Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01-02 / 51. szám
14. oldal Gyermekvilág 1997. március 1., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak írják meg, hogy a megadott betűk melyik leányneveket rejtik: INAAT, ENDARA, IÓI- AVKTR, ÓRAFL, AIN- MELHLIV. ( A feladványt Illés Nándor cikói olvasónk küldte be.) A tíz éven felüliek írják meg, melyik az a szó, ami előtagként beírható a kipontozott helyre: ...hivatal, ...bevallás, ...köteles, ...fizetés, ...emelés, ...csalás. (A feladványt Fazekas Bernadett kapospulai olvasónk küldte be.) Bernadett észrevételét a helyes megfejtés közlésére köszönjük. A tíz éven felüliek előző rejtvényének megfejtése tehát: TAN, illetve NAP. A fenti feladványok megfejtését március 9-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére (7101 Szekszárd, Pf.130.) Azt is írjátok meg, hány évesek vagytok. A szerencsések a Gyermekek Háza által felajánlott gyermekkártyát vagy képregényt nyerhetik meg. Két héttel ezelőtti rejtvényük nyertesei: Benke Erzsébet (Fadd), Dobondi Péter (Kakasd), Neubauer Antal (Nagymányok), Nagy Annamária (Nagyszékely), Matus Márk (Paks) és Németh Gabriella (Szekszárd.) Tudod-e... Mi az amfiteátrum? Tömegszórakozásra szolgáló ókori római épülettípus. Különféle látványosságok - gladiátort játékok, állatviadalok stb. építészeti keretét képezte. Róma legnagyobb amfiteátruma a Colosseum. Nevét Néró császár arányairól és méreteiről híres bronzszobráról, a Colossusról kapta, ami egykor a szomszédságában állt. Az épületet i.sz. 80-ban avatták fel. A háromemeletes, ellipszis alaprajzú Colosseum mintegy 50 ezer embert tudott befogadni. Az üléssorokat ék alakú lejárók tagolják, a legfelső emeleten sétafolyosó visz körbe. Az aréna alatt csatornarendszer található. Ezen át a küzdőteret vízzel lehetett elárasztani. A három alsó szintet árkádsor tagolja, a legfelső emeleten pedig fal veszi körül korinthoszi pillérekkel. A római Colosseum Bolondos Brehm-szótár Katonás vidra vidragonyos Kis vércse vércsecsemő Nyársat nyelt róka karóka Kamaszodó emu emutál Órómai vizsla vizslatin Elszabott vidra rövidra Settenkedő sün sündörög Lemaradt sün késün Csendre intett pocok pocoki Hamisított orángután orángutánzat Leintett mókus mókuss! Sánta bíbic bibiceg Legény teknős teknőtlen Kövér gida dagida Hamis szólások Mintha egyre több hamis szólás kerülne forgalomba. Azt halljuk például, hogy egy szülő kérdőre vette csintalan kisfiát. Valaki azért panaszkodik barátjának, mert körmére érett a kötelező olvasmányról szóló olvasónapló elkészítése. Beszédes kedvű kislányokról szokták állítani, hogy kígyót-békát ösz- szehordanak. Egy városi pajtásunk azt újságolja, hogy kertben dolgozott és kigyomlálta a fák tövéről a vadhajtásokat. Ha beváltjuk ezeket a hamis szólásokat valódiakra, kiderül, hogy a csintalan kisfiút tetteiért kérdőre vonták. Hanyag pajtásunknak az olvasónapló a körmére égett. A cserfes kislányok pedig tücsköt-bogarat, vagy he- tet-havat hordanak össze, illetve kígyót-békát kiabálnak. Kertészkedő barátunk lenyesegette a vadhajtásokat a fák tövéről. Alom, álom, édes álom (2.) Mi tehát a különbség a kétféle alvás között? Melyik a fontosabb, illetve melyiknek mi a szerepe? A gyors alvás látszólag felszínesebb. Amikor az izmok ellazulnak, a lassú alvás mélyebb. Ez lenne a pihente- tőbb? A közhit szerint igen, hiszen ha valaki álomemlék nélkül, mély alvásból ébred, frissebbnek érzi magát. „Nagytakarítás az agyban Minden jel arra mutat, hogy a gyors alvásnak az agy biokémiájában, vegyi folyamataiban van fontos szerepe, az emléktárló és egyéb sejtekben. Hogy a gyors alvás mennyire segíti az agysejtek felfrissülését, újraé- pülését, azt klinikai kísérletek Nem kell télen meghízni! „Egyek, vagy ne egyek? Tegyek úgy, miként a hörcsög, a sün, vagy a medve? Egy téli zsírréteg nem árthat...” - gondolja Bölcs Bagoly Öcsi, és bekap még egy süteményt. Az igaz, hogy némely állatfajták késő ősszel meghíznak, és ezzel a tartalékkal elvonulnak hosszú téli álomra. Tavaszig a szervezetük a felhalmozott