Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-17 / 89. szám
9. oldal I Folyóirat rólunk, itt Szekszárdon, Közép-Európában Beszélgetés dr. Horváth Bélával, az Új Dunatáj főszerkesztőjével Megjelent a az Új Dunatáj második évfolyamának első száma. Az évforduló adott alkalmat arra, hogy az eddigiekről, illetve a folyóirattal kapcsolatos tervekről, elképzelésekről kérdezzük dr. Horváth Béla főiskolai tanárt, József Attila kutatót, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola főigazgatóját, a folyóirat főszerkesztőjét. — Mi indokolta, hogy amikor az új szerkesztőség fölállt, kicsit megváltozott a lap neve, és elölről kezdődött a lapszámok sorszámozása? — A folyóirat belső oldalán feltünteti, hogy alapítva 1979- ben, s az alapító főszerkesztő Csányi László. Ezzel is jelezni akarta az új szerkesztőség, hogy egyfajta hagyományt kívánunk folytatni, illetve tisztelgünk Csányi László emléke előtt. Ugyanakkor ha megnézzük a lapot, akkor láthatóan mind küllemében, mind pedig béltartalmában új, azért gondoltuk azt, hogy új évfolyamot nyitunk. Véleményünk szerint nem egyszerűen a szerkesztőség, illetve a főszerkesztő személyének a megváltozásáról van szó. Tudományos és művészeti szemle — Miben áll ez a változás, miként foglalná össze a lap új szerkesztési koncepcióját? — A korábbi, inkább esszészerű és az irodalomra összpontosító lappal szemben kinyitottuk, szélesebbre tártuk a tudomány és a művészet fogalmát. Az irodalom mellett jól láthatóan minden számban jelen van a képzőművészet, és nemcsak az illusztrációs képekben, hanem tanulmány szintű, értékű szöveggel is. Az irodalom mellett megjelenik a folyóirat lapjain a történettudomány, és hamarosan ott lesz a szociográfia is. El tudom képzelni, sőt már ígértek is olyan tanulmányt, amely még az orvostudományt is magában foglalja történeti vonatkozásban. Szekszárdról a nagyvilágnak — Kinek, kiknek szól a lap? — Céljaink szerint a folyóirat kettős célt szolgál. Egyrészt szeretné megszólítani a megye értelmiségét, a megye minden lakóját. Tolna megyeieknek szól tehát a tudományos és művészeti szemle, amit mutat az is, hogy a korábbinál több megyei vonatkozású írás kap helyet minden számban. Szinte kínosan vigyázok arra, hogy a szerzők között mindig jelentős számban legyenek Szekszárdiak, Tolna megyeiek. Vállalt célunkat továbbra is aktuálisnak tartjuk, a mai sokszínű információáramlatban kapjon formát és fórumot a regionális, a helyi, a saját kulturális identitás is. A másik célja a lapnak pedig az, hogy Tolna megyéről mondjon valamit az országnak. Igyekszünk minden számban olyan írásokat megjelentetni, amelyek országos érdeklődésre is számot tarthatnak. Teret kapnak nálunk országos szak- tekintélyek, professzorok, akiknek a neve vonzza az olvasók szemét, illetve megadja a folyóirat szellemi rangját. A bizalmat megszolgáljuk — Véleménye szerint eljut-e a lap ténylegesen az olvasóihoz? — Nagyon fontosnak tartom, hogy az Új Dunatáj ne csak a nagy könyvtárak polcain legyen jelen, ahol - mint tapasztalom - valóban ott van, hanem a megyében lévő könyvtárakban és iskolákban is minden érdeklődő számára hozzáférhető legyen. Sajnos, azt kell mondanom, hogy jelenleg Tolna megyéből van a legkevesebb előfizetőnk, amit nagyon szeretnénk megváltoztatni. Miután a lap egy évre szóló előfizetési díja mindösz- sze 280 forint, azt gondoljuk ez a helyzet alapvetően az információ hiányából adódik. Valószínűleg nem ismerik elég sokan a lapot. Szerintem érdemes erre a folyóiratra előfizetni, és ígérem is, hogy az olvasók megelőlegezett bizalmát megszolgáljuk. Jó lapok várnak megjelenésre. Előfizetni pedig a Tolna Megyei Önkormányzat hivatalában lehet Szekszárdon, valamint átutalással az OTP Tolna Megyei Igazgatósága 11746005-15414007 pénzforgalmi jelzőszámra. — Miként lehetne jobban megismertetni a lapot? — Mindenképpen nyitni szeretnénk, tavaly decemberben a negyedik szám megjelenése után már volt egy jól sikerült estünk, az idén azt tervezzük, hogy a Tiszatájjal, illetve az Európai Utassal rendezünk közös estet. Nyitásnak is tekinthető - bár eddig is közöltünk ígéretes tehetségű egyetemi, főiskolai hallgatók munkáiból -, hogy a következő számban pályázati felhívást adunk közre, amelyben recenzió és kritika írásra ösztönözzük mindazokat, akik olvasatukat írásban is rögzítik. Elsősorban fiatalok, jótollú közép- iskolások, főiskolai, egyetemi hallgatók jelentkezését várjuk. Azt sem titkoljuk, hogy e nehéz, munkaigényes műfajra ma kevés a vállalkozó. Baka István emlékszám — Mi az, amire az eddig szerkesztésében megjelent öt számból a legbüszkébb? — Ketté kell választanom a válaszomat. A szakmai megítélés szerint a folyóirat Baka Istvánról szóló emlékszáma volt a legjobb. Több folyóirat is megemlékezett a költőről és sok olyan visszajelzést kaptam, miszerint a miénk megállta a helyét a Tiszatáj és a Forrás mellett. Ami az én személyes elfogultságaimat illeti, nekem a négyes szám tetszett a legjobban, ami olyan József Attila anyagot tartalmazott, ami kuriózum a maga nemében. Fontos kérdésekről neves szereplők, rangos tudósok beszéltek. Másrészt ebben volt a németek kitelepítéséről szóló blokk, sőt még egy közép-európai kitekintés is, Kiss Gy. Csaba tollából. Akkor jelent meg egy szintén kiváló színvonalú Németh László tanulmány is. Közép-Európa mi vagyunk — Véletlenszérű volt-e a külön kiemelt közép-európai kitekintés? — Szó sincs róla, nagyon is tudatos, hogy a lap minden számában van a tárgykörhöz kapcsolódó tanulmány. Mi az Új Dunatáj nevet kétféleképpen értelmezzük. Egyfelől értjük rajta a hazai Duna tájat, másfelől pedig a Kárpát medencét, a tágabb tájegységet. Úgy gondoljuk, hogy egy közép-európai városban erről is kell szólni. A legújabb számban olvasható a Növi Sad-on élő Juhász Erzsébet tanulmánya, a következő számban pedig megjelenik Penavin Olga szép írása Kórógy pusztulásáról. A baranyai magyar falu valamiféleképpen Közép-Európa jelképe, arról szól, ha nem vagyunk észnél mi mindannyian itt Közép-Európában, akkor Kórógy sorsára jutunk. — Miként működik a szerkesztőség? — Hárman vagyunk, a feladatokat megosztva dolgozunk. Töttős Gábor a korrektúrával foglalkozik Dresser J. Attila a terjesztéssel, én vagyok a mindenes. Rajtuk kívül van még segítő munkatársunk. Előre gondolkodva igyekszünk kéziratokat szerezni, de meg kell mondanom, hogy a honorárium-keretünk az rendkívül kevés. Már tervezzük a jövő évi számokat, az ideiek lassan már kezdenek összeállni. — Egy irodalmi folyóirat esetében talán meg sem kellene kérdezni, hogy elég-e a pénz, s az ebből előállítható terjedelem? — A forrásaink adottak, a megyei önkormányzat biztosítja a megjelenést, most egy kisebb összeggel gazdagodtunk, mert Szekszárd önkormányzata is hozzájárul a megjelenéshez. Ennek is köszönhető, hogy az új évfolyam első számában már egy új mellékletet is megjelentettünk. Mindig egy konkrét műalkotás elemzésén keresztül tekintünk ki az adott alkotó életére. Ameddig pénzzel bírjuk, ezt rendszeressé szeretnénk tenni, olyannyira, hogy erre az évre már készülnek a mellékletek is. A műelemzéseket középiskolásoknak, egyetemistáknak és pedagógusoknak szánjuk. Ihárosi Ibolya Kevésnek találtatott a kisajátításra szánt összeg Olvasóink szerkesztőségünkbe írt leveleiből az derül ki, hogy a szekszárdiakat nagyon is érdekli a tehermentesítő, vagy más néven elterelő út megépítése. Igaz az is, hogy a vélemények többsége azt tükrözi, hogy az emberek nem mindenben értenek egyet a város vezetőivel. Két levelet emeltünk ki a szerkesztőségünkhöz írtak közül. H. Jánosné több társa nevében írta meg véleményét: „Engem sok száz emberrel együtt igen érzékenyen érint az építkezés, mivel a Tartsay lakótelepen lakom. Megértem, hogy a központi részt védeni kell. Egy dolog azonban nem fér a fejembe, akik a város központi részében laknak, azoknak majd nem kell szenvedniük kell a zajtól, a rezgéstől, a bűztől, a portól. Vajon ránk, a Tartsayn lakókra ez miért nem vonatkozik, hisz mi is emberek vagyunk? Köztudott, hogy ez a lakótelep ingoványra, lápos területre épült, ezért a házunk műszaki állapota igen csak veszélyben van. Ez sem számít? Ki fizeti meg ingatlanaink értékének csökkenését? Mint írják, már 17 év óta tervezik ennek az útnak a megépítését, nem lett volna célszerűbb az „elkerülő út” megtervezése és megépítése? Tizenhét év hosszú idő, ez alatt az idő alatt érdemes lett volna egy kis összeget évenként félretenni (ami talán kamatozott volna). Sejtem erre a választ, másra kellett a pénz. Azt is tudom, hogy az elkerülő út több anyagi áldozatot követel, de ezzel több száz ember nyugalma és a városközpont forgalma is megoldódna. Ki