Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08-09 / 57. szám
16. oldal Gyermekvilág 1997. március 8., szombat Mai feladványunk Tíz éven aluli olvasóink segítsenek Karcsinak eljutni az iskolába. Keressétek meg, melyik úton induljon, hogy biztosan célba éljen. be (7101 Szekszárd, Pf. 130.) A szerencsések a Gyermekek Háza által felajánlott bélyegblokkot vagy könyvet nyerhetik meg. Február 22-i rejtvéA tíz éven felüliek írják meg, melyik az a szó, ami előtagként beírható a kipontozott helyre. (A feladványt Tóth Noémi, 10 éves dalmandi olvasónk küldte be.) ...virág, ...pálya, ...csap, illetve ...regény, ...újság, ...kiállítás. A megfejtéseket a Gyermekek Háza címére küldjétek nyünk megfejtése: búza. A helyes megfejtők közül könyvet nyert: Csomortáni Sándor (Bátaapáti), Hirczi Magdolna (Dunaszentgyörgy), Temesi Tibor (Kisdorog), Benke Szabina Mónika (Medina), Diel Zzófia (Simontomya) és Gémes Veronika Eszter (Szekszárd). Bolondos Brehm-szótár Ritka holló néholló Nőstény dám madám Álarcos róka zorróka Török medve mehemedve Elhízott vércse körvécse Morc moly komoly Vasúti terrier bakterrier Köszönő kutya csau-csau Befőtt compó compót Italbolti harcsa harcsapos Fodrász süllő fésüllő Lovas szárcsa huszárosa Gyúnyos róka maróka Együgyű bagoly bagolyhó Gyors beszédű daru hadaru Fél tucat tyúk ' hattyúk Kanári börtöne kanáristom Szalonka felöltője szalonkabát Fiúmacska alvása kandúrmolás Bölény fő érve bölényeg Legyek randevúja légyott Bátyus mókus cókmókus Bundás kecske bekecske Festegető tapir palettapír „Rózsás” emlékek Találkozás a Sing Singgel Mottó: Mindenki volt diák valahol... Sokan ismeritek az ország egyik leghíresebb rockzenekarát, a Sing Singet, aminek két tagja iskolánkban, a jelenlegi I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskolában tanult! Mégpedig Abaházi Csaba, az énekes és Abaházi Zoltán az egyik gitáros. Elhatároztuk, hogy riportot készítünk velük, amit sikeresen véghez is vittünk. A jól sikerült diáknap utána telefonkönyvből kinyomozott címre mentünk. Mire odaérkeztünk, már teljesen le voltunk fáradva főszerkesztőnk poénjaitól, amik néha igen kimerítően hatnak a szerencsétlen hallgatókra. Sajnos otthonukban nem tudtunk velük találkozni, ezért úgy határoztunk, hogy a volt Hang- Árban beszélgetünk velük, de előbb főszerkesztőnket feltettük az első utunkba kerülő buszra. Az épületet és környezetét meglátva igencsak elgondolkodtunk, hogy bemenjünk-e. Végül Andi vezetésével behatoltunk az épületbe. Amiről csak annyit, hogy belülről jó kis hely. Az ott lévő barátságos rendező megengedte, hogy ingyen ott maradjunk és elkészítsük az interjút. Ekkor estünk igazán kétségbe, mivel egy szál kérdésünk sem volt. Hiszen mi úgy gondoltuk, hogy csak megbeszélünk velük egy koncert utáni időpontot, de kiderült, hogy ők már másnap indulnak is tovább, így hát beszélgetnünk kellett velük. Leültünk és idegesen elkezdtünk kérdéseket kitalálni. Megérkeztek. Hamarabb, mint gondoltuk. Miután elmondtuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk, készségesen álltak rendelkezésünkre. Elsőként megpróbáltuk rávenni őket, hogy énekeljék el nekünk a rózsás indulót, de erre csak részben emlékeztek. Ezután rátértünk a kérdésekre. — Hogyan emlékeztek visz- sza a gyermekkorotokra? Csaba: — Állandóan csavarogtunk, én például imádtam biciklizni. Zoltán: — Bennem az emlékezetes békászások