Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-03 / 77. szám

14. oldal / ■ Bonyhádi Magazin 1997. április 3., csütörtök Cégbemutató Az EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. A vállalatot 1909-ben a jelen­legi helyén Perczel Béla alapí­totta Magyar Zománcmű és Fémárugyár néven. A termelés 13 fővel domi­nógyártással indult, még ebben az évben - német és cseh szak­emberek alkalmazásával - meghonosították a környéken ismeretlen zománcozási tech­nológiát. Ekkor a fő profil a reklám- és utcajelző táblák és a lámpaemyő gyártása volt. 1923-ban vásárolták az első mély zúzógépet, 1926-ban már bővített égetőkapacitással, több gépen 55 fő dolgozott. Az első komoly sikereket a zománctábla gyártás hozta meg: kiállítási aranyérmeket, nemzetközi hírnevet. Ezidőben jutott hozzá Perczel József a zománckészítés receptjéhez, megszüntetve ezzel a külföldi mesterektől való függőségét. A világgazdasági válságot új termékek (horganyzott háztar­tási cikkek, viharlámpa, kály­hacső, stb.) gyártásbavételével vészelte át. 1934-ben táblaké­szítő üzemet létesített Jeruzsá­lemben, amely egész Palesz­tina részére gyártott házszám­táblákat. 1937- ben felvették a gyárat az 1928-ban alakult zománc - kartelbe. • 1938- ban katonai megrende­léseket kapott, egy év múlva hadiüzemmé nyilvánították, 1940-ben 449 fő a foglalkozta­tottak száma. 1944. decemberével a terme­lés leállt, az újraéledés nehe­zen, bérmunka vállalással in­dult, 1947 elején 70 fővel üzemelt. 1948-ban államosították, a gyártás fellendült, bevezették a 3 műszakot. A cég neve ekkor BONYHÁDI ZOMÁNC MŰ­VEK. 1950-ben új zománcőrlő malom létesült. 1957-ben a gyár saját kezdeményezésére exportra gyártott. 1958-ban a gyárat beolvasz­tották a LAMPART ZO- MÁNCIPARI MŰVEK néven létrejött nagyvállalatba. A trösztön belül jelentős szako­sodás történt. Az edénygyártás eszközei a bonyhádi gyárban összponto­sultak, így gyakorlatilag az or­szág meghatározó zománc­edény gyára lett. 1965-ben indult a fémpere­mes edénygyártás, 1966-ban épült az első falazott pakurafű­tésű alagútkemence,- megjelent a dudorhegesztés technológi­ája, megindult az addig dön­tően kézizománcozás gépesí­tése. 1976-ban indult meg a gyár­tás a Leszabó üzemcsarnok­ban, amelynek létesítésével párhuzamosan jelentős szociá­lis beruházások is megvalósul­tak. 1981-ben a gyár Bonyhádi Zománcárugyár néven ismét önálló lett, de még ebben az évben jelentős technológiai fej­lesztést hajtott végre. A 80-as évek elején jelent meg a gyár a Du-Pont Teflon bevonatú zo­máncozott edényekkel első­ként Közép-Kelet-Európábán. Az évtized végén, a ’90-es évek elején korszerű sugárzó­csöves égetőkemencékre cse­rélte a régieket, új teflon égető kemencét épített, jelentős kör­nyezetvédelmi célú beruházást valósított meg. Exportját az önálló élet éveiben megötszö­rözte a 90-es évek elejére. 