak el én téged, attól ne félj! Másnap jött is bíró nagy dér- rel-dúrral, hogy hová lett a te­hén, senki sem találja, biztosan hazaszökött. Szalad az istál­lóba, s már vezeti is ki a tehén­két, hiába bizonykodik az asz- szony, hogy ez nem az az állat. Ahogy a kapu becsukódik, ro­han az istállóba a szegény asz- szony, hát ott áll a jászolnál az ő tehénkéje, s mintha mulatna magában. Ugyanez történt a harmadik napon is, de negyed- szerre a bíró már nem mert odamenni, mert az egész falu azon mulatott, hogy nem képes egy sovány tehénkére vigyázni. A szegény asszony pedig bement az istállóba, megsimo­gatta kedves jószágát, s boldo­gan éltek tovább, míg meg nem haltak. Antalné Bíró Jolán Anyukám Szeretni téged világ szívé­vel beszélni hozzád költők mí- veltségével! Nézni a barik nagy szemé­vel, figyelni a tigris ösztönével! Imádni, imádni a gyermek szenvedélyével! S ez mind nem elég, többet érdemelnél, Te édes teremtmény. Csodálni és kímélni kéne, de ezt e világon nem le­hetne! Szeressük egymást úgy ahogy ma: és ne gondoljunk a ronda holnapokra! Lezsák Klára Egy kisjáték Nyelvlecke Próbáljátok meg az alábbi mondatok közül bármelyi­ket gyorsan elmondani többször egymás után: Sárga bögre, görbe bögre. Pap ül a pádon. Kilenc öles köleskazal. Emuk, gnúk, okapik. Két kis kék pap két képet kap. Vasmag meg mágnesvas. Sok szó sűrű zokszó. Már sárga a márga. Dakszli, fokszi. Jó nyár jár rája. Jobb egy lúdnyak, két tyúknyaknál. Éjjeliőrellenőrzőórasza­lag. Mit sütsz kis szűcs? Sós húst sütsz kis szűcs? Csinos csíkos cinkcsé­szében cukros csirkecomb. Te tetted e tettetett tettet? Tettetett tettek tettese te! Az ipafai papnak papi fa­pipája van, tehát az ipafai pap papi fapipája ipafai papi fapipa. Két kék kőkút körül ireg- forog törpe tarka kurta farkú török tyúk. Nincs olyan szépen szóló szép sípszó, mint a szászse- besi szépen szóló szép síp­szó. Már volt vagy ősz szinte, mikor egy őszinte ősz inte, legyek őszinte, mert ő szinte őszinte. Minden olyan belső, ami­nek belseje van, éppen olyan külső, mint amilyen belső az a külső, aminek külseje van. Öt török öt görögöt dö- gönyöz örökös örömök közt. Föld bömböl, döbörög, ördögökhöz könyörög. Itat a csetneki csikós a Tiszán. Sárga cserépből csi­nált csengő cseng a csetneki csöndes csikós csinos csi- kaja nyakán. A legjobban a gyerek szenved a válástól A legtöbb esetben a gyerekek szenvednek attól, ha a szülők el­válnak. A kicsiknek ugyanis mindkét felnőttre szükségük van. Számukra úgy kerek a világ, a család, ha anya és apa is van benne. Vicces! — Mi az a relativitás, amiről Einstein annyit írt és olyan híres lett általa? - kérdi egyik barát kíváncsian a másiktól. — Mondok egy példát. Egy hajszál a fejeden túl kevés, de egy hajszál a le­vesben túl sok. Vagy egy lyuk a szitán túl kevés, de egy lyuk a cipőd talpán az túl sok. No, most már érted a dolgot? — Hát, hogy őszinte le­gyek, nem egészen... — Jó, akkor mondok mást. Budapest és Kisvárda között 300 kilométer van és Kisvárda és Budapest között is 300 kilométer van. De ka­rácsony és húsvét között há­rom hónap van, viszont húsvét és karácsony között kilenc hónap van! De olykor a válás már szinte megváltás. A gyerek érzi meg, hogy a szülei nem szeretik egymást és rendkívül érzéke­nyen érinti, ha a szüleik nem tisztelik egymást, kiabálnak, folyton veszekednek. A legválságosabb az az idő­szak, amikor a gyerek még csak érzi, hogy baj van, s szinte ret­teg: nehogy valami szörnyűség történjen! Gyakran fáj a hasa, rágja a körmét, amikor a szülők folyton veszekednek, kiabálnak egymással, amikor szinte izzik a levegő az indulatoktól. A gye­rek ilyenkor reménykedik, hátha jóra fordul minden. Ráa­dásul ilyenkor a szülők sokkal kevesebb időt fordítanak a gye­rekre, annyira leköti őket a saját bajuk. A feszültség egyre na­gyobb, a gyerek szinte már kép­telen bármire is összpontosí­tani. De ha a szülők megtudják, hogy a gyerek rossz volt, vere­kedett, rosszul tanul, akkor megbüntetik csemetéjüket - és máris kialakult az ördögi kör. Ha már eldöntötték a szülők, hogy ez így nem mehet tovább, inkább elválnak, akkor ezt azonnal meg kell beszélniük a gyerekkel, méghozzá mindkét szülőnek. Fontos, hogy megfe­lelő időpontot válasszanak, amikor van bőven idejük nyu­godtan beszélgetni. Mondják meg az igazat, vallják be, hogy már nem szeretik úgy egymást, mint valaha, sőt: úgy alakultak a dolgok, hogy tarthatatlan az együttlét. A gyereket viszont ugyanúgy szeretik, mint koráb­ban. Soha ne hibáztassák a mási­kat, hiszen a gyerek mind a ket­tőjüket szereti! Nem szabad benne gyűlöletet ébreszteni. Azt se ecseteljék, mennyire boldogtalanok, nehogy a gye­reknek kelljen a lelki támasz terhét is magára vállalnia! Ez csak tovább nehezíti a dolgát. Ha látják, hogy szenved a kicsi, öleljék át, vigasztalják meg! Soha ne hazudjanak neki! A vá­lás után új szakasz kezdődik ebben a nehéz folyamatban. A helyzet már tisztázódott, a szü­lők közül az egyik - a statiszti­kák szerint általában az apa - elköltözött. Otthon maradt a még mindig boldogtalan, szo­morú mama, a boldogtalan csemetével - és az üresség érze­tével. A gyerek ilyenkor érzi hirte­len az apa hiányát, azt, hogy nem jön haza, a vacsoránál nem együtt ülnek az asztalnál. Ha a szülők haraggal válnak el egymástól, úgy, hogy látni se szeretnék többé egymást, akkor csakis a gyerek lehet a nagy vesztes. Fontos, hogy ilyenkor se vitassuk meg a kapcsolatun­kat a gyerek jelenlétében! In­kább beszélgessünk cseme­ténkkel a problémáiról, az ő jö­vőjéről. Nem szabad a gyereket a partner helyettesítőjének tekin­teni ("Most már csak te vagy nekem..."), s ne használják fel őt, ha nyomást akarnak gyako­rolni volt partnerünkre! Annak ellenére, hogy külön élnek a gyerek sorsát érintő minden fontos kérdésről együtt döntsenek! Akkor a gyerek mindkettőjüket a bizalmával fogja megjutalmazni. Ne felejt­sék: a gyereknek, mindkettőjük szeretetére, figyelmére szükség van, hiszen másként az önbe­csülése sérül, s egész életében önértékelési zavarokkal fog küzdeni! Ferenczy

Next

/
Oldalképek
Tartalom