Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-02 / 76. szám

1997. április 2., szerda ÍGY ÍRUNK Ml 7. oldal A tolnai Sztárai Mihály Gimnázium Ez itt a mi új iskolánk. Sokan azt mondják, hogy a Sztárai a megye legszebb gimije. Lehet, hogy így van. És akkor az itt tanuló lányokról még nem is tettünk említést... Megismerkedni az „ember-arcokkal” is Mottó: „Tűzoltó leszek és katona... Eh, manapság már ehhez is érettségi kell.” Miért nem vagyok gepárd? Nagy izgalommal és érdeklő­déssel vártam az idei tanévet, amikor „kis” általános iskolás­ból „nagy” középiskolás lettem. Igaz, itt a gimnáziumban újra kicsinek számítok, hiszen még csak elsős vagyok. De nem a legkisebb. Mert ahhoz, hogy valaki nálunk tanulhasson, még nem kell személyivel rendel­keznie. A Sztáraiban ugyanis Hogyan került kapcsolatba a finnugrisztikával, ezzel a nem mindennapi tudománnyal? — Az egyetemre történe­lem-orosz szakra vettek fel. A finn nyelv már régóta érdekelt, így második évtől az orosz he­lyett a finnugort, azon belül az udmurtot választottam. — Hogyan sikerült kijumi hozzájuk? — Tanárunk meghívást ka­pott egy nyelvjárásgyűjtő te­repgyakorlatra Udmurtiába, őt kísértük el. Másodszor pedig társaimmal mentünk ki hozzá­juk. — Milyen emberek ők, mivel foglalkoznak? . — Többnyire falvakban él­nek, és földműveléssel foglal­már hagyományosnak számít a hatosztályos képzés. Mi, akiket felvettek ebbe az otthonos légkörű iskolába, an­nak idején szeretnénk érettsé­givel, és a továbbtanulásra fel­készülve, legalább egy idegen nyelvet megtanulva távozni in­nen, amihez minden feltétel adott. Méghozzá úgy, hogy a diáktanács révén nekünk is van koznak. Nagyon kedves, ven­dégszerető emberek. — Finnországba hogyan ju­tott el? — Többször voltam rövi- debb-hosszabb időre, külön­böző pályázatok segítségével. Gyerekekre is vigyáztam, és közben bejártam az egyetemre. — A finnekben mennyire él rokonságunk tudata? — Sokkal jobban, mint ben­nünk. Amikor megtudták, hogy magyar vagyok, nagyon pozití­van fogadtak. Szeretik Ma­gyarországot, és különösen Er­délyt. — A magyar nyelv legköze­lebbi rokonai a vogul és az oszt­ják. Ezek milyen állapotban vannak? beleszólásunk az iskola életébe. Mivel elsősök vagyunk, most ismerkedünk egymással, hiszen több különböző településről ér­keztünk. Ahhoz, hogy „össze­rázódjunk”, nem elég az órákon együtt lenni, kellenek a kötetle­nebb programok is. Az osztály- kirándulások, a „zenés-táncos összejövetelek” ezt a célt szol­gálják, és lehetőséget adnak arra, hogy tanárainkat, mint „embert” is megismerjük. Horváth Szabó Éva 9.B. — Sajnos ezek is a kihalás szélén állnak, hatalmas terüle­ten szétszórva, kis számú, né­hány ezres népesség beszéli e nyelveket. Nemsokára el fog­nak tűnni, és az érdeklődők élőbeszédben már nem talál­kozhatnak velük. Ez a veszély szerencsére nem fenyegeti az államalkotó finnugor népeket, és Oroszország területén az udmurtokat, a mordvinokat és a cseremiszeket. — Hogyan lehetne lassan el­tűnő rokonainkon segíteni? — Minél többet foglalkozni velük, szélesebb körű kapcsola­tokat kiépíteni, főleg kulturális, de gazdasági téren is. A kezdő