1993. végétől EMA-LION Bonyhádi Zománcáru KFT né­ven 100 %-ban magyar tulaj­donban lévő társaságként tevé­kenykedik s gazdálkodása to­vábbra is eredményes. A dol­gozói létszám változatlan, ér­tékesítésében az exportarány enyhén növekvő, belpiacon pozícióját megőrizte, ill. meg­erősítette. Ennek érdekében termékei minőségét, kivitelét folyama­tosan fejleszti, különös tekin­tettel az egészséges táplálkozás (párolással készülő ételek) kö­vetelményeire. Beruházásai fo­lyamatosak, egy harmadik ala- gútkemencét épített, és jelen­leg zománchulladék-kezelő be­rendezést telepít. A belföldi ellátás, a piaci ré­szesedés megtartása ill. növe­lése érdekében kereskedelmi kirendeltségeket hozott létre Budapesten, Kecskeméten, Debrecenben, Szekszárdon, valamint viszonteladóknak ér­tékesít Bonyhádon is. Napja­inkban e kirendeltségeken ke­resztül teríti belföldi forgalmá­nak közel 1/3-át. Teljes árbevé­telének több mint a felét ex­portban realizálja, döntően Nyugat-Európában, melynek alapja a folyamatos termékfej­lesztés, a megbízható minőség, és a pontos szállítás. (pr) \\\ raat ' yCy tüzép Cégünk, a Raab Karcher Tüzép Rt. szeretettel vár minden kedves érdeklődőt 1997. április 8-tól 12-ig a BNV F2-es pavilonjában, a Construma Nemzetközi Építőipari Szakkiállításon! Országszerte 40 telepen várjuk vevőinket építőanyagok, faanyagok, nyílászárók, csempék, burkolólapok, szaniteráruk, épületgépészeti termékek széles választékával. Raab Karcher Tüzép: Többet nyújtunk, mint gondolná! Regionális központjaink: Pécs, Megyeri út 61. Tel.: 72/327-333 Miskolc, Vágóhíd u. 9. Tel.: 46/411-799 Budapest, X. Ceglédi út 1-3. Tel.: 266-2665, 262-3886 DUCATO Több mint 20.000 km INGYEN! BMP Stoll Autóház Kft, 7150 Bonybád, Zrínyi u. 29, tel.flax: 74/451-730,451-011,451-651. Bemutatóterem, 7100 Szekszárd, Palánki u. 2, tel./fax: 74/414-730. Kapos Koppányvölgyi V T. - bemutatóterem, 7090 Tamási, Rákóczi u. 17-19, tel./fax: 74/371-411. Stoll Pécs Rt. 7630 Pécs, Diósi u. 49, tel.: 72/327-575, fax: 72/311-871. Tárolódjék békében Az elmúlt három hónapban megsokasodtak a sajtóhírek a Bátaapáti közigazgatási terüle­tén folytatandó geológiai kuta­tásokkal kapcsolatban. Ez év elején született az Országos Atomenergia Bizottság döntése, amelyben az első továbbkuta­tandó területnek Bátaapátit je­lölte ki, a másodiknak pedig Udvari térségét. A teljes sajtó­nyilvánosság előtt folyó Nem­zeti Célprogram körül az el­múlt években nyugalom honolt, de a konkrét helymegjelölést követően megmozdult a kör­nyék pro és kontra. Kapcsolódó kérdéseinkkel Kováts Balázst, az atomerőmű tájékoztatással foglalkozó főmérnökét keres­tük meg. — Nem árt az ismétlés, kezdjük az elején. Voltaképpen milyen hul­ladékokról van szó? — Pakson - csakúgy, mint a világ bármelyik atomerőművében - a technológia, a karbantartás, a kiszolgálás során keletkeznek a hulladékok. A mostani történet ezek egyik csoportjáról, a kis- és közepes aktivitású hulladékokról szól. Ezek forrásai elsősorban a dolgozók által használt védőfel­szerelések, ruhák, cipők, kesz­tyűk, továbbá takarítóeszközök, szerszámok, alkatrészek, építé­szeti törmelékek, víztisztítási ma­radékok. A hulladékot szervezett módon gyűjtik, minősítik, tömörí­tik és szállítják. A folyékony hal­mazállapotú anyagokat cement­adalékkal szilárdítják. Évente ösz- szesen 150-200 m3 ilyen jellegű anyagot kell elhelyezni. — Hogyan csomagolják ezt az anyagot? Mi történt az erőmű ed­digi 15 éves üzeme során keletke­zett hulladékkal? — Ezt a vegyes hulladékot kétszáz literes lemezhordókba préselik, ezeket lezáiják, majd te­hergépkocsival közúton a tároló­helyre szállítják. Az elmúlt év vé­géig