Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19-20 / 91. szám
Kétéves a szentgyörgyi Vadrózsa Születésnapot ünnepel ma Du- naszentgyörgy: a Vadrózsa Népi Együttes két éves. Önálló műsoruk délután fél négykor kezdődik a Faluházban, ahol színpadra lép a 29 gyermek, mindazzal, amit az elmúlt két esztendőben tanultak. A történet 1994. decemberében kezdődött, ekkor vették át a Rozmaring együttes örökét, ám a születésnapot az első önálló műsortól számítják, az 1995. március 18-i táncháztól - mondja Lisztmájer Henrikné, az együttes vezetője. Az indulásban nagy segítséget nyújtott a falu általános iskolájának igazgatója. Szántó Péter (az együttes ma is az iskola szakköreként működik), és Szabadi Mihály koreográfus, Sióagárd- ról - ő a keresztapánk - fogalmazza meg Lisztmájerné. Nem szabad megfeledkezni a két tánccsoport vezetőjéről, Huszá- rikné Böröcz Zsófiáról, a cite- razenekarok első gazdájáról, Gutái Istvánról, aki elfoglaltságai miatt most adta át a „húrokat” Kiss Csillának. A gazdasági vezető Csötönyi Ferencné és a titkár Vargáné Drubits Erzsébet nélkül is aligha lenne a mai gálaműsor. A táncosok re- pertoáija dunántúli koreográfiákból áll, nyolc számmal lépnek időről-időre a közönség elé, ugyanennyit tudnak a cite- rások is. A két év fellépéseinek sora igen hosszú. 1995-ben otthon, Dunaszentgyörgyön, a táncházzal kezdték, majd a Tolnai kavalkád, a Kistormási falunapok következett. Pünkösdkor újra Szentgyörgyön, a Nyugdíjas Érdekszövetség műsorán léptek fel, szeptemberben pedig hagyományt teremtettek a Nyárbúcsúztató című műsorral, ahol (csakúgy mint egy évvel később) a megye más együtteseivel közös műsort szerveztek. Tavaly sem volt kevesebb fellépésük, részt vettek Bonyhádon a néptáncbemutatón, egy jótékonysági műsoron Pakson, millecentenáriumi ünnepségeken, Tolnán és odahaza, Zombán szüreti napokon. A Cinege madár elnevezésű megyei népdalversenyen két évben is a középdöntőig jutottak. Mindez aligha jöhetett volna létre a falu vállalkozóinak támogatása nélkül. Születésnapi köszöntőnk Ta- ricskó István szikvízkészítő, Kiss Ferenc, a Nádas Csárda tulajdonosa, Kardos Tibor, a szentgyörgyi benzinkút tulajdonosa, a Dunaszentgyörgyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Hanoi Józsefné, a Tolnai Népújság paksi terjesztési ügynöksége vezetőjének segítségével készült. Szekszárd, Művészetek Háza Világ-tükör-kalodák Leitner Sándor alkotásai között Játszani kél kedve a nézőnek Leitner Sándor festőművész alkotásai között Szekszárdon a Művészetek Házában. Játszani mindjárt a szavakkal, a gondolatokat igazító alkotások előtt. Például: világ-tükör-kalodák, vagy kalodavilágok tükrei, tükrözött világunk kalodái, és lehetne folytatni... Aki a hagyományos értelemben vett festőművész fogalomhoz társítandó tárlatra igyekszik, talán értetlenül áll e szcenikai, színpadtechnikai effektusokat, hatásokat felsorakoztató kiállításon. Nem látni klasszikus táblaképeket, vagy nem jellemző ezek bemutatása, inkább a térélmény jelzi a megtestesült gondolatokat. Anyagszerűségük is érzékelteti a másság hangulatát. Gondoljunk csak a festett fa- forgácslap és tükör kompozíciókra, a rajzolt, körbevágott kartonpapír és tükörfóliás vagy a bordázott, vászonnal bevont, plasztikus műanyagelemekre, az átlátszó színtelen üveglapokra, a festett, áttört, körbevágott faforgácslapos konstrukciókra. No, és mindezek méreteire, amelyek hatalmasnak tetsző teret hasítanak ki a maguk javára. Leitner Sándor könnyedén bánik az anyaggal és a különböző formákkal. Mindez azért lehetséges, mert minden munkája mögött a kalodába zárt tudatosság rejtőzik. Tudatosan készült a pályára is. Neves művész akart lenni. Lett! Olyan művész-pedagógiai múltat teremtett negyedszázad alatt, mellyel beírta nevét a huszadik századvég magyar művészetébe és oktatáspolitikájába is. A szekszárdi kiállítás emeleti sorára fekete fólián kell lépkedni, és közben tükörszőnyeg állja utunk, hogy szemünk aztán megpillantsa azt a felhődarabot idéző kék foltot, amiből kéttenyémyi nagyságot