maradtak meg, amit a szomszédos patakban űztünk. A szüléink mindig ■csodálkoztak, hogy miért sáros a lábunk, mikor hetek óta egy cseppeső sem esett. — A zenét gyermekkorotokban szerettétek meg? Z.: — Igen, a szüléink gyakran hallgatták az akkori zenekarok kiadványait, így akaratlanul is közel kerültünk hozzá. — Milyen emlékeitek vannak a Rózsáról? Cs.: — Bennem leginkább az oroszórák maradtak meg. A tanár mindig piszkált, hogy miért nem fésülködöm meg soha! Egyszer megtettem, akkor meg hazaküldött, mert szerinte úgy néztem ki, mint Jimmy Hendrix. Z.: — Öt percre laktunk az iskolától, de mindig késtünk legalább három percet. Egyszer összefutottunk az utcán Péter Mihály tanár úrral, aki ránk szólt, hogy már megint elkésünk, de nem volt semmi probléma, mert mi is figyelmeztettük ugyanerre. — Lázadó természetűek voltatok? Z.: — Igen, ezt a hosszú hajunk is bizonyítja, ami elég feltűnő és kihívó volt akkoriban. Cs.: — Ennek ellenére a tanárok elfogadtak minket. — Menzások voltatok-e és ha igen, mi volt a véleményetek az ottani kajáról? Cs.: — Igen, azok voltunk. Én mindig éhes voltam. Összeszedtem a vendégétkezősök jegyeit is. Mindent megettem, kivéve a káposztát, mert annak még a szagától is rosszul voltam. Z.: — Én kimondottan utáltam az ottani kajákat, ha megérez- tem a sertéspörkölt illatát, elkapott a hasmenés. — És mi a kedvenc ételetek? Z. — Zöldborsófőzelék rántott májjal. Cs.: Csirkepörkölt tejfölös uborkasalátával. — Mi jut eszetekbe a szekszárdi Bikavérről? Cs.: — Nem szeretjük túlságosan a borokat. Z. — Erről az a véleményem, hogy az ember úgy szereti meg a bort, ahogy öregszik. — Visszatérve az iskolára, mi volt a kedvenc tantárgyatok? Z.: — Tesi, amit Móra tanár úr tartott és a matek. Cs.: — Nekem a „lyukasóra”, amúgy a nyelvtan és az irodalom. — Ki volt a kedvenc tanárotok? Cs.: — László László tanár úr - akinek a vicceit „is” szerettük, és Bézi tanárnő, aki soha nem vette észre, hogy puskázunk és eszünk az órán. Z.: — Nekem Ignác tanárnő. — Kik voltak az osztályfőnökeitek? Cs. : — Mátis tanár úr. Z.: — Nekem Ignác tanárnő. — Hogyan emlékeztek visz- sza az érettségire? Z.: — Nekem Koleszár tanár úr azt mondta, hogy hármasra fogok érettségizni és így is lett. — Mennyire voltatok aktívak annak idején az iskola közéletében? Cs.: — Iskolai rendezvényeken zenéltünk a Zolival, én pedig szavalni is szoktam. — Sportoltatok-e valamit? Cs.: — Én versenyszerűen úsztam. Z.: — Én pedig indulhattam volna a fedettpályás TV-néző Vb-n. — Nem hiányoztak a lányok az iskolából? — Nem, mert csajozni máshovájártunk. — Hová? — Kedvenc helyünk a Prométheusz park volt, ahol 15 forintos almabort lehetett venni, no és a Szász. — Hányas lábatok van? Cs.: — 45. Z.: — 45. — Mi a kedvenc színetek? Z.:— Kék. Cs.: — Zöld-fehér, ugyanis Fradi-drukker vagyok, de amúgy a kék. — Hányas nadrágot viseltek? Z.: — Fogalmam sincs. Cs. — 33-34. — Beszéljetek a Sing Sing- ről! — Az együttes a nevét a New Jersey-államban található híres börtönről kapta. A banda 1989-ben alakult, Hangyássy László alapította. A zenekar gárdája állandóan változott. Tagja volt például Kun Peti is. Egyszer az együttes tagjai láttak minket Pesten fellépni és megkértek, hogy álljunk be, hiszen úgyis egy énekesre és egy gitárosra volt szükségük. Beálltunk. Azóta nagyon jó barátok vagyunk. — Vajon miért titeket választottak? — Mert mi