Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14 / 62. szám

20. oldal Gyermekvilág 1997. március 14., péntek Mai feladványunk A tíz éven aluliak írják meg legalább 5 olyan háziállat ne­vét, aminek 2 lába van. (A feladványt Illés Péter küldte Cikóról.) A tíz éven felüliek pedig fejtsék meg, az alábbi fűsze­rek nevét. (Illés Nándor cikói olvasónk feladványában megadjuk a kezdőbetűket és a hiányzó betűk számát. A ket­tős betűket - pl.„zs” - két pont helyettesíti.) F____ Cs .......... K............ M................. S z...................... A rejtvény helyes megfejtői közül a szerencsések a Gyer­mekek Háza által felajánlott bélyegblokkot vagy könyvet nyerhetik. A megoldásokat az alábbi címre küldjétek: Gyermekek Háza, 7101 Szekszárd, Pf. 130. Március 1-i rejtvényünk helyes megfejtése: „adó”, il­letve Anita, Andrea, Viktória, Flóra, Vilhelmina. A jó vá­laszt adók közül a szerencse az alábbiakban kedvezett: Il­lés Nándor (Cikó), Gáspár Csilla (Dalmand), Honti Ist­ván (Kölesd), Juhász Tamás (Pilisszántó), Jávori Bálint (Tamási) és Oberländer Tibor (Tengelic). Hó-naptár Kik hozzák a meleget? A néphit meséje szerint Szent Péter Sándort küldte le a Földre egy zsák meleggel, ő azonban elakadt egy útmenti kocsmában, így az emberek hiába várták a meleget. Ezt látván Szent Péter Józsefet küldte utána, aki meg is ta­lálta a vidáman mulató Sán­dort - de ő is ottfelejtette ma­gát a csárdában... A követ­kező égi küldött, Benedek, hasonlóan járt, mint két társa. Erre aztán Szent Péter dühbe gurulván két nap múlva utá­nuk küldte Gábriel arkangyalt - korbáccsal, ő ki is józaní- totta a három szentet, akik ijedtükben gyorsan kienged­ték a meleget zsákjukból. Ez tehát a magyarázata annak, miért késik a felmelegedés. Az időjós rigmus úgy szól, hogy:„Ha Szent József napján tiszta, szép idő van,/Nem ha­lunk meg éhen, fülig úszunk borban! Az első tavaszi hónapban megkezdődnek a mezőgazda- sági munkái is: a talajelőké­szítés, korai zöldségek vetése, palánták nevelése. Március 25-e Gyümölcsoltó Boldo­gasszony napja: a gyümölcsö­sökben, szőlőskertekben az oltás és szemzés napja, amit a kertészek tartanak különösen számon. Ünnepi díszcsomagolás Nem is olyan egyszerű dolog megbirkózni egy díszes cso­magolópapírral, amikor az ajándéktárgyat akarjuk be­burkolni vele. Forgatjuk erre, arra, próbálgatjuk, hogy lesz szebb, mutatósabb, hajtogat­juk emígy, amúgy, végül ösz- szevissza gyűrődik a papír és mi feldühödünk. Ezt is, mint sok minden mást az életben, gyakorolni kell, és idővel majd könnyedén megy a mű­velet. Mivel közeledik a hús­vét, szeretnénk segíteni nek­tek. Ezúttal bemutatunk két csomagolási módszert. Egyik a négyszögletes, a másik a henger alakú doboz, vagy tárgy csomagolását ábrázolja. LÀ ____ 1 t ■ 1 i 1 ff y Röptében a madarakról A földön élő madarak fajai­nak száma több mint 8800. A legkisebb a méhkolibri (1,6 gramm), a legnagyobb a strucc (156 kg). Legkisebb to­jása a verbénakolibrinek (9,9 mm, 0,37 gramm), legna­gyobb pedig a struccnak (20 cm, 1,78 kg) van. A legtöbb tollat a kis hattyú viseli, 25.216 darabot. Leggyorsabb röptű a fehérfarkú sarlós- fecske, sebessége 170 km/h, a leghosszabb életű pedig a sárgabóbitás kakadu, kora meghaladhatja a 80 évet is. Miklós Zsanett (A Kis-Glóbusz nyomán) Felnőttek közt is megállta a helyét Jutalmazott róka-mese A Litera Nova kiadó által meghirdetett meseíró-versenyre 483 pályamű érkezett, ezek közül 16-ot díjazott a zsűri. A többsé­gében felnőtt jutalmazottak mellett a zsűri megjelenésre java­solta Szabó Dános Dániel, a szekszárdi Holnap Iskolája máso­dik osztályos tanulójának művét. A válogatás a tervek szerint még ebben az évben napvilágot lát, ám nektek addig sem kell várnotok. Az alábbiakban olvashatjátok a díjazott történetet. A furfangos róka A Pepita Erdőben már hosszú idő óta nagy békesség uralko­dott az állatok között. Ha bár­milyen gond támadt, összegyűl­tek az erdei tisztáson a Bölcses­ség