fogadta a hulladékot az or­szág jelenleg még egyetlen radio­aktív anyagtárolója, amely Püs­pökszilágy és Kisnémedi települé­sek közös közigazgatási határán fekszik Pest megyében. Ennek a telephelynek a befogadóképes­sége korlátozott. Többek között ezért is szükség van egy új, na­gyobb kapacitású tároló építésére, másrészt gondolni kell az erőmű majdani, néhány évtized múlva esedékes lebontására is, amely nagyobb mennyiségű hulladék ke­letkezését fogja eredményezni. — Hogyan tudott betekinteni a szállítási, tárolási folyamatba a tároló környékén éló'lakosság? — A Pest megyei tárolónál gördülékenyen működött a lakos­sági ellenőrzés. Mindkét települé­sen a hatóság kiképzett néhány önkéntes állampolgárt és ellátta őket műszerekkel. Minden paksi szállítás minden hordóját lerako­dás előtt megvizsgálták, megmér­ték, összehasonlították a kísérő okmányokban rögzített értékek­kel, a végén pedig tételesen jegy­zőkönyveztek. Vétójoggal rendel­kezett a helyi fodrászkisasszony és a vízvezetékszerelő, bármelyik hordó átvételét megtagadhatták volna. Hogy egyetlen alkalommal sem küldtek vissza hordót Paksra, ez a pontos előkészítés, a hiteles kapcsolattartás bizonyítéka. — Mivel érdemelte ki Bátaa­páti a dobogó felső fokát? — Hogy Bátaapáti megtart­hatja-e ezt a pozíciót, az majd csak 1998 végén dől el, amikor a részletes geológiai alkalmassági kutatások befejeződnek. A cél­program szűkítéses eljárással dol­gozott. Részletes követelmény- rendszer alapján vizsgálták végig szinte az egész országot, felvették a kapcsolatot az érintett, csaknem 230 településsel. A tavaly elvég­zett helyszíni kutatófúrások érté­kelése után „futott be” Bátaapáti. A község lakosságának túlnyomó többsége írásban dokumentálta, hogy támogatja a kutatásokat. — Az elmúlt három hónap ot­tani eseményeiben keveset szere­pelt az atomerőmű. Van ebben va­lami tudatosság? — Természetesen. Először is itt nem kizárólagosan az atomerőmű ügyéről, hanem egy ország ügyé­ről van szó. Ennek megoldását vál­lalta fel a célprogram, és ezt rögzí­tette tavaly az új atomtörvény, amely a hulladék elhelyezés ügyét az országos érdek kategóriájába sorolta. Másodszor pedig nem kí­vánjuk folyamatos jelenlétünkkel befolyásolni a helyi döntéseket. Az erőmű vezérigazgatója január­ban levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy az új törvényi szabályo­zás lehetővé teszi ellenőrző és in­formációs önkormányzati társulás létrehozását, ami lehetőséget nyúj­tana a korrekt együttműködésre. A Paksi Atomerőmű Rt., mint a cél­program végrehajtó szerve nem feltétel nélküli támogatást kér a te­lepülésektől, hanem a konstruktív párbeszéd lehetőségét. — És közben pénzt kínál a tár­sulásnak, a mindenkori kutatási és az esetleges beruházási költség öt százalékát, ami a következő hat évben elérheti az 500 millió forin­tot is. — El kell oszlatni egy gyanút, egy félreértést. Ez a pénz nem ajándék, hanem tájékoztatási és el­lenőrzési szerződésekkel lefedett tényleges tevékenység ellenértéke. A szerződésekben foglaltakat előbb teljesíteni kell, utána jöhet a díjazás. Az új atomtörvény ezt a lehetőséget is megnyitotta. Egyéb­ként figyelemre méltó a társulást szervező Bátaapáti önkormányza­tának gondossága. Felkérő levelet küldtek Glatz Ferencnek, a