Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-16 / 88. szám

1997. április 16., szerda

ÍGY ÍRUNK Ml

7. oldal

Diákportré: Gréczy Balázs

Gérczy Balázs, azaz Balu, immár negyedik éve osztálytársam, tehát elmondhatom, hogy elég jól ismerem, mégis beszélgetésünk során sok útja és fontosat tudtam meg tőle, illetve róla.

— Először is, egy rövid bemutatkozás!

— Gréczy Balázs vagyok, 1979-ben születtem Szek- szárdon, azóta is itt lakom. Palánkra 1993-ban kerültem, egyrészt édesapám is itt tanult, másrészt pedig, mert szeretem a természetet és az állatokat.

— Leginkább a sport miatt jöttünk össze! Elmondanád a sporttörténetedet ?

— Immár nyolc éve sportolok, már általánosban is sporttagozatra jártam. Focival kezdtem, ahol is kapus voltam, s a csapattal részt vettünk az iskola bajnokságon. A focit sosem vettem igazán komolyan, mégis már itt is értünk el a csapattal eredményt: megyei másodikok lettünk. A focinál is jobban ment az atlétika, ezért is kezdtem nagyobb gondot fordítani rá. Talán a jellememből is adódik, hogy atletizálok: jobban szeretem az egyéni sportágakat, mint a csapatsportot.

— Eredményeid?

— Csapatban ötpróbában, magasugrásban és gátfutásban második, tíz- és nyolcpróbában pedig harmadik helyezés az Országos Bajnokságon. Egyéniben a gyermek korosztályban még csak megyei szinten indultam, de később az OB-n is sikerült pontszerző helyeket elérnem, olyannyira, hogy 1993-ban ötpróbában, serdülő korosztályban sikerült nyernem. Az atlétikában, serdülőkortól a versenyzők minősítést kapnak: azóta minden évben aranyjelvényes voltam.

— Edzések?

— Hetente öt edzésem van, ezek általában 2-3 órásak. Edzésterv alapján dolgozunk, amit az edző állít össze. Ezt két részre lehet osztani: ősztől-tavaszig vannak az alapozások, ahol inkább az erőnlétre figyelünk. Majd ta- vasztól-őszig van a versenyszezon, ahol inkább már az erőnlétre alapozva a technikát fejlesztjük. A téli edzések a legmegerőltetőbbek, néha 3-4 órát is alapozunk.

— Mi a véleményed a magyar atlétikáról?

— Úgy látom, nagyon kevesen atletizálnak. A serdülő korosztályban még nagy számban vannak, de az ifiben, a juniorban és a felnőttben már nagyon kevesen. A felnőttek közül is csak néhány kiemelkedő név van: Gécsek

Tibor, Ináncsi Rita, Kiss Balázs. (Nem véletlenül nem volt 20 éve magyar aranyérem az olimpián atlétikában.) Az alaphelyzet az, hogy az ember elmegy főiskolára, egyetemre, s közben folytatja az atlétikát, de amikor családot alapít, vagy elmegy dolgozni, akkor már nem tudja folytatni. Nincs rá ideje, nem véletlen, hogy olimpiai bajnokunk, Kiss Balázs, sem Magyarországon készült fel az olimpiára, ahogy Csollány Szilveszter sem.

— Most beszéljünk másról! Van hobbid?

— Az igazi hobbi számomra a vadászat. Édesapám már hétéves korom óta mindig magával visz. A dédapám erdész volt, nagybátyám pedig vadász, úgyhogy egy kicsit a véremben is van. Szerintem a vadászathoz megszállottság is kell. Egyik példaképem Széchenyi Zsig- mond, aki ezt mondta: „Hiszen nem is kevés a vadászat. A puska elsütése csak kicsengése, emberállati kiélése a vadászatnak. Mert a vadászat: áhitat.” Erről tényleg nagyon nehéz beszélni, hadd hívjak segítségül egy másik idézetet is, ami szintén tolmácsolja gondolataimat: „Az erdő papíron csak négy betű és az olvasótól függ, mit ért rajta. Lelki szeme mit lát, szívében mit érez, ha ezt a szót olvassa? Látja-e a fákat, kérgüket, rajta a mohát, lát-e alattuk bokrokat, füvet, napfényt, vadvirágot, érzi-e az árnyék hűvösségét, a madárdalt? Nekem ez a négy betű mindig ezeket hozza elém!” (Nadlev Herbert)

— A vadászaton kívül mi érdekel még?