lépések már megtörténtek, pél­dául a szekszárdi Duna-menti Folklórfesztiválra udmurtokat is meghívtak. A mi gimnáziu­munk most keres egy finn test­vér-középiskolát, az EU Szók­ratész programján keresztül. Kiss Sándor Névadónk, a tüzes temperamentumú református pap Sztárai Mihály feltételezé­sek szerint Drávasztárán született az 1400-as évek végén. Ferences rendi szer­zetesként Páduában végezte egyetemi tanulmányait. Itt ismerte meg Luther tanait, melyek hatására a reformá­ció eszméit kezdte hirdetni. Részt vett a mohácsi csa­tában Pálóczy Antal zemp­léni főispán udvari papja­ként. 1551-ben került Tolnára, ahol 8 évig működött. Nagy tudású, tüzes temperamen­tumú, vitatkozó természettel bírt. Erre szüksége is volt, hiszen a reformáció terjesz­tése állandó viták, küzdel­mek Között folyt. Zsoltárfordításaival, színdarabjaival, énekeivel a magyar irodalmat gyarapí­totta. Mi Mondtuk Homérosz apja, - foglalko­zására nézve - folyamisten volt. Antigoné olyan kiváló személyiség volt, hogy nem ártott volna, ha abban az időben több példányban előfordul. Miután Búvár Kund elvé­gezte nagy dolgát, a bokor mögött felöltözött. Orániai Vilmos vér nélkül belovagolt Angliába. István király felesége Bajor Gizi volt. Odüsszeuszról: A mai ember számára elképzelhetetlen, hogy egy férfi egy, a feleségénél sokkal szebb nő csábításá­nak húsz éven át ellenáll­jon. Paradoxon Szeretek szeretni, Szeretek nevetni, Szeretek tiszta szívből Embert ölelni. Szeretnék szeretni, Szeretnék nevetni, Szeretnék tiszta szívből Embert ölelni. Csak én Fekete ló az élet melyre rápattanhatsz, de lovagolni tudni kell. Csak én Amikor a fellegek fölé kíván­kozom, mert kíváncsi vagyok, milyen onnét a táj, vagy egy­szerűen csak egy szakadék állja utamat, arra gondolok, milyen kár, hogy nem vagyok sas. Amikor, pecabottal ülök a vízparton, és nincs kapás, arra gondolok, miért nem vagyok si­rály, aki szempillantás alatt el­kapja a halat? Amikor 10 perc van a busz indulásáig, és 3 kilométerre va­gyok a megállótól, arra gondo­lok, milyen kár, hogy nem va­gyok gepárd, aki ezt a távot másodpercek alatt lefutja. Tolna régóta áll testvérvárosi kapcsolatban a németországi Stutensee-vel. A gimnázium Idegennyelvi Alapítványának köszönhetően pedig 1995 óta minden évben 15-20 kalandvá­gyó diák részt vehet a Stuten­see-vel közös „csereprogram­ban”, ami többek között a nyelvgyakorlásra ad jó alkal­mat. Mi az elsők között éltünk a lehetőséggel, és szüléinkkel vállaltuk, hogy néhány napig vendégül látunk egy-egy német diákot. Egy hétig éjjel-nappal együtt voltunk, együtt jártunk isko­lába, kirándultunk az ország­úé amikor egy váratlan döc- cenő, vagy egy rosszul sikerült lépés következtében ráharapok a nyelvemre, arra gondolok: milyen jó, hogy nem vagyok mérgeskígyó. És különben is, ha sas len­nék, hiába látnám felülről a tá­jat, nem tudnék róla térképet készíteni. Ha sirály lennék, hi­ába fognám meg szempillantás alatt a halat, nem tudnám meg­főzni. És ha gepárd lennék? Hiába érném el a buszt, nem szállhat­nék fel rá. Nemes András 12.B. ban, így a kezdeti „görcsök” után a végén már barátokként váltunk el vendégeinktől, hogy néhány hónap múlva újra talál­kozhassunk velük, ezúttal már Stutensee-ben. Ott nekünk is érdekes prog­ramokat szerveztek, és tanulsá­gos volt német suliba járni. Ná­luk például lazább az iskolai fegyelem, (osztályfőnökük sincs), sok tankönyvet haszná­latra kapnak az iskolától és az osztályzatok is „fordítottak”. Úgyhogy örülünk, hogy a jövő héten újra utazunk Stuten- see-be. K.M—S.E.