Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-17 / 89. szám

AMIT NEM LEHET PÉNZÉRT MEGVENNI (4. oldal.) BÁTASZÉK, BONYHÁD, DOMBÓVÁR, DUNAFÖLDVÁR, PAKS, SIMONTORN Y A, SZEKSZÁRD, TAMÁSI, TOLNA ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA 1997. ÁPRILIS 17. CSÜTÖRTÖK ARA: 32 FORINT VIII. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM Akár 200.000 Ft-ot is spórolhat, ha most vásárol SUZUKIT! ““ Akciós raktárkészlettől függően május 31-ig. VÁRJUK, HÍVJON BENNÜNKET! Suzuki Barta-Auto Bartex 7030 Paks, Tolnai u. 17. Teí/fax: 75/311-828, 20/427-782. Rózsahegyi a dombóvári kórházat emlegette Egynapos sebészeti műtétek? Az over-ügy miatt elhiresült Rózsahegyi László, a tender­győztes HiCare Kft. ügyvezető igazgatója, a vényellenőrzési botrány kapcsán az egyik országos napilapnak adott nyilat­kozatában kétszer is említi a dombóvári kórházat. Nem az OEP által kifizetett 200 millió és a nem működő vényei lenőrzéssel kapcsolat­ban, hanem a CM Klinika - az a gyógyintézmény, amely so­hasem gyógyított, viszont 150 millió forintot kapott a beteg- ellátás finanszírozására az egészségbiztosítótól - kap­csán. Rózsahegyi azt állítja, hogy az OEP-től kapott összeg duplájáért, 350 millióért nem a CM klinika használhatatlan épületét vették meg, hanem egy egynapos sebészeti pro­jektet. A HiCare akkoriban egy másik programja kereté­ben Dombóváron kívánta be­vezetni az ilyen beavatkozá­sokat. Az volt a tervük, hogy a Dombóvár-Budapest tengely­ről kiindulva országosan ter­jesztik el ezt a módszert. — Mi köze van a dombó­vári kórháznak a HiCare-hoz? - kérdeztük dr. Hajós Károlyt, az intézmény igazgatóját. — Több szálon kapcsolód­tunk a HiCare-hoz, ugyanis Rózsahegyi László nemcsak a HiCare-nak volt a tulajdonosa, hanem a Rolicare Részvény- társaságnak is. Ez utóbbi pe­dig a helyi önkormányzattal közösen üzemeltette Dombó­váron a kórházat Dombóvári Integrált Egészségügyi Szol­gáltató Közhasznú Társaság néven 1996. július 1-től 1997. február 1-ig. (Folytatás a 3. oldalon.) Gyünkön: egy évtizede két nyelven Egy évtizede már, hogy a gyönki iskolák két nyelven - ma­gyarul és németül - kezdtek tanítani. A Tolna Megyei Ön- kormányzat Tolnai Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma a kö­zelmúltban ünnepségsorozattal emlékezett az elmúlt tíz évre. Az intézmény igazgatóhelyet­tese, Hum János és a német munkaközösség vezetője, Humné Szentesi Katalin kész­séggel adott felvilágosítást az iskola múltjáról, a kéttannyel- vűség jelenéről, és a jövő el- képzeléseijől. Tőlük hallottuk, hogy az 1987. esztendő nehéz­ségeinek számított, hogy az ország különböző pontjairól különböző felkészültséggel érkeztek a diákok. Ezt a kü­lönbözőséget kellett feloldani egy egységes tanítási metó­dusnak. Ennek köszönhetően mondhatjuk, hogy az akkori diákok kitűnő érettségi vizs­gával léptek az életbe. Petz Pé­ter volt az igazgató tíz évvel ezelőtt, ő indította a munkát. Ma a kéttannyelvűség kapcsán mód van arra is, hogy felső­fokú nyelvvizsgát tegyenek a itt dolgozók. Lehetőség van az OSD Osterreische Sprach Dip­lom és a DSD Deutshce Sprachte Diplom megszerzé­sére. Tehát a gyönki diákok Európa-szerte, de akár a vi­lágban is könnyedén tudnak kommunikálni az itt szerzett tudásukkal. A 10 évvel ezelőtt ideérkezett ausztriai és német- országi vendégtanárok tapasz­talatait jól hasznosították. A beszédkészség fejlesztésére szakmai és klasszikus irodal­mat olvasnak a tanulók. Az is­kola előrelépésének számított, hogy 1991-ben a hatosztályos nemzetiségi oktatást is meg­kezdték. Ez is új a magyar közoktatás történetében. Jö­vőre tesz érettségi vizsgát az első ilyen kísérleti osztály. (Folytatás a 3. oldalon.) Közösen a közoktatás-fejlesztésről Óvodavezetők, általános- és középiskolai igazgatók adtak egymásnak találkozót