Oszlopai mellett, s előbb vagy utóbb, de sikerült okos megoldást találniuk. Egyszer azonban megjelent a Bömbölő Oroszlán, s meg­üzente az erdő lakóinak, hogy mától kezdve ő a Pepita Erdő ura. Neki tartozik engedelmes­kedni minden állat, mert ha nem, valamennyiüket felfalja. Az állatok az erdei tisztásra sereglettek, a Bölcsesség Osz­lopai mellett ott gyülekezett az elefánt, a zsiráf, a farkas és a róka. Még a madarak is elküld­ték követeiket a tanácskozásra. Az elefánt vitte a szót: — Gyorsan kell döntenünk, mitévők legyünk. A farkas lemondóan sóhaj­tott: — Nincs más választásunk, engedelmeskednünk kell a Bömbölő Oroszlánnak, a Pepita Erdő új urának. — Nekem lenne egy javas­latom - mondta a róka, akik mindannyian igen furfangos ál­latnak ismertek. — Majd én kézbe veszem az ügyet, és meg­látjátok, holnap már színét sem látjátok a Bömbölő Oroszlán­nak. Az állatok hitetlenkedve néz­tek a rókára, de rábízták a dol­got, s hazaballagtak. A róka pedig elindult a Bömbölő Oroszlánhoz, aki egyelőre az erdő szélén talált magának egy kényelmes helyet. — Köszöntelek, Bömbölő Oroszlán - lépett hozzá a róka - a Pepita Erdő lakóinak hódola­tát hozom neked. — Örömmel hallom, hogy a Pepita Erdő urát jöttél köszön­teni - vetette oda a rókának csakúgy foghegyről az orosz­lán. — Igen, az Erdei Tanács úgy határozott, elfogad téged a Pepita Erdő urának - de csak egy feltétellel. — Micsoda?! Feltételt mer­tek szabni? - bődült fel az oroszlán, aztán hirtelen hangot váltott. — Na jól, ma kegyes kedvemben vagyok, halljam hát, mi a feltétel? — A Pepita Erdő ura csak a legerősebb és a legokosabb ál­lat lehet. Nálad erőben nincs hiány, s tudom, okosabb vagy, mint mi mindannyian együtt­véve. Annyit kérünk csupán, válaszolj három kérdésünkre. Viszont ha ez nem sikerül, meg kell ígérned, hogy elmész a Pe­pita Erdőből. — Hogy én ne tudnék vála­szolni a ti kérdéseitekre? - ne­vetett az oroszlán. — Halljam hát! — Az első: „Ha feltöröm a jeget/akkor ezüstöt lelek/ha ezüstöm felbontom/meglelem az aranyom.” — Haha, azt gondold, nem találom ki, hogy ez a tojás? — A második: „Estefelé földre ül,/egész éjjel ott csü­csül,/nap keltével elrepül.” — Ennél nehezebbet nem tudsz kérdezni? Hát a harmat. — A harmadik: „Neked is van/nekem is van/a tölgynek is az erdőben/a halnak is a ten­gerben.” Bömbölő Oroszlán gondol­kodott, aztán még mindig csak gondolkodott, de semmi. A róka várta a választ. — Nos, tudod mi a felelet? — Ne sürgess! Mindjárt eszembe jut. De bizony hiába várt a róka, az oroszlán napnyugtáig sem tudott válaszolni. Egyszer aztán sarkon fordult, s megszégyenül- ten eloldalgott. Azóta még az árnyékát sem látták a Pepita Erdőben. Szabó Dános Dániel Vajon hogyan élhettek őseink? Vadászok és gyűjtögetők földje Látogatás ausztrállá bennszülötteinél Ma is élnek vadászó, halászó, gyűjtögető törzsek: trópusi eső­erdőben, sivatagban, száraz szavannán vagy tundrán találjuk meg például az afrikai pigmeusokat, az antarktiszi eszkimókat, az ausztráliai őslakosokat. A régészek eddig még nem ta­láltak 10 ezer évnél régebbi bi­zonyítékokat a földművelésre és az állattartásra. így ha a ma élő zsákmányoló - mert ezt te­szik a természettel - népeket vizsgáljuk, következtethetünk arra is, hogy hogyan élet az ős­emberek. Ma még nem tudjuk mikor érkeztek az őslakosok Ausztráliába és mennyi időbe telt, amíg az egész kontinensen elterjedtek. Életük középpont­jában az ételük áll: a férfiak ál­talában a táborhelytől mesz- szebb nagyvadra, madárra va­dásznak dárdával, hajítófával, bumeránggal. A nők a tábor­hely közelében maradnak és magvakat, gyökereket, gyü­mölcsöket, diókat, bogyókat, hernyókat és rovarokat gyűjte­nek. Nekik egy eszközük van: egy kihegyezett bot, amivel a gumókat ássák ki a földből. Nem ismerik a földművelést vagy az állattenyésztést. A kontinens minden vidékén az év nagy részében zord vi­szonyok uralkodnak. Aszály és hatalmas bozóttüzek, árvizek, járványok ma is