Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

4. oldal Megyei Körkép — Tamási, Simontornya Es Környéke 1997. május 20., kedd Simontomyai szeminárium Információkkal a vállalkozásokért A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Tolna Megyei Munkaügyi Központtal közösen adott tájékoztatást a simontomyai vállalkozókat érdeklő legfonto­sabb információkról. Mindez az amerikai nagykövetség kereske­delemfejlesztési programja kere­tében valósulhatott meg. Nagy Ferenc, a munkaügyi központ térségi foglalkoztatási tanácsadója tájékoztatta lapunkat a rendezvény céljáról. A helyi vállalkozók igénye adott alkal­mat adott alkalmat e szeminári­umra. Az őket leginkább foglal­koztató kérdések a támogatási forrásokra irányultak. Úgy érzik, hogy ezek sok esetben rejtve ma­radnak a vállalkozók elől. A vállalkozói központ a mik- rohitel programban foglaltakat ismertette. A simontomyai tér­ségi iroda kialakítását is a vállal­kozások széleskörű informálása érdekében hozták létre. A taka­rékbank előadója szólt a külön­böző minisztériumok kamattá­mogatásáról, mely a beruházások hitellehetőségét segítik. A mun­kaügyi központhoz leginkább a foglalkoztatást bővítő bértámoga­tás iránt volt kérdés. Viszonylag kevesen vették igénybe a munka­ügyi központ finanszírozta át­képzési támogatást. Az amerikai kereskedelem fejlesztési szolgá­lat felajánlotta az ingyenes part­nerkeresési lehetőséget. Megfe­lelő üzleti terv bemutatása esetén az Interneten megjelentetik a vál­lalkozást és ez fél évig ott szere­pel. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban 25 kiállítás és vásár kínál részvételi lehetőséget magyar vállalkozóknak. Az amerikai be­fektetők váiják olyan konkrét projektek Interneten való megje­lenését, ami különböző beruhá­zásokat valósíthatna meg. Dec si Kiss János Military a Liltashegyen. Az ország legszebb lovaspályáján, a gyulaji erdőben lévő Li- kashagyen rendezett Military lovasversenyt és egyben Tolna megyei bajnokságot a Gyulaj Rt. A 21 induló az ország különböző részeiről érkezett, s részt vett az országos pontszerző versenyen két atlantai olimpikonunk, Schaller Gábor /aki harmadik lett/ és Tuska Pál is. A jó időben nagyon sokan voltak kíváncsiak a díjlovaglásra, a 4600 méteres pályán történő terep­lovaglásra és a díjugratásra. fotó: gottvald károly Tanfolyamok kereskedőknek és vendéglátósoknak Hőgyészen Kőtelező a szakképesítés Tanfolyamot indított Hőgyészen a KISOSZ kereskedők- boltvezetők és vendéglátó egységek Üzletvezetői részére. A három hónapos, szakmunkás végzettséget adó tanfolyam május 12-én, hétfőn kezdődött. Eredetileg Tamásiban, illetve Szekszárdon szándékoztak megrendezni a tanfolyamot, de a nagy érdeklődésre való tekin­tettel - kereskedő-boltvezető képzésre huszonhármán, ven­déglátóra kilencen jelentkeztek - a szervezők úgy döntöttek, hogy Hőgyészen kihelyezett csoportokat indítanak. Annál is inkább, mivel a nagyközségben van olyan vállalkozó, aki mindkét tanfolyamra beiratko­zott. A nagy érdeklődés oka, hogy szigorodtak a kereskede­lemben, a vendéglátásban az üzemeltetés szabályai. Az új kormányrendelet értelmében a vállalkozói igazolvány mellett a kereskedelemben 1997. au­gusztus 22-től minden vállal­kozónak, akár nagy- vagy kis­kereskedő, egyéni, illetve tár­sas vállalkozó, működési enge­déllyel kell rendelkeznie és bolt profiljának megfelelő szakké­pesítéssel. Megszűnt az a kité­tel is, hogy a kezdő vállalko­zóknál elegendő, hogy az üz­letben 1 fő rendelkezzen