—T.K. Egy (angoljórai munka: Pámer András (ll.B.) „Finnugrász” tanerő a rokonokról Soós Györgyi 1995-ben végzett Szegeden történelem-finnug- risztikai szakon, illetve a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola német szakán. Most történelmet tanít a tolnai gimnáziumban, ahol köszöni, jól érzi magát. Többször járt Finnországban és oroszországi rokonainknál, az udmurtoknál is. A stutensee-i kapcsolat Van annak már vagy 15 éve is - amikor iskolánk még a Földvári Mihály nevet viselte -, hogy diák-eleink létrehoz­ták a több évfolyamot is meg­élt S’írhatnék című sulilapot. Ebben az összeállításban az egykori tolnai gimnazistáktól idézünk, egyben ízelítőt adunk a ’80-as évek hangula­tából. ApróHirdetés Régi pénzt cserélnék, vennék, sőt ingyen elfogadnék. Adnék Koncz Zsuzsa, Máté Pé­ter, Gemini kislemezt Piramis nagylemezért. Hulladék furnér lemezeket 20cmXl0 cm-tiél nagyobb da­rabokat ajándékba szívesen el­fogadok! Nagyobbakat veszek. S’írhatnék-sorok Kisemberek utolsó szavai Ugyan már. Értek hozzá. A kék színű a fázis. Vajon ez a gomb itt mi lehet? Józsi! Légyszíves dobd ide a fejszét! Nézzétek gyerekek! így néz ki a sikló. Adj egy szál gyufát! Semmit se látok... Na persze, megint rossz a fénysorompó. REMÉNY (telenség) Leültél mellém, nem szóltál egy szót sem Etted a levest Már menni készültem, de maradtam Miattad Csirkedarabokat halásztál el- mélyülten Gyönyörködtem benned, és akkor felvillant az első remény Talán. A csámpás bádogkanállal a le­szopogatott csontot Belevágtad az üres tányéromba Gyönyörben úsztam és azóta is irigykedem Hej, ha én lettem volna az a csont... -Stone­PadFirkák Ne firkálj a padra! * Imádlak Endre! Bocs, de akkor már inkább a Levente! Lenti? Ilyen bomba srácot még nem láttam! Ha a Lenti írta, akkor elhiszem. Nem a Lenti írta, hanem az egyik kuncsaftja. Legalább lány az a kuncsaft? Szoppendáresz # Hobó Bing Bend * Na jó, szeretlek. De ki vagy? Fiú, Vagy lány? Hát kit tudnál te mondjuk szeretni? Fiút, vagy lányt? Én csak kizárólag fiút! Énnekem mindegy, de inkább (befejezetlen mű — a szerk.) * — Ki húzta át? — Én, ha nem haragszol. — De haragszom. — Nagyon? Tehetsz egy szívességet. — Te is. Lépj le! — Nem lehet. Orosz óra van, és épp ülök. Szeretnék egy szál virágot adni neked, kárpótlásul az életért, egy embert adni, aki csak tiéd egy érzést, mely mindig veled van és megvéd, ha rossz apád van. Egy csecsemőt, akit te nevel­hetsz emberré egy hitet, mely lehet Istené. Erős lelket, ha vereség ér, és kegyelmet a vesztésért Ha valami fáj, és ha örülsz is őrültként sírd ki magad a vi­lágból is! T.R.S Használd ki a helyzetet! Élvezd az ÉLETET, Mert két hónap, és itt a JÚNIUS, gyerekek! Rossi

Next

/
Oldalképek
Tartalom