Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-30 / 124. szám
4. oldal Megyei Körkép 1997. május 30., péntek — Konyhád Es Környéke A hatvanas évek óta gyűjti a nagymányoki bányászattal kapcsolatos emlékeket Dull Zoltán, aki maga is dolgozott a brikettgyárban. Az összegyűjtött igen gazdag anyag a helyi tájházban látható a jövő hét végéig. Tervezik, hogy a bányászemlékeket egy állandó kiállítás keretében mutatják be Nagymányokon. Nyilvánosságról - zárt ülésen Marad az óvoda a Rákócziban Tevelen jártak az elszármazottak A gyerekek már nem jönnek VÖLGYSÉGJÁRÓ A gyengéd születés feltételeit biztosító szülőszobát avatnak június 3-án a bonyhádi kórházban. Másnap, jövő szerdán az intézmény németországi partnerkórháza, tauberbischofsheimi körzeti kórház szakembereinek részvételével tartanak konferenciát Bonyhádon. A Kézműves Szakiskola tanulóinak munkáiból nyílik kiállítás a bonyhádi művelődési központban. A tárlatot Borbély Jolán etnográfus nyitja meg május 31-én, szombaton délelőtt 10 órakor. Helykereső. A munkaügyi központ bonyhádi kirendeltségének tájékoztatása szerint a Völgységben a következő álláshelyekre várnak jelentkezőket: cipőfelsőrész-készítő (Bonyhád, Kis- vejke), bádogos, tetőfedő, betanított munkás (nő), sütő-, tésztaipari munkás, bolti eladó, varrónő, gépjárművillamossági műszerész, gépjárműszerelő, minőségi - műszaki - ellenőr (felsőfokú végzettséggel. Jnniálist és bált rendeznek Bonyhádon, a művelődési központ szabadtéri színpadán június 6-án, este nyolc órától. A házigazda az Ex együttes lesz, a programban fellép a Cocktail, a Royal, a Busái, a Hangulat zenekar, a Herger-Pálfi duó, Kisi és zenekara, a Bartina és a Schmuck zenekar, valamint a Bonyhádi Ifjúsági Dalszínház énekesei. Vegetariánius estest tartanak Bonyhádon az Aranyoroszlán Szállodában június 7-én, szombaton este hét órától. A hús nélküli vacsora mellé biobort és nosztalgiadiszkót kínálnak a vendégeknek. Népújság-randevú Bonyhádon Polgármesterekkel, képviselőkkel és üzletemberekkel találkoztak tegnap Bonyhádon lapunk vezetői és a Völgységben tevékenykedő munkatársai. A városi könyvtárban megtartott megbeszélésen dr. Murzsa András irodavezető és Kamarás Györgyné főszerkesztő beszélt a lap céljairól, valamint a Tolnai Népújság és a helyi döntéshozók és a vállalkozók közötti együttműködés további lehetőségeiről. Nem helyezik át a Rákóczi utcai óvodát a Dózsa utcaiba Bonyhádon. Erről a képviselők tegnap hosszas vita után döntöttek. Kérdéses azonban, hogy mi lesz a városi kábel- rendszerrel, annak sorsáról ugyanis lapzárta után kezdték meg a tanácskozást - zárt ülésen. Immár hét éve minden esztendőben téma az óvodai csoportok számának csökkentése Bonyhádon. A képviselő-testület korábban úgy döntött, hogy a Dózsa utcai óvodát bezárja. Az épület azóta is üresen áll, a remélt hasznosításra nem került sor. A tegnapi ülésen az előterjesztésben az szerepelt, hogy a közelben lévő Rákóczi utcai óvodát helyezzék át a bezárt és „leszerelt” Dózsa utcaiba annak érdekében, hogy a Rákóczi utcai épületben szakmunkás- képző gyakorlati műhelyek kapjanak helyet. Ez a variáció azért merült fel, mert a cipőgyártó és a ruhaipari vállalkozások közelében helyezkedik el az épület, így a diákok gyakorlati képzése kedvezőbb helyzetbe került volna. A tanműhely kialakítására központi pénzeket is lehetne pályázni. Az indulatoktól és a személyeskedésektől sem mentes vitában sokféle érv hangzott el. A szülők és az óvónők nyomatékosan kérték, hogy maradjon a helyén a Rákóczi utcai óvoda, hiszen - mint mondták -, a legkisebbek érdekeit is védeni kell valakinek. Megfontolt, a várható hatások felmérését is számba vevő döntést kért a testülethez intézett levelében Solymosi József parlamenti képviselő. A képviselők végül úgy döntöttek, marad az óvoda a helyén. Zárt ülésen tárgyalt arról a testület, mi legyen a helyi kábeltelevíziós hálózat sorsa. Az ülés elején egy képviselő javasolta, hogy vegyék le a napirendről a témát, hiszen az írásban előterjesztettel szemben kedvezőbb ajánlat is létezik. Indítványát azonban elutasították. Hangyái Az elmúlt hét végén sok Tévéiről elszármazott látogatott haza, az egykori szülőfaluba. A Németországban működő szervezetük vezetőjét Maria Vinglt megkértük, beszéljen családja sorsáról és a Tévéiről elszármazottak eppingeni egyesületéről. — 1948-ban, amikor elmentünk, tíz éves voltam. Jól emlékszem az iskolára, a templomra, a diákcsínyekre. Arra is emlékszem, amikor elvittek minket Lengyelre, a kastélyba, ahol akkor gyűjtőtábor volt. Édesanyám Oroszországba került, apám a háborúban volt, engem a nagymamával és a testvéremmel vittek. Később visszakerültünk Te veire, de a házunkba már nem mehettünk be. Akkor Schmidt