Ma­gyar Tudományos Akadémia el­nökének, hogy az ország legfelső szintű tudományos intézménye le­gyen a dél-tolnai települések szak­értője. így lehet majd a helyi dön­téseket nyugodt lelkiismerettel, a Bátaapáti jelen és jövő iránt érzett felelős­séggel meghozni. Ugyancsak leve­leket vitt a posta Bátaapátiból szerte Európába olyan települé­sekre, ahol már működnek radio­aktív hulladéktárolók. Az onnan érkező válaszok szintén segíthetik majd a helyi álláspontok kialakítá­sát. — Időközben megalakult egy másik társulás, amelyik a hulla­déktároló létesítését minden mó­don meg kívánja akadályozni. Ve­lük milyen kapcsolatot tartanak? — Néhány hete öt Baranya megyei település hozott létre társu­lást az évtizedes környezetvédelmi problémáik közös orvoslására. Va­lószínűleg csak véletlen időbeli egybeesés, hogy az alapmegálla­podásukban már rögzíteni is tud­ták ellenállásukat a tárolóval szemben. A két ellentétes véle­mény megfér egymás mellett, s amíg a törvények tisztelete vezérli a tetteket, nem lehet különösebb probléma. Ez a demokrácia. Az erőmű vezérigazgatója levélben üdvözölte a szervezet létrejöttét, hiszen nekünk is egyik legfonto­sabb célkitűzésünk a környezet védelme. Megnyugtatást kapott a társulás, hogy a működési térségü­ket, azaz a közigazgatási területü­ket a kutatások nem érintik, az esetleges tároló működési hatástá­volsága pedig gyakorlatilag nulla. — Sokadszor hangzik el az a vád, hogy ha Ófalu alkalmatlan volt alig egy évtizede, akkor a né­hány kilométerre lévő Bátaapáti most miért alkalmas? — Ez vagya teljes felkészület­lenség, vagy a félrevezetés és in­dulatkeltés tipikus kérdése. Egy­részt soha semmiféle hivatalosan egyeztetett alkalmatlansági minő­sítés nem született Ófalu kapcsán. A különböző elkötelezettségű szakértők végtelen vitáját elégelte meg a kormányzat és levette a na­pirendről a létesítés kérdését. Más­részt senki nem állította, hogy Bá­taapáti területe egyértelműen al­kalmas telephely. A geológusok és a kapcsolódó szaktudományok képviselői még két évet kértek a részletes kutatások elvégzésére, majd csak ezután foglalnak állást. Annak idején Ófalu környékén egy felszíni tároló létesítésére irányul­tak a kutatások, a mostaniak vi­szont 200-300 méteres mélység­ben, a gránitban, bányászati eljárá­sokkal kialakítandó tároló lehető­séget vizsgálják. A feltételrendszer teljesen más. — Ön hisz abban, hogy ezt a programot végig lehet vinni az or­szág jelenlegi helyzetében? — Nincsenek illúzióim, hogy ezt a kutatást el fogják kerülni a negatív hangulatkeltő nyilatkoza­tok, az indulatos kirohanások és a politikai ügyeskedés. Ezért is jó, hogy a kutatások lezárására csak a jövő évi képviselőválasztások után kerül sor. Minden bizonnyal az eddigi többéves tevékenység nyil­vánossága, a hiteles szakértelem és a törvények betartása az oka an­nak, hogy a célprogramot eddig tényleges szakmai érvekkel alátá­masztva még senki sem támadta. A tároló üzembelépéséig még mi­nimum hat-hét év van vissza. Ha ennek létesítését magas színvona­lon, környezetkímélő módon, a közvélemény kontrollja mellett végezzük, a probléma megnyugta­tóan megoldható. Hiszek benne, hogy ez a tároló békében megvaló­sulhat. (PR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom