Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-03-04 / 102. szám
14. oldal Gyermekvilág 1997. május 3., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak keressék meg. A válaszokat a Gyerme- meg a két kép közötti öt élté- kék Háza címére küldjétek rést. (7101 Szekszárd, Pf. 130.) írA tíz éven felüliek keressék meg azt a szót, ami az alábbi szavak elé illeszthető: ...regény, ...újság, ...kiállítás, ...mutató, illetve ...kacsa, ...szőlő, ...macska, ...rózsa, ...galamb, ...disznó. A helyes megfejtést beküldők a Gyermekek Háza által felajánlott bélyegblokkot vagy magnókazettát nyerhetik játok meg, hogy hány évesek vagytok. Előző rejtvényünk helyes megfejtői közül a szerencse az alábbiaknak kedvezett: Csutora Zsófia (Dombóvár), Badics Miklós (Duna- szentgyörgy), Kovács Szabina (Fácánkert), Bertalan Balázs (Simontomya), Nagy Rolf (Tengelic) és Zsédei Judit (Tolna). Gyermekvilág-divat Máté Szilvia ruhaterve x Messze esik-e az alma a fájától? Egy londoni lap szociológiai felmérést közöl arról, milyen karriert futnak be a sikeres szülők gyermekei? Feltették a kérdést: vajon a sikeres szülők utódainak az átlagnál nagyobb esélyük van-e a sikerre. Természetesen igen, mondhatnánk, hiszen ugyebár a gének... A tudós csoport válasza viszont az: nemcsak, sőt nem is elsősorban a gének a meghatározóak. Hanem a körülmények és a példaadás. Érdekes megállapítás, hogy a lányok, ellentétben bizonyos korábbi sztereotípiákkal, nem az apjuk, hanem elsősorban az anyjuk példáját követik. Hillary Heilbron például tekintélyes bíró lett. Anyja Anglia legmagasabb rangú bírónője volt. James Bedford és két öccse ma már kitűnő ingatlanügynök. Mind a hárman csak megmosolyogják azt, aki holmi génekről beszél. A dolog szerintük sokkal egyszerűbb. "Gyakorlatilag a papa irodájában nőttünk fel, mindent hallottunk, mindenkit és minden trükköt megismertünk. Ja, hogy mi volt a papa? Nem fogják kitalálni: ingatlanügynök." Még a foglalkozás megválasztásánál is érdekesebb kérdés, vajon öröklik-e a gyerekek a szülők kiváló szellemi képességeit. Nos, a genetikusok megfigyelték, hogy a gyermekek szellemi képessége mindig az átlagos felé közelít. Azaz, a nagyon okos szülő gyereke általában kevésbé kiváló képességű, az átlag alatti IQ-val rendelkező szülők gyereke pedig általában magasabb szintet képvisel. Ez persze csak statisztikai megfigyelés, az egyedi esetek mindkét irányba kivételt képezhetnek. No és természetesen ne feledkezzünk meg a körülmények hatalmáról sem. A gyerek fejlődést meghatározza a környezet, a szülői figyelem, példa, stb. Ha elképzelünk két egyforma szellemi képességgel rendelkező gyereket, akik közül az egyik olyan családban nő fel, ahol mondjuk 10 ezer kötetes könyvtár, no és elegendő pénz van, szinte törvényszerű, hogy a csemete meg sem áll az egyetem elvégzéséig. Míg ha a másik egy szegénysorsú, sok- gyermekes családba születik, sokszor még az általános iskolát sem végzi el. Hiába tehát az azonos szellemi szint, a statisztikai adatok között bizony jókora távolságra fog -elhelyezkedni két „hősünk”. No Mercy - My Promise Megjelent a No Mercy debütáló albuma lemeze, a „My Promise”, mely Európa után Amerikában is páratlan sikert aratott. A new yorki Marty Cintron (25) és a kubai ikerpár Ariel és Gabriel Hernandez (24) triójának zenei és személyes gyökerei is elsősorban Amerikába nyúlnak vissza. Az együttes tagjainak nagy találkozására a napfényes Floridában került sor, ahova Marty költözött születési helyéről, Bronxból, s ahol, mint énekes és táncos kereste kenyerét. Tehetsége, magabiztos előadói stílus felkeltette a neves producer Frank Farian érdeklődését, aki meghívta stúdiójába. Az ikrek neve sem volt már ismeretlen a popzene világában. Nem más, mint a világhírű szupersztár, Prince fedezte fel Őket. A vele végzett közös munka rengeteg tapasztalattal gazdagította Ariel és Gabriel zenéjét és stílusát, őket kereste fel először Marty a nagynevű producer ajánlata után, s alig egy hónappal később már elkezdődött az új, közös lemez felvétele. A három barát álmai, melyeket a sikerről és a világhírnévről szövögettek, úgy tűnik, valóra váltak. A szegény asszony tehene Egyszer volt egy szegény asz- szony. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Csak egy tehénkéje volt az istállóban. Történt aztán, hogy Bíró uram megüzente a szegény asz- szonynak, fizesse meg az adóját, mert különben elveszi a tehénkéjét. Búsult a szegény asz- szony, most mitévő legyen. Nincs kitől pénzt kérnie, mert mindenki, akit ismer, az is nagyon szegény. így búslakodott, s este bement nagy szomorúan az istállóba. Fogta a sajtárt, hogy megfejje a tehénkét. Leült, s munkához látott. Hát ahogy fej, elkezdett magában hangosan beszélni: — No, te szegény, mi lesz vele, ha elviszi a tehénkédet a bíró? Nem lesz még egy korty tej sem itthon. - így sóhajtozott nagyokat. A tehénke egyszer csak megszólalt: — Ne búsulj, te szegény asszony! Majd én segítek rajtad. Van a Bírónak egy marhacsordája. Amikor azt reggel kiereszti legelni, te is hajts ki engem közéjük. De mielőtt kiengednél, itasd meg velem az előző napi tejet. Eljön a reggel, s a szegény asz- szony mindenben úgy cselekedett, ahogy a tehénke tanácsolta. Amikor a csorda a kapu elé ért, kieresztette közéjük a tehénkéjét. Nem vette észre senki, mert a bírónak annyi tehene volt, hogy számba sem lehetett venni őket, nem tűnt föl, hogy eggyel több hersegteti a füvet a legelőn. Este jött hazafelé a csorda, a szegény asszony tehene ment egyenesen az istállóba. Mikor az asszony utána ment, összecsapta a kezét: — Szent Isten! Jól látok? Két tehén áll a jászol előtt! — Ne ijedj meg, te szegény asszony - szól az egyik tehén - Ez a tehén nem más, mint az a tej, amit reggel megitattál velem. Másnap reggel jött a Bíró, hogy elvigye a tehenet. A szegény asszony futott az istállóba, de ott csak az ő sovány tehénkéje álldogált a jászol előtt. Sírt-rítt a szegény asszony, de nem volt kegyelem, a tehénkét kivezették, elvitték. Nagy sírva a kapuig kísérte az asszony. Ment be nagy bánatosan az istállóba, hát nem hisz a szemének: ott áll az ő tehénkéje a jászol előtt, s így szólt: — A bíró a tej-tehenet vitte magával, nagyot fog majd nézni, ha holnap reggel keresi az új szerzeményt. Nem hagylak el én téged, attól ne félj! Másnap jött is bíró nagy dér- rel-dúrral, hogy hová lett a tehén, senki sem találja, biztosan hazaszökött. Szalad az istállóba, s már vezeti is ki a tehénkét, hiába bizonykodik az asz- szony, hogy ez nem az az állat. Ahogy a kapu becsukódik, rohan az istállóba a szegény asz- szony, hát ott áll a jászolnál az ő tehénkéje, s mintha mulatna magában. Ugyanez történt a harmadik napon is, de negyed- szerre a bíró már nem mert odamenni, mert az egész falu azon mulatott, hogy nem képes egy sovány tehénkére vigyázni. A szegény asszony pedig bement az istállóba, megsimogatta kedves jószágát, s boldogan éltek tovább, míg meg nem haltak. Antalné Bíró Jolán Anyukám Szeretni téged világ szívével beszélni hozzád költők mí- veltségével! Nézni a barik nagy szemével, figyelni a tigris ösztönével! Imádni, imádni a gyermek szenvedélyével! S ez mind nem elég, többet érdemelnél, Te édes teremtmény. Csodálni és kímélni kéne, de ezt e világon nem lehetne! Szeressük egymást úgy ahogy ma: és ne gondoljunk a ronda holnapokra! Lezsák Klára Egy kisjáték Nyelvlecke Próbáljátok meg az alábbi mondatok közül bármelyiket gyorsan elmondani többször egymás után: Sárga bögre, görbe bögre. Pap ül a pádon. Kilenc öles köleskazal. Emuk, gnúk, okapik. Két kis kék pap két képet kap. Vasmag meg mágnesvas. Sok szó sűrű zokszó. Már sárga a márga. Dakszli, fokszi. Jó nyár jár rája. Jobb egy lúdnyak, két tyúknyaknál. Éjjeliőrellenőrzőóraszalag. Mit sütsz kis szűcs? Sós húst sütsz kis szűcs? Csinos csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb. Te tetted e tettetett tettet? Tettetett tettek tettese te! Az ipafai papnak papi fapipája van, tehát az ipafai pap papi fapipája ipafai papi fapipa. Két kék kőkút körül ireg- forog törpe tarka kurta farkú török tyúk. Nincs olyan szépen szóló szép sípszó, mint a szászse- besi szépen szóló szép sípszó. Már volt vagy ősz