Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-26-27 / 97. szám

Az ezredes úr megköszöni Horváth József fotó: gottváld A Rendőrség Napja központi ünnepségén a belügyminiszter ez­redessé léptette elő Horváth Józsefet a főkapitány bűnügyi helyettesét. Huszon­két éve dolgozik a megyénél. A társa­dalmi tulajdon-véde­lem területén kezdte, majd nappali tagoza­ton rendőrtiszti főis­kolás, utána kiemelt fővizsgáló, aztán is­mét a tulajdonvéde­lem területén főnyo­mozó. A gazdasági rendészeten és a megalakuló gazda­ságvédelmi osztályon helyettes vezető. 1992 végétől dolgozik je­lenlegi beosztásában. — Az előléptetés - mint ahogy azt Ön mondta - nem kizárólag egyéni munkájának elismerése, hanem az Ön irá­nyítása alatt álló megyei bűn­ügyi állományé is. Mi a Tolna megyei rendőrök sikerének titka? — Ennek sok oka van, de a lényeg a hihetetlen tenni aka­rása az állománynak. A vi­szonylag fiatal csapat a nélkü­lözhetetlen idősebbekkel ösz- szefogva éri el az eredménye­ket. Mindenki időt, fáradságot nem kímélve azon dolgozik, hogy a megszerzett közrend és közbiztonsági színvonalat megtartsa. — Milyen Tolna így alul­nézetből? — Szerencsére a megyé­ben nem kell évente mondjuk 20 emberöléssel és fegyveres rablással szembenézni, s a vi­szonylagos békés helyzethez szerintem az is hozzájárul, hogy a rendőri munkát a bű­nözők is „elismerik”. — Ezt úgy érti, hogy vissza­tartó ereje van annak a tudat­nak, hogy itt úgyis lebuknak? — Már több olyan bűnöző is elmondta, aki más megyé­ben sorozat-bűncselekménye­ket követett el, hogy Tolna megyébe nem érdemes idegen bűnözőnek betenni a lábát, mert úgyis elfogják őket. — A nagyobb városokból sok bűnözőt kiszorítanak. Várható-e megjelenésük ná­lunk? — A tapasztalatok alapján azt mondhatom, hogy inkább csak átutazó jelleggel jelennek meg a megyébe máshonnét érkező bűnözők, itt nem tud­nak „megtelepedni”. A statisz­tikák húsz éve azt mutatják, a bűncselekményt elkövetők nyolcvan százaléka megyei lakos. — Mintha kevés lenne a gazdasági jellegű bűncselek­mény, vagy lebukás. — A látszat némiképp megtévesztő. A megyei vizs­gálati osztályon évente 30-40 gazdasági jellegű bűncselek­mény van. Jelenleg is húsz ügyben folytatunk eljárást. A nagy Tolna megyei olajos ügyek már bírósági szakban annak. Ezen túlmenően kü­lönböző pénzügyi ellenőrzési intézmények, szakhatóságok saját hatáskörükben is felderí­tetlen bűnügyeket, mint pél­dául a TB-tartozás, adócsalás, jövedéki visszaélések, s ezek­nek csak egy része tartozik rendőrségi hatáskörbe. A gaz­dasági bűncselekmények nagy része megítélésünk szerint nem olyan, hogy a lakossági hangulatát jelentősen befolyá­solná. A gazdálkodással ösz- szefüggő csalások, mint pél­dául a jogtalan ÁFA-vissza- igénylések más bűncselek­mény-kategóriában jelentkez­nek. Országosan a csalások száma közel 200 százalékkal emelkedett, a megyében ez ki­sebb ütemű. — Milyen alapvető gon­dokkal küszködnek a rendőrök munkájuk során? — A technikai felszerelt­ségünk elavult, a gépjárművek elhasználódtak. Az idei bér­emelés némiképp csökkentette az egzisztenciális problémá­kat, de ez korántsem nevez­hető optimálisnak. Országo­san elszaporodtak az erősza­kos, garázda jellegű bűncse­lekmények, a fegyverhaszná­lat, miáltal a rendőrök élete, testi épsége nagyobb veszély­nek van kitéve, mint eddig va­laha is volt. — Akkor hát mi a szép, mi az érdekes ebben a munká­ban? — Nehéz elmondani. Aki azonban egyszer megszerette ezt a munkát, az minden egyes ügyben lát valami újat, érde­keset. Az eredményes befeje­zés pedig öröm és siker a rendőrnek. — Milyen a kapcsolata az ügyészséggel? — Úgy érzem, hogy már akkor jó volt, amikor a vizsgá­lati osztályon dolgoztam. Ma is kifogástalan ez a munka- kapcsolat. A több száz emlé­kezetes eset kapcsán emberi­leg is közel tudtunk egymás­hoz kerülni. — Mi az, amit még feltétle­nül szeretne elérni? — Szakmailag azt szeret­ném, ha megyénk továbbra is az országosan elismertek közé tartozna, s ezt a munkát a me­gye lakossága is elismerné. — Van-e valami, amit fon­tosnak tartana elmondani? — Ez a munka sosem volt könnyű és nem igazodott a hi­vatali időbeosztáshoz. Ráadá­sul már megjelentek a szerve­zetten elkövetett bűncselek­mények, ami nem könnyíti meg a bűnüldözők életét. A megye rendőri állománya ese­tenként önmagát nem kímélve dolgozik, áldozatvállalása nélkül nem tartana itt a megye. Éjjel-nappal mennek a fiúk és ez sajnos, sokszor a család ro­vására megy. Szeretném meg­köszönni valamennyi rendőr­család segítségét, türelmét. Megfelelő családi háttér hiá­nyában pedig sem én, sem egyetlen kollégám nem lenne képes feladatát maradéktala­nul ellátni.-i­Az Év Tolna Megyei Rendőre: Hegedűs Endre Akinek kihívást jelent a bűnügy A Rendőrség Napjának kiemelkedő eseménye az Év Tolna Me­gyei Rendőre díjának átadása. A díj harmadik alkalommal ke­rül kiosztásra. Idén a kitüntető címet a személyi állomány ja­vaslatát figyelembe véve a kuratórium a bűnügyi kategóriában Hegedűs Endre rendőr-alezredesnek, a Szekszárdi Rendőrka­pitányság bűnügyi osztályvezetőjének ítélte. Az alezredes 26 éve dolgozik a Várközben. Felesége a Tolna Megyei Agrárkamaránál gaz­dasági vezető, két felnőtt gyer­meke van, 22 éves lánya a Tolna Megyei Fordítóiroda ve­zetője, 25 éves fia ügyvezető egy kft-ben. Felkérésre lett rendőr Hegedűs Endre 1971-ben, 23 éve­sen, „felkérésre” lett rendőr. — Az érettségit követően műsze­részként helyezked­tem el a szekszárdi Mezőgép Vállalat­nál. A katonaságon - ahol BM cégnél szolgáltam, tartalé­kos tisztképzőt vé­geztem - akkor már túl voltam. Egy éve dolgoztam újra, amikor megkeres­tek, hogy lenne-e kedvem nyomozó­ként a városi kapi­tányságon dolgozni. Beleegyeztem. Azóta eltelt 26 év, az ifjú nyomo­zóból 1980-ban KMB alosztályve­zető lett, 1991-ben pedig kinevezték bűnügyi osztályve­zetőnek és a városi kapitány helyettesé­nek. Időközben el­végezte a rendőrakadémiát, majd a rendőrtiszti főiskolát, munkájáért számtalan dicsére­tet, kitüntetést kapott. Tavaly a Magyar Köztársaság Arany Ka­tonai Érdemkeresztjét vette át Kuncze Gábor belügyminisz­tertől. — Kevés rendőr van, aki ennyi időt egy munkahelyen tölt el. — Hűséges típus vagyok - neveti el magát az alezredes. - Hívtak többször máshová, ma­gasabb pozícióba a megyéhez, de nem mentem. Szeretek itt a Várközben dolgozni, szerintem itt folyik az igazi érdemi munka. Változó körülmények — Az eltelt 26 évben valami­lyen szinten mindig bűnügyek­kel foglalkozott. Nem unta meg? — Nem, számomra mindig megfejteni való kihívást jelent egy-egy újabb bűnügy. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor a nyomozó megtalálja az elkövetőt, akár egy tyúkot lopott az el, vagy több milliós bűnügyben gyanúsított. — Hány ember tartozik a bűnügyi osztály vezetőjéhez? — A tolnai kirendeltséggel együtt 54. A bűnügyi osztály vezetője 54 rendőr tevékenysé­gét irányítja. Hozzám tartoznak ezen kívül a körzeti megbízot­tak és a bátaszéki őrs bűnügyi munkájának felügyelete. — Változott-e és mennyiben az elmúlt években a rendőri munka? — Ahogy átalakult a társa­dalom, úgy változott a rendőrök munkája is. Nehezebb a dol­gunk, mint korábban, szerve­zettebb a bűnözés, egyre keve­sebb nyomot hagynak maguk után az elkövetők, ezért kellene a fejlett technika, ami jelenleg nincs. Látott már bűnözőt autó, mobil telefon nélkül? Ugye, hogy nem, nekünk pedig még egy személyi hívónk sincs. Na­gyon szükség lenne fejlesz­tésre, mert csak mi látjuk, hogy mennyivel többre lennénk képesek. Hatszáz folyama­tos bűnügyünk van, még az a szerencse, hogy elhivatott, tehet­séges emberek dolgoznak ná­lunk, ez ami át­segít a nehézsé­geken. Szuper alparancsnokaim vannak, Robi, Rózsika, Peti, a nyomozók fele fiatalabb a fiam­nál. Nem bánja — Mit tart legnagyobb szakmai sikeré­nek? — Amit elér­tem mindent. Kü­lön örülök annak, hogy az Év Szek­szárdi Rendőre címet a bűnügyi állomány szava­zata alapján kap­tam meg. De épp ilyen sikernek tartom,'hogy er­ről az osztályról került ki a dombóvári városi rendőrkapitány és bűnügyi osz­tályvezető csakúgy, mint a ta­mási városi kapitányság bűn­ügyi vezetője. — Nem bánta meg, hogy rendőr lett? — Soha, bár amikor a Me­zőgéptől átjöttem a Várközbe, a 7000 forint fizetés helyett 2700 forintot kaptam. Nagy segítsé­get jelentett a feleségem, aki mindig támogatott. Biztos csa­ládi háttér nélkül ezt a munkát nem lehet jól végezni. — Kikapcsolódás? — A palánki hegyen van szőlőnk. Ha a tanya elé kiülök, mindent elfelejtek. /. kováts Hegedűs Endre fotó: gottváld Fontos, hogy emberileg elfogadnak Gecséné Slarku Szilvia gyors- és gépíróként kezdett dolgozni a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályán. Volt segédelőadó, majd a rendőrtiszti főiskola elvégzése után előadó az igazgatásrendészeten, később főelőadó, majd kiemelt főelő­adó. A bonyhádi rendőrkapitányságon hét éve dolgozik igazga­tásrendészeti csoportvezetőként. Az Év rendőre kitüntetés na­gyon sokat jelent a számára. Amikor azzal provokálom, mennyire unalmas lehet az igazgatásrendészeten dolgozni, az osztályvezető szeme felra­gyog és izgatottan kezd arról beszélni milyen érdekesek az emberek. Sokszor előfordul, hogy azért kell az ügyfeleknek jönniük, mert bajba kerültek: elveszett a személyi igazolvá­nyuk, ellopták egyéb irataikat. Ilyenkor elmesélik, hogy tör­tént. Van úgy, hogy az ügyinté­zőnek sírják el a bánatukat. Tü­relmesen meg kell hallgatni őket, és a lehető legudvariasab­ban kell velük foglalkozni. És egyáltalán: mindenkivel igen figyelmesnek kell lenni. — Önről azt mondják, hogy precíz, következetes. A beosz­tottjaitól is hasonlókat követel? — Elvárom, de ezt nem úgy kell képzelni, hogy ott állok a sarkukban, és kikényszeríteni belőlük, hogy így dolgozzanak. Aki nálunk van, érzi, hogy egy színvonalnak meg kell felelnie. Tehát a kollégáim maguk is igényesek a munkájukra. — Önök szabálysértésekkel is foglalkoznak. Mit tapasztal, mennyire vagyunk mi állam­polgárok fegyelmezettek? — Ha a hatóság oldaláról közelítem meg a kérdést, akkor azt mondhatom, hogy, ha nem is jelentős mértékben, de nö­vekszik a szabálysértések száma, és ez évek óta tartós tendencia. Magánemberként ennél sokkal többet is tudnék mondani. Úgy látom, sokan fittyet hánynak a szabályokra, például ott hagyják a kocsiju­kat, ahol tilos megállni - mert akadályozza a forgalmat - de vannak, akiket ez láthatóan egyáltalán nem zavar. Nekünk nem célunk a bünte­tés, hanem eszközként használ­juk fel arra, hogy a közösségi normákat mind jobban betart­sák az emberek. — Ön most ismét tanul. Mi­ért? — Valóban. A Janus Pan­nonius Tudományi Egyetemen most kezdtem el a rendőrtiszti átképzőt, ahol nyolc félév alatt lehet jogi diplomát szerezni. Nehéz lenne pontosan meg­mondanom, hogy miért is kezd­tem el. Úgy gondolom, nem árt, ha az ember minél jobban fel­vértezi magát ismeretekkel. — Amikor nem dolgozik és nem tanul, mivel foglalkozik? — Kertes házban lakunk, szeretem az otthoni munkát, van egy tizenhárom éves lá­nyom, vele sokat foglalkozom. Nagyon szeretünk a férjemmel horgászni... — Valóban? A nők körében ez elég ritka. — Horgászegyesületi tag is vagyok. A szomszédunk hívott el bennünket, eleinte vittem még könyvet magammal a víz­hez, aztán egyre jobban érde­kelt a pecázás. A lányommal együtt tettük le a horgász vizs­gát. — Az Év rendőre kitüntetés mit jelent az Ön számára? — Amikor megtudtam, na­gyon meglepődtem, nagyon örülök neki. Rendkívül nagy el­ismerésnek találom, talán a legnagyobb, amit az ember az életben elérhet. — Miért ennyire fontos? — Mert ebben benne van a kollégák véleménye, tehát ez számomra azt jelenti, hogy a környezetemben emberileg is elfogadnak. Ez az ami igazán fontos. Hangyái Gecséné Slarku Szilvia, az „Év rendőre”

Next

/
Oldalképek
Tartalom