zsírból él. Az embernél azonban más a helyzet. Nekünk nem kell előre enni, még egy napra valót sem. Az, amit ma feleslegesen megeszünk, ami nem kell a normális élethez, bizony szalonnává válik. Télen, amikor egymást követik az ünnepek és disznótorok, amikor a mamák, nagynénik és nagymamák versengenek, ki fog több és jobb kalácsot, meg A felsorolt szólásmondások egyike-másika történelmi múltunk beszédes emléke. A kérdőre von például a hajdani kínvallatás hírhedt módszerének a kínpadra vonásnak az emlékét őrzi. A gyanúsítottakat valóban vonták, kezükre-lábukra hurkolt kötelekkel húzták, hogy kicsikarják belőlük a vallomást. Körmére ég szólásunk a középkori szerzetesekről vall. A barátok a hajnali miséken apró viaszgyertyát ragasztottak a körmükre, és annak a fényénél olvasták imáikat. Ha már rövidre égett a gyertya, sietniük kellett, mert ha nem fejezték be idejében az olvasást, megégette ujjúkat a körmükre égett gyertyacsonk. Régi-régi hiedelemre vet világot ez a szólásformánk: kígyót- békát kiabál valakire. Őseink valamikor hittek a boszorkányok létezésében, és úgy képis bizonyítják. Szellemi működésünknek, központi idegrendszerünknek tehát a gyors alvásra van szüksége, de izomzatúnknak, testünknek a lassú alvás is nélkülözhetetlen. Gyermekek, fiatalok növekedés időszakaiban többet alszanak lassan. Japán kutatók állapították meg, hogy a növekedést serkentő hormon a lassú alvás óráiban kerül a vérbe. Ha ezt megzavarják, a hormon hiányzik a vérből, a növekedésben zavar támad. Sportolók a napközbeni tréning után éjszaka, a lassú alvás hosszabb szakaszaival állítják helyre izomzatúk állapotát. Állatkísérletek igazolták a gyors alvás nélkülözhetetlensébejglit sütni, különösen nagy a veszélye annak, hogy felesleges kilókat szedjünk föl. A pocakra és alakra nézve nem is olyan veszélyes ez a téli rágcsálás, mint a fogak szempontjából. A sok édesség, ami olyan kellemesen kézenfekvő, csak nyúlni kell érte, sajnos, rendkívül ellenséges hatással van az érzékeny gyerekfogra. Az édes csábítás túl nagy, az ember állandóan rág, és a szájában felborul az egyensúly, a nyál nem győzi tisztítani „udvarát”. És kinek jut eszébe minden sütemény, minden falat csoki után fogat zelték, hogy azok néha béka vagy kígyó képében végzik ártó mesterségüket. Ha tehát kígyót- békát kiáltottak valakire, tulajdonképpen azzal vádolták, hogy a bűn megtestesítője, ártó, rontó boszorkány. Ezért jelent szólásunk még ma is súlyos vádaskodást, kíméletlen rágalmazást. Emiatt sem szabad összetéveszteni a fent említett másik két szólással. Láttuk, hogy a valódi szólások a múlt, az emlékezés aranypénzei. Hozzájuk képest a bevezetőben fölsorakoztatott hamis szólásformák csak értéktelen rézkrajcárok, amiknek egyetlen fedezete a fölületesség és a tévedés. Vonjuk ki hát őket minél előbb a forgalomból! Annál is inkább, hogy ne „nézzünk, mint Bálám szamara” és nehogy „elrepüljön fejünk fölött az idő vasfoga”. gét. Automata berendezést készítettek, amiből a gyors alvásba merült kismacskák azonnal hideg vízbe potyogtak, s persze felébredtek. Húsz napig gátolták ilyen módon a gyors alvásukat, azután békében hagyták őket. Ezt követően sokkal többet aludtak gyorsan, s ezzel pótolták a mulasztottakat. Az is bebizonyosodott, hogy a különféle gyógyszerek, altatók csak mankónak jók, a cél a természetes, pihentető alvás elérése, s az, hogy valóban „gyorsan sokat” tudjunk aludni, s a rendelkezésre álló éjszakai órákban. Az alvás - a rövid idő alatt pihentető jó alvás - titkait kutatva sajnos még csak az alapos feltárásnál tartunk. mosni? Ahhoz, hogy valami édes legyen, általában cukor kell. Cukorkánál, csokoládénál, más hasonló nyalánkságnál mindenki tudja, hogy cukor van benne. A veszély azonban másban rejlik, például az italokban. Limonádé, kóla, vagy gyümölcslé nincs cukortartalom nélkül. Egy literes üveg kólában például 36-28 kockacukor van feloldva! (Ez a legerősebb fogat is kikészíti!) És a „legegészségesebb” italok, a gyümölcslevek is túl vannak édesítve. A legjobb, ha figyelmesen