— A költészet, az irodalom, kedvenc költőim: Tóth Árpád és Ady Endre. Kedvenc versem pedig Tóth Árpádtól a Körúti hajnal. Szeretem a mozit, a filmeket is. Kedvenc filmjeim: a Háború, Kevin Costner főszereplésével, a Tisztességtelen ajánlat, és A folyó szeli ketté Brad Pitt főszereplésével. Olvasni általában krimiket szoktam, kedven íróm Agatha Christie, emellett a vadásztörténeteket részesítem előnyben.

— További terveid?

■— Szeretnék részt venni egy nemzetközi versenyen. Gödöllőn szeretnék továbbtanulni, bár még nem tudom, milyen szakon. Vannak elképzeléseim a jövővel kapcsolatban: mindenképpen agrár területen szeretnék elhelyezkedni, ezen belül is az erdészetet választanám a legszívesebben.

Domonkos Lajos

Hogyan ismerkedjünk?

Az ismerkedésre nagyon sok mód, hely és lehetőség van. Csakhogy igen sokan vannak, akik nem tudnak ezzel a lehetőséggel élni. Pedig ismerkedni nagyon egyszerű! Vegyük alapul a helyszíneket.

Hogyan ismerkedjünk strandon? Itt a nyár! Húzzunk strandpapucsot és csattogjunk el benne a legközelebbi strandhoz! Minél hangosabban csattogunk, annál nagyobb esélyünk van rá, hogy már útközben felfigyel ránk a nagy Ő. Esetleg papucsunk márkájáról is kérdezhetnek. Ha ezt nem teszik, akkor tegyük meg mi az első lépést! Valahogy így: de jó a papucsod! Ha ez nem jönne be, akkor inkább a vízparton próbálkozzunk. Szemeljünk egy egy éppen napozó lányt (fiút) és hirtelen öntsünk a hasára egy vödör jéghideg vizet! Közben gyorsan kérdezzük meg, milyen zenét hallgat, ki a kedvenc költője, vagy hogy szokott-e színházba járni. S lám, máris beszédbe elegyedtünk vele. Ugye, milyen egyszerű? A legbiztosabb, ha - mintegy véletlenül - homokot rugdosunk a szemébe. Leendő

partnerünk elvakultságában nem veszi majd észre, ha ügyesen elcsenjük az úszógumiját. Mikor újra látni kezd, készségesen eljátszhatjuk a becsületes megtaláló szerepét. Innen pedig pofon egyszerű a dolog. Hogyan ismerkedjünk kutyasétáltatás közben ? Ha a városban sétálva megpillantjuk kiválasztottunkat, meglepetésszerűen uszítsuk rá a kutyánkat. Biztosan jónéven veszi majd, ha megmentjük a vérengző fenevadtól. Eközben beszélgetésbe elegyedhetünk vele és innen már pofon egyszerű az egész. Na persze, "nndosan ügyeljünk a kutya méretének kiválasztásánál, nehogy egy tacskóval esetleg nevetséges helyzetbe kerüljünk. Nyállal vagy kiskacsával még véletlenül se próbálkozzunk!

Hogyan ismerkedjünk moziban? Az ismerekedés alapszabálya, hogy minél hamarabb

— Egy forint, két forint, öt forint, húsz forint, száz forint, kétszáz forint, ötszáz forint, ötezer forint.

— Dagobert bácsi.

— Bartók, Ady, Kossuth, Széchenyi.

— Pénz beszél, kutya ugat, az ember csak néz.

— Amerika, Los Angeles, luxus villa, nők, semmi iskola.

— Horn Gyula és az egész parlament.

— Anyagi gond, néha veszekedés.

— Sok minden.

— Keményen, nehezen és

múlva, a másikat 3 perccel késtem le. Boldogság teteje. Nyom ez a cipő. Levettem! Valami baj van? Az a lényeg, hogy én jól érzem magam, nem érdekel más véleménye. Szomjas vagyok! Kút persze Palánkig egy szál sem. Remélem, kibírom! Végre a temetőnél járok. Jaj, egy tüske ment a talpamba! Nem baj, lesz itt még több is. De azért szúr. Jé! Csodák csodája! Nyitva az a kis büfé az út mellett. Az üdítőt megkaptam. De meleg volt, kevés volt, szénsavas volt és még szomja- sabb lettem. Valaki adjon egy kis vizet! Örülök, végre látszik Palánk! Nehéz a táska, alig álegy adott személy figyelmének központjába kerüljünk. Erre legalkalmasabb hely a mozi. Először is vásároljunk pattogatott kukoricát. Majd a film közben jó hangosan zörgessük a zacskóját, esetleg szóljuk a kiszemelt áldozat felé a zacskó tartalmát. E fajta közeledésünket a partner jónéven veszi, esetleg beszédbe elegyedik velünk. Persze figyeljünk oda, hogy jegyünk a kiszemelt partner közelébe szóljon, mert ha nem, akkor megeshet, hogy a mozi egész közönségét be kell vonjuk a műveletbe, ami persze nem baj, hiszen eközben is sok barátra lelhetünk. A másik praktika, hogy közvetlen elé ülünk, így egész biztos, hogy csak ránk figyel a film alatt. Ha tudunk, pöffeszkedjünk! Gyakran forduljunk hátra és kitartóan nézzünk a partner szemébe körülbelülikét percig. Tovább semmiképpen sem, mert az idegesítő lehet. Ha beszélgetni kezdünk vele, az garantáltan tuti nagy siker lesz, innen a dolog már egyszerű.

Barkuti Balázs

Diák-versek Lelkem utcája

Szeretek sétálni ilyenkor, Mikor zöld fák vesznek körül mindenhol, a táj nyugodt, csendes, békés. Most azt szeretném, ha örökké élnék.

Fenn az ég gyönyörűen kék, talán az utca sem volt mindig ilyen szép,

Vakítva ragyog a napsugár, s hallom, a természet boldog sóhaját.

A lelkem utcáján járva, örömmel nézek a virágzó fákra, mikor rügyet bont a remény. De a járdán még őszi avart sodor a szél.

Hajdú Krisztina

Vörösbegy

A vörösbegy csendes dala bezengi az alkonyatot. Erdőn, mezőn, búzatáblán trilláz édes, lágy dallamot. Elhallgatnám estebédig, míg a csillag fel nem ragyog így sóhajtok én magamban: be kár, hogy nem madár vagyok!

Hallgatom a szép éneket és míg eképp álmodozók Elröpít a képzeletem és madárként szárnyra kapok. Fellegeknél magasabbra, fel a napig vágyakozok Ez a röpke képzelgésem már egészen lázba hozott.

A harmatos fűben ülök, felragyognak a csillagok Felcsendül az ismerős dal. Felrezzenek. Itthon vagyok. Erdőn, mezőn, búzatáblán trilláz édes, lágy dallamot A vörösbegy csendes dala bezengi az alkonyatot.

Szögedi Katalin

A göndörhajú lány

Egy göndörhajú lányt szerettem, s miatta magam majd megöltem.

De hülye voltam, úgy ahogy mondom, mert ha felébredek, efszáll minden gondom.

Ér rájövök magamtól: göndörhajú lány csupán álom volt.

S ha eljön újra a telihold, az emléke nékem már meg is holt!

Eltűnt belőlem mint tavasz- szal a jég. És úgy döntöttem, legyen inkább fekete, szőke, kövér, akár szerény. Csak göndörhajú lányt ne lássak én! Höss Sándor

Az itt közölt összeállításban a szekszárd-palánki „Csapó Dániel” Középiskola, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai mutatkoztak be írásaikkal.

Mi jut eszedbe erről a szóról: pénz?

— Jó, hogy van.

— Nyerni az ötösön.

— Az ostobának sok pénze van.

— Gazdaság, politika, szegénység, csalás, rablás.

— Nélkülözhetetlen.

— Hatalom, dicsőség és lányok.

— Steksz, mani.

— Fizetőeszköz és kereskedelmi eszköz.

— Jockey.

— Ford Taurus.

— Csak gond van vele.

— Illat (szaga van).

— Üres a zsebem.

„Szenvedéseim hegye”

Hétfői nap. Bandukolok be a kollégium felé, mert csak ma kell visszajönni. Fáradt vagyok, vízhiányom van. Segítség! Help! S.O.S.! Hogy lehet nekem ilyen napom, ezt nem értem. A busz késik, mikor megérkezik, akkor is milyen? Roggyant és csuklós, az igazi bedöglött. (Hát ezt sem sok választotta el tőle.) Elindultunk. Éveknek tűnt, mire Szekszárdra értem. Hé, álljon meg! Miért nem tett le itt? — Jó idő van, majd begyalogolsz! (A szép szavaimat kihagyom, jó?) Végre letett. Viszlát! Te jó ég! Innen gyalogoljak be? Talán jön helyijárat. Pech, csak 2 óra

hosszú ideig kell megdolgozni érte.

— Pia, cigi.

— Munka.

— Nehezen jön, de könnyen megy.

— Irigység.

— Eszköz.

— Adósság: ami remélem nem sokáig lesz.

— Szeretem: kaja, jó ruhák.

— Skót.

— Nékem egyszer sok pénzem lesz...

— Az elképzelhető legrosz- szabb kapcsolat ember és ember között.

lók a lábamon. Itt megy Márta néni autóval és nem állt meg... Ilyen hülyeséget: előttem egy „legnagyobb sebesség 60 és 40 kilométer/óra” tábla van kitéve. De kérem, mikor hulla vagyok, ki akar ilyen sebességgel száguldozni? Jaj! Még egy tüske! Jobb lesz, ha felhúzom a cipőm, meg amúgy is ezzel a lábszaggal nem akarom kinyírni a növényzetet. Végre bent vagyok és fent vagyok. Miután kielégítettem mindennemű vágyaimat (nem kell rosszra gondolni), leültem és leírtam a történetem, hogy okuljatok belőle és soha nem próbálkozzatok ilyesmivel. Tóth Gabriella

Szép szüreti emlékek és bölcs tanulságok

A szüret több szempontból is meghatározó jelentőségű egy diák életében. Egyrészt nincs tanítás, másrészt... több szempont nem jut eszembe. Persze sok stressz okozója is! A jó diák remegve ül a tévé előtt, és vadászik az időjárásjelentésre, hiszen semmit sem tanult. Végül elhangzik a megnyugtató válasz: „Változékony idő várható, helyenként csapadékkal.” így hát éjjel nem aíszik. Szerencsére a levelibékák is tévedhetnek. Nem kell meglepődni, ha reggel hétágra süt a nap, és eszében sincs esni semminek. Elő is kapom a biciklit. A kipufogógáztól dús levegőn csak egy-egy Trabant jótékonyan húzott kondenzcsíkja okozhat felüdülést. Lassan kint vagyok

Palánkon. Teszek egy kört, hogy hova tudnék parkolni a lovammal. Igen, már látom! Örömömben gyorsan a pedálok közé csaptam. Nagy lendülettel érkeztem a kiválasztott kerítés felé, aztán még fékeztem is, de ugyanazzal a sebességgel vágódtam bele a kerítésbe. A harmatos füvön sajnos nem sokat fog a fék, ha átnedvesedik. Hosszas gömyedezés után levakartam magam a kormányról. Az első dolog természetesen az volt, hogy megnézzem, ki látta. Mire bemásztam az iskolába, már vége volt az ilyenkor szokások eligazításoknak.

A szüret beindult, ezt jelezte a buszfoglalási ceremónia is. A buszon nem volt probléma a hely, csupán gyorsnak kellett

lenni. A negyedikeseknek amúgy is nagy a tekintélyük, még a tanárok is átadták állóhelyüket. A megérkezés a legszomorúbb pillanat. Érzékeny búcsút veszünk a szebbnél- szebb színűre mázolt, csúcsszuper Ikarusoktól. Irány a hegy, vagyis a dombocska. Egy alkalommal az ügyes sofőr néhány kilométerrel arrébb tett le bennünket. Eredmény: két és fél óra gyaloglás. Tanári utasításra a hőbörgés abbahagyatott, valamint ötpercenkénti gyönyörködés kívántatott a várdombi panorámában. Mire odaértünk, alig álltunk a lábunkon. Pihenésnek helye nem lehetett, hiszen késésben voltunk. Gyorsan be a sorok közé, persze ezt is tanári utasításra. Vicsorgó

fogakkal ugyan, de megfogtuk a láda végét. Szüretelni legjobb metszőollóval, viszont késsel sokkal rosszabb, úgyhogy kést vittem. Két fő erénye van: nehéz vele ügyködni, és köny- nyebben levágom társaim ujjait. A láda megtöltésének menete egyszerű: egy fürt a ládába. egy a hangok irányába. Találat esetén argó kifejezések biztatnak további sikerekre. A láda megtöltésénél kínosan ügyeltem arra, hogy minden esetben ugyanannyi szőlőszem legyen benne. Éppen gondosan számolgattam a szemeket, félig a ládába hajolva, amikor egy bizonyos nőnemű lény az életemre tört. Hála igen-igen kifinomult reflexeimnek, nem fordultam fejjel a ládába. Megállj,

Egérke, egyszer úgyis elkap- lak4

A szüret csúcspontja kétségtelenül a „disznóvágás” volt. Ha ember elkapott egy ládát, ami a disznót szimbolizálta. Egy a farkát fogta, kettő-kettő a két fülét, a hatodik pedig szúrt. Mindez éktelen lárma közepette történt. Aki ezt látta - volt az tanár, vagy diák - csakis a legrosszabbra gondolhatott agysejtjeink állapota felől.

Egy-egy nap végét a Szek- szárd felé orral mutató Ikarus jelezte. Mindenki számára megváltást jelentett, amint lábait föltehette rá. Nos, én talán túl magasra is tettem föl a lábam, mert bizony az az ülés támláján lógicált. Egy váratlan pillanatban csatakiáltást hallottam a busz elejéből. Egy percig sem kételkedtem: ez csak a sofőr lehet! Tarzani ügyességgel repült az üléssorok között a busz hátuljába, meg sem állt az ülésemig. Ott kifújta magát, és folytatta mondókáját. Hangvétele igen durva volt. Szívesen leírnám, amiket mondott, ahogy mondta, és hogy mi a véleményem, de sajnos mást kellett ide írnom. (Cenzúráztuk-A szerk.) Mindenütt jó, de legjobb szüretből hazafelé a buszon, lábbal a sofőr nyakában, sok boldog pillanatot szerezve ezzel neki. A szüret alkalmából sok tapasztalatot, sofőri bölcsességet, tanári fenyítést szerezhet az ember. Ettől érdekes a szüret, de a lényeg: nincs tanítás! Szűcs Roland