tegnap Szekszárdon a polgármesteri hivatal I. emeleti tárgyalójában. A résztvevők - akiket Sebes­tyénné Miklós Jűlianna, a Művelődési és Sportiroda vezetője fogadott - a közoktatás-fejlesztési tervet véleményezték. Mint arról beszámoltunk, a megyeszékhely közgyűlésé­nek művelődési bizottsága kedden már tárgyalta ezt a té­makört, azzal a döntéssel, hogy a leginkább érintettek, azaz a pedagógusok vélemé­nye után ismét napirendre ke­rül a koncepció. A megjelent intézményvezetők - főként, ami saját területüket illeti - meglehetős tájékozottságról tettek tanúbizonyságot a terv megvitatásakor. Természete­sen felmerült néhány kérdés, sőt kritika is: többen úgy véle­kedtek, hogy a koncepció cél- és feladatrendszerének konk­rétabbnak, megyére szabot- tabbnak kellene lennie. Ugyancsak elhangzott, hogy a megyei jogú város az előbbiek összefüggésében szerepeljen súlyának megfelelően a köz­oktatás-fejlesztési tervben. A kívánalomnak egyébként nem nehéz eleget tenni, hiszen a terv készítői minden hasznos véleményt beépítenek a vég­leges változatba. -szá­Röviden A kölesdi képviselő-testület holnap, azaz pénteken tartja so­ros ülését. A napirenden szere­pel a ’96-os zárszámadás, a szociális rendelet módosítása. Tárgyalnak többek között a he­lyi közalapítványról, valamint a népjóléti bizottság újjáalakítá­sáról is. A tolnai Holt-Duna vízpótlá­sának kérdése is szerepel a he­lyi képviselő-testület új bizott­ságának, a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság­nak holnapi, pénteki ülésén. Egyebek mellett szó lesz a Ká­polna környékének beépítéséről és a közmunkatanácshoz be­nyújtandó pályázati lehetőség­ről is. Várdombon, az iskolagalériá­ban ma délután három órakor nyílik Sásdi Zoltánné Gyurcso- vics Éva keramikus kiállítása. A tárlat április 30-ig tekinthető meg az aulában. Tamásiban a kórházi beutalá­sok rendjéről tartanak megbe­szélést ma délelőtt Tamási tér­ségének polgármesterei a ta­mási városházán. A bátaszéki nyugdíjastársak­hoz látogatnak egy kis szom­szédolásra a bonyhádi Városi Nyugdíjas Klub tagjai, április 19-én, szombaton. Árokba borult autójával egy férfi Tevel és Závod között, tegnapra virradó éjszaka. A fel­tehetően ittasan vezető ember könnyebb sérülésekkel meg­úszta a balesetet, a kocsijában azonban mintegy ötvenezer fo­rint anyagi kár keletkezett. Súlyos sérülése* baleset tör­tént szerdán reggel 6 órakor a 6-os főközlekedési út 145-ös szelvényénél. A siófoki elága­zótól Kakasd irányába közle­kedő, olasz állampolgár által vezetett személyautó áttért a menetirány szerinti baloldalra és ott összeütközött a vele szemben szabályosan közle­kedő pótkocsis teherautóval. A baleset következtében az olasz állampolgár életveszélyes sérü­léseket szenvedett. A kár 850 ezer forint. A tolnai templomfelújítás utolsó szakasza. A hét elején megkezdődött a tolnai római katolikus templom tatarozásának „véghajrája”. A szakemberek lecserélik a cserepeket, kijavítják a homlokzatot, majd újrafestik az épületet. A nagyszabású munkával legkésőbb augusztus 15- ig szeretnének végezni. fotó: gottvald károly Mai számunkban: Szekszárdi Magazin Lapunk mai számában szek­szárdi olvasóinknak kedves­kedünk a Szekszárdi Maga­zinnal. A nyolcoldalas mel­lékletben olvashatnak a vá­rosközpontot elkerülő út léte­sítése kapcsán megfogalma­zódott lakossági vélemények­ről, például arról, hogy az érintettek bizony kevésnek ta­lálják a kisajátításért ígért kár­talanítás összegét. Interjút ol­vashatnak az újjáéledő Duna- táj-ról és az ötödik születés­napját ünneplő Magyar Mál­tai Szeretetszolgálat szek­szárdi csoportjáról. Hírt adunk arról is, hogy már az Európai Bortermelő Régiók (ARÉV) exkluzív kiadványá­ban is szerepelnek a szek­szárdi borvidékről adatok, például az itteni minőségi borfajták neve. Megtudhatják az