szinte, mikor egy őszinte ősz inte, legyek őszinte, mert ő szinte őszinte. Minden olyan belső, aminek belseje van, éppen olyan külső, mint amilyen belső az a külső, aminek külseje van. Öt török öt görögöt dö- gönyöz örökös örömök közt. Föld bömböl, döbörög, ördögökhöz könyörög. Itat a csetneki csikós a Tiszán. Sárga cserépből csinált csengő cseng a csetneki csöndes csikós csinos csi- kaja nyakán. A legjobban a gyerek szenved a válástól A legtöbb esetben a gyerekek szenvednek attól, ha a szülők elválnak. A kicsiknek ugyanis mindkét felnőttre szükségük van. Számukra úgy kerek a világ, a család, ha anya és apa is van benne. Vicces! — Mi az a relativitás, amiről Einstein annyit írt és olyan híres lett általa? - kérdi egyik barát kíváncsian a másiktól. — Mondok egy példát. Egy hajszál a fejeden túl kevés, de egy hajszál a levesben túl sok. Vagy egy lyuk a szitán túl kevés, de egy lyuk a cipőd talpán az túl sok. No, most már érted a dolgot? — Hát, hogy őszinte legyek, nem egészen... — Jó, akkor mondok mást. Budapest és Kisvárda között 300 kilométer van és Kisvárda és Budapest között is 300 kilométer van. De karácsony és húsvét között három hónap van, viszont húsvét és karácsony között kilenc hónap van! De olykor a válás már szinte megváltás. A gyerek érzi meg, hogy a szülei nem szeretik egymást és rendkívül érzékenyen érinti, ha a szüleik nem tisztelik egymást, kiabálnak, folyton veszekednek. A legválságosabb az az időszak, amikor a gyerek még csak érzi, hogy baj van, s szinte retteg: nehogy valami szörnyűség történjen! Gyakran fáj a hasa, rágja a körmét, amikor a szülők folyton veszekednek, kiabálnak egymással, amikor szinte izzik a levegő az indulatoktól. A gyerek ilyenkor reménykedik, hátha jóra fordul minden. Ráadásul ilyenkor a szülők sokkal kevesebb időt fordítanak a gyerekre, annyira leköti őket a saját bajuk. A feszültség egyre nagyobb, a gyerek szinte már képtelen bármire is összpontosítani. De ha a szülők megtudják, hogy a gyerek rossz volt, verekedett, rosszul tanul, akkor megbüntetik csemetéjüket - és máris kialakult az ördögi kör. Ha már eldöntötték a szülők, hogy ez így nem mehet tovább, inkább elválnak, akkor ezt azonnal meg kell beszélniük a gyerekkel, méghozzá mindkét szülőnek. Fontos, hogy megfelelő időpontot válasszanak, amikor van bőven idejük nyugodtan beszélgetni. Mondják meg az igazat, vallják be, hogy már nem szeretik úgy egymást, mint valaha, sőt: úgy alakultak a dolgok, hogy tarthatatlan az együttlét. A gyereket viszont ugyanúgy szeretik, mint korábban. Soha ne hibáztassák a másikat, hiszen a gyerek mind a kettőjüket szereti! Nem szabad benne gyűlöletet ébreszteni. Azt se ecseteljék, mennyire boldogtalanok, nehogy a gyereknek kelljen a lelki támasz terhét is magára vállalnia! Ez csak tovább nehezíti a dolgát. Ha látják, hogy szenved a kicsi, öleljék át, vigasztalják meg! Soha ne hazudjanak neki! A válás után új szakasz kezdődik ebben a nehéz folyamatban. A helyzet már tisztázódott, a szülők közül az egyik - a statisztikák szerint általában az apa - elköltözött. Otthon maradt a még mindig boldogtalan, szomorú mama, a boldogtalan csemetével - és az üresség érzetével. A gyerek ilyenkor érzi hirtelen az apa hiányát, azt, hogy nem jön haza, a vacsoránál nem együtt ülnek az asztalnál. Ha a szülők haraggal válnak el egymástól, úgy, hogy látni se szeretnék többé egymást, akkor csakis a gyerek lehet a nagy vesztes. Fontos, hogy ilyenkor se vitassuk meg a kapcsolatunkat a gyerek jelenlétében! Inkább beszélgessünk csemeténkkel a problémáiról, az ő jövőjéről. Nem szabad a gyereket a partner helyettesítőjének tekinteni ("Most már csak te vagy nekem..."), s ne használják fel őt, ha nyomást akarnak gyakorolni volt partnerünkre! Annak ellenére, hogy külön élnek a gyerek sorsát érintő minden fontos kérdésről együtt döntsenek! Akkor a gyerek mindkettőjüket a bizalmával fogja megjutalmazni. Ne felejtsék: a gyereknek, mindkettőjük szeretetére, figyelmére szükség van, hiszen másként az önbecsülése sérül, s egész életében önértékelési zavarokkal fog küzdeni! Ferenczy
