Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-17 / 114. szám

14. oldal Gyermekvilág 1997. május 17., szombat Mai feladványunk Tíz éven aluli olvasóink so­roljanak fel legalább három díszmacskafajtát. A tíz éven felüliek pedig keressék meg azt a szót, ami az alábbi kife­jezések elé beírható: ...cserép, ...csokor, ...ének, ...illat, ...por, ...szál, illetve ...tányér, ...asszony, ...csikó, ...kabát. A helyes megfejtést bekül­dők a Gyermekek Háza által felajánlott bélyegblokkot vagy magnókazettát nyerhetik meg. A válaszokat a Gyerme­kek Háza címére küldjétek (7101 Szekszárd, Pf. 130.) Ír­játok meg azt is, hány évesek vagytok. Május 3-i rejtvényünk megfejtése: „kép”, illetve „vad”. A helyes válaszokat beküldők közül a szerencse az alábbiaknak kedvezett: Dávid Norbert (Aparhant), Hidasi Márk (Györköny), Dávid Ro­land (Majos), Diel Zsófia (Simontomya), László Csilla (Szálka), Varga Mónika (Szekszárd), Varga Tünde (Tevel). Gyemekvilág-divat Máté Szilvia ruhaterve Nevessünk együtt! — Kérek egy középkorú villanykörtét! - lép be Kovács a boltba. — Hát az meg milyen? — Jó negyvenes... — Milyen ember Kovács, a te üzlettársad? — Remek ember, talpig becsületes, végtelenül tisztes­séges, mindig őszinte min­denkihez... Csak ha egyszer azzal a hírrel állít be hozzád, hogy meghalt a világ legbu­tább embere, ne hidd el neki... Mert ő az. A titokzatos vadmacskák Az vadmacska európai alfaja sűrű erdőkben, esetleg nádasok­ban él. A vadmacska Magyarországon is minden zárt egységet alkotó erdőségben honos, ez a macskanemzetség vadon élő fa­jai között az egyetlen, ami hazánkban előfordul. A vadmacska színe hasonlít a cirmos házimacska színéhez, de nagyobb, erőteljes termetű, bundája hosszabb és finomabb, mint a házimacskáé. A vad­macska szemének szivárvány­hártyája sárga, a házimacskáé szürkészöld. A vadmacskától meg kell különböztetni az elva­dult házimacskát, amit nem rit­kán lehet találni. Rejtett életmódot folytató, magányos állat. Szürkületkor és éjszaka aktív. Évente egyszer, február-márciusban párosodik, egyszerre 2-4 kölyök születik. A kölykök körülbelül 6 hétig szopnak, de még nagyjából há­rom hónapig az anyjukkal ma­radnak. Vadászó módszere a házimacskáéhoz igen hasonló. A zsákmányt óvatosan becser­készi, miközben a lehető legkö­zelebb kerül hozzá, majd hirte­len ráugrik. Nagyobb zsákmá­nyának a nyaki ütőerét harapja el. Prédaállatai elsősorban rág­csálók - egér, patkány - de al­kalmanként más kisemlősöket, ritkán madarakat is elpusztít. Nála kisebb ragadozók is zsákmányai lehetnek. Ellen­sége az emberen és a kutyán kí­vül a tőle nagyobb ragadozók, - hiúz, farkas, sakál, hiéna, eset­leg róka - az elterjedési terület­től függően. Ellenségei lehet­nek még a nagytermetű raga­dozó madarak, mint például a sztyeppéi sas, valamint a kí­gyók. A kölyköket a kisebb ra­gadozók is veszélyeztetik. A rókával és a borzzal általában kerülik egymást. A vadmacska hideg időben főleg sziklaüreg­ben, melegben faodúban vagy a szabad ég alatt húzza meg ma­gát. Átlagos életkora 12-15 év. Az európai vadmacska nem szelídíthető. Bár a vadmacska az idők során nyilvánvalóan keveredhetett a házimacskával, a leszármazottak a vad szülő tu­lajdonságát viszik magukkal tovább és nem válnak szelíddé. A keveredésre utal az a tény. hogy a cirmos házimacska bundájának mintázata nagyon hasonlít a vadmacskáéhoz. A házimacskákat az afrikai vadmacska leszármazottainak tartják. A tudomány még nem szolgált válasszal arra a kér­désre, hogy hogyan is történt a macska háziasulása. Általában is igaz, hogy homály fedi más háziállataink domesztikációját is, hiszen egy fajt sem háziasí­tottak tudományos megfigyelés közben. Bizonyos azonban, hogy ez valamiféle genetikai változás eredménye, mert a há­zimacska szelídnek születik, míg a vad fajoknál a szelídítést minden egyes generációban újra kell kezdeni. Mindazonál­tal a szelídülés képességét meg kell erősíteni olymódon, hogy a macskakölykök születésüktől kezdve állandóan emberi kö­zelségben éljenek. Különben a házimacska is képes „visszava­dulni”, az elvadultan élő házi­macska kölykei az ember iránt rendkívüli gyanakvást mutat­nak. E képesség az európai vadmacskával való rokonságra utal. (A Macska c. lap nyomán.) Peter Andre - Natural Az ifjú ausztrál sztár, a 23 éves londoni születésű Peter Andre, visszatért szülőhazájába, hogy kellemes soul hangjával a női szívek mellett az angliai sláger­listák vezető helyeit is meghó­dítsa. Andre, aki első dalait 13 évesen írta, 20 éves korára már nem volt ismeretlen az ausztrál rajongók és a szakma előtt. Kis­lemezéért platinalemezt kapott, első, „Peter Andre” c. aranyle­mezt hozó debütáló albumának érzelmes balladái, funky és pop stílusú dalai pedig elsöprő si­kert és egész díjesőt hoztak számára: megkapta az Ausztrál Zenei Díjat, a Legjobb Új Mű­vész, a Legjobb Űj Zeneszerző Táncművész és „gimme Little Sign” c. lemezéért a „Legna­gyobb Számban Eladott Kisle­mez” címet. Közben a tehetsé­ges, fiatal ausztrál énekes olyan világsztárokkal turnézott, mint Bobby Brown, Madonna, az East 17 és a Boyzone. „Myste­rious Girl” című kislemeze után a várva várt legújabb lemez is már a boltokban van. Mit tudunk a hangokról? Hangnak nevezünk mindent, amit emberi füllel hallunk. A hallható hang úgy keletkezik, hogy valami gyorsan ide-oda mozog, és a levegőt ebben az ütemben sűrűsödésre és ritku­lásra készteti. Ha meghúzunk egy gumiszalagot, és utána el­engedjük, látjuk, hogy a szalag rezeg, és ugyanakkor halljuk is a hangot. Ha megállítottuk a rezgést, nem hallunk semmit. A rezgő test mozgása által a közelében okozott levegő sűrű­södés-ritkulás nem áll meg, ha­nem átterjed a szomszédos mo­lekulákra is. Ha arra alkalmas helyen vagyunk, a levegő rez­gése eljut a fülünkig is, meg­mozgatja a dobhártyánkat, a hallás érzetét váltva ki. Ebből következik, hogy minden rezgő test hangot hoz létre. Ha a rovar a szárnyával gyorsan csapkod, zümmögést hallunk. Az emberi beszédet a hangszálak rezgése hozza létre, a hang a szánkon jön ki. Minden hang, amit hallunk, a körülöttünk lévő levegőn ke­resztül jut el hozzánk. Ha nem lenne levegő - vagy valamilyen gáz - a szobában, nem halla­nánk semmit. Nincs hangjelen­ség az űrben, mivel ott nincs olyan anyag, mai a rezgéseket továbbítani tudná. A hang nem­csak a levegőben terjed, hanem terjedhet folyadékban és szilárd anyagokban is, például vízben, vagy tárgyakon keresztül. A hang a levegőben körülbe­lül 330 méter/másodperc sebes­séggel terjed, hideg napokon kicsit lassabban, meleg napo­kon kicsit gyorsabban. Ez a hangsebesség körülbelül há­romszorosa egy versenyautóé­nak, de csak fele egy szuper­szonikus repülőgép sebességé­nek. (A hang folyadékban és szilárd testekben gyorsabban terjed mint levegőben.) A visszhang a hanghullámok visszaverődése. Az ultrahang olyan magas hang, amit emberi füllel már nem hallunk. A de­nevér a sötétben viszont éppen ultrahang kibocsátásával és a visszhang észlelésével tájéko­zódik. Az infrahang olyan mély hang, amit szintén nem hallunk. Az elefántok egymással állító­lag nagy távolságból is tudnak kommunikálni infrahang kibo­csátásával. A hangrobbanás erős, robbanásszerű zaj, amit a gyorsuló repülőgép okoz a hangsebesség átlépésével. Ilyent ma is gyakran hallunk, s ha felnézünk, általában meglát­juk a „tettest” is. Annak idején nagy szenzáció volt, amikor az első repülőgép meghaladta a hang sebességét. Beugratás Le a sapkát! Társaságban, mondjuk szüli- napi zsúron játszható. Az asztalra teszek egy poharat és letakarom a sapkámmal. Kijelentem, hogy ki tudom inni a vizet a pohárból anél­kül, hogy a sapkához hozzá­érnék. Egy-két hókuszpókuszt csinálok, pár bűvös szót mormogok. Azután kijelen­tem, hogy kész, sikerült, kiit­tam a vizet a pohárból. Erre a társaság egyik tagja ellen­őrizni akarja, hogy igaz-e és felemeli kíváncsian a sapkát. Erre én hirtelen odanyúlok és nyugodtan megiszom a vizet. A feltétel az volt, hogy én nem nyúlok a sapkához. * A gorilla Ennek a tréfának a formája társasjáték, de voltaképpen nem egyéb beugratásnál. Akkor sikerül a legjobban, ha ismerős, összeszokott társaságba idegen téved. A szegény, gyanútlan vendé­get pompásan megtréfálhat­juk vele. A játékvezető megma­gyarázza az idegennek - nevezzük őt Bandinak - hogy gorillát fognak ját­szani. Valaki kimegy, ez­alatt bent a társaság kijelöl egy játékost, majd a játék­vezető intésére az egész banda egyszerre torkasza- kadtából üvölteni kezd. A behívott játékosnak ki kell találnia, hogy ki a gorilla. Itt van tehát az idegen, Bandi, mivel új fiú, őt kül­dik ki először. A társaság vad üvöltésbe kezd, majd behívják Bandit, aki rámutat valakire. Ez az illető kész­ségesen vállalja, hogy ő volt a kijelölt játékos, valóban ő volt a leghangosabb, majd kimegy. Mindenki gratulál Bandinak, milyen ügyes volt. Jutalmul a bentiek közül őt jelölik ki, hogy a leghan­gosabban ordítson. A csapat vad üvöltésbe kezd, behív­ják a kinti játékost, aki azt mondja, nem volt elég han­gos a csapat, ismétlést kér. A játékvezető ekkor int, mindenki nagy levegőt vesz, de torkaszakadtából ordítani csak Bandi kezd el. A töb­biek ugyanis ezt beszélték meg az ő beugratására. Az egymagában hangosan üvöltő Bandi bizony igen mulatságos, általában ellen­állhatatlanul nagy kacagás kíséri a produkciót, s a rá­szedett pajtás - ha belevaló gyerek - együtt nevet a töb­biekkel. Pistike és a bajba jutott cica Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, akit Bözsi néninek hívtak. Egyedül lakott egy öreg házban egy öreg cicával. Ez a cica nagyon vén volt, de amilyen idős, olyan okos is. Amikor az öregasszony megsimogatta, mindig dorom­bolt neki. Bözsi néni boldogan éldegélt a cicával, ami kis enni­való kellett neki, megtermett a kertecskében, csak egy kis te­jért-kenyérért járt el a boltba. A cica meg egerészett, s jutalmul ő is kapott finom tejecskét. Egyszer kora reggel hiába ke­reste Bözsi néni a cicát, az el­tűnt. Kereste Bözsi néni min­denhol, de hiába. Nagyon hi­ányzott a cica, felkerekedett hát Bözsi néni, hogy bejárja a falut, hátha valahol megleli. Alig tette ki a lábát az udvarról, látja ám, hogy az ő okos cicája fel­mászott egy magas fára a szomszéd ház előtt, most ott gubbaszt, mert lejönni nem mer. — Mássz le, cicuskám! - csalogatta Bözsi néni, de a cica csak nyávogott egyet keserve­sen, panaszosan és ült az ágon nyugodtan tovább, meg sem mozdult. Bözsi néni nem volt rest, nem törődött senki emberfiával, megpróbált utánakapaszkodni, de be kellett látnia, hogy ő már bizony nagyon öreg a fára má­száshoz. Arra ballagott éppen akkor Pistike, aki iskolába igyekezett. (No, azért annyira nem igyeke­zett, hogy meg ne állt volna.) Odament, megkérdezte Bözsi nénit, miért emelgeti olyan ke­servesen a lábait. — Jaj, nagy az én bánatom, fennragadt a cicám a fán! - ke­sergett Bözsi néni. — Na, majd én lehozom! - ajánlkozott mindjárt Pistike. Ügyesen felmászott a fára, el­kapta a cicát, de ketten olyan nehezek voltak, hogy az ág na­gyot reccsent és menten letö­rött, Pistike pedig leesett cicás- tól, egyenesen Bözsi nénire, aki lentről nézegetett felfelé nagy izgalommal. Mindhárman elha­saltak, a faág meg rájuk zuhant, hegyibe. Pistike nagy nehezen felkászálódott, de Bözsi néni bizony nem tudott lábra állni. A cicának semmi baja sem lett, a faágnak sem... Az okos cica ke­servesen nyávogott gazdaasz- szonya felett, de Pistike még okosabb volt, mert rögtön el­szaladt és hozott egy pohár vi­zet. A finom, friss víztől mindjárt erőre kapott az öregasszony, s Pistike meg a cica kíséretében hazaballagott. Otthon menten ágyba feküdt, kipihenni a meg­rázkódtatást, Pistike meg boro­gatást tett a homlokára. Az okos cica hálából az iskoláig kísérte Pistikét, sőt, bebújt a pad alá, s még súgott is neki, ha szükség volt rá. Aznap minden feladatot ötösre csinált meg Pis­tike. Iskola után hazakísérte a cicát Bözsi nénihez, s attól kezdve minden nap megláto­gatta őket. Antalné Bíró Jolán Ti írtátok Kisdiákok fogalmazásai Az alábbi fogalmazások a Zombai Általános Iskola alsó­tagozatos diákjainak munkái. A sárkány foga Élt egyszer egy apó, Petne- házi Gábor volt a neve. Amint a kertben dolgozott, megszó­lalt az egyik fán egy barack. Ebből apó tudta, hogy valaki közeledik. Egy vándorlegény volt. Apó kérdezgette, hogy mint járogat. A legény elpa­naszolta, hogy szeretné el­venni Iluskát. De a királylányt egy fájós fogú sárkány őrzi. Amíg ő ezt a fogat ki nem húzza, nem lehet övé a lány. Apó a legény segítségére sie­tett. Elaltatták csellel a sár­kányt, és kihúzták a fogát. Nagy lakodalmat csaptak, máig is élnek, ha meg nem haltak. Sinkó Marianna 31b A csiga élete Találtam egy csigát. A csigá­nak szép háza van. Amerre elhalad, nyálkás csíkot húz maga után. Az olasz emberek ételekhez is használják. Játék közben lassan elhalad mellő­lem, csak a csíkját hagyja maga után. Amikor a csiga teste hullámzó mozgást vé­gez, az állat előrehalad. Egy nap alatt körülbelül 50 métert tesz meg. Este a csiga megáll és megpihen. Obrácz Márton 3/b.

Next

/
Oldalképek
Tartalom