érdeklődők azt is, hogyan jutottak el egy éven belül már másodszor szekszárdi atléták a francia fővárosba és hogy mikor viszonozzák a látoga­tást a vendéglátó bezons-iak. Ha a pénzüket meg nem kapják Demonstrációt terveznek a sertéstartó gazdák A Szekszárdi Húsipari Rt. új tulajdonosa, a Metraco most a sertéstartó gazdák­kal került összeütközésbe. Pontosabban nem most, hiszen a fizetési halasztások zöme a múlt évből való, csupán a ter­melők vesztették el mára a tü­relmüket, hiszen a tartalékai­kat is felélték. Szerkesztőségünkbe január végén jöttek az első jelzések, hogy a sertéseket elszállítot­ták, de a szekszárdi húsipari cég a határidő lejárta után hó­napokkal később sem fizetett. Nem csak Tolna megyéből, de Fejér megyéből, sőt Kalocsa környékéről is a nyilvánosság segítségét kérték az emberek. Harcról személyesen jött be szerkesztőségünkbe az egyik gazdálkodó, tőle a múlt év de­cember 27-én vittek el öt ser­tést, Tolnanémediből 22 hízót szállítottak el. Tengelic, Báta- szék környékéről, sőt több al­földi faluból is hasonló jelzé­sek érkeztek. Ezt követően telefonon ke­restük meg Tamás Ádámot a Szekszárdi Húsipari Rt. vezér- igazgatóját, aki megígérte, hogy utána néz az elszámolá­soknak és lerendezik azokat. De március elején újabb jelzé­seket kaptunk: a cég nem fize­tett. (Folytatás az 5. oldalon.) Távol Európától (15.) Az öreg halász és a panziótulajdonosok A merülés izgalmait kipihenve meglátogattuk a tőlünk nem messze dolgozó halászokat. Éppen nem volt dolguk; a háló­jukat már korán kivetették, fogás még nem akadt. A csoport vezetője, John Parker Cotton és néhány társa figyelte a vizet, a többiek kártyázással múlatták az időt. A „halászkunyhó” tetejéről hívtuk le egy kis beszélgetésre Cotton urat. A negyvennyolc éves, cserzett bőrű, alacsony, vékonyka kis ember a nagydarab és marcona kinézetű kollegái mellett iga­zán nem látszott halásznak. Mint minden nap, ma is reggel ötkor érkeztek és azóta várnak türelemmel. Két apró szeme nem erről tanúskodott, állan­dóan az óceánt pásztázta, hátha megmozdul a vízben va­lami. Ha nem lesz fogás, este hat órakor pakolnak és indul­nak hazafelé. Nem mindig kedvez nekik a szerencse. Ha igen, makrélával, tonhallal és strimbas-szal teli hálót húz­hatnak partra, de vergődött már rája is a kezeikben. Leg­nagyobb fogása egy nyolcvan kilós hal volt, az ötven-hatvan kilósok nem ritkák. Egyszer 1200 yellovsea-t számolhattak meg. Az áru a piacra kerül. De kell is a pénz: egy feleség, há­rom gyerek és hat unoka várja hazatérését. Kalákában dol­goznak, 10-15 fős csapat, a ke­resményen rendesen megosz­toznak. Biztos, ami biztos, hoznak magukkal elemózsiát, de az ebédet általában az óceán adja. A kifogott zsák­mányból néhányat besóznak, borsoznak-paprikáznak és már sül is a szabadtűzön a finom étel. Sajnos tovább nem cse­veghettünk, mert hirtelen for­tyogni kezdett a víz, rádöb­benhettek a halak, hogy csap­dába értek, hiába iparkodtak szabadulni. Az „öreg” halász pattogó vezényszavakkal irá­nyította a társait. A halászok csónakba ugrottak és irtózatos tempóban eveztek a remény­beli nagy fogás felé. Sajnos a prédát nem láthattuk, igyekez­nünk kellett, vendégségbe vol­tunk hivatalosak. Éva és József Fárbás hívott meg bennünket, nézzük meg, hogyan élnek. Józsit így is alaposan megvá­rattuk. A 35 kilométeres utat vé­gigmesélte. 1971-ben jött Új­vidékről. Édesapja Bécsben, édesanyja Szabadkán él. Többször látogatott haza, de a háború miatt három éve csak Magyarországon, Éva rokona­inál időztek. Éva a második fe­lesége, ötéves Zsuzsika lányát ajándéknak tekinti. Nem csoda, első házasságából szü­letett lányának hat éves a kis­lánya. A veje nála dolgozik, il­letve átadta neki az autójavító kereskedés vezetését. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom