Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-03-04 / 102. szám
6. oldal Sport 1997. május 3., szombat Április hónap legjobbjai a DVMSE kosárlabdázói A Dombóvári VMSE 10. helyezett csapata, felső sor (balról): Molnár István edző, Halmai Balázs, Bosznai Péter, Szili Tamás, Harangozó László egyesületi elnök, Trupp Roland, Suvada Mihály gyúró, Radovics József, Molnár György. Alsó sor (balról): Miklóssy László, Laczházi Róbert, Alexandar Milivojsa, Báliad József szakosztály-vezető, Panta István, Kovács Nándor, Jani Tamás, Szőke Balázs (a képről hiányzik: Balogh László). folux kft. (Folytatás az 1. oldalról.) A dombóváriak öreg harcosa, Kovács Nándi és ifjú titánja, Laczházi Robi sorra gyömöszöli a lasztikat az abroncsba. Naná, hát ki ünnepelné szívesen vereséggel az A-csoportba kerülést. Szenzációsan küzdenek a vasutasok. Micsoda csapat?! Nagycsapat! „Újra itt a nagycsapat!” - dalolja a közönség. A hajrá előtt kishíján húsz közte, a végén még lecsippent hátrányából a Kaposvár, de ki figyel ilyesmire, a pezsgés üvegek sokkal fontosabbak. Nincs tovább! Az örömittas B-közép tagjai máris a pályán, nyakukban a fiúkkal. Indul a „spriccparti”, a vetkőztetés, majd pár pillanat múlva Molnár edzőt reptetik a játékosai. Kérem szépen, újra A-csoportos a Dombóvár! Hosszú az út, míg a... A DVMSE férfi kosarasai számára (három győzelmükkel, két vereségükkel) tulajdonképpen nem is az április jelentette a 96/97-es évad legsikeresebb hónapját, ám ekkor értek a csúcsra, tizedik helyezettként, áprilisban jutottak fel az NB I felsőházába, így az idei esztendő negyedik hónapjában vitathatatlanul ők kívánkoznak „dicsőséglistánk” élére. A csalódást jelentő tavalyi 17. hely után a pusztából indulva kapaszkodott fel a vasutasok szerelvénye a hegytetőre. Képzeletben most mi is szálljunk fel arra a bizonyos vonatra, a gőzös tavaly nyáron indult útjára . . . Molnár István, a csapat edzője: — Tulajdonképpen az egész kezdőcsapat kicserélődött. Az előző bajnokság alapszakaszában tizenhárom győzelmet gyűjtöttünk, s csupán egyszer veszítettünk, aztán mégsem kerültünk be az A- csoportba kerülésért vívott rájátszásba. Megrázó szegedi kudarcunk után a Baja elleni hazai vereségünk megpecsételte a sorsunkat. A közönség és a játékosok is elbizonytalanodtak, nem találtam meg az optimális összeállítású csapatot. Sajnos, utólag tudtam meg, hogy a sikertelenséghez számos magánéletbeli fegyelmezetlenség is hozzájárult. Nem véletlen, hogy a nyáron egy-két játékoshoz nem is ragaszkodtam. Az egy évvel ezelőtti csapatban potenciálisan sokkal több volt, mint az ideiben, a kupában például idehaza legyőztük a Da- none-Honvéd bajnokcsapatát. — Milyen változást hozott a nyári keretcsere? — Megfelelő vezéregyéniséggel egy sikerorientált csapatot szerettünk volna építeni. Megpróbáltuk a helyi fiatalokat itt tartani, ami a Pécsre igazoló Krasznai Milán kivételével sikerült is. Döntőnek bizonyult, hogy antidemokratikus módszerrel élve olyan vezért tudtam állítani a csapat élére Radovics Józsi személyében, aki a munka megszállottja, s hajtja-űzi előre a többieket. Az A-csoportban korábban nem meghatározó játékosok nálunk lehetőséget kaptak, az újak rájöttek, hogy Dombóvárott nagyon szereti a közönség kosárlabdát, s saját magunkat hajszoltuk bele az újabb győzelmekbe. Radovics a Csepeltől, Laczházi