nagyon jóképű srácok vagyunk. Egyébként tetszett nekik a zenénk. Van egy Jail House nevű újságunk, ami egy évben kétszer jelenik meg. Ebből mindent meg lehet tudni rólunk. Magáról az együttesről, a turnék, koncertek idejéről, helyéről, stb. Ezt a lapot azoknak a rajongóknak küldjük, akik erre a címre írnak nekünk: 1325 Budapest, Újpest L, Pf. 252. Törzshelyünk Pesten a Petőfi Csarnokban van. — Milyen kapcsolatban vagytok a többi hasonló stílusban játszó együttesekkel? — Jól megvagyunk velük, kiváltképp a Sex Action-nal tartunk fenn jó barátságot, de még a régi felállású Manhattant is kedveljük. Ha eszetekbe jut valami, akkor kérdezzetek, mert be kell állnunk nemsokára. — Oké, ennyi lett volna, köszönjük szépen! Sziasztok! — Sziasztok! Száraz Andrea, Nagy Gyöngyi Bebesi Henriett, Zokni-egérke Tarka zokniból vagy színes gyermekharisnyából botos marionett figurákat készíthetünk. Nem szükséges a zsinórozás, a bottal könnyen elérhető például az egerekre jellemző kedves, fürge mozgás. A karok és a lábak lazák legyenek, ne tömjük őket. Az egereket egyetlen zokniból kötözhetjük a mozgatóbotként behelyezett fakanál és a tömés után. a fülek filcből vannak. Vicces! Zoli váratlanul túl korán ér haza az iskolából. Az anyja kérdőn néz rá. — Anyu, van egy jó és egy rossz hírem. — Mondd, Zoli! — A jó hír: leégett az iskola. A rossz hír: a naplókat, sajnos, sikerült kimenteni... Két barátnő beszélget az iskolaudvaron: — Ma átnézi a magyar- tanárnő a füzeteinket és leosztályozza! - mondja izgatottan az egyik. — Te nem félsz? — Nem én! Az enyém biztosan ötös lesz. Az anyukám szépen, olvashatóan ír... Péter egy felfújható csónakot cipel le nagy lihegve a folyópartra. A barátja figyelmeztetően rászól: — Ebbe a csónakba nem ülhetsz bele! Nem látod, hogy tele van lyukkal? — Na és? - kérdi Péter. — Ki nézi a csónak alját a víz alatt? — Miért másoltad le a szomszédod leckéjét? - kérdezi a tanár szigorúan Bélától. — Kérem szépen, én nem másoltam le, csak ... megnéztem. És utána leírtam, hogy el ne felejtsem... » Mi is az a Tangram? A több évszázaddal ezelőtt Kínában keletkezett játékot az európaiak a XIX. században ismerték meg. Igen érdekes szórakozás, türelem- és logikafejlesztő játék. Általában egyéni szórakozásból űzik, de többen is játszhatják. Például versenyezni lehet: ki tud gyorsabban összerakni egy figurát, vagy meghatározott időn belül ki tud több alakzatot kirakni. A 7 darabból álló tangram (1. ábra) számos figura kirakására ad lehetőséget. Példaként lásd a 3. ábrát. Próbálkozzatok meg ti is velük. Ha elsajátítottátok az összerakósdi technikáját, kísérletezhettek bonyolultabb darabokból álló tangrammal. Ez az összerakósdi 13 részből tevődik össze (2. ábra). Mielőtt hozzáfognátok a játékhoz, természetesen megfelelő nagyságúra, az 1. és 2. számú rajzokhoz arányosan nagyítsátok föl a darabokat és kartonpapírból vágjátok ki őket. „Szemléltető oktatás” Hogyha a tudás megszerzéséhez vezető úton haladó szekér az osztály tudásának pillanatnyi helyzetét szimbolizálja, akkor a kocsit hajtó személyben az adott tárgyat tanító tanárt fedezhetjük fel. Az osztály tagjainak egy része a kocsin található, mások előtte bicikliznek, miközben puncsos fagyit nyalnak, megint mások futnak a szekér után, a reménytelenül lassúak pedig kullognak a szekér nyomában. ők általában már fának is mentek (avagy „fát” kaptak). Schanyi