Ignácék fogadtak be. Miután apám megjött a háborúból, Tormáspusztára költöztünk. Nem volt semmink. Anyukám 1948-ban jöhetett vissza Oroszországból, ő egyenesen Németországba jött velünk. — Hogy sikerült ott munkát szerezni? — Akkor még lehetett. Kint műszerésznek tanultam és egy orvosi műszergyárba kerültem. Most már nyugdíjas vagyok. Három fiam van és egy lányom. Mindegyiknek családja van, összesen hét unoka van. — Hogyan működik az Önök egyesülete? — Több, mint százan vagyunk, tagdíjat fizetünk, találkozunk egymással, megbeszéljük a programokat. Most is százhúszan eljöttünk ide, ennek nagyon örülök. — Miért fontos, hogy működjék ez a szervezet. — Azért, hogy összefogja a régi tevelieket. Sajnos a fiatalok már nem jönnek, hiszen érzelmileg nem kötődnek már a faluhoz. Közülük szinte senki nem beszél magyarul. Az egyesületben én még a fiatalabbak közül valónak számítok. Sajnálattal látom, hogy az idősebb tagjaink meghalnak és nincs utánpótlás ... Hangyái Reif György grafikáiból nyűt kiállítás a Rádió Bonyhád Galériában. A tárlat a rádióállomás adásidejében, reggel 8-tól este 8-ig várja az érdeklődőket. Egy kirándulás maradandó élmény Segítettek a máltaiak A Magyar Máltái Szeretetszolgálat bonyhádi csoportjának támogatásával huszonnégy olyan gyermek utazott egynapos kirándulásra, akiknek egyébként nem lett volna erre lehetőségük. — Ősszel a pécsi területi csoporttól kaptunk pályázat útján 50 ezer forintot, azzal, hogy azt kirándulásra költhet- jük el. így jutottunk el a múlt héten a siklósi várba, a mária- gyűdi templomba, és a pécsi székesegyházba. Pécsen láttuk az SFOR katonák parádés főpróbáját. A gyerekeket egyébként csak dicsérni tudom, fegyelmezettek voltak és jókedvűen telt a nap. Nagyon jól sikerült a kirándulás, szép volt az időnk is - összegzi a túrát dr. Bese Cecília. — A szeretetszolgálat keretén belül működő ifjúsági csoportnak ön a vezetője. Mit kell tudni a csoport tevékenységéről? — Munkánk egyik része, hogy a felnőttek tevékenységét segítjük, például csomag- készítésnél, tombolajegy árusításánál. A másik: lehetőségeink szerint programokat szervezünk a fiataloknak. Célunk, hogy hasznos tevékenységre ösztönözzük a gyerekeket és szeretnénk segíteni a szociálisan rászoruló családok ifjait. — Mi alapján lehet kiválogatni, hogy kik menjenek a kirándulásra? — Megkértük a három bonyhádi általános iskola igazgatóját, és ők választottak ki öt-öt szociálisan rászoruló gyereket az intézményükből. A paradicsompusztai értelmi fogyatékos gyerekeket nevelő otthont már régebb óta patronáljuk, jó velük a kapcsolatunk, onnan is jött négy kisgyerek. — Milyen tervei vannak a bonyhádi ifjúsági csoportnak? — A csoport filozófiája, hogy csak annyit vállalunk magunkra, amennyit jól meg is tudunk csinálni. Fél évente szervezünk programot, hol kirándulást, hol rajzpályázatot. Ez volt az első egésznapos kirándulásunk. Izgalmas volt, nem tudtuk, hogy jön össze, de sikeres lett és ez fellelkesít bennünket. Akik ott voltak, azoknak ez egy élmény, valószínűleg sokáig fognak emlékezni rá. Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy valami olyasmit csinált, aminek igazán van értelme. Jó lenne megismételni, -má-réJEGYZET írta: Máté Réka Hoppon maradtak A ki rendszeresen utazik tömegközlekedési eszközön, az bizonyára sok érdekes esettel találkozott már. Hogy mást ne mondjak, nehezen tudom megérteni ha valaki utasként eltölt nagyjából húsz percet egy buszon, miért nem tudja e rövidke időre „hatástalanítani” a zsebtelefonját. Viszont a buszsofőrök is sok meglepetéssel szolgálhatnak. Aki gyakran buszozik, már ismeri a járat vezetőinek rigolyáit: melyikük hallgat egész úton Hupikék Törpiké- ket, melyikük magyarázza el a leszállásjelző használatát. A minap egy ismerősöm egy újabb történettel lepett meg. Május 20-án történt az eset a Paksról 7.27 perckor induló Dunaújvá- ros-Harkány közötti járaton. Hogy pontosítsák, nem is egészen a buszon történt, hiszen ismerősömnek nem volt alkalma feljutni az Álba Volán járatára. A Paksról továbbutazni kívánók türelmesen álldogáltak a pályaudvaron. A buszon állt egy ifjú hölgy, nagyjából az utastér egy harmadánál. Néhányon mögé léptek, de többen megálltak elöl, így megrekedt az utasáradat. A sofőr pedig ahelyett, hogy megkérte volna az utasokat, hogy lépjenek hátrébb, megszólalt: Vigyázat, csukódik az ajtó! És már indult is a járat. „Mindössze” négyen maradtak le így a reggeli buszról, de az eset azonnal kiverte az álmosságot a szemükből. Illyés Gyula emlékére állított táblát a város Bonyhádon, a József utca 4-es számú ház falán. A helyi Petőfi gimnázium egykori diákja emléke előtt a Bonyhádi Öregdiákok Szövetségének tagjai is tisztelegtek a hét végi ünnepségen.
