Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
16. oldal Gyermekvilág 1997. március 29., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak feketítsék A válaszokat a Gyermekek be az alábbi rajzon a ponttal Háza címére küldjétek (7101 jelölt mezőket és küldjék be a Szekszárd, Pf. 130.). írjátok képet. meg azt is, hány évesek vagyA tíz éven felüliek pedig fejtsék meg az itt közölt egykét szó alapján, melyik mesére gondoltunk. 1. Báli cipó'. 2. Mérgezett alma. 3. Gonosz boszorkány. 4. Alvó várkastély. 5. Beteg nagymama. 6. Különös lábbeli. A helyes megoldást beküldők a Gyermekek Háza által felajánlott bélyegblokkot vagy könyvet nyerhetik meg. tok. Március 14-i rejtvényünk megfejtése: fahéj, csombor, kurkuma, majoránna, szerecsendió. A helyes megoldást beküldők közül könyvet nyert: Dávid Tímea (Aparhant), János Brigitta (Csibrák), Stefán Attila (Hőgyész), Jakab Niki (Kakasd), Daróczi Balázs (Paks) és Keszler Hajnalka (Szekszárd). Gyermekvilág-divat Egy kis tudomány Mik is azok a robotok? Bizonyára ti is több olyan tudományos-fantasztikus filmet láttatok, amiben robotok szerepeltek. Elég ha csak a most felújított Csillagok háborúja című produkcióra gondolunk, amiben két robot „Artu” és „Thirpio” valósággal főszerepet játszik. Ha ilyen robotokat még nem is, de ügyes gépeket már manapság is használnak. Sok valódi robot létezik, de emberformájú - ezeket andro- idnak nevezik - még nem készült. A manapság használatos robotok leginkább hosszú karokból állnak, amiket egy alaphoz erősítettek és számítógép irányítja őket. Ezeket hívjuk ipari robotoknak, gyárakban - például autógyártásban - használják őket, hegesztésre, csavarozásra, festésre, csomagolásra. A robotok ideálisan használhatók a monoton, ugyanazon mozdulatok ismétléséből álló munkafolyamatokra. Munkájukat nem befolyásolják az időjárási és egyéb körülmények, ugyanolyan pontosan dolgoznak hidegben, melegben, szárazságban és nedvességben, sugárveszélyes környezetben, stb., és sohasem panaszkodnak. Ráadásul távirányíthatók is, tehát akár több kilométernyi távolságból is „dolgoztatni” lehet őket. Mint fentebb már említettük, a robotokat számítógép vezérli. Egy bizonyos program alapján működteti a masinát. Egy-egy ilyen program elkészítése igen bonyolult folyamat. Nem csak olyan robotok léteznek, amik egy stabil alaphoz vannak rögzítve, mozgó robotokat is használnak. Ilyen masina látogatott el például a Hold és a Mars felszínére. A gyárakon belül is mozgó robotok végzik a szállítást. Lehetőség arra is van, hogy a robot „lásson” és „halljon”, ezt különböző szenzorok, érzékelők segítségével érhetik el. Képesek arra is, hogy olyan hatásokat észleljenek - legyen az hang, vagy fény - amit az emberi érzékszervek nem tudnak felfogni. Elmondhatjuk tehát, hogy a fdmekben látott „emberszabású” robotok előállításától már csak egy lépésre járunk. Persze attól nem kell félni, hogy a robot tökéletesebb lesz mint az ember. Bármilyen fejlett programmal is látják el, sosem tudják az emberi gondolkodást - ami megfejthetetlen, egyedi és utánozhatatlan - lemásolni, vagy meghaladni. Tréfás versikék, mondókák Nesze hát, rózsavíz... Régi hagyomány, hogy Húsvét hétfőn felkerekedik a férfinépség apraja és nagyja, hogy meglocsolja a szebbik nemet. A kölnivíz mellé azonban locsolóversike is jár. Alábbi összeállításunkban az ország különböző tájain született, s napjainkban is gyakran idézett népi rigmusokból válogattunk egy csokorra valót: Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladoztál, Napsütésben nyiladoztál, Meglocsollak, illatozzál! Jó reggelt, jó reggelt Kedves Liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz Gyöngyöm, gyöngyvirágom Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom! Rigmust mondok, Tojást várok, Ha nem adnak, Odébb állok. Húsvét napja ma vagyon, Tyúkot üssenek agyon, Bor legyen az asztalon, Ss / \ / \ /Ák N / W s / /íá n / \ / \ / n \ / áh \ t t tv ív V Hogy a vendég ihasson. Kalács ide, mákos, Forint ide, páros! Szabad-e locsolni? E szép házba nyitottam, Nefelejcset találtam, Nem hagyhatom hervadni, Meg szabad-e locsolni? Rózsavíz a kezembe, Hadd öntsem a fejedre! Váljon egészségedre! E szép ajtón bekopogék, Ha nem bánják, locsolkodnék. Öntök asszonyt lányával, Várok tojást párjával. Ha pedig sajnáljátok, Mindjárt sárrá áztok Mert én kölni helyett Vizet öntök rátok! Birka, borka, berkenye, Eljött Húsvét reggele. Rózsavizet Erzsónak, Piros tojást Ferkónak! Én vagyok a török, Locsolkodni jövök, Ha nem adnak piros tojást, Mindent összetörök! Erdő mélyén jártam, Bivalyokat láttam, Meg akartak döfni, Szabad-e öntözni? Van nekem egy locsolóm. Nem kölni van benne, Hogy ha én azt elővenném, Nagy sikoltás lenne. Húsvét van már, Mosolyog a nap is Adj egy ezrest, Mosolygok majd én is. Zöld a moha, zöld a páfrány Meglocsollak, házi sárkány! Egy tök, két tök - öntök. Meglocsolom Önt, Ha valamit önt. Jövendő asztalosok figyelmébe! A fafelhasználás ábécéje Akasztófa, árboc, bölcső, ceruza, csónak, deszka, erdő, ébenfa, furulya, gerely, gyufa, hegedű, ikon, járom, koporsó, láda, máglya, nád, nyírfa, odú, ölfa, palló, rakodólap, sámfa, szekrény, toboz, tyúklétra, ugródeszka, ütempálca, vendégoldal, zongora, zsupp, xilofon. Fő a logika! Ha van logikád, könnyen rájöhetsz, hogy a betűvel jelzett alsó vázák közül melyik illik a felső ábra egyelőre még kérdőjeles közepébe. Vajon melyik? 1 1 3 2 ? • 3 1 2 3 A Űfcl B C D <j Pámer Judit: A boszorkány A boszorkány seprűnyélen, Repül fenn az esti égen. Száll jobbra, száll balra, Szelek hátán lovagolva. Ma már nem fél tőle senki, így hát nincsen dolga semmi. Megpörgeti a szélkakast, A baglyoknak huhog választ. Ezt is csak úgy szorgalomból, Elég volt az unalomból! Pirkadatkor hazarepül, Vén szemére mély álom ül. Ha felébred mos, főz és varr, Evés után ruhát vasal. Aztán leül fotelébe, Kötőtűt vesz a kezébe. Kötöget, és közben duzzog: Véget ért a tv-műsor! (Garay-Garabonciás ) Abszolút! — Mi az abszolút lehetetlen? — A tenger fenekére bugyit húzni! — Mi az abszolút szemtelenség? — Kopasz embertől fésűt kérni! Konkoly Lilla: Egy különös álom Éjszaka van, nem tudok aludni. Kimegyek az erkélyre, bámulom a csillagokat, hátha elál- mosodom. Érdekes, mintha jobban világítanának, mint máskor! Csend van. Visszamegyek a szobámba, lábaim is elnehezültek már. Lefekszem, egy keveset forgolódok még, aztán mély álomba zuhanok. Mindenhol világosság uralkodik. Semmit nem látni, csak a vakító fényt, ami körülvesz. Egyszer csak hangokat hallok, egyre közelebbről, már tisztán értem is a szavakat: „Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt! Jóllehet, minden útja nehéz és meredek. Mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatok! A belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok. Mikor szól hozzátok, higgyetek szavának, jóllehet, hangja ösz- szetörheti álmaitokat, miként az északi szép pusztává sepri. a kertet.” Az utolsó mondatnál már minden láthatóvá vált: hogy milyen kék a tenger, és vörösek a sziklák, mennyire zöldek az erdők, és milyen sárarany fénnyel tűz a nap. Meleg van, balzsamos a levegő. A tengerről könnyű szél suhan. Hatalmas hegyek magasodnak, rajtuk zöld palástként erdők. A legmagasabb csúcson egy vár áll. Az út hosszú, de sima és egyenes odáig. Dús lombú fák sora vezet felfelé. A homokban egy kislány áll. Nézi a várost, aminek körvonalai a távolba vesznek, majd elindul az úton. Könnyedén, sugárzó vidámsággal fut. Fenn a hegyen ragyog a vár. Ilyenek a valóságban nincsenek. Villognak a falai, szikráznak az ablakai. Messze van, de a kislány lába könnyű és gyors! — Nyomban odaérek! - kiáltja boldogan. Szívében öröm csiklandoz. Összeveri tenyerét, táncolva szalad tovább. Szét- tárja karjait, mintha repülnek. Érzi, felszállhatna, ha akarna. — Atyám! Atyám! - kiáltja, mert tudja, hogy a vár egyik ablakából kinéz valaki, és nevetve várja. Le is nyúlhatna érte, felemelhetné magához, felröpíthetné hatalmas, biztos karjaival. A kislány egy pillanatra megáll, tétovázik, majd nevetve ismét futásnak ered. Boldogságában könny buggyan a szeméből. Már érzi, hogy hóna alá nyúlnak a jó erős, biztos karok. — Emelj magasra! Még..! Még..! - kiáltja, s csiklandozva kacag. Egyre magasabban lebeg, már a testét sem érzi, egyre távolodik a földtől. Már magasan, fenn ring, könnyű, tapint- hatatlan hullámok hátán, mint a fény. Felébredtem. Próbálok visszaaludni, de nem megy. Szeretnék újra visszakerülni az álombéli világba. Nincs kedvem felkelni! Keresem a csodás tájat, a könnyű léptű, csiklandós nevetésű kislányt, a magasba hívó, biztos karokat, de minden elveszett. Újra meg újra becsukom a szemem, de hiába. Talán majd egyszer... Talán majd máskor... Garay-Garabonciás 1. Minden házon van. 2. Ide járunk (becézett forma). 3. Vágóeszköz. ). Fekete István regénye. 5. Piros pettyes.... 6. Kő, papír,...! 7. Cumisüvegből issza a tejet. 8. Ahol úsznak. 9. A nők a lábukon hordják. 10. Csíkos állat. Az útra szokták festeni. Kovács Gábor, Kocsis Tibor, Kovács Szabolcs