merem jelenteni (sok ember véleményével együtt), hogy mi, akik itt lakunk, mi is vágyunk csendre, jó levegőre. Annál is inkább, mivel az itt lakók többsége idős, nyugdíjas ember.” Hoffmann Henrik így látja az elkerülő út kérdését: —- Amióta újra napirendre került a várost elkerülő út vagy tehermentesítő út kérdése és nyilvánosságra került, azóta foglalkozom a gondolattal, hogy kifejtem a véleményemet, de mivel egy fecske nem csinál nyarat, jobbnak láttam hallgatni. Több ismerősömmel, barátommal beszélgettünk erről a témáról. A többség maximálisan egyetértett velem. A tervek szerint a fő utcán áthaladó forgalmat 4-5 utcával arrébb tervezik átvezetni a városon, ez a megoldás csak pénzkidobás. A tehermentesítő út így a fő utcát mentesíti ugyan, de a város többi részét egyáltalán nem. Megmarad a forgalommal járó zaj, kipufogó gáz. A Pollack és a Tartsay út lakói pedig kénytelenek lesznek elviselni a nagy forgalommal együtt megnövekedett kellemetlenségeket. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb lenne véleményem szerint, ha a várost elkerülő út a tejüzemig menne (ez majdnem kész is), így csak a felüljáróra való felhajtást kellene megoldani. Nem tudom meg van-e még, mert valamikor volt egy földesút a tejüzem és Ebes puszta között? Ezen a vonalon egy 5-6 kilométeres út megépítése biztosan nem kerülne milliárdokba és kikerülné a várost is ez a nagy forgalom. Tiszta lehetne a város levegője és zaj is elkerülne bennünket. Igaz ugyan, hogy nem teremtődne ennyi munka- lehetőség, de ha ilyen áron akarunk munkahelyet teremteni, akkor a munkanélküliek inkább ültessenek fát vagy virágot. Ha a városatyák egy kicsit is szeretnék a várost nem hoztak volna ilyen lehetetlen döntést. Az érintett, kisajátításra váró területen lakók is elküldték véleményüket. (Nevek és címek a szerkesztőségben. ) — A tehermentesítő út megépítésével kapcsolatban nem csak az a problémánk, hogy hol akarják az megépíteni, hanem az is, hogy a megvalósítást a város vezetősége hogyan akarja megoldani. A megvalósítási szándék a következőkből is látható: nem fogadható el, hogy a megvásárlásnál, illetve a kisajátításnál nem fizetnek kártérítést az ingatlan tulajdonosoknak azért a kárért, ami az út megépítése miatt a lakóépületekben és ingatlanokban keletkezik. Az első (1996. novemberi) tájékoztató megbeszélésen a város megbízott mérnöke arról is beszélt, hogy megfizetik azokat a károkat, amelyek az út építése miatt a lakóépületekben és ingatlanokban keletkeznek. A kiküldött ajánlatokban ilyenről szó sincs. Napi 20.000 gépjármű forgalmával számolnak. Nem veszik figyelembe, hogy a kipufogó gáz Kelet felé nem távozhat a vasúti töltés miatt. Az ingatlanok nyugati végénél, valamint a déli és északi oldalán a teljes beépítettség miatt a gáz nem tud eltávozni, megülepszik az udvarokon és az ott lakóknak kell nyelniük. A többi ingatlannál a részleges beépítettség miatt csak lassan tud a gáz Nyugat felé távozni. A kisajátítás után megmaradó területek is hasznavehetetlenek lesznek, nem lehet rajtuk termelni az állandóan jelen lévő kipufogó gáz miatt. Részleges megoldás lehetne a védőfal építése, erre a város vezetése ígéretet is tett az előző évben, amikor a tiltakozásunkat beadtuk. De az utolsó megbeszéléseken a város mérnöke kijelentette, hogy védőfalról szó sem lehet. A megvásárlásra kerülő területeken minden gazdának védőkerítése van, melynek elbontásáról döntöttek, de nem fizetik ki a kárunkat. Ha a területek keleti végén épül is kerítés, az a városé lesz. A kisajátításra kerülő területek négyzetméteréért 100 forintot ígérnek, pedig ez még a város része, ugyanakkor a külső területeken a város 2.000 forintért adta el egy négyzetmétert. 1997. március 2-án értesítettek bennünket, hogy ebben az évben nem lesz útépítés, mert a tehermentesítő utat jövőre kezdik csak el. Március 18-án küldték meg a vételi ajánlatot és közölték azt is, hogy nem fizetnek kártérítést, ha olyan munkát, vagy veteményezést végzünk, aminek az eredményét, termését nem tudjuk augusztusig betakarítani. A vételi ajánlatban a zöldkárral kapcsolatban csak annyit írtak meg, hogy ezen a címen mennyit fizetnek, de azt nem tudjuk, hogy aki a kárt felvette, mit jelölt meg ezen a címen és az megfe- lel-e a valóságnak? Mauthner Magas a talajvíz, itt kell majd utat építeni fotó: bakó jenó