ugyanolyan veszteségeket okoznak, mint több száz évvel ezelőtt. Ezek az emberek viszont mindent is­mernek a területükön, ahol él­nek, a természet számukra nyi­tott könyv. Tájékozódási ké­pességük páratlan. Tudniuk kell például, hogy hogyan szerezhetik meg az élelmet és azt hogyan készíthe­tik el - mert például sok olyan gyümölcs és rügy van, amiből fogyasztás előtt először ki kell vonni a benne található mér­gező anyagokat. Tudniuk kell, hogy egy do­log feltűnése, például egy csil­lagé, madáré, virágé, vagy bo­gáré, mit jelent. A mimózafa sárga virága jelzi például, hogy érkeznek a vándorló gyémánt­galambok vízililiom-gyökerek után kutatva. Ilyenkor csalogat­ják oda és vadásszák le őket. Az Orion csillagkép megjele­nése összefügg például a din- gókölykök születésével, az álla­tok rejtett vackukban pihennek, amit ilyenkor az őslakosok megpróbálnak felkutatni. Mi­kor a vidék kiszáradt és szom­jas, akkor az esőcsinálók, az eső-totem fejei csapadékot csa­logatnak a területük fölé: sok­szor gipsz segítségével. A gipsz ugyanis, amit koptnak nevez­nek, kiszárad és porrá mállik, ha száraz szél fúj, de a nedves északnyugati széltől a gipsz magába szívja a nedvességet és megduzzad. Az esőcsináló, aki generáci­ókon keresztül továbbadott ta­pasztalatai alapján cselekszik, hisz benne, hogy esni fog. Ezért titokban az „esőcsináló-köve­ket”, vagyis a gipszet összeke­veri a goanna gyík zsírjával, majd forrásvízbe teszi: ezek után biztosan esni fog! Gyakran hallhatjuk, hogy az őslakosok lusták, egész nap a táborhelyen heverésznek. A va­lóságban ilyenkor erőt gyűjte­nek. Elképesztő kitartásra van szüksége a vadásznak a ken­guru, a wallaby, vagy az emu hosszú, könyörtelen üldözése során: rengeteg türelem, önura­lom és higgadtság szükséges ahhoz, hogy amikor az állat vagy a madár megáll és vissza­néz, lépés közben szoborrá tud­janak merevedni, esetleg egyik lábukkal éppen a levegőben, kezükben pedig faágat tartva, amivel álcázzák magukat. A vadásznak az a célja, hogy az állat megnyugodjon, s legelni kezdjen. Ilyenkor észrevétlenül mind közelebb lopakodhat hozzá egyik fától a másikig, s elejtheti. Az őslakók kapcsolata szülő­földjükkel egészen különleges. Élhetnek bármilyen távol csa­ládjuktól, szülőhelyüktől, szí­vükben mindig él annak képe. Ezt fejezi ki egyik kedvelt da­luk első sora is: „Szegény fickó, szülőföldem ... az én vi­dékem.” Aján Andrea (A 2 Zsiráf nyomán) Vajon eltéved? Merre induljon ez a lelkes turista, hogy biztosan a csúcsra érjen? Segítsetek neki! A táska A táska ifjú vadkacsát je­lent. Jellemzője, hogy az öreg tás (Anas Platyrhyn- cha) fiókájaként tartják számon. Gyakran láthatjuk vászon, illetve toll burkolat­tal. Alfajai: retikül, szatyor, sporttáska, bőrönd. Köny- nyen összetéveszthető a „hivatással”, ami korosabb tőkés réce hívó „gá-gá-ját” jelenti. És most jöjjön a bio­lógiai rovattal, valamint a fenti témával kapcsolatos feladvány: Milyen állat az iratás? by Shanyi (A Béla - Tér nyomán) Tavaszköszöntő Köszöntünk hát Te várva-várt Tavasz, hímökangyala! Megszólalt a metszőollók Varázslatos kardala, A Földanya levetette Vastag téli paplanát Csalit közül nagy szerényen Kandikál a hóvirág. Komor felhők oszladoznak Mögülük fény sugároz Reményt hintve a szívekbe Egy megújult világhoz! Enikő' Vicces! Találós kérdések: — Mi az: csontváz a szekrényben? — A tavalyi bújócska győztese. — Mi van akkor, ha egy fióka kiesik a gémfészek­ből? — Gém óver. — Mi gyógyítja a far­kasétvágyat? — Piroska. Jenőke először megy isko­lába. Otthon megkérdezik tőle: — Na, Pistike, hogy tet­szik az iskola? — Tetszik, tetszik, - mondja Jenőke - csak az a baj, hogy az embernek el van rontva az egész dél- előttje. SZOCIÁLIS AKCIÓ A MAGYAR VÖRÖSKERESZT TÁMOGATÁSÁVAL BITTNEI! Svédcsepp Ajánlott fogyasztói ár: 50 ml.: 99 Ft, 250 ml.: 299 Ft, 500 ml.: 598 Ft KAPHATÓ A GYÓGYSZERTÁRAKBAN ÉS GYÓGYNÖVÉNYBOLTOKBAN - AMÍG A KÉSZLET TART

Next

/
Oldalképek
Tartalom