szakképesítéssel, akár a vállal­kozóról vagy az alkalmazottról legyen szó. Mivel Hőgyészen sok vál­lalkozót érint a rendelet, ezért örömmel fogadták a kihelye­zett tanfolyam ötletét. Az okta­tás hetente két alkalommal lesz, a képzés vizsgával zárul. Az akadályt sikerrel vevők szakmunkásbizonyítványt kapnak. f. kováts Hittel és munkával Interjú Donáth Jordánkával — Nem mindennapi a ke­resztneve és a megjelenése sem kimondottan magyaros. Hol szü­letett? — Budapesten születtem, édesapám bolgár, édesanyám magyar. Egy eszperantó kong­resszuson ismerkedtek meg. Ele­inte Bulgáriában laktunk, Nesze- bárban. Magyarországra 1980- ban költöztünk. Ez fájdalmasan érintett, mert az addig biztosan építgetett matematika tanári jö- vőm lehetetlennek látszott, hi­szen épp csak a konyhai magyar nyelvet beszéltem. — Ma lelkipásztorként él Nagyszékelyben. Milyen kanya­rokkal tűzdelt út vezetett ide? — A lelkipásztori oklevele­met 1991-ben kaptam meg, de építőipari szakközépiskolában érettségiztem. Ezután gyönyörű Felső-Tisza vidéki református templomok belső restaurátori munkájában vehettem részt. Tá- kos, Vizsoly, Zubogy, Nagysze­keres templomaiban fordultam meg. Ezt követően egy építőipari cégnél 60 munkás mellett techni­kusi és művezetői munkát láttam el, majd a fővárosban a VII. kerü­leti tanács műszaki osztályán épí­tési engedélyező voltam. — Egy világváros forgatagá­ból egy hátrányos helyzetű tolnai faluba költözni, nem merész vál­lalkozás? — Testvérem barátaival 1993-ban egy magyarországi tér­képet böngésztünk azzal a gondo­lattal, hogy jó lenne valahova együtt elköltözni, egy kis faluba, és ott együtt tanítani. Időközben magam is tanítottam, Kispesten, a Karácsony Sándor iskolában, ezt régi tanáraim egyházivá tet­ték. Négy évet dolgoztam az is­kolaügyben, így a magyarországi alternatív módszereket és kez­deményezéseket is volt alkal­mam kitanulni. Barátainkról is kiderült, hogy valamennyien „is­kolacsinál ásra” kötelezték magu­kat. Egy teológus fiú ajánlotta, hogy tud kívánságainknak meg­felelő pici falut. A térképre muta­tott: Nagyszékely. A következő vasárnaptól itt láttam el az isten- tiszteleti szolgálatokat. Nemso­kára ideköltöztem egy hálózsák­kal és egyedül nekifogtam a 200 éves romos parókia felújításához. Pénz nem volt. A fizetést az én kedvemért emelték háromszoro­sára, így lett négyezer forint! — A három kisgyermeke mel­lett hogy jut ideje, ereje olyan mozgatóként lenni itt Nagyszé­kelyben, hogy más településekre is eljutott annak az alapítványruik a híre, amelyet e településfejlesz­téséért hoztak létre férjével? — Az alapítvány szüksége hamar előjött, amikor megismer­tük az itteni állapotokat. Egy ideig azt szerettük volna, ha az itt lakók közül támadnak alapítók. Két év után - látva, hogy a lehe­tőségek rohannak el mellettünk, kihasználatlanul - nem tudtunk tovább várni, féljem lett az ala­pító. Innen kezdve folyamatos fejlesztési munkát végzünk. A barátaink házasságkötésükre ide­jöttek Nagyszékelyre és már az első pár ide is költözött. Remény­ségünk szerint folytatják a példát. Nekem erőt férjem támogatása ad, ami türelemben és a gyerme­kekkel való törődésben kimond­hatatlan kincs és erőforrás. Re­mélem nem lesz hiábavaló akara­tunk, áldozataink és odaadásunk. Bízom abban, hogy a nagyszéke- lyi múltat ismerve, a jövője is fel­felé ívelhet, hiszen minden pusz­tulás után virágzás következik. Egész életem arról szól, hogy hit­tel és munkával minden megva­lósítható. Decsi Kiss János

Next

/
Oldalképek
Tartalom