elolvassuk a címként feltüntetett összetételt. Általában kiderül, hogy víz, cukor és gyümölcskivonat az alapanyag. Együnk inkább gyümölcsöt! Aranyköpések a magyarórákról „Ahogy fokozódik Iván II- jics halála, annál inkább csökken a helyszínek száma.” „Ezután kezdődik a halott életének bemutatása.” „Az első két strófa hangulatilag és érzelmileg szemben áll az első két versszakkal.” „A befejezés befejezetlenül záródik.” „A kiegyezés után meggyilkolták a romantikát.” „Halála után meg akarta kérni Apolka kezét.” „Petőfi tájleíró költészete nem olyan sok verset írt.” „Beleesett Júliába, mint vak ló a gödörbe.” „A lány nem akarja lekötni a fejét, de elutasítani sem akarja a költőt.” „Anakreon ie. 6-5-ig élt.” (A Béla - Tér nyomán) A penész Nemes dolog a penész. Különösen egy borospincében régi palackokon vagy gombatermesztőknél, de még a sajtpenész is fontos és hasznos. Mégis vannak penészek, amik olyan méreganyagokat termelnek, amik májrákot is okozhatnak. Ezek a méreganyagok színtelenek és szagtalanok, a szemmel látható penészes réteget eltávolítva, életben maradnak és sem forrással, sem sütéssel el nem távolíthatók. Az ilyen ételekkel egyetlen teendőnk marad: a szemétbe kell dobni! Ez a penészfajta tenyészik a lekvár tetején, és hiába kaparjuk le a felső látványos penészes réteget, a mérgező anyag már átitatta az egész lekvárt. A penészes gyümölcsről sem elegendő levágni a megtámadott részt, az egészet ki kell dobni. De ez a penész kerülhet kenyér külsejére is., és itt sem elegendő levágni a penészes részt, mert a megtámadott étel oly mértékig mérgező Vicces! — Miért bord az elefánt piros zoknit? — Mert a kék nem áll jól neki! Az elhagyott hóförgeteg Felébredt a kicsiny hóförgeteg, körülnézett, kinyújtózkodott, aztán fölpattant a helyéről és repülni kezdett. Amikor egy mások országba ért, találkozott egy kutyussal. — Hé, kutyuska! Meg tudnád mondani, hol találok magamnak egy mérges hóembert? — Én ugyan nem tudom. Ha tudnám is, elkerülném nagy ívben. Mert én aztán nem szeretem a hideg semmilyen formáját sem. Azzal a kutyus behúzta a farkát és elosont. A hóförgeteg szomorúan vette tudomásul, hogy a kutyuska nem szereti a hideget. Leült egy farönkre pihenni és körülötte minden lefagyott. Ahogy pihent, arra repült egy csóka. Meglátta a havat és rákiáltott: — Ki engedte meg neked, hogy a helyemre telepedj? — Már megyek is - mondta a hóförgeteg szeppenten - csak azt mondd meg nekem, kedves csóka, nem láttál-e valahol egy mérges hóembert? — Hogyne láttam volna. Nem tudod, hogy a csókák mindent látnak? Csak menj egyenesen az erdőig. Aztán fordulj be a szántásra, ott ücsörög egy mérges hóember. A hóförgeteg boldogan ugrott fel a fatönkről, a csóka pedig felháborodottan kiáltott fel: — Mit tettél, te szerencsétlen! Minden lefagyott ezen a helyen! - de a hóförgeteg már árkon-bokron túl járt, kereste a mérges hóembert. Gyorsan száguldott, hogy minél hamarabb odaérjen. Az öröme nem sokáig tartott, mert a mérges hóember már elkezdett olva- dozni. Nem volt már mérges, fogyóban volt az ereje. — Csakhogy megtaláltalak, hóember! Azért jöttem, mert segítségre van szükségem. — Ugyan, hogy tudnék én neked segíteni - nyöszörgőit a hóember. — Látod, mi történik velem, nekem van szükségem segítségre. — Azt látom! No, pattanj a hátamra. A hóember nem kérette magát, de ahogy a förgeteg hátára ugrott, az menten lerogyott a súlya alatt. — Jaj, de jó! Milyen finom hideg van! - örvendezett a hóember. Kezdte visszanyerni az erejét. Mikor már ismét délcegen állt, megkérdezte a hóförgetegtől: — Miért kerestél, miben segítsek? — Itt felejtettek engem a többiek. Szeretnék én is visszatérni a hóbirodalomba. Ha megkérhetlek, vigyél haza engem! — Éppen időben találtál rám és megmentetted az életemet. Ezért hálából hazaviszlek. Most te telepedj a hátamra. Úgy is történt, a förgeteg a hóember hátára ült, s már repültek is haza. Ha haza nem értek volna, az én mesém is tovább tartott volna. Antalné Bíró Jolán Mi van a képen? Megtudjátok, ha a pontozott mezőket kiszínezitek