Siófokról, Mildóssy az NB Il-es PVSK-tól érkezett, Szőke és Trupp a katonaságból tért vissza, ők ketten kölcsönjátékosként Szekszár- don szerepeltek, külföldiként pedig a MAFC-ból Milivojsát igazoltuk le. Az ő története érdekes, nagy keresgélés előzte meg az idegenlégiósunk kiválasztását, Milivojsa jelentette az végső megoldást. Egy amerikai vendégmunkást szerettünk volna igazolni, de anyagi lehetőségeink ezt végül megakadályozták. Tavaly nagyon sok támadó lepattanót szedtek ellenünk, azt böngésztük a statisztikákban, hogy ki az a külföldi, aki sok lepattanót szed. Milivojsa nyolc-kilencet gyűjtött meccsenként, nálunk tizen- kettő-tizenhármas átlaggal lepattanózott. Az elmúlt szezonban egyértelműen másodvirágzását élte, magyar csapat színeiben soha ennyi pontot még nem dobott. Magyarországra kerülésekor bajnoki ezüstérmet nyert a Videotonnal, de azóta folyamatosan leszálló ágban volt. A mieinknél erősebb klubban már szerepelt, de ilyen évet még sehol sem produkált. Csúsztak-másztak egymásért — A játékosok megnyilvánulásaiból a Kaposvár elleni -utolsó bajnokin is érezhető' volt, hogy igazi csapat formálódott Dombóváron. Szó, mi szó, jómagad is igen agilison irányítod játékosaidat. — Azok közé az edzők közé tartozom, akik szeretnek főnökök lenni. Messzemenőkig megkövetelem a játékosoktól az általam eltervezettek megvalósítását. Az elveim szerint, ha minden játékos végrehajtja a kéréseimet és abból rossz alakul ki, az még mindig jobb, mintha mindenki a saját gondolatai szerint játszik. Amennyiben öt ember egyformán cselekszik, abból még mindig alakulhat jó, összevisszaság esetén azonban aligha. Én nem haragszom azért, ha ront valamelyik játékosom, de ha hibázik szóvá teszem, ugyanakkor a következő pillanatban már biztatom is. A fiúk egyébként egész idény alatt egymást biztatva, csúszva-mászva küzdöttek. A tavalyi gárda remek játékosokból állt, de csapattá nagyon ritkán tudtunk válni. Az úgymond középszerű játékosok mellé Radovics Józsi személyében egy olyan vezéregyéniséget igazoltunk, akire felnéztek a társai, tekintélye, szava volt, s ezáltal nem estünk szét a pályán. Emellett a játékosok elhitték, hogy tanácsaimmal valóban segíteni akarok nekik. Megértették, hogy minden értük történik, az idei bajnokság kulcsmotívuma volt, hogy kölcsönösen elfogadtuk egymást. — A rájátszás utolsó körének három győzelemmel, három vereséggel indultatok neki, ki- mondva-kimondatlanul a feljutásért szálltatok harcba? — Az alapszakaszban nehezen állt össze a csapat, sok sérültünk volt. Bosznai szinte az egész bajnokságban nem játszott, de kiesett Radovics és Halmai is. Ám az egységességünk miatt, állandóan változó összeállításban, úgy jutottunk túl az első körön, hogy mindenkit megelőztünk. Akkor azt mondtam a srácoknak, nézzétek, ha mi ilyen bajokkal küszködve, az élen végeztünk, akkor a folytatásban is esélyesnek kell lennünk. Változtatva a tavalyi gyakorlaton edzőmérkőzésekkel próbáltuk meg átmenteni a formánkat. Több A-csoportos együttessel is megmérkőztünk. Zalaegerszegen a hazaiak teljes csapata ellen a szünetben 49^42-re vezettünk úgy, hogy Milivojsa nem játszott. A második félidőben már Radovics sem volt a pályán, a fiatalokat játszattam, s a 36. percben még egálra állt a meccs, végül hat ponttal kikaptunk. Az Albacomp ellenünk próbálta ki a harmadik idegen- légiósát, McCordot, a fehérváriak három külföldivel játszottak, s nyolc ponttal maradtunk alul. Elmondtam a fiúknak, ha az Albacompnak 103 pontot tudunk dobni, akkor bárkinek tudunk nyolcvanat, s ha a Zalaegerszegtől csak nyolcvanat kapunk, akkor a védekezésünk sem olyan katasztrofális. Ekkor éreztem: tovább kell néznünk annál, minthogy ide az utolsó körbe eljutottunk. Akkor elmondtam, hogy ezzel a szellemmel, evvel a védekezéssel bárhol győzelemre lehet esélyünk. Talán igazam is lett. Valahol az A-csoportosokkal is fel tudtuk venni a versenyt, bíztam benne, hogy akik alattunk, s csak egy külföldivel szerepelnek, azokat le tudjuk győzni. A szegedi 35 pontos győzelmünk óriásit lökött rajtunk, ekkor hitte el végleg mindenki, hogy tényleg komoly terveink lehetnek, tavaly ugyanott vesztettünk, s az akkori kudarc lerombolta a csapatot. Az utolsó körben már vitt előre bennünket a lendület. Két új játékos kellene — Feljutással nem könnyű dilemma elé állítottátok a vezetőséget. — Az egyesület vezetése egész év során „hibátlanul” teljesítette a szerződésben foglaltakat. A felsőház viszont a B- csoportnál lényegesen többe kerül. Ennek a csapatnak ez egy nagyszerű éve volt, de A-cso- portosként talán két poszton erősítésre szorul. Úgy gondolom, hasonló lelkesedéssel és két játékos igazolásával ez a csapat kiharcolhatja a felsőházban maradást. Hazai pályán, a mi termünkben sok csapatot meg tudunk verni. Kovács Nándor, a dombóváriak legidősebb játékosa: — Szerintem a tavalyi együttesben több egyénileg jó játékos szerepelt, az idén csapatként voltunk jobbak. Az előző szezon során négy-öt olyan játékos is itt kosarazott, akik jobbak az ideieknél, tisztelet a kivételnek. A mostani együttesben azonban sokkal több úgynevezett zongoracipelő található, aki esetleg csak lepattanót szedett, vagy csak védekezett, s nem érezte úgy, hogy neki feltétlenül húsz-harminc pontot kell szereznie, mert akkor nem olvassák a nevét a sportújságban. Ha valakinek nem ment, akkor a másik játszott jól, s egy-egy gyengébb szereplés esetén sem volt egymásra mutogatás. A tavalyi évvel ellentétben nem történtek veszekedések az edzéseken. Nálunk nincs olyan, aki minden meccsen tuti harminc pontot szór. Mind az öt ember sokszor tíz pont felett teljesített, például most a Kaposvár ellen is szenvedtünk, aztán négyen is tíz pont fölé kerültünk. Áz említett zongoracipelők azért, ha kell, dobnak tíz-tizenöt pontot, elvállalnak egy-egy hármast. A klubnál hozzámertek nyúlni a fiatalokhoz, s ez szerencsésen sült el. Jelen pillanatban tehát „az A pálya” bejáratánál várakozik az a bizonyos szerelvény. Mindenki szeretné, ha bebocsátást nyerne, ám az „állomásfőnök” engedélye sok mindentől függ. A jövőről Harangozó Lászlóval, a DVMSE elnökével készített beszélgetésünket a csütörtöki, dombóvári mellékletünkben olvashatják. Ifj. Teszler Vendel AKCIÓ ! VÁSÁROLJON A COOP- BAN ÉS NYERJEN! 4 COOP-PAL HAVONTA AKÁR MILLIOMOS IS LEHET! Májusban 1 vásárló ismét MIMII Ft-ot nyer! Il- en IMII Ft-os vásárlási utalványt nyernek! A részleteket keresse a COOP szórólapokon és az üzletekben kifüggesztett plakátokon! Szekszárdi tömlős sonka 644,-/kg Szekszárdi kenőmájas műbélben 406,-/kg Ömlesztett trappista sajtkrém 12,5 dkg-os 79,-/db CODP MINDENHOL OTT VAGYUNK Ai akció a készlet erejéig érvényes! Az esetleges hibákért felelősségei nem vállalunk!