kimetsz egy képkeret. Mindez válasz lehet, hogy a fellegjáró álmainkat igenis megszerezhetjük, magunkénak mondhatjuk! A trónkaloda tükröző felülete is annyit ad, jelöl ki a környezetből, amit a szem befogad. Ekkora a birodalom, ahol mozoghatunk saját akaratunk, életkalodánk szerint. A tócsatükörként fektetett síküveg gondolatiságában is a „Leitner-féle” reményteli felelet érzékelhető. Valamennyi alkotáson az improvizációs készség uralkodik. E képesség fejlesztése Leitner Sándor egyik pedagógiai célja, ha tetszik ars poeticája. Vallja, hogy „az ember a szellemével, az értelmes biológiai lényével, mindazzal ami a lehetősége, nem tud igazán a küldetéséhez méltóan működni, ha nem tud improvizálni”. A vizuális nevelés alapvető eszközének tekinti az improvizációs képesség fejlesztését. Tavaly lépte át életének 50. évét Leitner Sándor. Retrospektív kiállítással összegezte pályáján megfogalmazott művészi, pedagógiai gondolatainak tárgyiasult világát. Ennek része látható Szekszárdon a Művészetek Házában. Ide hívja május 9-re azokat az érdeklődőket, akik részesei szeretnének lenni annak a folyamatnak, melyben a festő kitalált gondolatait a kiállítóteremben önti végső formába, így a műalkotás készítésébe a közönséget is bevonja. Idegen szóval ezt performance-nek nevezik. A művésszel való személyes találkozás, beszélgetés közelebb viheti a nézőt ahhoz az alkotó szellemhez, melynek világ-tükör-kalodái között első helyen a szabadságé áll. Decsi Kiss János Temetetlen holtak, avagy hétköznapi rémtörténetek A panaszosok azt írják, a sárpilisi K. J. életének 43. évében önkezével véget vetett életének. A rendkívüli haláleset kapcsán megindult a rendőrségi államigazgatási eljárás. Ennek célja, hogy kizárja a bűncselekmény gyanúját. Ha az felmerül, akkor indul a nyomozás. A sárpilisi esetben a körülmények egyértelműen kizárták az úgynevezett idegenkezűséget. Az öngyilkosság február 19- én történt, a hatósági boncolást követően 20-án már át is adták a holttestet a temetési engedéllyel együtt a Pantheon KFt.-nek. Idézet a panaszosok leveléből. „ Felháborodásunk alapja, hogy az elhunyt hozzátartozóját március 27-én értesítették az elhalálozásról. A Pantheon Kft.-nél ért bennünket a meglepett megrökönyödés. Ugyanis az kft. ügyintézői felháborodásuknak adták jelét, hogy február 20-tól nem jelentkeztünk. E közlés az időpontot illetően „ K. O. ”-val padlóra küldött bennünket. Felállásunk és „ sűrű bocsánatkérés után ” kértük informáljanak bennünket, kit terhel a felelősség e nagy mulasztás után, mivel viselkedésükből arra következtettünk, hogy nem ők a felelősek az értesítés elmulasztásáért. ” A szerkesztőségnek írott levélben a Mészáros Lázár utcai rendőrkapitányság szerepel. A panaszosok a temetés ügyeinek elintézése után oda is mentek, hogy kiderítsék, ki terhel a felelősség azért, hogy hozzátartozójukat több, mint egy hónapig nem temették el. Idézet a panaszos levélből: „De sajnos kíváncsiságunk nem elégült ki. Az ott ügyeletet teljesítő rendőr kérésünk kifejezése után elment érdeklődni az ügy hovatartozása ügyében. Sajnos azzal a válasszal jött vissza, hogy az ügy illetékese húsvét előtt nagypéntek lévén szabadságon van. Az ügy további érdekében forduljunk a katonai ügyészséghez. ” Az említett utcában nem a városi, hanem a megyei rendőrfőkapitányság van. Dávid Kálmán alezredes bűnügyi osztályvezető keresztkérdések nélkül, kapásból „bevallja”, hogy az ő feladata aláírni az államigazgatási határozatot, ha bűncselekmény gyanúja nem merült fel. Már amennyiben ők folytatták le az eljárást. K. J. öngyilkosságának ügyében nem a megye, hanem a városi rendőrkapitányság járt el. Elmondta még tájékoztatásul, hogy az eljárás lefolytatásának határideje 30 nap, amit indokolt esetben egyszer ugyanennyivel meg lehet hosszabbítani. A lakossági panaszokkal kapcsolatban azt a tájékoztatást adta, hogy a főkapitánynak, a helyetteseinek, a városi kapitányoknak is van ügyfélfogadási napja, levelet is lehet írni. Minden kifogásolt ügyet kivizsgálnak, minden levélre válaszolnak. Varga Péter, a szekszárdi rendőrkapitányság bűnmegelőzési alosztályvezetője emlékezett az esetre, de arra nem, hogy valami gond lett volna azzal kapcsolatban. Az iratokat elővéve kiderült, hogy a határozat éppen március 27-i dátummal egy dombóvári címre ment el az elhunyt nővérének, de címzett ismeretlen jelzéssel vissza is jött. A határozatnak természetesen semmi köze a temetési engedélyhez, hiszen a boncolásra általában 1-2 nap alatt, de 1-2 héten belül feltétlenül sor kerül. A temetéssel nem kell megvárni az eljárás végét. Az esetek 95 százalékában a közvetlen hozzátartozó már a holttest feltalálásától kezdve részt vesz az államigazgatási eljárásban, tehát tudomást szerez az orvostól, boncmestertől, hogy lehet temetni, vagy érdeklődik a temetkezési vállalkozónál. Az alosztályvezető nem győzi hangsúlyozni, ha őket akár a temetkezési vállalkozó, akár az önkormányzat megkereste volna, hogy a hozzátartozót nem találják, akkor ők haladéktalanul tettek volna valamit. Más esetekben is előfordul, hogy felkutatnak hozzátartozót, akkor is, ha adott esetben ez nem kötelező számukra. A kérdés viszont nyitva maradt, hogy az esetek azon 5 százalékában, amikor nincs kéznél a legközelebbi hozzátartozó, kinek is kellene őt hivatalosan értesíteni arról, hogy az elhunytat el lehet temetni. A rendőrség szerint ez a haláleset szerint illetékes önkormányzat dolga, az önkormányzat szerint meg a rendőrségé. Futó Józsefné, a Pantheon Kft. irodavezetője nagyot sóhajt. ő is emlékszik K. J-re, hiszen többször is felhívta a sárpilisi önkormányzatot, hogy értesítsék valamelyik hozzátartozót. A temetéshez szükség van az elhunyt halotti anyakönyvi kivonatára is, nem elég hozzá a rendőrség temetési engedélye. Nem beszélve arról, hogy ki fizesse a költségeket. Az idén K. J-vel együtt már negyedik halott temetésével vannak gondok. Hárman jelenleg is a végtisztességre várnak. Ha nincs, vagy nem lelhető fel hozzátartozó, akkor a köztemetésről kell intézkedni. Ez utóbbit nem egyszerű elérni, előfordult már, hogy ön- kormányzatok az elhunyt felett vitatkoztak. Más esetben a te- mettetést minden további nélkül vállalta egy település, de nem volt meg az orvosi dokumentáció. A férfi a szőlők között hunyt el. Az ügyeletes orvos kiment, kiállította a a halotti bizonyítványt, és azt a halott egyik jelen lévő ismerősére bízta. Ő lelki- ismeretesen járt el, értesítette az elhunyt testvérét s átadta neki a papírokat is. A testvér azokat továbbadta intézkedés végett az elhunyt férfi fiának, aki viszont nem tett a világon semmit. Közben eltelt 5 hét és senki nem tett semmit. Végül a tiszti- orvosi szolgálathoz fordult a temetkezési kft, Dr. Sudár Géza, Szekszárd tisztifőorvosa kérdésünkre elmondta, hogy a jogszabály világosan előírja minden szereplő teendőjét. Ha nincs hozzátartozó, akkor a köztemetésről a lakóhely szerinti önkormányzat köteles gondoskodni. Ismeretlen holttest esetében az a település, amelyiknek a területén megtalálták. Az eredeti panaszos ügy aktáiból kiderült, hogy elérhető hozzátartozó híján Erlich János sárpilisi polgármester vett részt a halottszemlén, ő adta meg a dombóvári hozzátartozó nevét, címét is. Úgy véli, ez már nem volt kötelességük, mégis telefonáltak Dombóvárra, ahol az elhunyt egyik nőtestvére lakik, miután a temetkezésitől megkeresték őket. A többszöri telefonálás tényét az anyakönyvvezető is megerősíti. Úgy tudják, a hozzátartozók csak a dombóvári hivatal második értesítése után jöttek el a temetést intézni. A polgármester elmondta, Sárpilis sokat tett az elhunytért. Kapott ingyen ebédet, rendszeres szociális segélyt, sőt, még rendkívülit is, hogy a gyógyszereit kiválthassa. K. J. úgyszólván semmit sem tett sorsa jobbra fordulásáért, mégis törődtek vele. A család, - a szerkesztőségnek írott levelet az elhunyt két nővére és sógorai írták alá, - viszont úgymond a környéken sem járt, mióta az öccsük visszatért a szülői házba a szegedi Csillag börtönből, ahol hét évet töltött. Emberölésért. Ihárosi Ibolya
